Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1988-03-01 / 3. szám

Összevont taggyűlésről jelentjük (Folytatás az 1. oldalról) Igényként merült fel: — szükséges, hogy a válla­laton belül javuljon a mun­katársi kapcsolat, — a vezetők legyenek köz­vetlenebbek, — a gazdasági és politikai vezetők erősítsék a dolgozók­kal a kapcsolatot, — legyen nagyobb fogadó­­készség az őszinte vélemény­­nyilvánításra, — legyen a párttaggyűlés is nyitottabb, szókimondóbb. Továbbiakban a beszámoló részletesen elemezte a gaz­dasági helyzetet, és meghatá­rozta a főbb tennivalókat, melyek a következők: — a termékszerkezet kor­szerűsítése különös tekintet­tel gyártmányaink egészség­károsító hatásának mérséklé­sére: — a műszaki fejlesztés fő irányai ; — tőkés importból szárma­zó anyagok hazaival történő helyettesítése és piackutatás; — a költségekkel való fi­gyelmesebb, gondosabb gaz­dálkodás; — a tömegpropaganda és az agitáció, a vezetőképzés és továbbképzés sajátos eszkö­zeinek felhasználása; — importlehetőségek továb" bi kutatása. A pártvezetőség munkájá­ról, munkamódszeréről meg­állapítható, hogy a szervezeti szabályzatnak megfelelően irá­nyította a vállalatnál folyó politikai munkát. A politikai munka egyik kiemelkedő jelentőségű ered­ménye volt a KB 1987. júli­us 2-i állásfoglalásáról. „A gazdasági-társadalmi kibon­takozás programjáról” kiala­kult vita, a feladatok meg­határozása. A pártvezetőség és a gaz­dasági vezetés együttes fel­adattervet készített a KB programjának helyi megvaló­sítására. A KB július 2-i állásfog­lalása után felerősödött a vi­ta a különböző nézetek ösz­­szecsapásában, különösen az újszerű megfogalmazásokat, követelményeket illetően. A politikai munkában meg kellett küzdeni a pesszimiz­mussal is. Alapszervezeteink vezető­ségei a feszített gazdasági fel­adatok teljesítése mellett eredményesen tettek eleget a pártmunka területén is a meg­növekedett feladatoknak. A Tézisek vitájában politi­kai munkásaink, párttagsá­gunk a megoldás mellett azért vállalt erejét megfeszítő mun­kát, mert ebben pontosan azt látja, hogy van törekvés az értelmes, az élethez igazodó munkastílusra. A pártépítő tevékenység a pártáiét egyik sarkallatos kérdése. Feladatunk ebben a tekintetben, hogy a párt­építési tervben szereplők ösz­­szetétöle tükrözze a terület dolgozóinak foglalkozási struk­túráját, szociális összetételét, életkor és nemek szerinti megoszlását. Az ideológiai munkában je­lentős helyet foglalt el a Té­zisek feldolgozása, ahol a párttagság pártcsoport érte­kezleteken, vezetőségi ülése­ken mondott véleményt. A vé­leménynyilvánítások sokré­tűek voltak. Foglalkoztak gazdasági, politikai, társadal­mi kérdésekkel. Különöskép­pen felerősödött az igény a demokrácia szélesítésére, a párt vezető szerepének hatá­rozottabb érvényesülésére. Az agitációs és propagan­damunka színvonalát, haté­konyságát jól' szolgálták a po­litikai vitakörök, ahol aktuá­lis kérdések kerültek feldol­gozásra. A beszámoló foglalkozott a KISZ és a szakszervezet mun­kájával, valamint a szocialis­ta brigádok tevékenységével. A hozzászólásokból kicsen­dült: — a párt vezető szerepé­nek hatékonyabb érvényesí­tés igénye: — a pártellenőrzés foko­zása: — a politikai intézmény­­rendszer kapcsán hatékonyabb struktúra kialakítása; — elért gazdasági ered­ményeink megőrzése; — a magasabb színvonalú munkavégzés igénye minden szinten: — jó munkahelyi légkör megteremtése, ahol lehetővé válik az alkotómunka; — szociális vívmányaink megőrzése ; — a termelés hatékonysá­ga, annak személyi feltéte­lei. — a pártépítési tevékeny­ség hatékonyabb végzése; — társadalmi-politikai mun­ka színvonalának emelése; — a vállalati célkitűzések elérésének támogatása. Pártalapszervezeteinkben is lezajlottak az éves beszámoló taggyűlések. A párttagság úgy ítélte meg, hogy a beszámolók igen tar­talmasak voltak. A párttagsággal az elbe­szélgetés megtörtént. Az alap­szervezetek vezetőségei, az el­beszélgető csoportok, a párt­­csoportbizalmiak közremű­ködésével, nagy felelősséggel, felkészültséggel, hozzáértés­sel, tapintattal, politikai ér­zékenységgel tettek eleget e fontos feladatnak. A tapasz­talatok, vélemények összeg­zése ismertetésre került, amelyből megállapítható, hogy a párttagság nagyon őszintén, nyíltan és sokszí­nűén mondott véleményt. Az elbeszélgetések során 9 fő kérte a pártból való kilé­pését, amelyek többségükben nyugdíjasok. A taggyűléseken a pártve­zetőség tagjai képviseltették magukat. Minősítették az alapszervezetekben folyó munkát, értékelték a titkár tevékenységét, meghatározták a további feladatokat. A Il­es pártalapszervezet munká­jában a városi pártbizottság megbízásából részt vett Danes Lajos elvtárs, valamint a megyei pártbizottság megbí­zásából dr. Semperger Tibor elvtárs. Az alapszervezetek a tag­gyűlés keretén belül vitat­ták meg éves munkatervüket. A taggyűléseken elhangzott véleményekből kiemelve: — növelni kell a pártalap­szervezet befolyását a KISZ- alapszervezetekben (I-es párt­alapszervezet) ; — a szélesebb rétegeket megmozgató vitákra tovább­ra is szükség van, de ennek feldolgozására több időt kell biztosítani; — szó esett a pártépítés fontosságáról, annak felgyor­sításáról; — az a vélemény, hogy a tisztségviselők pótlására meg­felelő káderek állnak ren­delkezésre vállalatunknál; — elhangzott a felhívás az anyagtakarékos munkára. — a párttagok úgy ítélik meg, hogy az előttünk álló nehéz feladatokat csak egy­más megbecsülésével, egy­máshoz való türelmes visel­kedéssel lehet megoldani ; , — többet kell foglalkozni a fiatalok problémáival; — a rendelkezésre álló pénzeszközökből jobban kell segíteni a pályakezdő fiata­lokat, illetve az idős nyugdí­jasokat: — az információ kendőzet­lenül megy tovább a felsőbb szervek részére; — az országos pártértekez­lettől a párttagság konkrét intézkedéseket vár; — a problémák őszinte fel­tárásával a párt vezető sze­repe erősödni fog. A párttagság összességében úgy ítéli meg a kialakult­­helyzetet, hogy eddig is ké­pes volt a mind nehezebb feltételeknek eleget tenni. Hajlandó további erőfeszíté­seket tenni a célok eléréséért és az optimizmust erősíti. A cím ne tévessze meg az olvasót, mert nem gyilkosság­ról, betörésről, sikkasztásról, bűnszövetkezetről, sőt nem is cigarettalopásról lesz szó az alábbiakban. Abban a „szerencsés” — vagy inkább szerencsétlen — helyzetben van részem, hogy naponta több alkalommal is betekintést nyerhetek mosdó­inkba, mellékhelyiségeinkbe, étkezőinkbe. Mégpedig ne­memnél fogva csak a női részlegbe. Azok után a férfi­­mosdó megtekintésének gon­dolatát el is vetettem, bár el­képzelhető, hogy kellemesen csalódnék. Hosszú idő óta fog­lalkoztat ezek külleme, de ed­2 DOHÁNYGYÁR Piszkos ügy dig úgy gondoltam mégsem illik közhírré tenni ezek álla­potát, még nem az utóbbi idő­ben egyre jobban, szemmel, orral egyaránt érzékelhetőb­ben romlik ezek tisztasága. Pedig a női mellékhelyiségek állapotáért csak mi, NŐK va­gyunk felelősek, nekünk kel­lene már végre észrevenni magunkat. Nem szabad áthárítanunk a takarítókra trehányságunkat, — igaz, ők sem koptatnak sok felmosóruhát —, mert nem állhatnak valamennyiünk sar­kában seprővel és felmosóru­hával, vödörrel, netán hamu­tartóval. Próbáljuk már be­tartani az alapvető higiéniás követelményeket, s ne csak V* mondjuk, hogy második ott­honunk a gyár, hanem pró­báljunk meg úgy viselkedni, úgy vigyázni a rendre, mint otthon. Nem hiszem, hogy ott­hon csak úgy bárki is eldob egy csikket, vagy egy papír­darabot a lakásban. Még egy kérdés foglalkoz­tat régóta. Akkor, amikor a vállalat az anyagtakarékossá­got első helyen hangsúlyozza — és ezt mindenki tudja is —, miért használnak „egyesek” bizonyos célra segédanyagokat, mikor mindenki rendszeresen kap egészségügyi papírt? A vállalat rendszeresen fes­teti, takaríttatja ezeket, s hagy ezt ne kelljen gyakrabban csi­nálni, mint eddig s hogy bárki, bármikor undor nélkül belép­hessen ide, ez csak rajtunk, használókon múlik. Szakmai alapozás Mind az oktatás, mind a gazdaság követelményként állítja a szakmai alapozás ha­tékonyságának fokozását. A megvalósítás mégsem zökke­nőmentes. Az előrelépés egyik útja a tantárgyon belüli és a tantárgyak közötti párhuza­mosságok felszámolása, ösz­­sze kellene egyeztetni az ala­pozó tárgyak ismeretanyagát, gyakorlatait. A szakmai alap­képzés hatékonysága a külön­böző gyakorlatok váltakozá­sával is fokozható. Rugalma­sabb tantervi felépítésre len­ne szükség. Ez azt jelenthetné, hogy a törzsanyagnak lenne egy stabil és egy változó ré­sze. A stabil részben szerep­lő ismereteket mindenkinek el kellene sajátítania, a vál­tozó rész az üzem, a szakmai gyakorlóhely sajátos követel­ményeihez igazodna. Az iskola és a vállalat kö­zötti együttműködés fokozása is előrelépést jelenthetne. Fajront Halló, emberek, itt vagyok! Meghívlak benneteket egy po­fa sörre. Üvegeset igyunk, mert abban kevesebb a víz, a csapos is lazt issza. Nem tu­dom elhinni, ihogy sötétedés­kor ilyen nagy vágtában szá­guldótok haza. Nekem is be van hűtve a szesz a frigóban, de megígérte, ihogy megvár. Családi vacsora? Ugyan! Ka­jálni tudok a híradó alatt is, legalább nem nyüzsögnek kö­rülöttem a srácok. Imádom őket, csak mire Ibevágják a szunyát, ezer meg ezer han­gyát , szórnak az agyamba. Jobb volt nekik a jnagzatvíz­­ben. A .nejem sem hajt, hogy vidd le a szemetet, porold ki a szőnyeget, hozz fel olajat, felemelő meló, mi? Neki már úgy is mindegy, szegény erre van szánva. Hé, haver, ne menj tovább! Lóg az orrod, zűr volt a portán? Ilyen maj­­rés képpel csak lebukni lehet. Mondtam, öregem, ha jössz ki­felé, heccelődj, hangoskodj és ne egy valag icigit vigyél ki. Kész tüdőrák a családnak. Mióta megmondták a tévében a nagy tudású nem ivók. hogy kiket tartanak hétköznapi fej­nek, az olyan muksókat, mint én, és engem meg sem kérdez­tek, csak így nyilvánosan, meghatároztak, nem törtem magam tovább. Jó van, én ez vagyok, ők meg azok, nem baj. Van egy jó kis módszerem, megtanítom veletek. Ugye az tiszta, hogy dolgozunk. meg minden, keresünk is vala­mennyit, esszük az üzemit, meg otthon a lecsót lókol­básszal, isszuk a patkányost, telnek a napok kegyetlenül. Minden csuda jó, de iamire vágyom, keményen szundikál valami lakatlan szigeten. Nem úszom érte át az óceánt, in­kább lazítok a [pórázon és gusztálom ia formás pipiket, mint más a napfelkeltét, ér­tékeljük a látottakat a have­rokkal, nem sietem el a mun­kát, haza sem sietek, hanem laza lendülettel iszogatom a söröket, szívom a cigiket. Az­tán hazabattyogok, ikajálok, kiürítem a frigót, bagózok, lassan icocsmaszagú lesz a szolba és a haverokra gondo­lok, akik a tévé előtt a have­rokra gondolnak a kocsma­szagban. Béla vagyok. Anyám nagyon szeretett. — Szili — Országos Bíróság! Gyalázatos bűntény és saját szuvenír jogaim vérig sértése miatt gázolok magamba; Aluírott Macsinga Iza­bella felperes, mint a lakótelepi huliganda újabb, 53 éves, égbekiáltó áldozati báránya, leteszem a voksom. Orrom e percben horpadtan hever a kórházi ágyon- Ez okból jelen keresettel is alig élek. Történelmi tény, hogy minden délben bezárom a tra­fikom, és állampolgári jogaimat ebédelés útján gyakor­lom. Folyó hó januárjában a fenti jó szándékkal kikö­vezett úton haladtam el a Mártíromság tér 12. sz. aiatt. Hangok ütötték meg a fülemet — e tekintetben a lát­leletet mellőzöm. Egyidejűleg recsegésben volt részem, és teljesen elvesztettem az elméletemet. Egy SOKOL tí­pusú rádió volt a leesemény, mely déli 12 óra 10 perc* kor hagyta el Setét Kelemen I. emeleti ablakának légterét. Kérem a T. Bíróságot, hogy a fenti T. nyáladékb°l kifolyólag Setét Kelement elmaradt veszteségem fájda­lomdíjam és egyéb disznóságai címén 100 000.— Ft kár­térítésre lekötelezni, ha volna olyan szíves. KÜLÖNBEN ÍROK ERÖSS PÁLNAK ! ! ! , Mielőbbi gyógyulásomban bízva: Macsinga Izabella 1 1 felperes Horribile Dictu! A Macsinga Citadella(?) esperes által ellenem benyúj~ tott egyhavi keresettel szemben, kívüljegyzett ezerfo­rintosommal az alábbi ítéletre tartok igényt. Adegy. Nevezett trafikját három nap elzárásra javas­lom, mert nevezett, egyszerűen röhej, mindig kiszopo­gatja a Diana-cukorbói a sósborszeszt. Adkettő. Nem vagyok orrgyilkos, kikérem magamnak! Nevezett orra vonatkozásában szagértő kikérését is ki­kérem magamnak, ok-okozati okból. Nevezett trafikos mindenbe beleüti az orrát, miért pont az én Sokolom törte volna el? Adekvát. Ha adekvátan mégis az én Sokolom az el­követő, akkor üzemi balesetnek minősül, mert Macsin­ga C. orra üzemi konyhára mentében került összeütkö­zésbe a Sokolial. Adó. A Sokolt az apósom vágta ki az ablakon, mer a Kossuth-adóról is az adó jutott az eszébe. Apósomról egyebet előadni nem kívánok, minden tudnivalót meg­tudnak róla a Ki kicsoda? 304. oldalán. Setét Kelemen alperes * *

Next

/
Oldalképek
Tartalom