Egri Dohánygyár, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1985-05-01 / 5. szám

Csökkenő tűzesetek növekvő kárértékekkel 1984. év során megváltozott az eddigi tendencia, csökkent a tűzesetek száma, ugyanak­kor Közel kétszeresére nőtt a keletkezett tűzkár-érték. 11 764 volt a tűzesetek száma, ami az előző évhez képest 1 124-gyel. (10 ",,-kal) kevesebb, azonban nőtt a káros tűzesetek száma, — 10 341 — 409-cel, (4,1%­kal) és a kárérték 384,2 millió Ft-tai (85,6 %-kal) elérte a 832.8 millió Ft-ot. A múlt év elejétől felmérésre kerül a beavatkozás során ke­letkezett járulékos kár is, amelynek értéke 319,3 millió Ft-ot tesz ki. 1984-ben a je­lentős kárérték — növekedése miatt — ugrásszerűen meg­nőtt az egy napra jutó tűzkár­érték: 1,2 millió Ft-ról 2 mil­lió Ft-ra. Az egy napra jutó tűzesetszám némileg csökkent. 1984-ben 32 volt. Az elmúlt évi statisztikát, minden eddiginél jobban be­folyásolták a kiemelkedően, vagy kárral járó tűzesetek. Jellemző, hogy 49 tűz okozott milliós károkat, ez az esetek 0,5 %*a, az általuk keletkezett veszteség 550 millió Ft volt, az összes kár 66 %-a. Némileg változott a tűzese­tek keletkezési helyének ará­nya. Tavaly közel 6800 tűz­eset keletkezett épületben, szemben a 3500 szabadban be­következett tűzzel. Az előbbi közel 690 millió Ft kárt, az utóbbi pedig 140 millió Ft kárt okozott népgazdaságunk­nak. Ipar Az 1984-es esztendő itt sze­rencsésebbnek bizonyult a ko­rábbinál, ugyanis csökkent az esetszám és a kárérték is. Ta­valy az iparban 557 káros tűz keletkezett, 91-el (16 %-kal) kevesebb, mint 1983-ban. A tűzesetek 189,7 millió Ft kárt okoztak, 13,8 millió Ft'tal (7,2 %-kal) kevesebbet, mint ta­valy előtt. Mezőgazdaság A mezőgazdaságban az idő­járásnak köszönhetően keve­sebb volt a tűz mimt az elő­ző évben, de a keletkezett kár meghaladta az 1983. évit. 1984- ben 1796 káros tűz keletkezett ebben a népgazdasági ágban. 22,5 0 ó-kai csökkent a tavaly- előtti adatokhoz képest, A ke­letkezett tűzkár 160,6 millió Ft. ez 22,4 %*os növekedést jelent. Lakás és személyi ingatlan Tavaly 6014 lakóházi tüzeset történt, ami 21 " „-os emelke­dést mutat 1983-hoz viszonyít­va. A keletkezett kárérták a tűzesetek számával párhuza­mosan növekedett és elérte a 116,6 millió Ft-ot, ami 59" n- os emelkedés. Kereskedelem, közlekedés A tavalyi év rekord kárér­tékét e népgazdasági ágak be­folyásolták jelentősen, közü­lük is kiemelkedett a keres­kedelem tűzkára. Különösen a nagy tűzkárral járó tűzese­tek domináltak. Jellemző, hogy az 1974 eset — mely 51-el kevesebb volt mint tavaly előtt — 375,8 millió Ft kárral járt, de ebből egy 287 millió Ft veszteséget okozott. Ez az eset a budapesti MAS- PED Tranzitraktár tüze volt. Július 15-én, amikor öngyul­ladás következtében égett meg egy 360X45 m-es raktár tető- szerkezete és a benn tárolt anyagok, műszaki berendezé­sek. Tíizkeletkezési okok — elektromosság 1828 eset (17,7 %) — dohányzás '1633 eset <15,8 "„) — tüzelő", fűtő- és szárító berendezések 1432 eset (13,8 %) — gyermekjátékból 892 eset — öngyulladás Í133 eset (36 "„) az összes tűzesetből 299.6 millió Ft kárral — ismeretlen eredetű tűz <141,6 millió Ft. Személyi sérülések Az elmúlt évben tűz követ­keztében 189-en vesztették életüket, közülük 20 gyermek. 703-an szenvedtek különböző sérüléseket, ebből 20 tűzoltó és 40 gyermek. E rövid tájékoztatás legyen intő példa, hogy a népgazda­ság és a saját vagyonunk ko­molyabb figyelmet igényel. (Lenhardt József) Választási nagygyűlés Egerben, a dohánygyár, kul­túrtermében mintegy hatszáz választópolgár részvételével került sor arra a választási nagygyűlésre, amelyen Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Terme- melőszövetkezetek Országos tanácsának elnöke ismertette a Hazafias Népfront program­ját. A Himnusz elhangzása után Mészáros Albert, a HNF megyei titkára mondott kö­szöntőt, ebben hangsúlyozta: belpolitikai életünk fontos és kiemelkedő eseményei zajlot­tak le a közelmúltban szűkebb hazánkban is, amikor me­gyénk lakossága felelősségtel­jesen készült a június 8-i vá­lasztásokra. Mint arról számot adott, a lakosság nagy töme­4 DOHÁNYGYÁR gével folyt és folytatódik a közvetlen politikai eszmecsere az országos, valamint a helyi kérdésekben. Az országgyűlé­si és a tanácstagi választások előkészítésének legmozgalma­sabb szakasza fejeződik be alig két héttel ezelőtt, amikor lezajlottak az érdeklődéssel kísért jelölő gyűlések. Ezeken találkoztak az állampolgárok azokkal a jelöltekkel, akik megválasztásuk esetén képvi­selik majd őket a T. Házban, illetve a helyi tanácsokban. Őket, a jelölteket, valamint a megye lakosságának képvi­selőit, vezetőit köszöntötte be­vezetőjében a Hazafias Nép­front Heves Megyei Bizottsá­gának titkára. Külön üdvözölte a nagygyűlés szónokát, akit megérkezésekor virágcsokorral fogadott Sebestyén Zsuzsanna, a vendéglátó dohánygyár köz­gazdásza. A Világkép vetélkedő Véget ért a Világkép vetél­kedő — 1984-es — második szakasza. A vetélkedő célja volt, a brigádok segítése kul­turális vállalásaik megtéte­léhez és értékeléséhez a helyes önművelési, művelődé­si szokások kialakítása, a bri­gádok aktív bekapcsolódásá­nak segítése a megye kultu­rális életébe. A választott tevékenységekből a megvalósítottakat a szervezői; által megcímzett levelezőla­pokon kellett visszajelezni. Ezek alapján értékelték a szer­vezők — SZMT, Megyei Mű­velődési Központ — a teljesít­ményt. Az elmúlt évben 13 brigádunk indult a verseny­ben. Az elődöntőig 6 brigád, a Bánki Donát, 60. évforduló. Brunszvik Teréz, Martos Fló­ra, Balázs Ignác és a Marie Curie brigád jutott el. Már az elődöntőn szóban kellett szá­mot adni tudásukról. öt helyszínen folyt az elődöntő, ahonnan 4 brigád jutott to­vább. A megyei döntőbe is sikerült a Martos Flóra és a Marie Curie szocialista bri­gádnak bekerülnie. A megyé­ből 12 csapat versenyzett, eb­ből mindössze 3 csapat volt egri. a többiek Gyöngyösről. Hatvanból, Hevesről és Füzes­abonyból érkeztek. A meg­adott kötelező Irodalomtól jócskán eltértek a rendezők, s ezért bizony volt olyan for­duló, amelyben mindössze csak 2 csapatnak sikerült pon­tot szerezni. A vetélkedő 11 fordulóból állt. Meglehetősen nehéz volt a zenéről, űrhajó­zásról, Magyarország állam- szervezetének felépítéséről és Borsos Miklós szobrászmű­vész munkásságáról készített forduló. Megvasalt virág Három szál piros rózsát kaptam. A zöld levelek közt virító három tömör fejecske maga volt az ígéret. Érdekes: a kinyílt virág tulajdonképpen szebb, látványosabb, mint a bimbó, mégis mindenki a bim­bózó rózsát szereti. A kinyílt virág bármily szép, az elmú­lást idézi, a bimbó a fiatalsá­got, a „még szebb leszek” ígé­retét. Az én rózsáim bimbósak. harmatosak, szerények. Kedv­telve nézegetem őket. a szir­mok szorosan összebújnak, s tudom, holnapra ez a szolid testvériség felbomlik, a belső, még láthatatlan szirmok „fel­lázadnak”, ki akarnak törni, a bársony levélkék eltávolod­nak egymástól, hogy külön­külön is ragyoghassanak. De hiába múlik az idő, nem történik semmi. Már-már ter­mészetellenesnek hatnak ezek a bimbók. Talán koravének? Kifejletlenek, de a külső szirmokon már megjelenik az enyészet tompa fénye, a ham- vasság, írisseség oda, a duz­zadó élet helyett a kókadás jelei mutatkoznak. Elhervad­nak, mielőtt kinyíltak volna? Olyanok, mintha művirágok volnának. És bizony mondom, azok is. A bimbók ugyanis azért nem nyíltak ki, mert alul ösz- sze vannak szegecselve A vi­rágárus — alighanem irodai tűzőgéppel — véglegesítette a bimbós állapotot. Barbár, ám meg kell hagyni, praktikus módszer. Nem nyílik ki a vi­rág az üzletben. Vevőjére várva őrzi bimbós alakját, s ha hazaviszik — leszáirad. Nem tudom, igazából mi ebben a rossz, mégis borsódzik a há­tam ettől a megvasalt virág­tól. A virág szimbólum, ter­mészetesség. érték nélküli ér­ték. az öncélú szépség maga. Nem illik hozzá a gémkapocs vagy mi. Az abroncsba fogott bimbó — csalás. Lehangoló, akár a vizezett bor, vagy a bakfisnak álcázott magakelle­tő csoroszlya. Ebben a ha- szonelvü, minden eladó, ha­missággal teli világban oly kevés dolog maradt, amiben nincs vas. Már a rózsabimbó se. . . Rné Az ünnepi készülődés örömein, a nagytakarítás és bevásárlás gyötrelmein immár túl vagyunk. Visz- szakerültek helyükre a kris­tálypoharak, a herendi készletek, ezüst evőeszkö­zök, azok a tárgyak, me­lyek az alkalomhoz illően ünnepélyesebbé teszik az étkezéseket. Elfogyott a sonka, a to­jás, a puncs- és diótorta, s a demizson alján ecete- sedik már a maradék Hárslevelű, vagy Bikavér. Töprenghetünk, hogyan szabadulhatnánk meg fel­szedett felesleges kilóink­tól. .. A csokoládé pirostojások átlényegülve koppintgatják kollégáim fiókjait — előre és hátra gurigázva —, nincs jelentőségük. Éljük a dolgos hétközna­pokat. A húsvét elmúlt, de gon­dolataim néhány hét táv­latából is ide fordulnak vissza. Hiányérzetem van az ünnep teljességére a húsvéti locsolás egykor volt harsány emlékére gondolva. Ügy tűnik, hogy lassan nosztalgiává válik ez az ős­régi szokás, Eszembe jutnak gyermek­kori emlékeim. Utcavégi ház volt a mi­énk o. faluban. Ablakaiból messze el lehetett látni, egészen az artézikútig. Ün­nep reggelén a lányok ko­rán keltek. Izgalmukban nem tudtak sokáig aludni. Ilyenkor legszebb ruhánkat vettük magunkra. Édes­anyám kétágba fonta de­rékig érő hajamat, széles szalagot kötött rá. Világos­kék fehér pettyes nylon- szalarrot. Utána volt csak szabad az udvarra kimen­ni. Előző nap testvéremmel kis fészekformát vájtunk a tavasz illatú földben ab­lakunk alá a nárciszbokrok tövében, s selymes zöld fű­vel béleltük ki. Ez a fé­szek reggelre ajándékkal volt teli, — most már tu­dom — anyám jóvoltából, örültünk a csokoládé nyu­szifigurának, csibének, csengősnyakú báránynak, szalagos tojásnak. Elhittük, hogy a nyuszi hozta. Gye­rek fejünk nem furcsálta, hogy a nyulak erre a nap­ra megbolondultak és cso­koládétojásokat tojtak, hogy bennünket, gyerekeket, megörvendeztessenek. Húsvé­toltunk Ajándékkal rakotton tér­tem vissza. A tiszta szobá­ban táncraperdültem, ug­rándoztam örömemben, majd megálltam az ablak­mélyedésben, szemem az utcát vizslatta, jönnek-e a locsolkodók. Ezen a napon a fiúk is korán ébredtek. Hármasá­val—négyesével járták a lányos házakat. Mindegyi­kük verset mondott; sza­bad-e locsolni? Alig mer­tem rájuk nézni. Zavaro­mon anyám segített át. Meglocsoltak először a ke­rekes kútnál, vödörből, zo- máncos bögrével merítve a vizet, s csak ez után ró­zsavízzel. Piros tojás lett a jutalmuk. Az számított „kapós" lánynak, aki több­ször átöltözött vizes ruhá­ját szárazra cserélni. Volt mit mesélni másnap az is­kolában, hányán locsoltak meg, s eljött-e, akit vár­tam. Farsang után a húsvéti locsolás volt számunkra az igazi élmény. Farsang és húsvét emléke kavarog íb ennem, gyermekkorom farsangja. Emlékszem egy­szer olyan jelmezem volt. amiben táncolni sem lehe­tett. Inkább falnak dőlve néztem a táncolókat, mikor odajött egy fiú és felkért. Esetlenül lépkedtünk ket­tőt balra, kettőt jobbra, s körül vett bennünket a táncoló sereg. Nem fele­dem a gyermeki kék sze­met, a kis puha kéz mele­gét, az arcomra lopott pu­szit nagy izgalom közepet­te. Azóta felnőttünk oko­san beszélünk, szépen tán­colunk. de most is magam elé képzelem az első szere­lem csodás kékszemű fiú­ját, $ hogy lelkem mélyén sokáig erre a kisfiúra vár­tam. Hol van már az a far­sang, s az a locsolkodás? Félek, hogy e szép szoká­sok elmaradnak. Panell házban a kisgyerekek csak az asztal alá, vagy a szoba szögletében csinálhatnak nyuszi fészket így húsvét táján, ami útban van. Az esti tévénézéskor apu a fo­telból odébblöki lábával, s az örömet a sírás előzi meg. A nagyfiúk Zsigulival. Trabanttal mennek a lá­nyos házakhoz, hogy mi­előbb letudják „kötelessé­güket". Vízzel nem öntözik a lá­nyokat, a harsány ünnep megszelídült. Mintha teher lenne a vendéglátás is. Nincs harag belőle, ha a tavalyi locsolkodók közül valaki nem jön el. Prog­ramot csinál a család, nem akar vendéget fogadni. így a mai lányoknak nem lesz módjuk megismerni azt a várakozással teli izgalmat, amit a locsolkodás öröme nyújtott nekünk abban az időben. Elmennek otthonról, de ha mégsem, zárt ajtó fo­gadja csupán e szép ha­gyomány ápolóit, ami azt mondja a látogatónak, el­utaztunk itthonról és nem is jövünk vissza... Rajna

Next

/
Oldalképek
Tartalom