Egri Dohánygyár, 1984 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1984-07-01 / 7. szám

A műszaki értelmiség megbecsülése (Folytatás az 1. oldalról} ja meg a Hm-i Finommecha­nikai Vállalat. Kis létszáma ellenére is je­lentős eredményei vannak a korszerű zsugor- és nyújtott fóliás csomagológépek kifej­lesztésében a Fém- és Elekt­rotechnikai Szövetkezet kol­lektívájának. Megállapítható összességében, hogy a vizsgált egri gazdasági egységek a ter­mékváltással, a termékszerke­zet korszerűsítésével kapcso­latos 1977. októberi KB hatá­rozat végrehajtásában az ipa­ri átlagot meghaladó mérték­ben vettek részt, mely kö­szönhető a jó szakmai felké­szültségű műszaki-közgazdasá­gi értelmiségnek is. Milyen tényezők alakítják ezen réteg aktivitását, formál­ják hangulatát, s közérzetét? A vállalatoknál műszaki-gaz­dasági muifkakörben 1089 fő dolgozik, melyből 431 felső­fokú végzettségű. A felsőfokú végzettségűek közül 67 fő fi­zikai munkakörben van, s ezen kívül 99 főt alkalmaznak olyan munkakörben, melynek ellátásához középfokú vég­zettség is elegendő (pl: rész­letszerkesztő, üzemtechnoló­gus). Ezeket a munkaköröket jelentős részben betölthetnék technikusok is. A technikus- képzés megszüntetése után nem vált be a szakközépiskola elvégzése utáni technikusmi­nősítő vizsga letételére épülő rendszer, a szakmai színvonal gyengésége miatt. A hiányt jelenleg a főiskolát, egyete­met végzett műszakiak lét­számnövelésével oldják meg, s ez a túlképzés számos gond forrása az egyén és a válla­lat szempontjából. A felmérés kimutatta, hogy 20 fő szak­munkás munkakört tölt be (15 fő üzemmérnök, azaz fő­iskolai végzettségű) többségük már pályakezdéskor kérte, hogy a szakmai, gyakorlati tapasztalatok szerzése, maga­sabb kereseti lehetőségek, la­kás és egyéb szociálpolitikai kedvezmények miatt dolgozzon ilyen munkakörben. Vannak, akik munkásként levelező úton szereztek diplomát, s anyagi megfontolásból nem törekszenek a műszaki munka­körökbe. A 229 vezetői irányítói mun­kakörből 1983-ban 53 fő egye­temi, 34 fő főiskolai, 132 fő középiskolai, 10 fő szakmun­kás képesítéssel rendelkezett. A középiskolát végzettek több­ségében termelésirányítók. A műszaki-közgazdasági ér­telmiség fele szakmai és poli­tikai képzésben vett, illetve vesz részt. E kielégítőnek tű­nő megállapítás mellett szót kell ejteni, hogy a lehetősé­gekhez képest kevés a to­vábbtanulók száma, nem ki­elégítő az idegen nyelvek irán­ti érdeklődés. Magasnak tekinthető a vál­lalatoktól kilépő felsőfokú végzettségűek aránya. 11,2%-a az összes felsőfokú végzettsé­gűnek munkahelyet váltott, vagy más, nem ipari állást vállalt, 1982-ben. Magas ez az arány, mert ez a vállalati te­vékenység egyenletességét ve­szélyezteti. A megtartás érde­kében az anyagi, szociális, kulturális helyzetek javításá­ra évről-évre újabb intézke­déseket kell tenni. Elsősorban a fiatal, pályakezdő értelmi­ségre jellemző a nagyobb anyagi jövedelmet nyújtó, nem ipari terület felé moz­gás. Hogyan alakult az értel­miség részesedése az anyagi juttatásokból 1978—1982 kö­zött? A felsőfokú végzettsé­gűek létszáma 252 főről 326 főre nőtt ezen időszakban. Közülük mintegy 20% nőtt a vezetői munkaikört betöltők száma, s keresetük is emel­kedett. Jelentős az emelkedés vezetői munkaköröknél, ahol az alapbér és az átlagkereset közti különbség, azaz az ered­ménytől függő bérezés nőtt. Kedvezőtlen következtetés vonható le a bérezésből mű­szaki-közgazdász értelmiség helyzetére a fizikai állomá­nyúnkkal összehasonlítva. Megállapítható, hogy a kü­lönbségek nem fejezik ki azt a szakmai tudásban felkészült­ségben rendelkező többletet, amivel az értelmiség rendel­kezik. összehasonlítva a szak­képzett fizikai dolgozók jöve­delmét megállapítható, hogy az magasabb, mint a felsőfokú végzettségű műszakiaké. Azt az összes jövedelmet, amihez egy dolgozó addigi, élete során életkeretnek nevezik. Kimu­tatták, hogy egy nem vezető beosztású műszaki dolgozó életkeresete 45—48 éves kor- ban éri el az átlagos fizikai dolgozó életkeresetét, A vizs­gált 5 éves időtartamban a meglévő kereseti különbség tovább csökkentek. Míg 1978- ban a fizikaiak átlagkeresete a beosztott mérnök kereseté­nek 80%-a volt, ez az arány 1982-re 85%-ra nőtt. össze­hasonlítva hét különböző fej­lettségű nem szocialista or­szág összesített adataival azt kapjuk, hogy azokban az or­szágokban átlagosan a mér­nökök jövedelmének 63%-át érik el a szakmunkások és 50%-át a segédmunkások. Vizsgálta a tanulmány a közéleti aktivitást is. Közel 50%-nak van valamilyen tár­sadalmi megbízatása. Az ér­telmiség súlya a politikai és társadalmi szervezetekben, lét- számarányánál lényegesen na­gyobb. Szoros kapcsolat áll fenn a közéleti aktivitás és a jövedelem között. Azon értel­miségi dolgozók, akiknek jö­vedelme — egyéb jövedelem- szerzés nélkül is — biztosít­ja a család elvárt igényét, életszínvonalát szívesebben vállalnak közéleti tevékenysé­get is. Az életmód, életvitel, sza- szabad Idő szinte egyénenként eltérő megoszlású. Közel azo­nos időt töltenek a családdal a vezetők és a beosztottak. A vezetők a szabad idejükből szakmai munkára, közéleti te­vékenységre lényegesen többet fordítanak. A beosztottak lé­nyegesen több időt szánnak tanulásra, egyéb jövedelem- szerzésre, illetve művelődésre. A magasabb jövedelmet igénylők szabad idejükben va­lamilyen kisvállalkozási for­mában vesznek részt, ami a tanulás, művelődés, közéleti tevékenység csökkenését ered­ményezi. A kamilla \ ősidők Ióta is­mert gyógynövény és a mai napig sem vesztette el jó hí­rét. A virágjából főzött tea sokunk rendszeres itala, de különböző krémek, kozmeti­kai szerek hatóanyagaként is felhasználják. Termesztésének elsősorban az Alföldön, s főleg a Hajdú­ságban van nagy kultusza, a Herbária által forgalomba ho­jeire esett a választás. A há­zakat néhány százmillió fo­rint erejéig kisajátították, le­hetővé téve ezáltal néhány tulajdonosnak, hogy palotát építsen, néhánynak meg la­kást adva a korszerű paneles technológiával készült házak emeletein. Egyúttal felkészü­lést jelentett ez arra is, hogy „Az unokáink is látni fogják” c. műsorban, a kétezres évek gok maradtak, megjelent a fő kellék, a gép. Itt is sikeresen alkalmaz­ták a már az Esztergom bel­városánál is bevált „bulldó- zeres városrendező technoló­giát”. A maradékot a földdel tették egyenlővé, s hogy ide illetéktelenek be ne léphes­senek, autók be ne hajthassa­nak, az út felől szép hosszú drótkerítéssel zárták el. És Hogyan termesszünk könnyen, gyorsan kamillát? zott és a gyógyszer-, illetve kozmetikai ipar által felhasz­nált mennyiség zöme innen származik. A debreceni fer­mentáló üzem már évek óta szerződéses kapcsolatban áll a felvásárlókkal, a „holtidény­ben” kamillát szárítanak itt. Ennek illata lengi körül a környéket. Feltehetően ezek a dolgok késztettek Egerben is sokakat arra, hogy Egerben is létesül­jön „kamilla-telep”, annál is inkább, mert a növény va­don, különösebb kézimunka- ráfordítás nélkül is megteréhá, csupán a leszedéséhez kell a munkaerő. Először is helyet kellett kijelölni. Ez meg is történt, a Rákóczi út föld­szintes házaira és ezek kert­2 DOHÁNYGYÁR elején, a tv bemutatja majd, hogy II. Rákóczi Ferenc fe­jedelem bevonulásakor már milyen fejlett volt a magyar építőipar, hacsak addig az Orsolya-zárdát, a Telekessy- emléktáblával együtt, szintén ki nem jelölik kamillatermő táblának. A hely tehát adott volt. Kel­lett még néhány tárkányi, meg baktai család, ahol eladó lány, vagy házasulandó fiú volt. Ezekre rábízták a hasz­nosítható anyagok bontását, hiszen az új, fiatal pároknak kell a falun a ház, az ehhez feleslegesnek bizonyult anya­gokat meg el lehetett adni. TÜZÉP-árón, Mert ugyan használtak Voltak, de legalább voltak — és csúszópénz nél­kül. Amikor azután csak az ala- ok meg a bontók által már asználhátatlamiak vélt anya­vártak. Nemhiába. Az első évben az eső, a szél, a fagy jó porhanyóssá tette a talajt, s a termesztendő növény első magjait is elszórta a szellő, A második év azután átütő sikert hozott. A szélfútta ka­milla megtelepedett a terüle­ten és már jó közepes termést is hozott. Aki pedig ma vé­gigmegy, vagy végigbuszozik a terület mellett, a fehér szí­nű virágmező láttán elége­detten állapíthatja meg, hogy az elhatározást, a nekibuzdu­lást teljes siker koronázta. Meghonosodott és terem a ka­milla. Az igaz, hogy egy kis gyomlálás ráférne a táblára, de így is nagyszerű a látvány. Már csak a betakarítás van hátra. Remélem, hogy a szor­gos telepítők nem fognak munkaerőhiányra panaszkod­ni, ha be kell gyűjteniük a termést... B. Gy. A vizsgálat alapján tett ja­vaslatok lényege: — Az anyagi érdekeltségben végzett munka mennyisé­géből és minőségéből kell kiindulni. A helyes anyagi érdekeltség megteremtése döntően munkahelyi (vál­lalati) feladat. — Állami feladat a vállala­tokra ható olyan gazdasági környezet megteremtése, melyben a műszaki és gaz­dasági értelmiség munkája jelentősen felértékelődik. Enélkül javítani a kerese­ti arányokon nem lehet tar­tósan, utasításokkal, kény­szerítésekkel. — Mivel az előbbi hosszú tá­vú munka helyes lenne már eközben is a vállala­tok a legjobban dolgozó műszakiak fokozottabb el­ismerésére preferált bér- fejlesztési keretet kapná­nak, s ezt személy szerint vállalati hatáskörben fel­oszthatnák. — Meg kellene szüntetni az országos besorolási kate­góriákat, melyek csak a végzettséget és a gyakorla­ti időt veszik figyelembe. — A fokozottabb erkölcsi el­ismerést a műszaki-köz­gazdász értelmiség alap­vetően a munkája, közéleti, társadalmi szerepe alapján igényli. Nem lehet viszont megfelelő erkölcsi elisme­résről beszélni, ha az nem párosul megfelelő anyagi elismeréssel. Ennyit a vizsgálat főbb ta­nulságairól. A kapott adatokon érdemes elgondolkodni válla­latunknál is. Lehetséges, hogy néhány vonatkozásban kedve­zőbb a helyzetünk, de a jövő, a kialakult műszaki-gazdasági értelmiségi bázis megtartása, bővítése érdekében vannak tennivalóink. B. J. Barátaink életéiül SZOVJETUNIÓ A vlagyivosztoki Csendes­óceáni Halgazdasági és Oce­anográfiai Tudományos Kuta­tóintézet tudósai évtizedek óta eredményes munkát vé­geznek a távol-keleti vizek élővilágának védelmében. Nagy szükség van itt az ökológiai egyensúly helyreál­lítására, mert két évszázadon át valóságos rablógazdálkodás folyt a Csendes-óceáni vize­ken. A tengeri vadászat és halászat elsősorban a prémes vízi állatokat, a lazacféléket, a rákokat. és. a cetféléket sújtotta. A század kezdetén már-már a kipusztulás veszé­lye fenyegette az egyik leg­értékesebb prémes állatot, a tengeri vidrát, amelynek sö­tétbarna, csaknem fekete sely­mes tapintású irhája nagyon keresett volt, s magas áron kelt el a nemzetközi szőrme­aukciókon. A szovjet kormány 1924- ben megtiltotta a tengeri vid­rák vadászatát, s ez az intéz­kedés megmentette a kihaló- félben lévő fajt. Ma a Kuril- szigeteken, Kamcsatkán és a Parancsnok-szigeteken mint­egy hatezerre tehető az érté­kes vidrák száma. Kísérlet­képpen a szovjet tudósok 196^-ben néhány vidrát tele­pítettek a Bering-szigetre. A próbálkozás bevált: az állatok jól akklimatizálódtak, szapo­rodni kezdtek, s végleg meg­telepedtek a sziget partjai­nál. A vidrákéhoz hasonló ve­szély fenyegette a medvefó­kákat is, de a védelmükre hozott intézkedések hatottak. A Kuril-szigetek körzetében élő medvefókák száma ma már meghaladja az ötvenez­ret. Mint a vidrák esetében, ezeknél az állatoknál is meg­próbálkoztak a széttelepítéssel. Minden tekintetben megfelelő­nek ígérkező otthont szemel­tek ki számukra Szahalinon, a Türelem-fok körzetében. De hiába volt kellemes a klíma, megnyugtató a csönd, válto­zatos és elégséges táplálék, az eredeti szülőhelyükhöz külö­nös hűséggel ragaszkodó med­vefókák visszaszökdöstek a Kuril-szigetekre. A vidrák és már tengeri ál­latok védelme érdekében álla­mi természet- és vadvédelmi területté nyilvánították aTyu- lenij-szigetet, továbbá a Ku­ril- és a Parancsnok-szigetcso­portot. Megmentették a Bering-ten- ger rozmárállományát is. Ahogy az állomány növeke­dett, úgy erősödtek az egye- dek, s így a rozmárfalkák egyre merészebbek lettek. Dél­re vándoroltak, meghódították a tengert a Csukcs-félszi'gettől az ohotszki partokig. Szaporodnak a tengeri ha­lak is. Szahalin szigetén 18 telepen foglalkoznak a lazac­félék mesterséges tenyészté­sével. Valóságos lazac-inkubá­torok épültek Kamcsatkán, a magadani területen, a Tenger­mellék körzetében és Haba­rovszk környékén. Mesterséges ívófészket alakítottak ki az ohotszki heringek számára. NDK Ma az NDK dolgozóinak 97,2 százaléka — 9,1 millió ember —szakszervezeti tag. A szakszervezetek jóváhagyá­sa és közreműködése nélkül a jelen és a jövő alapvető kér­déseiről nem születik döntés az üzemekben. A jogok és kötelességek be­tartásán őrködő üzemi szak- szervezeti bizottságok közre­működnek a tervek készítésé­ben, a hatékony, gazdaságos és ésszerű termelés feltételeinek kialakításában. Szavuk van mindenütt, ahol a bérezésről, a munkafeltételek javításáról, a szociális létesítményekről, a különféle alapok felhasználá­sáról, a szakmai minősítések­ről, az oktatásról, a tovább­képzésről vagy kitüntetések­ről kell dönteni. Beszédes számok igazolják, hogy a dolgozók mennyire él­nek a szakszervezetek adta le­hetőségekkel. 1982-ben pél­dául az üzemi tervek megvi­tatásában a dolgozók 90 szá­zaléka vett részt, összesen egymillió javaslatot tettek, amelyek jelentős részét — 40 százalékát — hasznosítot­ták a tervkészítéseknél. A ja­vaslatok közül mintegy 300 ezer a munka- és életkörül­mények javítására vonatkozott. Az együttgondolkodás, az együtt és egymásért végzett munka eredményes. Erről ta­núskodnak a munkaversenyek és az újítómozgalom sikerei. Évente több milliárd márkára tehető a terven felül előállí­tott, a munkaverseny vállalá­sok alapján készült termékek értéke. Az újítók száma és tevékenységük haszna is év­ről évre növekszik. 1977-ben 1 millió 736 ezer újító nyúj­totta be ötletét, s a megvaló­sított javaslatok 4 milliárd 119 millió márka gazdasági eredményt hoztak. 1979-ben 40 ezerrel nőtt az újítók szá­ma és csaknem 4,5 milliárd márkára a gazdasági haszon. 1981-ben újabb 106 ezer újító csatlakozott a mozgalomhoz, az előző évihez képest továb­bi több mint 400 millió már­kás gazdasági többletet hozva a népgazdaságnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom