Egri Dohánygyár, 1984 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1984-09-01 / 9. szám

Barátaink életéből SZOVJETUNIÓ A távol-keleti Petropav- lovszk-Kamcsatszkij város la­kosainak kedvelt pihenő- és kirándulóhelyei—nyáron is — a hófödte vulkánok lejtői. A hétvégeken emberek százai kerekednek föl, hogy a beha­vazott ösvényeken sétát tegye­nek, vagy a síelésnek, a hegy­mászásnak hódoljanak. Bár július—augusztusban a város­környéki erdők tele vannak gombával, szamócával, ez sem vonzza jobban a turistákat, mint a vulkánok vidéke. Kamcsatkán a tél több mint nyolc hónapig tart. A tavasz és az ősz nagyon rövid, s a nyár csak egy röpke pillanat. A zord északi táj lakói úgy védekeznek a kemény hideg ellen, hogy jól táplálkoznak, sok szénhidrátot és fehérjét fogyasztanak. Télidőben bizony sokat esznek és keveset mo­zognak. így aztán az elhízás veszélye, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kiala­kulása fokozottan fenyegeti őket. Nem csoda, hogy a nyár- minden egyes pillanatát ki­használják napozásra, sporto­lásra, szabad levegőn való sé­tákra. Petropavl ovszk—Kamcsat- szkij városi tanácsa nemrégi­ben egészségügyi programot dolgozott ki a lakosság részé­re. A program keretében pihe­nőparkokat, síközpontokat épí­tettek a kialudt vulkánok kör­zetében, Évente száznál is több síversenyt rendeznek. S itt aztán igazán mindegy, hogy tél vagy nyár van, a siverse- nyeknek minden évszakban sok a résztvevője. Lelkes hegy­mászók megalapították a vá­rosi tanács támogatásával az alpinisták klubját is. A több száz helyi alpinista közül jó- néhányan megfordultak már a Kaukázus, a Tien-San csúcsain is. Az egészségügyi programban nem felejtkeznek el a gyere­kekről sem. Az üzemek szak- szervezeti bizottságai gyer­mek- és ifjúsági sífutó, biat­lon- és szlalom-iskolákat nyi­tottak. Jelenleg több mint hét­ezer fiatal tanul ezekben a sportiskolákban. A helyi edzők pedig már a kétévesek síokta­tásának módszertanát is ki­dolgozták. Az orvosi kísérletek kimutatták, hogy minél kisebb korban kezdik a gyerekek a síelést. annál edzettebbek, erősebbek lesznek, s a meg­hűléses megbetegedések is el­kerülik őket. CSEHSZLOVÁKIA Fuks az egyszerű polgár természetrajzának kitűnő is­merője. Arra a kérdésre, hogy kit tart ma kisembernek, így válaszol: — Azt, aki ezerötszázért dolgozik,megveszi magának a tejet, a kenyeret meg a szalá­mit és negyedik kategóriájú lakásban lakik. Néha-néha elmegy a moziba, talán olvas is, ha a kezébe nyomnak vala­mit, de nagy igényei nincse­nek, mert nem fűti különösebb ambíció; életével, mindennap­jaival elégedett. Hát ilyen az én kisemberem... — Első filmhősöm, a hulla­égető, egy adott kor képvise­lője, a fasizmus terméke volt. Furcsa mód megpattant lelké­ben egy húr, bedőlt a felette­seinek, hallgatott a barátjára, meg akarta menteni család­ját, ezért végzett velük. Pon­tosan ugyanilyen embert per­sze nem ismertem, sőt egy az egyben az eset sem tör­tént meg, amit leírtam, de ismertem valakit, aki — bár nem krematóriumban dolgo­zott, mégis — az én hulla- égetőm nyomában járt. Vég­eredményben élő emberről mintáztam meg hősömet. Ép­pen ezért nem voltak különö­sebb konfliktusaim önmagám­mal a kötet írása közben. — Meglehetősen könnyen ment a forgatókönyv megírása is. Négy hónapon át minden kedd délután egy belvárosi kávéházbam aprólékosan meg­beszéltük a legkisebb részle­tet is Juraj Herz-cel, hogy a filmben visszaadhassuk a történet eredeti hangulatát. Hogy végül sikerült, bizonyít­ják a rangos fesztiváldíjak. — Később már nem írtam forgatókönyvet munkáimból. Ma nincs időm ilyesmire; új témákat hordozok magamban és ezek megírását tartom a legfontosabbnak. Még akkor is, ha tudom, hogy rossz for­gatókönyvből sosem lehet jó film, ellenben jó forgató- könyvből gyakran lehet félre­sikerült alkotás. — Nagyon tetszett Vészi Já_ nos vizsgafilmje, amit a Mund- stock úrból csinált. Vészi olyan forgatókönyvet írt az én első könyvemből, hogy — bár nem használt föl mindent a cselekményből — a mű lénye­gét teljes egészében átmentette a filmre. Szerintem az ő filmje a legjobb példa arra, hogy nem is olyan fontos az író és a rendező együttműködése,ha a film alkotója hozzáértő te­hetséges ember. Sem ötlete­ket, sem tanácsokat nem ad­tam Vészinek, mégis páratlan ráérzéssel vitte filmre a re­gényt. Persze ilyesmire ritkán van példa. Ladislav Fuks a mai cseh irodalom alighanem legna­gyobb egyénisége— A hulla­égető és más remekművek Európa-szerte ismert írója— a mozi nagy szerelmese. — A film megszálottia va­gyok— nyilatkozza. — Tátott szájjal ülök a vászon előtt, ha valami szépet vetítenek. Em­lékszem. nyolc- kilencévesen minden vasárnap matinén ül­tem; akkor még ötven fillér­be került a mozijegy, gumi­cukrot és tökmagot rágcsál­tunk a sötétben, vagy a tenye­rünkből nyaltuk a pezsgőport. Ha a gyerekkoromra gondolok. Chaplin jut az eszembe. Még Charles Boyer. Greta Garbo. Spencer Tracy és Rökk Mari­ka sem ejtett akkora ámulat­ba, mint ő, pedig értük is valósággal rajongtam. De a chaplini kisember, aki nagy dolgokra képes, valahogy kö­zelebb állt hozzám. 2 DOHÁNYGYÁR NDK Az NDK ifjúsági utazást irodája, a JUGENDTOURIST a bel- és külföldi turizmus sokféle lehetőségét kínálja: az idén csaknem kétmillió fiatal nyári élményeit gazdagította programjaival. Az országban 246 turistaszál­ló. 14 JUGENDTOURIST-szál- loda és két üdülőközpont vár­ja az ifjú utasokat, összesen 24 ezer hellyel. A 7 ezer hely­ivel rendelkező 10 ifjúsági kemping fenntartására 280 millió márkát biztosít az ál­lam az utazási irodának. A szállásdíj igen olcsó: diákok­nak 25 pfennig — negyedliter tej ára —, dolgozó fiataloknak pedig 50 pfennig egy éjszaká­ra. A belföldi utazásokkal a fiatalok az ország legszebb tájaira — például a Keleti­tenger partjára, a türingiai er­dőkre — juthatnak el; vára­kat és történelmi műemlékeket látogathatnak meg. Remek pi­henést. kikapcsolódást, sport­tolást tesz lehetővé a Schar- mützel-tó partján létesült if­júsági üdülőközpont, ahol évente 50 ezer fiatal töltheti vakációját úszással, vitorlá­zással. széllovaglással, teni­szezéssel, hegymászással, lo­vaglással. télen pedig síeléssel. Sokan beiktatják program­jukba a JUGENDTOURIST kulturális ajánlatait is. Ilyenek például a Berlini Fesztivál, a Weimar! Kulturális Napok. Elviszi utasait az iroda szín­házi sorozatokra, kiállításokra, tárlatokra is. A JUGENDTOURIST a vi­lág 164 utazási irodájával tart fenn kapcsolatot. így külföldi ajánlatai is változatosak. A fiatalok választhatnak a Me- kong-delta és a Karib-tenger. a finn erdők és tavak, vala­mint a Szahara vidéke közül. A legtöbben a Szovjetuniót keresik fel. Kedvelt úticélok: Moszkva, Leningrad és Kijev. Barátságvonatok indulnak év­ről évre Lengyelországba, Bul­gáriába. Csehszlovákiába. Ro­mániába és Magyarországra is. BULGARIA A Pirin dél-nyugati kopasz, cikcakkos dombjainak völgyé­ben található a szendergő, múzeum-illatú kereskedővá- ros, Melnik. A város virágzása a XIII. században kezdődött, ekkor egy Szláv nevű bojár birtoka­ként sajátos szerepet játszott a második bolgár birodalom­ban. Ide száműzték ugyanis azokat az országban élő bi­zánci görög kereskedőket, akik nem voltak rokonszenvesek a bolgár urak számára. Ezek, mint ügyes borkereskedők, csakhamar fellendítették a vá­ros életét. A város a török időkben is megtartotta görög jellegét, s a szűk völgyben — amennyire lehetőség nyílt rá — terjesz­kedett. A gazdag kereskedők házai sűrű egymás fölötti so­rokban szinte föltorlódtak a patakvölgyben, alig hagyva helyet a szűk, kanyargós ut­cácskának. Ahogy azt felje­gyezték „két szamár is alig fért el egymás mellett”. Az élelmes melniki kereskedők közeli és távoli vidékekre egy­aránt eljuttatták keresett áru­jukat, a híres melniki vörös­bort. A környék klímája igen alkalmas szőlőtermesztésre. Emellett a hegyoldalba vájt hatalmas, barlangszerű mélye, désekben kiválóan eltartható a bor. A házak mögötti hegyol­dalon, de az udvarokon is. minden lehetséges helyet ki­használva, lugasokat, szőlőket telepítettek a melnikiék. Az első Balkán-háború ide­jén, 1912-ben kezdődik meg a gazdag kereskedőváros hanyat­lása. A két világháború közöt­ti időszakban a határok lezá­rása csaknem a városka kiha­lásához vezetett. Melnik ma Bulgária legki­sebb városa, mintegy 400 la­kosa van, míg a század elején lakóinak száma elérte a 20 ez­ret. Napjainkban azonban re­neszánszát kezdi élni az egy kori kereskedőváros. Terv ké­szült házainak, templomainak, borpincéinek restaurálására, s ennek megfelelően a turisták, a pihenni vágyók paradicso­mává alakul a település. Az épületeket a régi Melnikre jellemző stílusban újítják fel, s régi szépségükben várják a látogatókat az egymás fölött emelkedő balkonos házak. Az idő áldozatául esett, egykor a hegyoldalnak támaszkodó épü­letek helyét ma is mutatják a hozzájuk kapcsolódó befala­zott öblös pincebejáratok. A felújított házakat a hagyomá­nyoknak megfelelően rendezik be JEGYZETEK Másik ágon Rég nem látott — immár védett korban lévő — barátommal találkoztam a minap. Korábban főosztályvezető volt egy „kö­zépirányító szervnél”, magyarul egy trösztnél, de tudtam, hogy azt megszüntették. Hogyléte és jelenlegi munkahelye felől ér­deklődtem. — Egy másik, hasonló szervezetnél dolgozom — mondta. — És?! — Mit és? Ugyanolyan beosztásban, mint amott. — Könnyen, gyorsan sikerült? — Elég könnyen, még válogathattam is, mert maradt még ilyen szervezet elég. — Akkor szerencséd volt, mert soknak bizony állást kellett keresgélnie, meg anyagilag is... — Szerencsém? Nem, hallgattad te a rádiókabarét a káder­csere forgószínpadáról? Hogy ki mi lesz majd 2000-ben? Mindegy, de egyet tanulj meg: olyanok ezek a változások, mint amikor vaktölténnyel a verebek közé lőnek. A verebek maradnak — csak másik ágon. . . Szóval a verebek — mormogtam, miután kedélyesen elbú csú ztunk. RTV- Betű reklám-RTY Mint a címről is kiderül, nem általában a reklámról, s nem is a magyar reklámról akarok írni, leginkább azért, mert ilyen nincs. Nem alacsony színvonalú, hanem színvonal alatti, azaz reklámnak nem is nevezhető. Nem is tudnám, hogy ez a „TV- műsor” még vissza is fejlődött, ha kényszerből nem néztem volna az Európa Bajnokság focimeccseinek szüneteiben. Az hogy primitívek — de hagyjuk máskorra. Most csak a BETŰ- REKLÁM-ról. Arról is csak annyit, hogy fogalma sincs a cím kitalálójának, van-e különbség a reklám és az apróhirdetés között. Mert az utóbbi napokban „menő” BETÜ-akármik kö­zönséges apróhirdetések. „Fővárosi Felvonó (Gyufa-, Vasherkentyű, Iránytű-, Szamóca­feldolgozó stb.) Gyár felvesz fiatalokat vagy öregeket; szakkép­zettséggel, vagy anélkül facsemeteösszeíró, hajópadlózsírozó, kávézaccelimináló stb. munkakörökbe; jó kereseti lehetőség, továbbtanulás, vagy nem tanulás, mun­kásszállás, albérlet, munkaruha-biztosítás. Jeletkezés itt és itt meg telefonszám. És ez megy végig a néhány perc alatt. Az embert meg üti meg a guta, mert mért kell ezt néznie, mikor mondhatnák is... És akkor rájön, hogy egyszer olvasta, vagy hallotta valahol: azért jó ez a betű..., mert ezt nézve a süketek és nagyotthal- lók sincsenek kizárva a tájékozódásból! Nahát nézhetik! A felsorolt munkahelyeken úgysem alkal­maznák őket, mert — csökkent munkaképességűek. . . Ugyanez a bajom a képújsággal is. Ott meg — ilyen alapon — minek az aláfestő zene. Aki lát — hall, úgyis a híradót, vagy az Esti Magazint „fogja”. Ez a két műsor — kitöltő egyéb­ként elég sokba kerülhet, ha igaz, hogy egy félperces TV-rek- lám ára 22 000 forint. Persze nem a TV-nek kizárólag ... Az utolsó, és kizárólag magán-problémám: ha tudom, hogy van va­lami a képernyőn, nem tudok (uram bocsá’) farral a TV-nek ágyazni, mert hátha egyszer olvashatok valami érdekeset is... Csúszó kőbányai... Olvastam a Magyar Hírlapban, hogy Szegeden börtönbünte­tésre és fejenként átlagosan 30 ezer forint pénzbüntetésre ítél­tek egy „bandát”. Egy gépkocsivezetőt és négy társát, kocsikí­sérőt, raktárost, boltost. A vád: „csúszópénzért szállították a a kőbányai világos sört. Nem lehet tudni, hogy üvegenként mennyit kértek, de az állami üzletben biztosan „árában” adták el, azaz a kereskedő a saját haszna terhére is el akarta látni vevőkörét. A másik, ami nagyon elszomorít. A kőbányai minősége csak árnyalattal jobb a borsodi — ahogy itt nevezik — lábáztatónál, azaz éppen csak sörnek lehet nevezni. Legfeljebb csak az ára miatt közkedvelt! Meg, ellentétben a szlovák, német, osztrák, magyar minőségi sörökkel, 6 nap a szavatossági ideje. Ebből, míg kőbányáról Szegedre szállítják, eltelik mondjuk két nap. (Ez a helyzet, ha Bőcsről viszik oda, akkor is.) így azután újabb két dolognak örülhetünk: a kereskedő igyekszik a sört gyorsan eladni, mert hűtője még a mirelit-áru számára sem elég, másrészt annak, hogy van két szép nagy sörkombinátunk, amelyeknek az egész Dunán-inneni Magyarországot el kell lát­niuk. Teherautóval természetesen. A Dunántúlon lényegesen jobb a helyzet, de az valamikor Pannónia volt és határos ki­váló söreiről is ismert országokkal. Sopron, Nagykanizsa, Pécs még követték a tradíciókat, a sör minőségében is. 30, 60, 90 napig eltartható márkáik vannak, mint a cseh, vagy osztrák söröknek. Tehát itt a nyár, szomjasak az emberek a strandon, házépítés közepette, kell a sör. Akár csúszópénzért is. És nekünk sikerült egy „csúszó-vertikumot” kialakítani: pult alól a cement, csú­szópénzért a faanyag, a deszka, felárral a sóder és a tégla, fe­ketén a cserép és hullámpala, s lám, csúszópénzért a munká­soknak a sör... Igaz, hogy a sörszállító társaság jogtalan, ha nem is nagy ha­szonra tett szert, igazából azért mégsem tudom elítélni őket, büntetésüket legalábbis aránytalannak tartom. Ha már egy ilyen kategóriájú sörhöz is csak úgy lehet hozzájutni, mint pár éve az importáruhoz. .. És így érthetők az egyes idényzárásokkor az éppen ügyeletes illetékes nyilatkozatai: „Az ellátás alapjában véve kielégítő volt, bár (de)..és ide mindenki azt ír, gondol amit akar, amit már évek óta únos-úntalan hallgathatott. Viszont a nyi­latkozók szerények, mert azt a szót. hogy kereskedelem, nem használják. A kereskedelmi tárca csak ellátni igyekszik. A pél da is mutatja, hogy milyen sikerrel. — o —

Next

/
Oldalképek
Tartalom