Egri Dohánygyár, 1984 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1984-06-01 / 6. szám

Szovjet vendegek A hazánkban ideiglenesen tartózkodó Szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnokai má­jusban megyénkbe látogattak. Egerben a megyei pártbizottságon Barta Alajos első titkár Markovics Ferenc megyei tanácselnök, valamint Kerékgyártó Béla, a Magyar Néphad­sereg magasabb egységének parancsnoka fogadta Konsztantyin Kacsetovot, Nyikolaj Sevkunt, valamint kíséretük tagjait. Ezt követően a szovjet vendégek' ellátogattak az Egri Dohánygyárba, ahol dr. Domán László igazgató tájékoztatta a kedves vendégeket a gyár múltjáról, jelenéről, s terveiről. Ezután a gyár vendégei Domán László kíséretében megtekintették a gyárat, valamint szociális és kulturális létesítményeit. Felvételünkön az igazgató a cigarettagyártás technológiáját mutatja be a vendégeknek. (Fotó: Perl Márton) A Vállalati Gazdasági Munkaközösségek tevékeny­sége. Az év elején vállalatunk­nál 4 VGMK kezdte meg a munkát, különböző szakte­rületeken. Tevékenységüket az egyéb kivitelezőkre vo­natkozó előírások szerint végzik, árajánlat, vállalko­zási szerződés, építési napló készítésével. Számlázásuk felmérési napló alapján történik. Va­lamennyi GMK-hoz műszaki ellenőr lett kijelölve. A vállalat és a VGMK képviselői az év kezdetekor keretmegállapodásban rög­zítették a legfontosabb jogi és pénzügyi megállapodáso­kat. Egyebek mellett rögzí­tésre került, hogy a VGMK-k a vállalat eszközeinek használatáért éves bevételük 1,5%-át fizetik. Másrészt a rendeletileg engedélyezett 90 Ft/óra helyett maximáli­san 80 Ft/óra díjkulcsot al­kalmazhatnak, a vállalat ál­tal viselt rezsiköltségek el­lensúlyozására. A munkadíjak kiszámítá­sa normaóra alapján törté­nik. A GMK-k 5—6 fővel dol­goznak, amelyet optimális létszámnak tartunk. Az itt dolgozók éves szinten 30—40 ezer forintot keresnek. A vállalati munkaközössé­gek vállalaton kívül nem végeznek munkát. Az anyag a szertári vagy műszaki rak­táron keresztül érkezik. Költ­ségszámban és munkaszám­ban speciális kódszámot al­kalmaznak, így ezek az anyagok és felhasználásuk megfelelően elkülönített. Már indulásnál az itteni ka­pacitásnak megfelelően let­tek tervezve a munkák. Kül­ső vállalat magasabb össze­gért, hosszabb idő alatt ké­szítette volna el ugyanazt a munkát. Tehát 1984-ben jórészt a szakipari GMK-k kapták meg a munkát, részben azért, mert olcsóbb, másrészt azért, mert délután dolgoznak, így az egyéb munkavégzést nem hátráltatta. A költségek szempontjából vannak összehasonlító ada­tok, melyek azt igazolják, hogy a kis szövetkezetek ver­senyképesek a GMK-kal, de a nagyvállalatok sokkal ma­gasabb költséggel dolgoz­nak. Mindezek mellett vál­lalatunkhoz a kezdeti nagy lendület után mégis csak kellett kinti kivitelezőket is behozni, mert a GMK nem tudja teljes egészében ellát­ni a vállalat többletmunká­it. Van egy bizonyos határ a túlmunkát illetően, ami érthető az emberek részé­ről. Vannak ugyan még tarta­lékaink arra, hogy az idege­neket kiszorítsuk a Vállalat­tól. Pártépítési tevékenység. Párttagságunk összetételét, számát elemezve megállapít­ható, hogy a 159 fős párttag­ság — ami 16%-ot jelent — jónak értékelhető. Megfelelő az összpárttag- ságon belül a nők, illetve a fizikai és a közvetlen ter­melésirányítók aránya is. Alapszervezeteink az el­múlt időszakban eleget tet­tek a XII. Kongresszus ha­tározatából adódó feladatok­nak és teljesítették az ösz- szevont taggyűlésen megfo­galmazott elvárásokat. Kiemelt eredményt ért el a II. pártalapszervezet, ahol a KISZ-alapszervezetekkel szorosan együttműködve tel­jesítették azt a feladatot, hogy növekedjék a nők és a fiatalok aránya a párttagsá­gunkban. Megállapíthatjuk azt is, hogy a párttagépítő munka nem kampányjellegű az alap­szervezetekben. Előrelátóan foglalkoznak az arra alkal­mas jelöltek kiválasztásával, feladatokkal bízzák meg őket, figyelemmel kísérik gazdasági és mozgalmi mun­kájukat. A gondos munka ellenére a párttagságon belül nagyon alacsony a 30 éven aluliak száma, nem tükrözi megfe­lelően a vállalati létszámon belül a fiatalok arányát. Ennek oka lehet, hogy alapszervezeteink vezetősé­gei, a taggyűlés a huszonéve­sekkel szemben bizalmatlan. Azt tartják, hogy még nem bizonyított, nem ismerik, hogy mire képes. A jövőben nagyobb gondot kell for­dítani a saját nevelésű szak­munkás fiataljainkra, a vál­lalatunkhoz belépő fiatal közép- és felsőfokú végzett­ségűekre. Nem hagyhatjuk figyel­men kívül azt sem, hogy egyes esetekben az úgyneve­zett „átfutási” idő indoko­latlanul hosszú. Tapasztalha­tó egyfajta „sorbaállás” Kü­lönösen sok ez az I. párt- alapszervezetben, ahol 5 fő végezte el 1983-ban a párt­tagelőkészítő tanfolyamot. Ennek az ellentmondásnak a feloldása nemcsak alap­szervezeti feladat, a pártve­zetőségnek is nagyobb fi­gyelmet kell erre fordítani. Ezzel kapcsolatos további feladatok: — Az elkövetkező időben az eddigieknél is eredmé­nyesebb munkát kell vé­gezni annak érdekében, hogy tovább növekedjen a nőik és a 30 éven aluliak aránya. — A KISZ és a szakszer­vezetben és egyéb tömeg­szervezetben dolgozó akti­visták körében arra kell tö­rekedni, hogy a párttaggá nevelő munka hatékonyabbá tételével mielőbb alkalmas­sá váljanak a párttagságra. — A pártcsoportok tovább­ra is tartsák feladatuknak, hogy példamutató munkával, magatartással, az elkötele­zett agitálással segítsék elő a pártépítési munkát. — A tagfelvételi munka színvonalának további javí­tása érdekében indokolt, hogy a nagy létszámú I. alap­szervezet megbontásával nö­veljük alapszervezeteink szá­mát, minek eredményeként a területi megosztódásban rejlő lehetőségek is jobban érvényesülnek. — nagy — Az 1984. évi városi tűzol­tóversenyt Makiáron rendez­ték meg. A versenykiírás kézhezvétele után vállalati tűzoltóink megkezdték a felkészülést. Ez a szerelvények és sze­relések karbantartásával és szükséges javításával kezdő­dött, majd a kipróbálással folytatódott, ami a tömlők nyomáspróbáját és a kismo­torfecskendő működőképes­ségét jelenti. Ezután kezdődött az ér­demi munka, amely a vizes szerelés és a váltó gyakor­lásából áll. A vállalat területén sem a vizes szereléshez, sem a staféta váltóhoz megfelelő terület nincs, ezért gyako­rolni Makiárra, a sportpá­lyára kellett kijárni. A fog­lalkozásokra nem sok ide­jük volt a vállalati tűzol­tóknak. Ez meglátszott az eredményükön is. Május 12-én, a városi ver­senyen csupán másodper­cek döntöttek. Az első he­lyezett Parádsasvári Üveg­gyár tűzoltó csapata az ösz- szesítésben négy, a máso­Hat - bájos fiatal lánnyal volt alkalmam beszélgetni a cigarettacsomagolás do­hányzójában. A Skoda csomagológépen gyakorolták azokat a munkafogásokat, melyekből hamarosan vizs­gázniuk kell. Közeledik ugyanis a szakmunkás- vizsga időpontja. Készséggel álltak rá a beszélgetésre, annál is in­kább, mivel az ő vélemé­nyükre, terveikre voltam kíváncsi, na meg egy kis cigarettaszünet sem árt a munka hevében. Örök probléma a válla­latnál, hogy a viszonylag nagy létszámmal induló osz­tályból igen erős a lemor­zsolódás. Ez az osztály is 24 tanulóval indult, a vizs­gára azonban már csak he­ten kerülnek. T.: — Mi az oka szerinte­tek, hogy mindössze heten maradtatok, mint a mesé­ben a gonoszok? V.: — Az az igazság, — feleli Csáki Erzsi, — hogy a többség máshová szeretett volna menni, csak nem vet­ték fel. Aztán sokan men­tek el azért mert nem ta­nultak és megbuktak, vagy időközben meggondolták a dolgot. Elsőben a szivar­gyártáson voltunk és az egy kicsit elriasztott minket. T.: — Érdekes ez a félel­metek a szivargyártástól. Hiszen ott dolgoznak a leg­régebbi dolgozók, a leg- összeforrottabb brigádok. És a világ minden kincsé­ért nem változtatnák meg a munkahelyüket. Bár egy ki­csit kevesebb a fiatal, mint a gyártáson és a csomago­láson. És ti akik végigküz- döttétek ezt a három évet megbántátok, hogy végül is itt rekedtetek? V.: — Van aki megbánta, van aki nem. írd azt, hogy a fele megbánta. T.: — Remélem azért a véleményetek megváltozik majd. Főleg ha majd az első komolyabb fizetést megkapjátok. Persze a meg- bánókra gondolok. Aki nem bánta meg, az ne is csa­lódjon. — Itt a gyárban hogy vagytok megelégedve az ok­tatással és az oktatókkal? V.: — Nagyon rendesek. Főleg Nagy Béláné őt fel­tétlenül írd be — mondják egymás szavába vágva, — de Bukucs Feri bácsi is na­gyon jó. Az oktatást vi­szont úgy kellene, hogy ilyenkor harmadikban már külön gépen kellene gya­korolnunk egy nővel, vagy műszerésszel, aki tanítana és figyelné, hogy mit csiná­lunk. Mert ha normában vannak a gépnél nem na­gyon engedik nekünk, hogy fűzzük a papírt vagy át­ragasszuk. T.: — Ez valóban na­gyon régi és vissza-vissza- térő probléma a tanulóknál, amit valóban időszerű len­ne már mérlegelni az ille­tékeseknek. De tudjátok azt is, hogy sokszor milyen nagy segítséget nyújtotta­tok a létszámhiányos idők­ben. Ezt az ott dolgozók nem felejtik el nektek. Mi a tervetek, ki hová szeret­ne kerülni közületek? V.: — Én ide a csomago­lásra — mondja Erdélyi Kati. Mi valamennyien a cigarettagyártásra — vála­szolják a többiek. T.: — Ez meglep engem. De ugyanakkor nagyon örü­dik és a harmadik helye­zett csapat egy másodperc­cel előzte meg csapatunkat, s így a negyedik helyet sze­reztük meg. Női rajunk az első helyet szerezte meg. A tapasztalatokat minden­esetre levontuk és ezek alapján igyekszünk javítani a június 8-i, ugyancsak Makiáron megrendezendő dohányipari versenyen. (Ez utóbbi megjegyzés természe­tesen elsősorban a férfiakra vonatkozik.) — rdt — előtt lök márcsak azért is, mert én is ott dolgozom. Miért szeretnétek odajönni? V.: — Sok a fiatal, akik­kel jó a kapcsolatunk, a másik ok pedig, hogy köny- nyebb egy nőhöz alkalmaz­kodni a gyártógépen, mint öthöz a csomagológépen. T.: — Érdekes a műsze­részektől ezek szerint nem tartotok. Velük ki lehet jön- ni(?). Az igazi munkatárs a nő, akivel nagyon fontos a jó megértés. Kedvenc gé­petek van-e? V.: — Nincs — vágják rá egyhangúan. — Mindegy, hogy Garant LOF vagy Sko­da. Csak ne kelljen a szi­varra menni, vagy a selejt- bontóba, mert ott nagy a por. T.: — Szedős gép, vagy keretrakós a szimpatiku­sabb? V.: — Megoszlik a véle­mény kinek ez, kinek az. T: — Még azt sem kér­deztem meg hányán fogtok itt dolgozni? Ki érzi úgy, hogy hosszú ideig? V.: — Én Kápolnára me­gyek a beváltóba, mert az közelebb esik a lakóhelyem­hez, — feleli Kerepesi Éva, — de a többiek itt marad­nak. T.: — Remélem, hogy a fogadtatás, és a munka is olyan lesz, hogy idővel meg­kedvelitek és sokszoros törzsgárdatagokként kö­szönthetlek benneteket a gyárban. — Mi a vélemé­nyetek a gyár felszereltségé­ről, a lehetőségekről amit nyújt. Gondolok itt az üdülőre, a kondicionáló teremre, a KISZ-klubra, és sorolhat­nám még tovább? Voltatok már ezeken a helyeken? V.: — Mi ketten Csákival már voltunk a felsőtárká- nyi üdülőben, — mondja Hervai Magdi, — a többiek még nem. A KISZ-klubban már voltunk, a kondicioná­lóban még nem. T.: — Ami késik, nem mú­lik. A fiatalokra számít­hattok. Ti ketten már rend­szeresen jártok a Kilián György alapszervezet tag­gyűléseire, rendezvényeire. Sőt ha jól tudom te Erzsi a tavalyi országjáráson is voltál a kiszesekkel. Hányán fogtok bejárni és há­nyán laktok majd albérlet­ben? Tudjátok, hogy a vál­lalat támogatja az albérlő­ket is? V.: — Igen tudjuk. Ez kettőnket érint majd — fe­leli Gulyás Teri. A többiek bejárnak, Erzsi pedig egri. T.: — Egyelőre két mű­szakba dolgoztok majd ti­zennyolc éves korotokig. Akar közületek valaki to­vábbtanulni? V.: — Én szeretnék majd — feleli Csáki Erzsi. — De úgy gondoltam, hogy egy évet pihenek. T.: — Szerintem egyből folytasd, mert később meg­gondolod magad és csak húzni, halasztani fogod. Most a műszakunkban hár­man is járnak a munka mellett gimnáziumba, ők szívesen segítenek neked jövőre. Még egy kérdés: fél­tek a vizsgától? V.: — Félünk bizony egy kicsit. — Én nem — vág közbe Hidasi Ildi, — miért féljek tőle. T.: — Sok sikert kívánok nektek a vizsgához. Vagy kéz- és lábtörést, ahogy tet­szik. Találkozunk a hosszú szünet után a gépeknél. V.: — Kérdezz már még! harsogják vidáman. T.: — De mit kérdezzek már kifogytam a kérdésből. Na még egy utolsót. Me­lyik a legjobb hely itt a gyárban? V.: — összesúgnak kun­cogva, majd kivágják a vá­laszt: — Ez a dohányzó! De a többi is jó! Nevetnek vidáman, fel­szabadultan, hiszen vége az iskolának. Igaz még a vizsga hátra van, de majd csak túl lesznek azon is. El­mesélik még, hogy téved­tek el első nap és az öltöző helyett az óvodában kötöt­tek ki. Már ők is szeretik ezt a gyárat. Kollégák, te­gyük nekik még kellemeseb­bé, könnyebbé az amúgy is mindig nehéz pályakez­dést. Teleki S. Gyászunk kedves kollégánkért Mintha aknamezőn jár­nánk. úgy fogynak körülöt­tünk az emberek. Most Dr. Jakab Gábor emelkedett a magasba, s ez a szokásosnál is jobban szíven ütött. Túl közeli volt ez a robbanás. Egy fiatal élet sikeres pá­lyáját szakította ketté. Már hónapok óta ver­senyt futott a hallálal. Né- hányan, akik közelebb áll­tunk hozzá, szívszorongva figyeltük ezt az egyenlőtlen küzdelmet. Nem voltak illú­ziói a végkifejlettel kapcso­latban. Tudta, hogy tüdejé­be végzetesen befészkelte magát a gyilkos kór. Nagy­jából azzal is tisztában volt, mennyi ideje van még hát­ra, ezért olyan szenvedéllyel élt, dolgozott, mint akinek elvégeznivalója van még ezen a világon. Akadtak olyan derűs órái, amikor majdnem elhittük vele együtt, hogy le tudja győz­ni a ma még lehetetlent. Ki volt ez a szabálytalan sorsú és életű ember, aki­nek halálra ítélve is volt ereje, hogy utolsó percéig bejárjon munkahelyére, folytassa a nyelvtanulást, a soron lévő ügyek intézésé­ből is vállaira vegyen egyet- mást. 1978. január 2-án került az Egri Dohánygyárba. Az igazgatási és jogi osztály he­lyettes osztályvezetője lett. Kollektívánkba könnyedén beilleszkedett. Szerénységéért, humánus magatartásáért becsültük, szerettük. Állan­dóan képezte magát, részt vett a közösségi munkák­ban. A 60. évforduló szocia­lista brigád tagja volt. Felesége logopédus, két kisgyermeke maradt, Melin­da és Ildiké. Az utóbbi idő­ben nem egyszer láttam is­kolából jönni délidőben, na­gyobbik kislányát kézenfog­va az úton. beszélgetve. Pél­dás családapa volt. Minden percét feleségével, gyerme­keivel akarta tölteni. Kevés idejéből azonban juttatott kollégáinak is. Míg ereje engedte, belátogatott hoz­zánk. Tudtuk mikor jön an­gol órára, mikor van utó­kezelésén. mikor magánor­vosánál. Látogatásai egyszer­esek elmaradtak. Ebből tud­hattuk; nagy baj lehet. A sors 33 évet engedélyezett számára megérni. Itt állunk most egy fatá­lis haláleset kábulatában, fájdalom ütöttem Személyes hiánya egyenlőre üres folt a tudatunkban. Tragikus sorsában is mindvégig em­ber tudott maradni. Eszünk­kel végleges hitelűnek kell elfogadnunk a történtekjét, noha érzéseink tiltakoznak ellene és nem fogadják el soha. Gábor! Drága Kollégánk! Emlékezünk Rád, s tovább lépkedünk az aknamezőn... Rajnavölgyiné DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom