Egri Dohánygyár, 1986 (15. évfolyam, 1. szám)

1986-01-01 / 1. szám

(Folytatás az 1. oldalról) zitívan értékelendő a KISZ- bizottság és az alapszerve­zetek azon törekvése, hogy ösztönzi a fiatalokat a szak­mai továbbképzésre. Meg­felelő színvonalú a politi­kai oktatás, a politikai vi­takörök működése. Jónak értékelendő a munkába lépő fiatalok, szakmunká­sokkal való foglalkozás, segítik beilleszkedésüket. A beszámoló taggyűlések ak­tívak voltak Többen kifejtet­ték, hogy a gazdasági mun­kával kapcsolatos elvárások megfelelnek a fokozott köve­telményeknek is, ami lehető­vé teszi a tisztességes válla­lati eredmény elérését. Elégedettségüket fejezték ki a bérfejlesztés és egyéb jut­tatások mérétékével. Több hozzászólás hangzott el a gazdasági célok megfo- gaLmazása, a jövőbeni felada­tok megoldása érdekében, mintegy kiegészítve a gazda­sági értékeléseket. A hozzászólásokban párt­tagságunk örömmel nyugtáz­ta, hogy a beszámolók során már választ kaphattak a fel­merült kérdéseikre. Elhangzott, hogy elégedet­tek a párt- és gazdasági veze­tés munlkájával, a pártalap- szervezetekben folyó tevékeny­séggel, a pártfeladatok végre­hajtásával. A vezetésben ér­vényesül a kollektív munka- megosztás. Véleményt nyilvánítottak a pártépítés fontosságáról, az agitációs és propagandamun­ka színvonalának emeléséről. Szó esett az új tagdíjbeso­rolás rendszeréről. Több észrevétel hangzott el a pártcsoportokban folyó mun­káról, azok színvonalának emeléséről, továbbá ez évben történt kiemelt fontosságú po­litikai eseményekről, a válla­latunknál bekövetkezett gaz­daságirányítási változásról, párt- és tömegszervezeti vá­lasztásokról. Értékelték a KlSZ-mozga- lomban végzett munkát. A pártvezetőségek megfogalmaz­ták az ifjúságért érzett fele­lősséget, tevékenységük tá­mogatását. A település és városfejlesz­tési hozzájárulás mértékével és programjával kapcsolatban nagyon sok kritika merült fel. Többek között nem tartották megfelelőnek a tanács mun­káját az állampolgárokkal való párbeszéd kialakításában, a helyes célok megfogalmazásá­ban. Ügy vélik, hogy itt gon­dosabb előkészítés és nagyobb agitáció szükséges. Bárány Tibor elvtárs, Il-es párta lapszervezetünk titkára értékelte az összevont taggyű­lésen az alapszervezetben fo­lyó gazdasági és politikai munkát, melyről megállapí­totta: „A pártvezetőség érté­kelte és összegezte az elbe­szélgetések és a pártcsoport- értekezletek tapasztalatait. A párttagság a gazdasági felada­tokban becsülettel helytállt. Az eredmények, amelyet elér­tünk, egy tisztességes mun­kának az eredménye. A vál­lalat gazdasági-politikai veze­tése bizton számíthat a Il-es párta lapszervezetben dolgozó kommunisták döntő többsé­gére. Az anyagi elismerés biz­tosítéka lehet és lesz a fel­adatok maradéktalan végre­hajtásának, lendületet ad a további munkához. Az 1985- ös óv rendkívüli eredménye­ket produkált. Nehéz elkép­zelni. hogy az 1986-os év ha­sonló lesz, hiszen a közgazda- sági szabályozórendszer felté­telei szigorodnak. Ügy érzem, hogy mindannyian becsület­tel, lendülettel fogunk dol­gozni céljaink eléréséért. A választások folyamán 3 új tag került be a pártveze­tőségbe. Munkájukat nagy lendülettel végzik, A fiatalí­tás jó időben következett be, biztosítva látszik, hogy a ké­sőbbiek során stabil vezetés veszi át a stafétát. A pártépítés forrása 1985- ben is az ifjúság volt és a továbbiakban is nagymérték­ben számítunk munkájukra. A pártvezetőség feladata, hogy segítse munkájukat a soron következő feladatok megoldá­sában, a megfelelő kádercse­rék kiválasztásában és a kö­zös együttműködésben. A jövőbeni törekvésünk az, hogy a gazdasági eredmények­hez párttagságunk méltókép­pen járuljon hozzá.” Bódi Lászlóné szb-titkár szólt a közelmúltban lezajlott választásokról. Hangsúlyozta, hogy a vál­tozásók egyik célja, hogy az üzemi demokrácia tovább szélesedjen, a dolgozók a mindennapi munkavégzés mellett részt vállaljanak a vállalat irányításában is. Ez nem megy az egyik napról a másikra. A feltételrendszer megteremtése a gazdasági és mozgalmi vezetés közös fel­adata. Helyes döntés viszont csak akkor születhet, ha az előkészítéstől a döntés meg­hozataláig aktívan részt vál­lalunk az egész folyamatban. Fontos, hogy az informáci­ók áramlását biztosítsuk, őszintén tájékoztassuk egy­mást az eseményekről, felada­tokról, de a problémákról is. A fórumok akkor töltik be szerepüket, ha a tisztségvise­lők aktív résztvevői a dönté­seknek és az°k végrehajtásá­nak, képviselik választóikat. Ezáltal a dolgozók is részesei lesznek a döntéseknek. Ha ez megvalósul, nem érezhetik ki­zárva magukat a vállalat irá­nyításából. Továbbiakban fontos fel­adatnak tekintette a gazdál­kodásban rejlő tartalékok ki­aknázását, melyhez ki-ki a maga képessége szerint járul­jon hozzá. KISZ-bizottságunk titkára szólt a KISZ-szervezetekben folyó gazdasági és politikai tevékenységről, a pártalap- szervezetek vezetőségei és a KlSZ-szervezeték kapcsolatá­nak erősítéséről. Segítséget kért a KISZ előtt álló fontos feladatok megoldásában és a megfelelő kádercserék kivá­lasztásában. Vállalatunk műszaki igaz­gató-helyettese tájékoztatta a párttagságot — a csökkenő hazai piaci igények mellett — a gazdálkodásunk, termelé­sünk céljairól, alternatív meg­oldásairól, az export termelési 1 eh e tősége i n krő 1. Nem tévedés, „havunk”. így fogadta a csebokszári nép az elmúlt hét végén a hóesést. Ezen iaz alvótelepen ugyanis minden szem leesett hópihe a lakosság sajátja, születéstől az elmúlásig, A közlekedés és la „mérsé­kelten vízálló” cipők védelme érdekében a házmesterek és a lakók körbe-körbe söprik az épületeiket övező betonjárdá­kat, meg a kijárókat a köz­utakra, közjárdákra, de több­re jnem futja — és nem is futhatja — az erejükből. Már­pedig a lakótelep amúgyis si­kertelen konstrukciója miatt több tíz kilométer járda van. Az elmúlt évtizedben nem tűnt itt fel egyetlen hóeke 2 | DOHÁNYGYÁR Itt a havunk! vagy \más tisztítógép, így a csebokszáriak intézik el saját havuk sorsát. A közlekedési utakat rábízzák az autók kipufogóira és kerekeire — ez utóbbiak végzik a sáros lé felcsapását is —, és ezek a maguk módján önállóan dol­goznak. A járda meg a lakos­ságé, tapossa ott a havat a lakosság! Ha fagyott, kemény, még istenes, mert csak a csú­szás, a kéz- és lábtörés veszé­lye áll fenn, de ezeket kellő óvatossággal meg lehet előz­ni. Ha azonban enyhül az idő, a kásás latyakban csülökig járnak a£ emberek, olvasztják szorgalmasan a havat, de köz­ben egyre-másra adják be a kulcsot a magyar cipőipar re­mekei. Így egy boltlátogatás után rendszerint otthoni zok­niszárítás következik. Ha azután a hó végképp elolvad, marad a víz, a po­csolya. Ez utóbbi aztán soká­ig marad, merthogy az uta­kon, járdákon, a hibátlan aszfalton is olyan mélyedések vannak, hogy egy ötperces nyári zápor után még két nap múlva is van bennük víz. Es a pocsolyák büszkén sze­meznek a tőlük pár méterre levő lefolyókanális rácsaival. Azok ugyanis szárazok és csil­lognak — mert öt-tíz centivel az út színe fölött vannak. Itt van tehát a hó, azóta egy ki­csit már olvadt is, A csebok­száriak már tapasztalatokat szerezhetnek az elkövetkezen­dő hónapokra. — a i— a Európai Texas pi Wim Wenders európai és Európában divatos rendező. Sok nyugati nagyvárosban mű­ködnek Wenders-klubök, de a vájtfülűeken kívül az átlag mozinézőt is lebilincseli laza stílusával, frappáns nyilatko­zataival és természetesen profi módra elkészített filmjeivel. Ezért aztán senki sem le­pődött meg azon, hogy az 1984. évi Arany Pálmát, a cannesi filmfesztiválon (talán először az ilyen fesztiválok történetében a közönség és a zsűri tökéletes egyetértésében) az ő filmje, a Párizs, Texas kapta. A film kettős címe el­lenére, Amerikában játszódik, mégse mondhatjuk a szó hol­lywoodi értelmében amerikai­nak Ügy érzem, az európai ember amerikai dolgokra való rácsodálkozását látjuk benne, és az amerikaiak részéről is erős visszavágyódást tapasz­talhatunk az öreg kontinens­re. És itt kezdődik a Párizs, Texas szövevényes, de vi­szonylag könnyen átlátható szimbólumrendszere, amj mi­att nekünk is. akiknek talán soha nem adatik meg az Ame­rikára való „rácsödálkozás”, lehetősége, érdemes megnézni ezt a filmet. Mert mondani­valója olyan általános embe­ri problémákat érint, mint a ,.vissza a gyökerekhez”, az újrakezdés és a boldogság té­mája. Ezen morfondírozva a film nézése közben akaratiamul is az ugyancsak Arany Pálmás, Bondarcsuk-t'úm, az Emberi sors jutott eszembe. De lám, nemcsak a háború, hanem az emlber túlzott önzése is fel­boríthat egy nagy szerelem­mel, harmonikusnak induló családi életet. Most is ez tör­ténik. Főhősünk, Travis, sze­relme felesége iránt, az asz- szony túlzott magához való táncolásába csap át. Ez az oka aztán, hogy egyszer csak robban a bomba, és a három­tagú család útja három felé vezet. Travtst a teljes züllés­től a véletlen menti meg. A film első félórájában még megszólalni sem hajlandó, aztán, miközben mi, nézők megértjük mi is történt vele valójában, fokról fokra döb­ben rá, hogy nem szabad el­hagynia magát, mindent újra kell kezdeni. Üjra összehozza családját, és mintha úgy érez- né, hogy ő a helyreállt békét csak elrontaná, újra eltűnik. A film külön érdekessége, hogy nem a megszokott fil­mes stílusban csak láttat, ha­nem lassú cselekményszövé­sével és egyáltalán nem „száj­barágós” menetével éri el a nézők főhőssel való együtt­élését és együttérzését. Talán éppen ez teszi európaivá. Nem szupermanek játszák, nincse­nek benne látványos üldözé­sek, lövöldözések, nem fek­tettek bele milliókat. De csak rólunk szól... Barta János Barbie Ha valaki nem tudná: a Barbie baba az egyik ügye­letes divatjáték. Státusszim­bólum gyerekkézben. Igazából nem „baba”. Nem pólyás, nem gyerek, nem gondozni való ap­róság, mint az eddig haszná­latosak. Barbie egy hölgy. Egy manöken, egy dámia. Esetleg egy démon, de ahból is az a fajta, amilyeu csak a férfi- fantázia lázasabb pillanatai­ban létezik. Valószerűtlenül hosszú lábú, hosszú cornbú, de­rekának a kerülete fele any- nyi, mint a fejéé. Vultoánkúp kebleinek bősége ugyancsak kétszerese annak, amit a de­rék mutat. Pokoli nehéz íré ruhát varrni. Tudom, csinél- 5 tam: menyasszonyit és kosz­tümöt, nadrágot és kabátot, karácsonyi ajándékul egy Ite- endő Bairbie-tulajdonosnak, az unokámnak. Aki szintén Iki- könyörögte magának — ki­lencéves pályatársai sokasá­gával együtt — ezt a divat­csodát. De ruhatárat kellő nagyságban nem kapott hoz­zá. Érthetően. Maga Barbie tíz dollár körüli értéket kép­visel, a magyar piacon ötszáz forintnál kezdődik az ára, egy- egy rávaló ruha pedig 13GV— 150 forintért kínálja magát a bazárokban. Üzlet ez a Barbie a javá­ból és némán is harsány hir­detője annak, amit úgy neve­zünk, hogy fogyasztói társa­dalmi szemlélet. Nemcsak az eredeti figura hozhatott jó I pénzt annak, aki kreálta, ha­nem a most már sűrűn lát­ható silány utánzatok is egész biztosan jól jövedelmeznék. Az eredetinek feje, keze, lá­ba, de még csuklója, sőt bo­kája is mozog. Az utánzatok már nem mozdíthatók min­den részükben, arcuk is elna­gyolt, olykor durva. Bájuk nem sikerült kiönteni a mű­anyagból azt a divatlapos bájt, amelyet az elsőszülött dámácskáfcra. Öltöztetni azért ezeket is lehet. Ruháik, kellékeik ugyanolyan drágák és válasz­tékosak 'lehetnek. Hallom!, egy harmadikos osztályban — ott annyi a Barbie — az egyik fiú szépségversenyt hirdetett számúkra. Valamelyik induló­nak nemcsak kalapja, táskája, még kiskutyája ig volt. Én ezeket a Barbie-babákat utálom. Ugyanúgy, mint a já- tékifegyvereket, a játéktanko­kat, mint a felnőttek játékai közül a video pornófilmeket, horrorokat, hasonlókat. Nem harcosan utálom, csak csön­desen, tehetetlenül. És szomo­rúan ‘sajnálom a kiszolgálta­tott gyerekeket ebben a bá­mulatos fogyasztói világban... Rajna Találkozás Két ismerős találkozik a a Ráckapu téren. Szóba ele­gyednek: — Hová, hová? — Bemegyek Egerbe, ve­szek már néhány csavart, egy kis gipszet meg varrótűt. Hát maga? — Kimegyek Csebokszáriba, látogatóba. — Az is jó. De várjon! Nem hallotta véletlenül ott a vá­rosban, hogy itt kinn külön tanácsunk lesz, vagy hozzá­csatolnak bennünket is a bel­városi tanácshoz? — Hát... Hm... Nem hal­lottam. Jöttek a buszok, s elindul­tak ellenkező irányba. Az egyiket a rokonszeretet vitte, a másikat a kényszer.. . Összevont taggyűlések

Next

/
Oldalképek
Tartalom