Egri Dohánygyár, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1985-10-01 / 10. szám

Hogyan üdültek dolgozóink 1985-ben Bár még három hónap van hátra az évből az üdültetés­ről — tekintettel arra. hogy a főszezon már véget ért és a hátralevő időszakra is min­den üdülőjegy gazdára ta­lált. — már számot adhatunk. A szakszervezeti tagság ked­vezményes üdültetésének rend­jét a szakszervezetek XXIV. kongresszusán jóváhagyott alapszabály rögzíti. Ezek szerint, a szakszerve­zeti. valamint a vállalati üdü­lőkbe való beutalás joga — a bizalmiak egyetértésével — a szakszervezeti bizottságot illeti meg. A beutalók odaíté­lésekor figyelembe kell venni az érintett személy szociális helyzetét, egészségi állapotát, részvételét a gazdasági, tár­sadalmi munkában, továbbá azt, hogy mikor részesült utol­jára kedvezményes üdültetés­ben. Ennyit az üdültetés szabá­lyairól. Nézzük ezután válla­latunk ez évi lehetőségeit. Ebben ai évben 102 fő részére kaptunk szak- szervezeti beutalójegyet, más vállalattól átvettünk 23 fő ré­szére szóló beutalót. Ezek zö­mében gyógyüdülőkbe, fürdő­helyekre szóló beutalók vol­tak. Mindössze 3 külföldi és 1 szanatóriumi beutalónk volt. A szakszervezeti beutalók kö­zül csak 5 családos beutalási lehetőségünk volt a nyári sze­zonra. Ebből kitűnik, hogy dolgo­zóink családdal együtt törté­nő üdültetése szinte teljes egészében a vállalati üdülte­tésre hárult. Mivel a jelent­kezések száma a Balatonsza- badiban levő vállalati üdülő­be igen magas volt. így a vál­lalat a SIÖTOUR-on két szo­bát bérelt, közel az üdülőhöz. Ezzel 37 fővel bővült a nyári üdülési lehetőség. Balatonszabadiban 6 turnus­ban (egy, illetve kéthetes váltással) összesen 154 fő tölt­hette a nyár egy részét pihe­néssel. A bérleménnyel kap­csolatban eltérőek a vélemé­nyek. Voltak akik igen ked­vezően nyilatkoztak, de álta­lában a kisgyermekkel üdülők panaszkodtak, hogy rossz idő esetén nehéz volt lekötni a gyerekeket, nem volt társasá­ga a csemetének. így a szülők pihenése sem volt zavartalan. Minden esetre azt a tényt, hogy így 37 fővel több üdül­hetett, nem lehet figyelmen kívül hagyni Balatonszabadiban az utószezonban 26 nyugdíja­sunk üdülhetett. Nyugdíjasa­ink nagyon örülnek ennek a lehetőségnek. Utaztatásuk a vállalati autóbusszal történik, és az üdülés időtartama alatt kirándulásokat szerveznek ré­szükre. Ezeken túlmenően ebben az évben is szerződésünk volt a Zsolnai Bútorkereskedelmi Vállalattal, ami további pi­henési lehetőséget biztosított Dolgozóink Stefanovában. a csodálatos hegyvidéki üdülőhe­lyen tölthettek kellemes na­pokat, az ő dolgozóik pedig Felsőtárkányban. Stefanovóban ezen a nyáron 6 turnusban (egyhetes váltás­sal) 126 főt üdültettünk. Ez az üdültetési forma is közked­velt dolgozóink körében. So­kakat vonz a táj szépsége, a túralehetőségek Közel van Zsolna (kb. 20 perc autóval) szép nagy város, lehetőséget ad akár egv egész napos Drogramra is. Külföldről lévén szó töb­beknek gondot jelentett az idegen ízű, számukra isme­retlen ételek. Egy kis hazai pótlással azonban ez is meg­oldható. A felsorolt három üdültetési forma adott tehát le­hetőséget ez évben (és várha­tóan jövő évben is) dolgozó­inknak a megérdemelt pihe­nésre összesen 431 főt üdül tettünk. Ez a szám nem ke­vés, még akkor sem, ha eb­ben természetesen a gyerekek és a nyugdíjasok is benne van­nak. Ha az utóobi évek sta­tisztikáját nézzük, ennyien még nem üdültek kedvezmé­nyesen egy éven belül. Tudom, ez nem vigasz azok­nak. akiknek az igényét vala­milyen ok miatt nem sikerült kielégíteni. Nem is vigaszta­lásnak szántam, csak ismer­tetve a lehetőségeket talán több megértést tanúsítanak azokkal szemben, akikre az a feladat hárul, hogy az üdülő- jegyeket megpróbálják igaz­ságosan elosztani. Fné Itt van as ősz.,. Megsodródik a falevél, mint a cigarettapapír. Cigarettázni kezd az ősz — mondhatnánk, ha költők volnánk. A kertek­ből kis szippantások látszanak égre lengeni. Füstcsíkok. Az ég a nyakunkba szakad, mint leomló nagy szürke kabát. Be­húzzuk a nyakunkat, barnára sült bőrünket begomboljuk, ajaj — mondhatnánk, ha mondanánk egyáltalán vala­mit. Mindegy, a nyár elmúlt. Most már itt az ősz. Kollegá­im is megjöttek a nyaralásból, s visszaérkeztek mire külhon­ból írt üdvözletük idefordult. Vége az üdülési szezonnak, a rádió sem ad hírt a Balaton hőmérsékletéről, ami csak délutánra melegszik fel kissé, és hamar lehűl alkonyaikor. Benépesültek az iskolák. Zsúfolt buszok járnak regge­lente kis- és nagy diákokkal rakotton. Fél nyolc táján szin­te lehetetlen a felszállás, bár sűrűn jár a 12-es. Ahogy a városközponthoz közeledünk alig maradunk néhányon. A 3-as iskolába, s a Dobó gim­názium után kiürül az utas­tér. Leülhetek akár szemben a menetiránnyal Délután ,7napközisekkel” ta­lálkozhatok, ók később érnek haza. Az őszi napsütés alkal­mat ad még számukra bicik­lizésre, fogócskázásra. Homok­ban már nem játszanak, mert a reggeli ködök átnedvesítik a nyár önfeledt játszóhelyét, az aranysárga homokvárak régen összeomlottak, az agyagkato­na. s a piros kis műanyag vö­dör elhagyottan hever. míg az őszi szél be nem temeti őket. Az a két kis kölyök, akiket ablakomból látok, már máso­dik órája ott állnak, guggol­nak a csatornarács felett. Va­lamijük beleesett. Golyó, kis­autó. talán lakáskulcs. A tárgy maga már teljesen mindegy. A tárgy maga jelentőségét vesztette. Most már csak az esemény fontos. A dolgok egymásutánisága. A rácsot először megpróbálták leemel­ni. Nem ment. Aztán botokat kerestek, azzal nyulkáltak pe- cázó mozdulatokkal lefelé. Majd drótot, spárgát kotortak elő, azzal ügyeskedtek. A „va­lami” nem került horogra. Az most már ott marad örökre. A két kölyök már csak szem­lélődik. Es találgat. Vajon mi lesz a sorsa a „valaminek”, Leúszik a csatornába, elsodor­ja az esővíz. S hova kerül? Az Egér-patakba, s valahogy a Dunába, onnan a tengerbe. A tengerbe bekapja egy nagy hal, a halat kifogja egy kis­fiú. . . Találgatnak. Ott hajladoznak egész délután a rács felett. Kockakövek, lyuk, vasrács, kődarab — szűkös tárgyak — mondhatnánk. Tenyérnyi ut­cadarab. S árakra, hosszú fél­napokra ad szemlélődni valót, játszani valót, kitalálni valót Semmi kétség, ha fel bír­nák emelni a rácsot, lemász­nának a „valami" után a csa­tornába — s elsodorná őket az esővíz, leúsznának az Eger- patakba, a Dunába, onnan a tengerbe. . . megmérkőznének a nagy hallal. . . Elvégre első osztályosok, mi ez nekik? Itt van az ősz. Nemsokára kezdődik a szüret. Sárga, pi­ros és lila szín a szőlő levele. Az ősz színeit nem lehet pon­tosan elmondani, dadog az ember. Ma már a szüretek nem olyan kedélyesek, mint régen. A nehéz munkát nem oldja annyi nevetés, bolondozás és ének. Szeptember utolsó nap­jai. A levegő tele illattal és sugárral. A napfény tiszta még, de már nem éget. A köl­töző madár elbújdosott már. Nem virágzik most már sem az erdő, sem a mező. De leve­lét sem hullatja még. Zöld még a nádas, fának és cserjé­nek lombja a szivárvány min­den ragyogó színében moso­lyog előttünk. Mesélhetném azt is, hogy milyen szomorú az ősz, és mennyire elveszi a kedvemet, mert üres a mező. Talán csak az ökörfarkkóró merevül any­agira, hogy kitéphesse a szél. Talán egy elfelejtett fűhalom, vagy boglyanyáj ahogy hideg­től borzolódik és várja a sze­keret. Nemsokára alszik a világ és tavaszra vár. Eső koppan ablakomon, én is elbóbiskolok, hogy fölébredhessek a hóvi­rágra. Kapta Szentendre és a Hair Egy augusztus végi vasár­napra egész napos kirándulást szervezett a vállalati KISZ- bizottság. Reggel 7 órakor in­dultunk Szentendrére. Az út­közben még kellemes, napos időjárás meglehetősen zorddá vált mire Szentendrére ér­keztünk. A Kovács Margit múzeumot tekintettük meg először. A társaság körében egyöntetű tetszést arattak az alkotások. Ezt követően folytattuk ba­rangolásunkat a zeg-zugos. de nagyon hangulatos városban. A többség kíváncsian járta tovább a kiállítótermeket, mú­zeumokat. Barcsay, a Feren- czy család, Kassák alkotásai igazi élményt jelentettek szá­munkra. Az időközben eleredő eső arra késztetett bennünket, hogy be-betérjünk az ünnep­nap is vevőre, kíváncsiskodó­ra váró butikokban, régiség- kereskedésekbe. Bizony a csil­lagászati árakra inkább csak a külföldiek pénztárcája nyílt ki. Igaz, volt a csoportunkban olyan is, aki ugyancsak pórul­járt a Nosztalgia-ház presz- szójában, mert két kávéért — ami csodálatosan volt szerví­rozva — és egy aperitifért százötven forintot fizetett. Sajnos a Templom téri játé­kokat a szél és az eső elfújta, de a kirakodóvásáron sok cse- cse-becse talált gazdára. Azt hiszem mindnyájan meglepődtünk Szentendre ide­genforgalmán. A rossz időjá­rás ellenére is kiránduló ki­rándulót ért. Az eső ekkor már egyfolytában szakadt. Ebéd után hajóra szálltunk. Bár napsütéses időre számítva terveztük a sétahajózást, így is kellemesen telt az út Bu­dapestig. A Vigadó térnél kiszálltunk, majd végigsétáltunk a szállo­dasoron. Bemerészkedtünk az Atrium Hyatt Szállodába is. A földszinten szétnéztünk, a kíváncsibbak a gyorsliftet is kipróbálták. A legfelső eme­letről valóban impozáns kép tárult elénk: a rengeteg zöld növény, a tetőszerkezethez rögzített repülőgép és a föld­szinti szökőkút. Fájó szívvel állapítottuk meg, hogy ez nem a mi világunk. A szemerkélő esőben foly­tattuk utunkat, metróra száll­tunk, és a Népligetbe indul­tunk. Sokan nagy érdeklődés­sel vártuk a Planetárium mű­sorát. Az UFO-k titka című előadást néztük meg. Azok­nak, akik már láttak ott lé­zeres produkciót egy kis csa­lódást okozott az UFO-s vetí­tés. A Népligetből kifelé jö­vet a társaság Fradi drukke­reinek nagy örömére a Fradi vendéglőbe tértünk be. Va­csora után az úticélunk a Budai Parkszínpad volt. Az időjárás is időközben kegyei­be fogadott bennünket, így es­ti programunkat, a világhírű Hair musicalt megnézhettük. A nézőtéren telt ház, mintegy háromezer ember várta kí­váncsian a kezdést. Az előzetes információ a rendezőtől — miszerint semmi köze a hajdan bemutatott filmhez a mostani produkció­nak — jól jött. Valóban egv merőben új felfogásban meg­rendezett Hairt láttunk. Ter­mészetesen a függöny nélküli színpad sem vetekedhetett a film látványosságával, mégis ügyesen használták ki a ren­delkezésükre álló teret. A New Yorkból érkezett pro­fi vendégművészek és a kore­ográfus mindent megtett a si­kerért. s hogy ez csak félig- meddig sikerült, erről nem ők tehettek. Az időnként néma mikrofon, fület bántó zúgás nem emelte az előadás színvonalát. Talán azok jártak igazán jól, akik­nek nem sikerült annak ide­jén megnézni a világsikert aratott filmet Meglehetősen vegyes véleménnyel távoztunk az előadásról. Mindenesetre méltányolandó az a próbálko­zás. amit a Rock Színház tár­sulata elkezdett. A sok programtól és élmény­től kissé fáradtan ültünk be a buszba és indultunk vissza Egerbe Vné Papírgyűjtés— ajándéksorsjeggyel Ismeretes, hogy a legol­csóbb alapanyag az ipari és háztartási hasznosítható hul­ladékokból nyerhető ki. Azért is fontos fokozott begyűjté­sük, mert környezetvédelmi jelentőségén túl konvertibilis valutakiváltó szerepet tölt be A háztartásokban keletkező hasznosítható hulladékoknak sajnos csak egy része kerül a telepekre, átvevőhelyekre, többsége még ma is veszen­dőbe megy Ennek megakadályozására a MÉH rendszeresen akciót szervez, az úttörőcsapatok részére pedig minden évben meghirdeti az országos és me­gyei hasznosanyaggyűjtő versenyt Az említett szervezett gyűj­tési formán túl, ebben az év­ben október 14—november 30-ig új akciót szervez az Észak-magvarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Válla­lat. Aki ezen időszak alatt egyszerre legalább 10 kg.7 pa­pírhulladékot ad át a válla­lat működési területéhez tar­tozó Borsod, Heves és Nógrád megye MÉH telepein, vagy átvevőhelyein a vételáron fe­lül ajändeksorßjegyet kap. A fődíj: színestelevízió, to­vábbá külföldi társasutazásra jogosító utalvány, kismotor- kerékpárok, campingkerékpá- rok, campingsátrak. fényképe­zőgépek, valamint 1000, 500 és 200 Ft értékű vásárlási utalványok találnak gazdára a december 17-en megrendezés­re kerülő sorsoláson. DOHÁNYGYÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom