Egri Dohánygyár, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
Változások a gazdaságirányításban Államigazgatás és vállalati gazdálkodás Dialógus — almomban A konkrét és már a megvalósulás szakában levő változások ismertetése után, vegyük most vizsgálatunk látószögébe az államigazgatás és vállalati gazdálkodás megváltozott (pontosabban: változó) viszonyát, megragadva persze, annál a nézőpontnál, mely a vállalatok oldaláról szemléli a változásokat. Amíg a vállalatok kezelésében álló, az állami tulajdon részét képező termelőeszközök felett a tulajdonosi jogokat — szervezeti egységei, hatóságai révén — maga az állam gyakorolta, addig a vállalatok hierarchikus, hivatali függésben álltak az állam erre a célra létrehozott szervei alatt. Piacnak, versenynek nemcsak a látszatát, de a nyomát is hiába kerestük volna. Ezek jótékony hatása nemzetgazdaságunkra ma már mindenki előtt világos. Szükség volt tehát arra, hogy az államigazgatási tevékenység és a vállalati gazdálkodás egyértelműbben elkülönüljön. Havasi Ferenc az előkészítés során, a KB-ülésen elhangzott előadásában követelményszintre emelte: a hierarchikus függés helyett a demokratikus függést kell előtérbe helyezni. Az eddig államigazgatási szervek által gyakorolt tulajdonosi jogok a vállalati szféra túlnyomó hányadában az egyes vállalati kollektívákat illetik majd. E vállalatok felett a hagyományos állam- igazgatás csak és kizárólag, törvényességi felügyeletet gyakorol. Természetesen az állam — a tulajdonos — nem fosztja meg magát attól a lehetőségtől, hogy kényszeri- tő szükség esetén operatív módon is beavatkozhasson a gazdasági folyamatokba. Erre az esetre azonban létrejön egy új intézmény, a központi piacfelügyelet, mely egyedüli letéteményese az ilyen jellegű beavatkozások elhatározásának és végrehajtásának. Tudott dolog, hogy az állam, mint szervezet — mondhatjuk úgy is: mint gépezet — rendelkezik bizonyos „tehetetlenségi nyomatékkal", önálló mozgással. Ez a körülmény ott okoz problémát, hogy a változásokat — melyek kiterjednek az állami szervekre is — részben magának az államszervezetnek kell végrehajtania, és csaknem egészében ellenőriznie. Azért, hogy az államszervezetben működő „tehetetlenségi erő” ne tudja az elfogadható mértéknél jobban fékezni, esetleg megállítani a kívánt folyamatot, szükséges az államszervezeten belüli népképviseleti szervek — Országgyűlés, Elnöki Tanács — súlyát, szerepét növelni. Ez azt is jelenti, hogy a gazdaságirányításban növelni kell a törvényhozás jelentőségét. Ez a remélt lehetőség növelni fogja a bírói jogalkalmazás szerepét. Nyilvánvaló, hogy ha a gazdálkodó szervek önállósága nő, és tevékenységüket nem alacsonyabb szintű, államigazgatási jellegű jogforrások keretei között, hanem magas szintű, általánosabban megfogalmazott jogszabályoktól orientálva szabadabban végzik, akkor szaporodni fog a vitás esetek száma, melyekben döntésért a bíróságokhoz fognak folyamodni. Példaként említhetem az Egri Dohánygyár gazdasági peres gyakorlatát, mely tulajdonképpen mind a mai napig nem létezik, és ebben nemcsak az játszik szerepet, hogy olyan jó a kapcsolatunk a partnervállalatokkal, hogy gazdasági vitáinkat peren kívül, egymás között intézzük el, de az is, hogy a gazdasági tevékenységünket irányító jogszabályok olyannyira behatárolják működési körünket és lehetőségeinket, hogy minimális a „jogi súrlódás” esélye. A reformkoncepció kiindulási alapja az volt, hogy a vállalati tevékenységi köröket nem lehet megkötni. Egy korszerű vállalatnak egyaránt kell foglalkoznia kutatásfejlesztéssel, gyártással, belkereskedelemmel, külkereskedelemmel, piackutatással. Lehetőséget kell kapnia arra, hogy profilját a piac igényei szerint változtathassa, kiegészítő tevékenységeket folytathasson stb. A gyakorlatban adott vállalat az alapító okiratban leírt tevékenységi kör keretében mozoghat, külkereskedelmi joga államigazgatási aktustól függ, ellátási felelősséget kérhetnek számon tőle és így tovább. A perspektíva persze az — az áhított piac és verseny is ezt kívánja —, hogy a vállalatok rugalmasabban alakíthassák profiljukat és minden vállalat rendelkezzen külkereskedelmi joggal, amelyik az ehhez szükséges feltételeket biztosítani tudja. Ez utóbbi momentum az, ahol szerepet kell kapjon az államigazgatás: meghatározni, melyek azok a feltételek, amelyek az önálló külkereskedelmi jog megszerzéséhez elengedhetetlenek. Ami az ellátási felelősség kérdését illeti, gyakorlattá kell válnia annak az elvnek, hogy a közüzemi vállalatokon kívül sem az ágazati minisztériumoknak, sem a vállalatoknak nincs ellátási felelősségük. Általában vita tárgya a jövedelemszabályozás mai gyakorlata, a vállalati adójog jelenlegi formája. A verseny ösztönzése érdekében, ez mindenképpen korszerűsítésre szorul. Az persze, komolytalan kívánság, hogy az állam „vonuljon ki” a gazdaságból. A mi gazdálkodásunk alapvetően államosított vállalatokra épül, s egy ilyen gazdaságból az állam nem „vonulhat” ki. Nem lehet mesterségesen kapitalista vállalatot teremteni, és ez nem is cél. A vállalatok, még ha a tulajdonosi jogosítványok egy részét megkapják is, az állam gazdálkodó szervei maradnak. Egy „munkamegosztásbeli” változásnak vagyunk tanúi: tevékenységében különválik az állam, mint közhatalmat gyakorló szervezet és az állam, mint gazdasági szervezőerő. Dr. Szalóczi Géza Kérek egy üveg zacskós tejet — mondta egy 30 év körüli, szakállas férfi az eladónak. — Nincs — mondta az eladó, a belkereskedelmi munka hőse. — Már hogy ne volna — mosolyodott el a férfi —, ott látom, ön mellett. — Mit kért? — nézett föl bosszúsan az eladó. — Egy üveg zacskós tejet. — A tej a másik pultnál van. — Igen, de én nem tejet kértem, hanem egy üveg zacskós tejet — mondta a magáét elnéző mosollyal a kedves vevő. Az eladó zavarba jött. Néhány másodpercig tétován nézegetett jobbra-balra, de aztán föltalálta magát: — Ja, az nincs. A szakállas férfi, mintha számított volna erre a válaszra. Nem rándult meg a szemöldöke, nem lett szaporább a lélegzete, nem remegett meg a hangja, ugyanolyan nyugodtan beszélt, mind addig: — De hát, higgyen nekem, ott van, ön mellett. Az eladó most már majd hogy nem kikérte magának. Még hogy mellettem? Mit tetszik itt folyton mutogatni ? Nagyon jól tudom én, hogy mi van és mi nincs. És ha én egyszer valamire azt mondom, hogy nincs, akkor nincs. — Igazán nem akarom önt felidegesíteni — folytatta csendben a szakállas —, de van, méghozzá öntől csupán egy karnyújtásnyira Az eladó kiabálni kezdett: — Mit képzel maga? Bejön ide és hülyéskedik a dolgozókkal? Megmondtam magának, hogy nálunk nincs üveges zacskós tej. Ez nem Amerika, érti? — Értem — felelte kissé szomorúan a fiatal férfi, de nem tágított. — Csak annyit kérek öntől, hogy higgyen nekem, és adja oda azt az üveges zacskós tejet, amely a bal karja mellett van. Az eladó olyan dühösen fordult balra, mintha föl akarna kapni valamit, hogy hozzávághassa a vevőhöz. Hirtelen azonban megmerevedett. — Ezt? — kérdezte egy üveg zacskós tejre mutatva. — Igen, azt kérem szépen — válaszolt a szakállas fiatalember. — Tessék — mondta révül- ten az eladó, miközben átadta az üveget a férfinak és átvette tőle a pénzt. — Köszönöm — felelte a szakállas és kifelé indult. — Bocsánat, ne haragudjon — rebegte utána az eladó. — Ugyan már, semmiség — fordult vissza a férfi —, a lényeg az, hogy higgyen nekem. — Igenis — suttogta az eladó. Nagyot nyelt és még megkérdezte: Elnézést, nem lehet, hogy már láttam valahol? Olyan ismerősnek tetszik lenni. A szakállas férfi elégedetten elmosolyodott: — Talán — mondta. — Ha esetleg látta a Jézus Krisztus szupersztárt. — Láttam — az eladó arcát valami földöntúli boldogság öntötte el. — Na látja — mondta szerényen a férfi és kilépett a bolt ajtaján. — Csak egy pillanatra még — kiabált utána az eladó. — Azt tessék nekem megmondani, hogy ez az üveges zacskós tej nem folyik? A szakállas már nem látszott, csak az egész égboltot betöltő hangját lehetett hallani: — Már hogyne folyna. Csak éppen, bele az üvegbe Rajna A világ egyre nagyobb aggodalommal figyeli korunk pestisének, a kábítószerjárványnak a terjedését. A sajtóban, a rádióban, a tv-ben egyre többet hallunk, olvasunk a heroin, a marihuána, LSD és más, hasonló szerek áldozatainak tragédiáiról. Magyarországon, az utolsó becslések szerint, mintegy 30 000 fiatal hódol a különböző drogok élvezetének. Az életkoruk átlagosan 14 —18 év. 1983-ban 40, 1984-ben ennek a kétszerese, tehát 80 fiatal halt meg valamilyen kábítószertől. Hazánkban főleg a gyógyszerek, a gyógyszer és alkohol, valamint a szerves oldószerek, a „szipózás” fordul elő, de egyre többen vannak, akik a kemény drogokhoz is hozzájutnak. Ezeket külföldiek hozzák az országba — arabok, törökök —, akik a legkülönbözőbb módon, előre megfontoltan és szervezetten szoktatják a fiatalokat a szerekre, mert tudják, hogy nincs visszaút, és a következő utazás alkalmával már busás haszonhoz jutnak. A kábítószerre rászokott beteg, aki már nem tud4 DOHÁNYGYÁR ■■m (Jt a „semmibe** ja nélkülözni, minden úton, minden áron előteremti a pénzt, hogy a kezdetben ingyenesen kapott szert megszerezze. Mi viszi rá az embereket a kábítószerek használatára? A drogok arra csábítanak, hogy az ember megismerje a mámort, a boldogságot, a jó hangulatot, mely minden gondot, problémát megold. Ez azonban becstelen szemfényvesztés, világuk sohasem valóság. Akik kipróbálják, olyan útra térnek, ahonnan nincs visszatérés. Rohamosan haladnak először a lelki, majd végül a teljes fizikai pusztulásba. A kábítószer először olyan országokban terjedt el, ahol nagyok a társadalmi-gazdasági ellentétek, ahol hatalmas a szakadék gazdag és szegény között. A szegények nyomorukat, a gazdagok pedig unalmukat, csömörüket igyekeznek elűzni vele. Magyarországon főleg a nevelőotthonokban élő gyerekek, a csonka, veszélyeztetett családok fiataljai, az idegileg labilis. gyenge akaratú gyerekek próbálják ki a gyógyszereket, a szipózást. Mikor először nyúlnak a droghoz, gyógyszerhez, ragasztóhoz, fogalmuk sincs azokról a veszélyekről, melyeket elsősorban maguknak, de családjuknak, a társadalomnak okoznak. Teljes erkölcsi és anyagi csőd, testi és lelki pusztulás vár rájuk. Ahhoz, hogy fel tudjuk venni a harcot ellenük, beszélni kell róla. Minden embernek tudnia kell, hogy ha hozzájut ezekhez a szerekhez és kipróbálja, akkor mi vár rá. Ne kelljen saját kárán megtanulnia akkor, amikor már nincs segítség, mert szellemi és testi roncs válik belőle. A küzdelmet mindaddig folytatni kell, amíg el nem érjük, hogy az emberek tudatából eltűnjön a minden problémát megoldó kábulat igénye, hogy ne jusson eszükbe mással fokozni örömüket és mással szüntetni szenvedésüket, mint azok okainak megszüntetésével. Mi a drog? Olyan szer, melynek bevétele után megváltozik az ember közérzete, hangulata és magatartása is. Elsősorban a központi idegrendszer működését befolyásolja, melyben olyan változást idéz elő, mely megváltoztatja az ember személyiségét. Testi-lelki függőség! A függőség lehet lelki, mely minden kábítószer, gyógyszer, ragasztó esetében rövid idő alatt kialakul. A lelki függőség azt a mértéktelen vágyat jelenti, amely a droghoz való hozzájutásra irányul, minden eszköz segítségével. Valósággal rögeszméjévé válik, hogy életében egyetlen fontos dolog van, egész léte attól függ, hogy meg tudja-e szerezni megszokott kábítószerét. Testi függőségről akkor beszélünk, ha a szervezet sejtjei olyan mértékben szoktak hozzá a droghoz, hogy csak akkor tudják ellátni feladatukat, ha rendszeresen hozzájutnak a kábítószerhez. A valódi kábítószereket a következőképpen csoportosíthatjuk: 1. Eufóriát okozó nyugtató- izgató szerek — ópium és származékai, kokain, minden, természetes és kémiai, kábító hatású fájdalomcsillapító szerek. 2. A nagyagykéreg tevékenységét befolyásoló izgatószerek, hallucinogének — hasis, meszkalin, szintetikus anyagok, pl. LSD, DOM stb 3. Izgatószerek — természetes anyagok, szintetikus úton előállított gyógyszerek. 4. Általános mérgek — oldószerek, Palmatex, Techno- kol. Ahhoz, hogy a kábítószerek hatását megértsük, szükséges néhány fogalom megismerése. Bódulat: a kábítószer rabja úgy érzi, sikerült túllépnie léte határait. Sokan lépték azonban már túl úgy, hogy sohasem tértek vissza a halálos kábulatból. Eufória: mindent megszépítő, elfeledtető, jókedvű állapot. Boldogságérzést okoz. Hallucináció: lehet látási és hallási — tüzes karikák, mozgó tárgyak látszata. A beteg képeket, filmeket vetít le magában. Különböző hangokat hall. ’ Következő számunkban részletesen rátérünk a különböző kábítószerekre, azok hatására, a gyógyítás lehetőségeinek ismertetésére. Nagy Ferencné, üzemi ápolónő )
