Egri Dohánygyár, 1984 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Január 21. 60 évvel ezelőtt ezen a napon halt meg a világ egyik legnagyobb gondolkodója Vla­gyimir Iljics Lenin. Ebből az alkalomból szeretnék életéből néhány mozzanatot felvillantani. 1870. április 22-én született egy Volga men­ti városban, Szimbirszkben. A Lenin nevet — mint ezt általában minden üldözésnek ki­tett ember tette — mozgalmi fedőnévként vette fel. Nem tudjuk pontosan, hogy a Volga vi­dékéről származó Lenin miért éppen a Lé­na folyótól kölcsönözte mozgalmi nevét. Egyes magyarázatok szerint azért, mert a Volgin név már „foglalt” volt, ugyanis ezen a néven írta alá számos cikkét Plehanov az első jelentős orosz marxista, akit Lenin sok tekintetben mesternek tartott, de akivel ké­sőbb vitába keveredett, és akit minden vo­natkozásban túlhaladott. A várost, amelyben Lenin született ma VI- janovszknak hívják, az ő családja emléke­zetére. A század második felében Oroszországban is erőteljes fejlődésnek indult az ipar, ez azonban eleve a félig-meddig jobbágy sor­ban tartott munkások olcsó és korlátlanul kizsákmányolható munkaerejére épült. A munkától kimerült állapotban nekik még este 9-kor iskolába kellett menniük. Csoda, hogy ilyen körülmények között mégis új meg új elszánt lázadók és önfeláldozó forradalmá­rok születtek. Lenin apja — akinek valamennyi gyerme­ke forradalmár lett — haladó szellemű nép­iskolai tanfelügyelő volt. Nagy szegénység­ből küzdötte fel magát tanult emberré. Le­nin nagyapja ugyanis jobbágy családban szü­letett, és maga is jobbágy volt. Gyermekeit felvilágosult szellemben nevelte, bár ez in­kább az édesanyjára hárult, mivel sokat volt távol a családtól. Sokan azt gondolják, hogy forradalmárok csak nehéz gyermekkortól megkeseredett emberekből lesznek. Lenin családjának története megcáfolja ezt. A ki­válóan tanuló Leninre nagy hatással voltak az orosz forradalmárok eszméi, majd Marx „Tőké”-jét tanulmányozta. 1893-ban, a mun­kásmozgalom fellendülésének idején Péter- várra utazott, ahol csakhamar a marxisták elismert vezetője lett. A cári rendőrség azon­ban felfigyelt rá és még 1897-ben a kelet­szibériai Susenszkoje faluba száműzték. Itt érett meg benne a forradalmi proletárpárt megalakításának terve. 1901-ben kezdte munkáit Lenin néven alá­írni és már így jelent meg 1902-ben a „Mi a teendő?” című műve. 1916-ban írta meg az „Imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka” című kor­szakalkotó munkáját, melyben behatóan ele­mezte és feltárta, hogy az imperializmus a kapitalizmus haldoklásának időszaka, a szo­cialista forradalom előestéje. Igen nagy je­lentőséget tulajdonított a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának és felhívta a fi­gyelmet az osztályharc továbbvitelének szük­ségességére. 1923. májusában egészségi állapota meg­romlott és a Moszkva melletti Gorkijba köl­tözött. Itt halt meg 1924. január 21-én. Lenin egész életét a munkásosztály és az egész dolgozó nép felszabadításának szentel­te. Nagyszerű példát mutatott arra, hogyan kell továbbfejleszteni Marx tanait a megvál­tozott történelmi viszonyok között. Tanítása a Leninizmus a mai korszaknak, az impe­rializmus és a proletárforradalmak korsza­kának elmélete, amelyet követve a Földnek immár egymilliárdnyi lakosa szabadult meg a kapitalista elnyomástól és kizsákmányolás­tól és lépett a szocializmushoz és a kom­munizmushoz vezető útra. — Bukucs — Barátaink életéből Pártalapszervezeteinkben lezajlottak a személyes el­beszélgetések, a pártcsoport- értekezletek, a beszámoló taggyűlést előkészítő vezető­ségi ülések, valamint az év­végi beszámoló taggyűlések. A feszült nemzetközi helyzet, a gazdálkodás ked­vezőtlen külső feltételei, az éves tervfeladatok teljesíté­se minden párt-alapszerve- zettől nagyobb erőfeszítést, jobb munkát, a kommunis­táktól határozottabb kiállást, aktívabb cselekvést igényelt. Mindezek figyelembevételé­vel nagyobb hangsúlyt fek­tettek a vállalatnál folyó gazdaságpolitikai munkára, agitációs és propaganda tevékenységre. AZ ELÉRT EREDMÉ­NYEINK kedvezően alakul­tak 1983. évben. Gazdaság- politikai célkitűzéseinknek eleget tudtunk tenni, amely tükröződik az ossz vállalati eredményben. Alapszervezeteink értékel­ték a XII. Kongresszus óta végzett a kongresszus ha­tározatainak eddigi végre­hajtását és megjelölték az alapszervezetek előtt álló feladatokat. Egységes vélemény alakult ki abban, hogy a vállalat gazdasági és politikai veze­tése jól felkészült az önálló gazdálkodás zavartalan mű­ködésére, jól használta ki az ebben rejlő lehetőségeket. A gyorsan változó feltételek­nek a vállalati szervezet, a vezetés és irányítás racio­nalizálásával igyekezett megfelelni. Jelentősen javultak a dolgozók munkakörülményei, a szociális ellátás színvo­nala. Növekedett a dolgo­zók jövedelme, kórszerűsö- dött az egyre jobban el­használódott gépi termelő kapacitás. A beszámolás időszakában a fogyasztói igényeket tervszinten, illetve a tervek némi túlteljesítésé­vel elégítettük ki. A fel­adatokat minden évben csökkenő létszámmal oldot­tuk meg. A létszámcsökken­tés feltételeit a technológiai és műszaki fejlesztéssel va­lamint a szervezettség ja­vításával biztosítottuk. Párt- alapszervezeteink munkájá­ról, munkamódszereiről megállapíthatjuk, hogy a szervezeti szabályzatnak megfelelően irányítják a vállalatnál folyó politikai munkát. AZ ALAPSZERVEZETEK a megváltozott körülmé­nyekhez igazították munka- módszereiket és az irányí­tásuk alá tartozó párttagok­kal szemben nagyobb köve­telményeket támasztottak. A figyelem középpontjában a Nemcsak vágyott, áhított állapot a fiatalság, de di­vat is. Hajdanán az érett, harmincéves szépasszony volt az ideál, ma a hosszúcom- bú, szeplős, hosszúra nőtt tizenéves. A Twnfeíccíóipar őrá szö­gezi pillantását, így alkot­ja műveit. Ha egy középko­rú és az évek során némi felesleget magára szedett asszony ruhaneműt akar vá­sárolni magának, rághat­ja a körmét szégyenében. A hirtelen magasba szök­kent srácoknak ajánlják és készítik a divatszemüveget, krémet, hajlakkot, kabátot, bútort és az autót. De mi­vel a lakosság túlnyomó többsége sajnálatos módon nem tartozik a divatos kor­osztály tagjai közé, legalább külső megjelenésben, ma­gatartásban igyekszik azt másolni. S már ha lúd, le­gyen kövér. Újfajta, már szinte nem is a fiatalokhoz, hanem az ártatlan és egy­ügyű kisdedekhez hasonlító infantilizmus dúl az érett­korú lakosság körében. Most ne is beszéljünk ar­ról, hogy görcsösen próbál­juk a fiatalok divatját kö­vetni. A szoros farmernadrág nemegyszer reumás térdeket, vállalat gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósítá­sa állott. Nagyobbrészt gaz­daságpolitikai jellegű kérdé­seket tárgyaltak, ugyanak­kor megfelelő volt a párt belső életével foglalkozó napirendek száma is. Mun­katerveikben rögzítetteknek megfelelően elemezték a ha­tás körükbe tartozó gazda­sági, politikai, társadalmi és tömegszervezetek tevékeny­ségét. Megerősítették és tá­mogatták a gazdasági veze­tés törekvését a gazdálkodás minőségi tényezőinek kibon­takozása, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javí­tása érdekében. A párttagokkal történt el­beszélgetések őszinte, elv- társias légkörben folytak. A párttagok többségében jónak értékelték a pártvezetőségek és pártcsoportok munkáját. Ugyanakkor felvetődött olyan észrevétel is, hogy nem eléggé tudják érzékelni az egyes pártvezetőségi ta­gok tevékenységét és szük­ségesnek tartják a pártcso­portokon belüli helyesebb arányok kialakítását a jobb információ áramlás érdeké­ben. Kihangsúlyozták, hogy ja­vítani kell az információt ahhoz, hogy a termelés ke­vesebb kapkodással, nyugod- tabb lékörben folyhasson. Szó esett a társadalmi tu­lajdon védelméről és ezen a téren a párttagok szemé­lyes példamutatásáról. Igényként merült fel, hogy az alapszervezetek tagjai kapjanak időben tájékozta­tást a kül- és belpolitikai, illetve vállalati események­ről. Nyugtalanság tapasztalha­tó párttagjainknál a külpo­litikai helyzet kedvezőtlen alakulása miatt, néhány elv­társnál passzivizmus is ta­pasztalható. Ugyanakkor a MSZMP, illetve a kormány politikai irányelveit, kül­politikai gyakorlatát jónak ítélik meg. Alapszervezeteink értékel­ték az elmúlt éwégi be­számoló taggyűléseken ho­zott határozatokat és azok teljesítését. A hozott hatá­rozatok többségében gazda­ságpolitikai jellegűek voltak, amelyeknek az alapszerveze­tek eleget is tudtak tenni. Ugyanakkor megfogalmazták azt is, hogy fokozni kell a pártellenőrzést a KISZ szer­vezeteknél. AZ AGITÁCIÓS- ÉS PROPAGANDA munkában nagyobb, meggyőző erővel kell szólni a szocialista rendszerük alapvető, időálló értékeiről, a munka társa­dalmi szerepéről, a szocia­lista demokráciáról, a lét- biztonságról. visszeres lábszárakat takar. De az igazi fiatalosság a bimbózó korosztály nekike­seredett és állhatatos köve­tése szóhasználatunkban, érintkezéseinkben tombol leghevesebben. — Akkor szia! — áll fel a cukrászdái asztaltól és búcsúzkodik roskatag társ­nőitől a matróna, aki egy szál feketekévá mellett mu­togatta szívbéli kortársnői­nek a Kanadából, Ausztrá­liából, stb fiától érkezett színes felvételeket. Az asz­taltársnők viszonozzák az elválás szavait, a kamaszok üde, de idősek szájából gro- teszkül hangzó formulájával: Szióka, esetleg még hozzá­fűzik: — Mióka... Kissé hátborzongató. Az éltesebb háziasszony a vacsora befe- jeztekor kínál: — Vegyetek még a friss sütiből... És ugye tölthetek hozzá szörpit is? (Magyarázzam?) — Jaj, srácok, olyan nagy­szerű fagyit lehet kapni itt szemben a cukiban — lel­kendezik a nyugdíjkorhatár küszöbén álló hölgy, amint munkahelyére belép. Talán ennél az infantiliz- musnál is libabőröztetöbb annak egyik vadhajtása: a „Spanyol”, az „Olasz", a Az alapszervezetek veze­tőségei megfogalmazták az elkövetkezendő év feladatait is, amelyet a párttagság egyetértésével nyugtázott. — 1984-ben előreláthatóan nagyobb mennyiségű export cigaretta termeléssel szá­molunk tőkés piacon. A tő­kés export megvalósítása nemcsak vállalati, hanem népgazdasági szempontból is elvárás. Így különös gon­dot kell fordítani az export cigaretta mennyiségi és mi­nőségi teljesítésére, a ha­táridő betartására. — változatlanul fontos feladat az anyagtakarékos­ság, a termékek és ezen belül az anyagok minősé­gének óvása, valamint a tőkés importból származó anyagok további ésszerű helyettesítése hazai anyag- féleségekkel. — továbbra is alapvető vállalati és fogyasztói érdek a licenc cigaretták nagyobb mennyiségben történő gyár­tása, mint 1983 évben. En­nek egyik fontos feltétele, hogy teljesíteni tudjuk az ellentételezésben ránk há- háruló feladatokat. — jobban kell élni a tu­dományos egyesületekben rejlő lehetőségekkel. A cél­jaink megvalósításában job­ban be kell vonni a műsza­ki-közgazdasági értelmiség egyéni teljesítményét, haté­konyabb kibontakozását, anyagi-erkölcsi megbecsülé­sét. — fokozni kell a párttag­ság eszmei-politikai felké­szültségét, a jobb informá­ció-áramlást. — elő kell segíteni a mozgalmi szervek hatéko­nyabb működését. Pártszer­vezeteink összességében jó- mak ítélik meg a társadal­mi szervekben folyó tevé­kenységet. Jól szolgálják az alapvető gazdasági és po­litikai célkitűzések végre­hajtását. Növekedett a moz­gósító és agitációs tevé­kenységük. Hangsúlyozták párttagja­ink az ideológiai felkészült­ség fokozását, a párt poli­tikája mellett való kiállást. Ehhez azonban szükségesnek tartják — mindenki számá­ra közérthető nyelvezetű — a felső pártszervek részéről kapott időbeni kül- és bel­politikai információs tájé­koztatást, hogy azt megfelelő biztonsággal tovább tudják adni. AZ ÉRDEKLŐDÉS kö­zéppontjában állott a fiatalokkal való fokozato­sabb foglalkozás, a gyengéb­ben működő KlSZ-alapszer- vezetek hatékonyabbá tétele. Megfogalmazódtak gazda­ságpolitikai célkitűzéseink, amelyek határozatok formá­jában elfogadásra kerültek. A hozzászólások többségé­ben kifejezésre jutott a gaz­daságpolitikai eredményeink elismerése, gondjaink feltá­rása, a becsületes helytállás a feladatok megoldásában. — nagy — „Török”. Mármint, hogy „ta­valy Spanyolban voltam és jövőre megyek Olaszba”. És a tolvajnyelv, ó, a fiatalok egymás közti zsar­gonja! Buzgóságunkban azt is átvesszük! Egyik hivatali helyiségben várakozom, s a követke­ző telenfonbeszédnek va­gyok fültanúja: A javákor- beli titkárnő halál’ komo­lyán, hivatalos hangon köz­li a drót másik végén lé­vővel: „Az igazgató elvtárs már átküldte a cuccot!” És, ha kirakatban látjuk a „cuccot” (amely lehet ru­ha, cipő, táska, kalap, stb), állatian, baromian, oltárian menőnek találjuk. Pedig sza­vamra, hölgyeim és uraim, kartársak és kartársnők, az­az sráctársaim a negyvenes, ötvenes, hatvanas években, nem áll jól nekünk az in­fantilizmus. Határozottan öregít. Ha már nem fiatalodha­tunk vissza (és a tudomány mai állása mellett ez saj­nos egyelőre még megol­datlan), viseljük méltóságos megadással korunkat. Vagy tudnak valami jobbat? Rajna Szovjetunió Az Ukrajna keleti részén lévő Homutovo falu környé­kén elterülő sztyepp külön­leges füveiről, vadvirágai­ról híres. Több mint 1000 hektárnyi területét 1936-ban védettnek nyilvánították, s azóta folynak itt a tudo­mányos kutatások. Ezek egy rés(-.ét nemzetközi biológiai program alapján végzik. A homutovói sztyeppet az ENSZ különleges jegyzéké­be is felvették. Az itt látható 599 faj­ta növény között sok olyan akad, amely a tudomány és a népgazdaság számára egy­aránt értékes. Egyes növény­fajok csak ezen a vidéken maradtak meg, és ezért szerepelnek a Szovjetunió, továbbá az Ukrán SZSZK ritka és védett növényeket feltüntető Vörös Könyvében is. A homutovói szetyeppnek a Vörös Könyvbe feljegyzett növényei nagy mennyiségű vitamint és különböző erő­sítő szereket tartalmaznak. A Szovjetunióban csak ezen a vidéken maradt meg a tavaszi hérics, a volgai hé­rics, az örménygyökér, az orvosi ziliz. Ez az elő labo­ratórium leehetőséget nyújt a tudósoknak arra, hogy a természetet a maga állandó fejlődésében és változásai­ban figyeljék meg. A sztyeppét az év min­den szakában látogatják a tudósok. Tanulmányozzák a növények fejlődési dinami­káját, termőképességét, vala­mint azt, hogy az ember gazdasági tevékenysége mi­lyen hatást gyakorol a sztyeppre. Biológusok, geo­lógusok, zoológusok dolgoz­nak azon, hogy ezt az egye­dülálló természeti környe­zetet megóvják. Ezzel pár­huzamosan azonban sokat tesznek azért is, hogy a re­zervátum „zöld raktárai­ból” hasznot húzzon az em­ber. A gyógynövények pél­dául vetési és ültetési anya­gul szolgálnak egyik-másik fajta meghonosításához más vidéken. A homutovói sztyepp ké­pe változatos. A vegetációs időszakban többször is meg­változtatja külsejét. Az élet itt március második felé­ben ébred, amikor az előző évi fűtől barna növényta­karó alól kibújnak a tavasz első hírnökei, a tyúktaréj és a salátaboglárka világos­kék, csillogó szirmai. A sztyepp május második fe­lében és június elején a legszínesebb, a legüdébb, a leginkább illatos. Július má­sodik felében már halvá­nyulnak a színek, s a for­ró július beköszöntekor a sztyepp már hervadni kezd. NDK A lausitzi hőerőmű kémé­nyei 300 méter magasak. Ez a vidék az ország energia- központja. Az erőmű mű­ködtetéséhez szükséges sze­net a jelképnek is beillő ké­mények szomszédságában elterülő külszíni fejtés szol­gálja. Az NDK erőműveinek összteljesítménye jelenleg mintegy 20 ezer megawatt. Ennek az energiamenyiség- nek 80 százalékát olyan erő­művek adják, amelyek bar­naszenet tüzelnek el. Az or­szágban 34 külszíni fejtésen bányásznak barnaszenet. A napi kitermelés egyharmadát az erőművekben hasznosít­ják. Egyedül a lausitzi erő­mű mintegy 100 ezer tonna szenet igényel naponta. A hatvanas években álta­lában 50—100 megawattos turbógenerátorokkal sze­relték fel az erőműveket, majd a hetvenes években előbb a 210, később pedig az 500 megawattos turbóge­nerátorok jelentek meg. Ez utóbbiak kategóriájába tar­tozik — többek között — a jänschwaldei erőmű. A barnaszénnel működő hőerőművekben a nyers­anyag-felhasználás olyan gazdaságos, hogy tavaly már 2,2 millió tonna szenet ta­karítottak meg. A jövő természetesen az az atomerőműveké, de amíg ezek hálózata kiépül, a ha­zai nyersanyagot hasznosító hőerőművek nélkülözhetetle­nek maradnak. Csehszlovákia A centenárim alkalmából a cseh könyvkiadás is lerót­ta tiszteletét Babits Mihály emléke előtt. A cseh vers- kedvelők számára Babits, a lírikus hosszú évtizedekig „megközelíthetetlen” volt. 1972-ben megjelent ugyan A gólyakalifa című regényé­nek cseh fordítása, líráját azonban csak a szlovák nyelv közvetítésével ismer­hette meg a cseh olvasókö­zönség. 1975-ben ugyanis Vojtech Kondrót Sziget és tenger címmel kiadott egy Babits-válogatást szlovákul. A cseh műfordítók a nyolcvanas évek elején kezd­ték meg Babitscsal szembeni adósságuk törlesztését. A Nyugat első nemzedékének nagy lírikusait bemutató Velká generace című anto­lógiában — 1982-ben — már helyet kapott Babits 15 köl­teménye is. A kötet a Jó­nás könyvéből is tartalmaz egy terjedelmesebb részle­tet. Ezekhez a költemények­hez most újabb 23 vers tár­sult. 1983-ban a prágai Ode­on Kiadó A nyugtalanság völgye címmel adott ki Ba­bits-válogatást. A kötet 2300 példányban jelent meg. A többi között olyan jellegze­tes Babits-versek fordítását tartalmazza, mint az In Ho- ratium, a Sugár, az Oda a szépségről, a Danaidák, a Játszottam a kezével, a Vakok a hídon, a Recitatív, az Ádáz kutyám és az Olyan az életünk. Az antológia és az önál­ló Babits-kötet a lehetősé­gekhez — elsősorban a ter­jedelemhez — mérten jól, átgondoltan válogatott vers­anyaggal reprezentálja a Babits-líra egészét, érzékel­tetve ezzel a költői pálya­kép változásait és emléke­zetes költeményekkel jelölt fontosabb állomásait is. A verseket — Anna Ros- sová nyelvi szaktanácsadó­val együttműködve — Jind- rich Pokomy tolmácsolta, sikerrel oldva meg a ne­héz műfordítói feladatot. Lengyelország A színhely: Sopot, az Er­dei Opera. A kitűzött idő­pont — 1984. augusztus 15— 18. — ugyan még meglehe­tősen távolinak tűnik, de jelzi, hogy a tengerparti für­dőváros néhány éves szünet után ismét otthont ad a régi hagyományokra vissza­tekintő nemzetközi dalfesz­tiválnak. Sopotban eddig 20 alka­lommal rendezték meg a zenészek és énekesek nem­zetközi találkozóját. A ren­dezvényeken neves művé­szek léptek föl, köztük Ka­rel Gott, Helena Vondracko- vá, Alla Pugacsova, Katona Klári. Demis Roussos, a Boney M. együttes. Sok fia­tal tehetséges énekes számá­ra a sopoti bemutatkozás jelentette a nemzetközi pá­lyafutás kezdetét. Az idei fesztivál védnökei: a Kultúrális és Művészeti Minisztérium, a Lengyel Rádió és Televízió Bizottság és a Gdanski Vajdaság ta­nácselnöke. A szervezés munkáját a sopoti Balti Művészeti Ügynökség fogja össze, karöltve a Polskié Nagrania Hanglemezgyár­tó Vállalattal. DOHÁNYGYÁR 5 Mindent a maga idejében...

Next

/
Oldalképek
Tartalom