Egri Dohánygyár, 1984 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1984-06-01 / 6. szám
Szovjet vendegek A hazánkban ideiglenesen tartózkodó Szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnokai májusban megyénkbe látogattak. Egerben a megyei pártbizottságon Barta Alajos első titkár Markovics Ferenc megyei tanácselnök, valamint Kerékgyártó Béla, a Magyar Néphadsereg magasabb egységének parancsnoka fogadta Konsztantyin Kacsetovot, Nyikolaj Sevkunt, valamint kíséretük tagjait. Ezt követően a szovjet vendégek' ellátogattak az Egri Dohánygyárba, ahol dr. Domán László igazgató tájékoztatta a kedves vendégeket a gyár múltjáról, jelenéről, s terveiről. Ezután a gyár vendégei Domán László kíséretében megtekintették a gyárat, valamint szociális és kulturális létesítményeit. Felvételünkön az igazgató a cigarettagyártás technológiáját mutatja be a vendégeknek. (Fotó: Perl Márton) A Vállalati Gazdasági Munkaközösségek tevékenysége. Az év elején vállalatunknál 4 VGMK kezdte meg a munkát, különböző szakterületeken. Tevékenységüket az egyéb kivitelezőkre vonatkozó előírások szerint végzik, árajánlat, vállalkozási szerződés, építési napló készítésével. Számlázásuk felmérési napló alapján történik. Valamennyi GMK-hoz műszaki ellenőr lett kijelölve. A vállalat és a VGMK képviselői az év kezdetekor keretmegállapodásban rögzítették a legfontosabb jogi és pénzügyi megállapodásokat. Egyebek mellett rögzítésre került, hogy a VGMK-k a vállalat eszközeinek használatáért éves bevételük 1,5%-át fizetik. Másrészt a rendeletileg engedélyezett 90 Ft/óra helyett maximálisan 80 Ft/óra díjkulcsot alkalmazhatnak, a vállalat által viselt rezsiköltségek ellensúlyozására. A munkadíjak kiszámítása normaóra alapján történik. A GMK-k 5—6 fővel dolgoznak, amelyet optimális létszámnak tartunk. Az itt dolgozók éves szinten 30—40 ezer forintot keresnek. A vállalati munkaközösségek vállalaton kívül nem végeznek munkát. Az anyag a szertári vagy műszaki raktáron keresztül érkezik. Költségszámban és munkaszámban speciális kódszámot alkalmaznak, így ezek az anyagok és felhasználásuk megfelelően elkülönített. Már indulásnál az itteni kapacitásnak megfelelően lettek tervezve a munkák. Külső vállalat magasabb összegért, hosszabb idő alatt készítette volna el ugyanazt a munkát. Tehát 1984-ben jórészt a szakipari GMK-k kapták meg a munkát, részben azért, mert olcsóbb, másrészt azért, mert délután dolgoznak, így az egyéb munkavégzést nem hátráltatta. A költségek szempontjából vannak összehasonlító adatok, melyek azt igazolják, hogy a kis szövetkezetek versenyképesek a GMK-kal, de a nagyvállalatok sokkal magasabb költséggel dolgoznak. Mindezek mellett vállalatunkhoz a kezdeti nagy lendület után mégis csak kellett kinti kivitelezőket is behozni, mert a GMK nem tudja teljes egészében ellátni a vállalat többletmunkáit. Van egy bizonyos határ a túlmunkát illetően, ami érthető az emberek részéről. Vannak ugyan még tartalékaink arra, hogy az idegeneket kiszorítsuk a Vállalattól. Pártépítési tevékenység. Párttagságunk összetételét, számát elemezve megállapítható, hogy a 159 fős párttagság — ami 16%-ot jelent — jónak értékelhető. Megfelelő az összpárttag- ságon belül a nők, illetve a fizikai és a közvetlen termelésirányítók aránya is. Alapszervezeteink az elmúlt időszakban eleget tettek a XII. Kongresszus határozatából adódó feladatoknak és teljesítették az ösz- szevont taggyűlésen megfogalmazott elvárásokat. Kiemelt eredményt ért el a II. pártalapszervezet, ahol a KISZ-alapszervezetekkel szorosan együttműködve teljesítették azt a feladatot, hogy növekedjék a nők és a fiatalok aránya a párttagságunkban. Megállapíthatjuk azt is, hogy a párttagépítő munka nem kampányjellegű az alapszervezetekben. Előrelátóan foglalkoznak az arra alkalmas jelöltek kiválasztásával, feladatokkal bízzák meg őket, figyelemmel kísérik gazdasági és mozgalmi munkájukat. A gondos munka ellenére a párttagságon belül nagyon alacsony a 30 éven aluliak száma, nem tükrözi megfelelően a vállalati létszámon belül a fiatalok arányát. Ennek oka lehet, hogy alapszervezeteink vezetőségei, a taggyűlés a huszonévesekkel szemben bizalmatlan. Azt tartják, hogy még nem bizonyított, nem ismerik, hogy mire képes. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani a saját nevelésű szakmunkás fiataljainkra, a vállalatunkhoz belépő fiatal közép- és felsőfokú végzettségűekre. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy egyes esetekben az úgynevezett „átfutási” idő indokolatlanul hosszú. Tapasztalható egyfajta „sorbaállás” Különösen sok ez az I. párt- alapszervezetben, ahol 5 fő végezte el 1983-ban a párttagelőkészítő tanfolyamot. Ennek az ellentmondásnak a feloldása nemcsak alapszervezeti feladat, a pártvezetőségnek is nagyobb figyelmet kell erre fordítani. Ezzel kapcsolatos további feladatok: — Az elkövetkező időben az eddigieknél is eredményesebb munkát kell végezni annak érdekében, hogy tovább növekedjen a nőik és a 30 éven aluliak aránya. — A KISZ és a szakszervezetben és egyéb tömegszervezetben dolgozó aktivisták körében arra kell törekedni, hogy a párttaggá nevelő munka hatékonyabbá tételével mielőbb alkalmassá váljanak a párttagságra. — A pártcsoportok továbbra is tartsák feladatuknak, hogy példamutató munkával, magatartással, az elkötelezett agitálással segítsék elő a pártépítési munkát. — A tagfelvételi munka színvonalának további javítása érdekében indokolt, hogy a nagy létszámú I. alapszervezet megbontásával növeljük alapszervezeteink számát, minek eredményeként a területi megosztódásban rejlő lehetőségek is jobban érvényesülnek. — nagy — Az 1984. évi városi tűzoltóversenyt Makiáron rendezték meg. A versenykiírás kézhezvétele után vállalati tűzoltóink megkezdték a felkészülést. Ez a szerelvények és szerelések karbantartásával és szükséges javításával kezdődött, majd a kipróbálással folytatódott, ami a tömlők nyomáspróbáját és a kismotorfecskendő működőképességét jelenti. Ezután kezdődött az érdemi munka, amely a vizes szerelés és a váltó gyakorlásából áll. A vállalat területén sem a vizes szereléshez, sem a staféta váltóhoz megfelelő terület nincs, ezért gyakorolni Makiárra, a sportpályára kellett kijárni. A foglalkozásokra nem sok idejük volt a vállalati tűzoltóknak. Ez meglátszott az eredményükön is. Május 12-én, a városi versenyen csupán másodpercek döntöttek. Az első helyezett Parádsasvári Üveggyár tűzoltó csapata az ösz- szesítésben négy, a másoHat - bájos fiatal lánnyal volt alkalmam beszélgetni a cigarettacsomagolás dohányzójában. A Skoda csomagológépen gyakorolták azokat a munkafogásokat, melyekből hamarosan vizsgázniuk kell. Közeledik ugyanis a szakmunkás- vizsga időpontja. Készséggel álltak rá a beszélgetésre, annál is inkább, mivel az ő véleményükre, terveikre voltam kíváncsi, na meg egy kis cigarettaszünet sem árt a munka hevében. Örök probléma a vállalatnál, hogy a viszonylag nagy létszámmal induló osztályból igen erős a lemorzsolódás. Ez az osztály is 24 tanulóval indult, a vizsgára azonban már csak heten kerülnek. T.: — Mi az oka szerintetek, hogy mindössze heten maradtatok, mint a mesében a gonoszok? V.: — Az az igazság, — feleli Csáki Erzsi, — hogy a többség máshová szeretett volna menni, csak nem vették fel. Aztán sokan mentek el azért mert nem tanultak és megbuktak, vagy időközben meggondolták a dolgot. Elsőben a szivargyártáson voltunk és az egy kicsit elriasztott minket. T.: — Érdekes ez a félelmetek a szivargyártástól. Hiszen ott dolgoznak a legrégebbi dolgozók, a leg- összeforrottabb brigádok. És a világ minden kincséért nem változtatnák meg a munkahelyüket. Bár egy kicsit kevesebb a fiatal, mint a gyártáson és a csomagoláson. És ti akik végigküz- döttétek ezt a három évet megbántátok, hogy végül is itt rekedtetek? V.: — Van aki megbánta, van aki nem. írd azt, hogy a fele megbánta. T.: — Remélem azért a véleményetek megváltozik majd. Főleg ha majd az első komolyabb fizetést megkapjátok. Persze a meg- bánókra gondolok. Aki nem bánta meg, az ne is csalódjon. — Itt a gyárban hogy vagytok megelégedve az oktatással és az oktatókkal? V.: — Nagyon rendesek. Főleg Nagy Béláné őt feltétlenül írd be — mondják egymás szavába vágva, — de Bukucs Feri bácsi is nagyon jó. Az oktatást viszont úgy kellene, hogy ilyenkor harmadikban már külön gépen kellene gyakorolnunk egy nővel, vagy műszerésszel, aki tanítana és figyelné, hogy mit csinálunk. Mert ha normában vannak a gépnél nem nagyon engedik nekünk, hogy fűzzük a papírt vagy átragasszuk. T.: — Ez valóban nagyon régi és vissza-vissza- térő probléma a tanulóknál, amit valóban időszerű lenne már mérlegelni az illetékeseknek. De tudjátok azt is, hogy sokszor milyen nagy segítséget nyújtottatok a létszámhiányos időkben. Ezt az ott dolgozók nem felejtik el nektek. Mi a tervetek, ki hová szeretne kerülni közületek? V.: — Én ide a csomagolásra — mondja Erdélyi Kati. Mi valamennyien a cigarettagyártásra — válaszolják a többiek. T.: — Ez meglep engem. De ugyanakkor nagyon örüdik és a harmadik helyezett csapat egy másodperccel előzte meg csapatunkat, s így a negyedik helyet szereztük meg. Női rajunk az első helyet szerezte meg. A tapasztalatokat mindenesetre levontuk és ezek alapján igyekszünk javítani a június 8-i, ugyancsak Makiáron megrendezendő dohányipari versenyen. (Ez utóbbi megjegyzés természetesen elsősorban a férfiakra vonatkozik.) — rdt — előtt lök márcsak azért is, mert én is ott dolgozom. Miért szeretnétek odajönni? V.: — Sok a fiatal, akikkel jó a kapcsolatunk, a másik ok pedig, hogy köny- nyebb egy nőhöz alkalmazkodni a gyártógépen, mint öthöz a csomagológépen. T.: — Érdekes a műszerészektől ezek szerint nem tartotok. Velük ki lehet jön- ni(?). Az igazi munkatárs a nő, akivel nagyon fontos a jó megértés. Kedvenc gépetek van-e? V.: — Nincs — vágják rá egyhangúan. — Mindegy, hogy Garant LOF vagy Skoda. Csak ne kelljen a szivarra menni, vagy a selejt- bontóba, mert ott nagy a por. T.: — Szedős gép, vagy keretrakós a szimpatikusabb? V.: — Megoszlik a vélemény kinek ez, kinek az. T: — Még azt sem kérdeztem meg hányán fogtok itt dolgozni? Ki érzi úgy, hogy hosszú ideig? V.: — Én Kápolnára megyek a beváltóba, mert az közelebb esik a lakóhelyemhez, — feleli Kerepesi Éva, — de a többiek itt maradnak. T.: — Remélem, hogy a fogadtatás, és a munka is olyan lesz, hogy idővel megkedvelitek és sokszoros törzsgárdatagokként köszönthetlek benneteket a gyárban. — Mi a véleményetek a gyár felszereltségéről, a lehetőségekről amit nyújt. Gondolok itt az üdülőre, a kondicionáló teremre, a KISZ-klubra, és sorolhatnám még tovább? Voltatok már ezeken a helyeken? V.: — Mi ketten Csákival már voltunk a felsőtárká- nyi üdülőben, — mondja Hervai Magdi, — a többiek még nem. A KISZ-klubban már voltunk, a kondicionálóban még nem. T.: — Ami késik, nem múlik. A fiatalokra számíthattok. Ti ketten már rendszeresen jártok a Kilián György alapszervezet taggyűléseire, rendezvényeire. Sőt ha jól tudom te Erzsi a tavalyi országjáráson is voltál a kiszesekkel. Hányán fogtok bejárni és hányán laktok majd albérletben? Tudjátok, hogy a vállalat támogatja az albérlőket is? V.: — Igen tudjuk. Ez kettőnket érint majd — feleli Gulyás Teri. A többiek bejárnak, Erzsi pedig egri. T.: — Egyelőre két műszakba dolgoztok majd tizennyolc éves korotokig. Akar közületek valaki továbbtanulni? V.: — Én szeretnék majd — feleli Csáki Erzsi. — De úgy gondoltam, hogy egy évet pihenek. T.: — Szerintem egyből folytasd, mert később meggondolod magad és csak húzni, halasztani fogod. Most a műszakunkban hárman is járnak a munka mellett gimnáziumba, ők szívesen segítenek neked jövőre. Még egy kérdés: féltek a vizsgától? V.: — Félünk bizony egy kicsit. — Én nem — vág közbe Hidasi Ildi, — miért féljek tőle. T.: — Sok sikert kívánok nektek a vizsgához. Vagy kéz- és lábtörést, ahogy tetszik. Találkozunk a hosszú szünet után a gépeknél. V.: — Kérdezz már még! harsogják vidáman. T.: — De mit kérdezzek már kifogytam a kérdésből. Na még egy utolsót. Melyik a legjobb hely itt a gyárban? V.: — összesúgnak kuncogva, majd kivágják a választ: — Ez a dohányzó! De a többi is jó! Nevetnek vidáman, felszabadultan, hiszen vége az iskolának. Igaz még a vizsga hátra van, de majd csak túl lesznek azon is. Elmesélik még, hogy tévedtek el első nap és az öltöző helyett az óvodában kötöttek ki. Már ők is szeretik ezt a gyárat. Kollégák, tegyük nekik még kellemesebbé, könnyebbé az amúgy is mindig nehéz pályakezdést. Teleki S. Gyászunk kedves kollégánkért Mintha aknamezőn járnánk. úgy fogynak körülöttünk az emberek. Most Dr. Jakab Gábor emelkedett a magasba, s ez a szokásosnál is jobban szíven ütött. Túl közeli volt ez a robbanás. Egy fiatal élet sikeres pályáját szakította ketté. Már hónapok óta versenyt futott a hallálal. Né- hányan, akik közelebb álltunk hozzá, szívszorongva figyeltük ezt az egyenlőtlen küzdelmet. Nem voltak illúziói a végkifejlettel kapcsolatban. Tudta, hogy tüdejébe végzetesen befészkelte magát a gyilkos kór. Nagyjából azzal is tisztában volt, mennyi ideje van még hátra, ezért olyan szenvedéllyel élt, dolgozott, mint akinek elvégeznivalója van még ezen a világon. Akadtak olyan derűs órái, amikor majdnem elhittük vele együtt, hogy le tudja győzni a ma még lehetetlent. Ki volt ez a szabálytalan sorsú és életű ember, akinek halálra ítélve is volt ereje, hogy utolsó percéig bejárjon munkahelyére, folytassa a nyelvtanulást, a soron lévő ügyek intézéséből is vállaira vegyen egyet- mást. 1978. január 2-án került az Egri Dohánygyárba. Az igazgatási és jogi osztály helyettes osztályvezetője lett. Kollektívánkba könnyedén beilleszkedett. Szerénységéért, humánus magatartásáért becsültük, szerettük. Állandóan képezte magát, részt vett a közösségi munkákban. A 60. évforduló szocialista brigád tagja volt. Felesége logopédus, két kisgyermeke maradt, Melinda és Ildiké. Az utóbbi időben nem egyszer láttam iskolából jönni délidőben, nagyobbik kislányát kézenfogva az úton. beszélgetve. Példás családapa volt. Minden percét feleségével, gyermekeivel akarta tölteni. Kevés idejéből azonban juttatott kollégáinak is. Míg ereje engedte, belátogatott hozzánk. Tudtuk mikor jön angol órára, mikor van utókezelésén. mikor magánorvosánál. Látogatásai egyszeresek elmaradtak. Ebből tudhattuk; nagy baj lehet. A sors 33 évet engedélyezett számára megérni. Itt állunk most egy fatális haláleset kábulatában, fájdalom ütöttem Személyes hiánya egyenlőre üres folt a tudatunkban. Tragikus sorsában is mindvégig ember tudott maradni. Eszünkkel végleges hitelűnek kell elfogadnunk a történtekjét, noha érzéseink tiltakoznak ellene és nem fogadják el soha. Gábor! Drága Kollégánk! Emlékezünk Rád, s tovább lépkedünk az aknamezőn... Rajnavölgyiné DOHÁNYGYÁR 5
