Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
Farsangi bál Bár a naptár szerint a farsangi mulatságok ideje már február 24-én lejárt, a február 27-i vállalati farsangi bál hangulatát ez egyáltalán nem befolyásolta. Az előzetes várakozást felülmúlva a kétszáztíz meghívó három nap alatt gazdára talált, s aki hosszabb gondolkodási időt hagyott magának, az bizony pórul járt. A vacsora, a műsor és az éjjel 2-ig tartó tánc, valóban jó szórakoaást Ígér. A bál házigazdája Besenyei Lajos volt, aki azt lehet mondani „profi” szinten vezette végig a műsort. Az est meglepetése Nagy Bandó András volt, aki közel háromnegyed óráig szórakoztatta a közönséget. Ezt követően az Agria együttes művészei léptek színpadra. Táncdalénekes. bűvész, magyarnóta énekes, no és a férfiak által nagyon várt sztriptíz. Hogy a férfi kedélyeket kicsit borzolja is a hölgy, egy férfi segéderőt is kivitt maga mellé, hogy segítsen a vetkőzésben neki. Ekkor már a hölgyek sem voltak restek és kíváncsian álltak fel helyükről. A program kezdetén a tíz férfiből álló zsűri is feladatot kapott. A_ hölgyek belépéskor kaptak egy számot, melyet ki-ki belátása szerint viselhetett a nyakában. A zsűrinek nem volt könnyű feladata, mert több mint száz csinosabbnál csinosabb nő közül kellett kiválasztani a Las Vegas a sivatag kellős közepén tipikus amerikai város. Nappal szinte semmi érdekesség sincs a forró napsütésen és a szállodák tömkelegén kívül. Itt minden a turistáknak épült. Nincs olyan kis kocsma vagy étterem, ahol több tucat „félkarú rabló” ne lenne, amin mindenki kipróbálhatja a szerencséjét. Éjjel aztán a neonreklámok, a futófények százai. Minden ki van világítva. A nagyobb szállodák földszintjén játékautomaták ezrei. A legelőkelőbb, csupa márvány és aranydíszítéses szállodákba is bemehet a halandó ember. Itt mindenki pénzét elszedik, a koldustól a a milliárdosig egyaránt. Kicsit gliccses, kicsit csicsás minden, de valahogy az ember minden ilyenről megfeledkezik, amikor ott van. Ami viszont valóban páratlan élmény, látni a Grand Canyont. Többszáz kilométeren keresztül az ember alig veszi észre, hogy mindig enyhén felfelé megy. Olyan síknak tűnik a terep, mint egy biliárdasztal. Aztán, mikor nincs tovább, ott van egy harminc kilométer széles, többszáz kilométer hosszú repedés a fennsíkon. 1600 méteres mélység tátong alattunk, a vörös és szürke minden színárnyalatában. egy fűszálnyi növényzet nélkül. A fennsík tele van fákkal és bokrokkal. A repedés legmélyén háborog a Colorado folyó. Egy nap alatt lehet öszvérekkel a szerpentinen lemenni a folyóig. Régi indián erőd és múzeum jelzi, hogy valamikor kié is volt ez a terület. Egy másik alkalommal a Los Angelestől délre fekvő parkba San Diegoba mentünk, ahol a tengerparton óriási parkban található a Sea World, a „tenger világa”. A tv Zenebutik adásában lehetett részletet látni a gyilkos bálna és a delfinek produkciójából. A mókás fókák is karnyújtásnyira vannak tőlünk. Szinte meg lehet érinteni a bajuszukat. Érdekes módon itt mindenki hallal eteti őket, ami a helyszínen kapható, nem mindenfélével, mint nálunk az állatkertekben teszik a „kedves” látogatók. a flamingók csoportja, a tengeri csillagok és teknősök hada mind-mind olyan élmény, amihez nálunk nem gyakran jut az ember. A hatalmas akváriumokban cápák és fűrészhaiak. a másikban tengeri halak valami elképesz-A Föld túlsó oldalán tő szín- és mintaválasztékkal. Mindenféle egzotikum, japán ház és valódi gyöngyhalászlány is hozzátartozik a produkcióhoz. ősi ruhában, kosárhoz kötve. orrcsiptetővel bemutatja a mesterségét. Aztán felbontják a kagylót, és előfordul, hogy van benne igazgyöngy. Tíz dollárért azt a kagylót hozza fel, amelyikre rámutatunk. San Diegótól délre fekszik egy kis város, Capistrano. Olyan város ez, amelyikből tizenkettő egy tucat, hogy mégis világhírű, azt a fecskéknek köszönhetik. Ezek a kedves madarak ugyanis március 19- én percnyi pontossággal megjelennek a város felett és hangos csiviteléssel elfoglalják megszokott fészkeiket. A városka lakói ezen a napon kivonulnak a főtérre és így várják a nevezetes eseményt. Az amerikaiak nem esznek sokat, és zsíros, nehéz ételt egyáltalán nem. A magyar szalonna nagyon kevés boltban található, igaz drágább a legfinomabb sonkánál. Ha valaki ilyet tesz a kosarába, csaknem biztos, hogy magyar, de legalábbis Kelet-Európából származik. Az éttermek tiszták és szépek. Leginkább a kínai tetszett, ami belülről egyszerűen varázslatos. Mindemellett nagyon olcsó. Persze a többihez viszonyítva. Kissé furcsák ízeket érezni, de kellemes és nagyon könnyen emészthető. Vannak önkiszolgáló éttermek, ahol általában 10 dollárért lehet ebédelni. Hatalmas svédasztalon annyi enni-, innivaló, az ember nem is tudja felsorolni. A gyümölcstálaktól a fagylaltokig, a zöldségtálaktól a húsokig minden gyönyörűen tálalva. Az ember annyit ehet, amenynyit akar. Vissza lehet menni új tálat és evőeszközt venni. Szinte mindenütt van „dogy bag”, azaz kutya dobozka. Ebben haza lehet vinni. amit meghagytunk. Ez itt szokás. Senki sem feszélyezi magát, ha kér ilyet. Annyira elegáns dobozkák, hogy a kezdetben talán tényleg kutyának elvitt vacsorát ma már szinte mindenki saját magának viszi haza. A kínai éttebál szépét, aki végül elnyerte a Miss Dohánygyár címet, s a vele együtt járó szalagot, koronát, egy Marlboro napernyőt és egy igazi almát. A tombolát is a szépségverseny győztese húzta ki, aki — jellemző a zsűri pártatlanságára — nem dohánygyári, hanem az Adám divatbolt eladója Nyitrai Paula. Az értékes nyeremények hamar gazdára találtak. A táncversenyre is majd húsz táncoslábú páros gyűlt össze, nem kis gondot okozva ezzel a zsűrinek Végül is holtversenyt állapítottak meg a zsűri a Mérai házaspár és a Bácsalmásiné—Szuhár pár között. Nagy sikert aratott a külön ez alkalomra szerkesztett farsangi újság a No Szmoking. Képeivel, karikatúráival, stílusával, mondanivalójával egyaránt a farsangi hangulatot fokozta. Éjjel 2 órakor ért véget a mulatság, amelyen szemmel láthatóan mindenki jól szórakozott. A legnagyobb elismerés a rendezőiknek az volt, hogy már hétfőn megkérdezték jónéhányan, mikor vehetik meg a jövő évi bálra a meghívót. remben a három adag olyan bőséges volt, hogy kettőt sértetlenül haza kellett vinnünk. Beverly Hillsiben, a gazdagok negyedében nem állítom, hogy ez a szokás divatban lenne. Minden utcája más fával van beültetve. A magas kerítésektől és élősávoktól nem lehet belátni a kastélyokig. A filmsztárok és a bankárok lakják. Közel vannak Hollywood filmstúdióihoz. A bankárokról jut eszembe. Október 31-én van a „Haloween” napja, ami a mi farsangunkhoz hasonlít. Minden ház kertjében töklámpa világít. A városban egész nap járkálnak a különféle maskarák. Meglett, komoly felnőttek az irodában éppen úgy, mint a tinik vagy a gyerekek. Ezekhez aztán ötletet az áruházak választéka bőven ad. Lehet mindenféle gumimaszkot kapni Reagantól Frankensteinig; különféle parókát, amit ha felteszünk, balta áll ki a fejünkből, műszemet, félszemét, véres tőrt. Mindenki ijesztget mindenkit. De még a bank pultja mögött is ilyen maskarában áll az egyébként a többi napokon komolynak ismert hivatalnak. Az itt élő magyarok érzésem szerint nem igazán tudnak beilleszkedni. Az is mutatja. hogy rendszeresen járnak össze. Leginkább a szegényes kis templomban találkoznak. de van színház, ahol magyar nyelvű műsorok vannak, és van magyar nyelvű adás a rádióban is. Egy kicsit megmaradtak ezek olyan 45‘ös, 56-os stílusúaknak. Bár ez nem az ő hibájuk egészen. A magyar színházban, ahol én is voltam, Záray és Vámosi volt a sztár. Lehet, hogy a fiatalabb generációt már nem értenék, de a színházban emiatt nem is nagyon voltak fiatalok. Ezek a 60—70 éves emberek tartják a fonalat, aztán vége? Végképp elszakad a szál? Senki sem fogja tudni, hogy létezik egy Kárpát-medence? Mindazoknak, akik ott vannak, egy kicsit közelebb, de távol e hazától, azt üzenem, vegyék fontolóra Kodály tanácsát: „Ma sincs egyéb dolgunk Nyugaton, mint ezer éve; egypár rablókaland, részt szerezni abból, ami jó és elvihetően értékes van ott, aztán beleásni magunkat a földbe, mert csak belőle szívhatunk igazi táplálékot...” Á múlt év ifjúsági munkája Vállalatunk KISZ-szervezete immár hagyományosan értékelte az elmúlt mozgalmi évben végzett munkát, amelynek módja lényegesen eltér az eddigiektől. KlSZ-alapszervezeteink bizonyos szempontokat figyelembevéve helyzetelemzést készítettek gazdasági munkát segítő tevékenységükről, valamint szerepükről a területek demokratikus fórumrendszerében és politikai életében. E formabontó beszámolás élénkébbé tette a beszámoló taggyűléseket, felszínre hozta a meglevő hiá-Inyosságokat, de szólt az elért eredményekről is. összességében megállapíthatjuk a taggyűlések helyzetelemzéséből, hogy a fellelhető valamennyi hiányosság a KISZ-vezetők mám megfelelő odafigyelése vagy netalán alkalmatlanságának következménye. A megállapításokat tettek követték, hiszen négy helyen került sor az elmúlt időszakban titkárváltásra. Láthatóvá vált, hogy a kádermozgásokra szükség volt, és olyan KISZ-vezetőktől tudtunk búcsút venni, akik bebizonyították, hogy nem voltak méltóak a bizalomra. Bár KlSZ-bizottságunk érzi a felelősséget a káderkérdésiben, és nem híve a gyakori kádercserének, de a munka hatékonysága, a KISZ-tagok bizalmának visszaszerzése indokolja ezen lépéseket. A káder kérdés — látjuk — nagyban foglalkoztatja a KISZ- alapszervezeteket, reméljük, hogy ez eredményekben is jelentkezni fog 1988-ban. Eredménynek pedig csak egyet tudunk elképzelni, hogy váljon a KISZ a vállalat ifjúságának igaz vezetőjévé. A KISZ-alapszervezetek mi-Iután elemezték helyzetűiket, rátértek 1988-as tervezésükre. Mint ahogyan a beszámolás, a tervezés is új keretek között valósult meg, hiszen egyetlen alapdokumentumot fogadtak el, ez pedig az egy mozgalmi évre szóló politikai program. A politikai program kialakulása a helyzetelemzésből fakad, hiszen a meglévő hiányosságokra keres megoldást és kap feladatot. Az alapszer■ vezeti politikai programok összegzését a KlSZ-bizottság végezte el, amelyből csak egyet-egyet ragadnék ki. Például: „Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a vállalat hosszú távú stratégiát dolgozzon ki jövőbeni eredményes gazdálkodása fennmaradása és továbbfejlődése érdekében. Ehhez alapvetően szükséges a jelenlegi termelési rendszer megváltoztatása, különböző horizontú tervek tartalommal való megtöltése. Ebben a munkában fiatal szakembereink cselekvő támogatására számít a gazdasági vezetés.” A politikai program új eleme, hogy csak azon programokat tervezzük, amelyek többségi igényen alapulnak és amelyek már hagyományosak KlSZ-szervezetünknél. Alapszervezeteinket is arra biztatjuk és bíztattuk a tervezés időszakában is, hogy a látványos nagy programok mellett, inkább a közösséget formáló, netalán kialakító programokat szervezzék. KlSZ-bizottságunk úgy látja, hogy csak úgy történhet még erről a szintről is előrelépés, ha az egyéni elképzelések programként kerülnek megvalósításra és ezeket felkészült, közösség bizalmát élvező KISZ-vezetők irányítják. A KISZ-szervezet megítélése, mind vállalati szinten, mind pedig a városi és megyei szinten pozitív volt, úgy hisszük, hogy ez elsősorban a folyamatos kádermunkának, a közösség kialakításában tett lépéseknek és nem utolsó sorban KISZ-vezetőink döntő többségének pozitív hozzáállásában öltött testet. Ezen megítélést egy nagyon komoly elismerésben fejezték ki felsőbb szerveink, mégpedig abban, hogy 1983 után 1988-ban újra elnyertük a kollektíváknak adható legmagasabb kitüntetést a KISZ KB Vörös Vándorzászlóját. A kitüntetés átadására április elsején került sor, amely ünnepség hazánk felszabadulásának kiemelt városi rendezvénye volt. E kitüntetés reméljük még további munkára serkenti alapszervezeteinket és KISZ- bizottságunkat, a vállalatnál dolgozó valamennyi fiatal érdekében. Energetikai eredmények A szovjet energiaipar dolgozói új sikerekkel köszönthették ünnepüket, az energetikusok napját. Az áramtermelés a Szovjetunióban 1987-ben 4 százalékkal növekedett a megelőző évhez viszonyítva. Áramtermelés tekintetében egyébként a Szovjetunió a világranglista második helyét foglalja el. Kiemelt figyelmet szentel az ország az atomenergetika további fejlesztésének és a vízienergia intenzívebb hasznosításának. Annak ellenére, hogy a villamosenergia előállításában ma még a hőerőművek játsszák az elsődleges szerepet, egyre nagyobb feladat hárul az atomerőművekre. A nyolcvanas évek végén a tervek szerint ezek biztosítják majd az áramtermelés egyötödét. Gyors ütemben folyik a hőerőművi rekonstrukció, s ezen belül a bővítés és korszerűsítés. A fő cél a földgázra vagy szénre való átállás, mivel ezek a tüzelőanyagok jóval olcsóbbak és hatékonyabbak a pakuránál. A szovjet energiaipar tavaly 1 billió 665 milliárd kilowattóra elektromos energiát termelt. DOHÁNYGYÁR 5
