Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1983-12-01 / 12. szám

Kaleidoszkóp A KISZ-szervezetben fo­lyó politikai munka tapasz­talatai. A vállalati KISZ-bi- zottság az éves munka ter­vezésekor a vállalat előtt ál­ló gazdasági feladatokban történő részvételt, az arra való mozgósítást, valamint a politikai feladatokra történő agitálást, a világban végbe­menő folyamatok megismer­tetését tűzte ki célul. Az elmúlt mozgalmi évek­ben és az 1983-as évben az eddig végzett munka tapasz­talatai azt mutatják, hogy ha nem is egészen hiba nél­kül, de megfelelően tudtak kapcsolódni a vállalat és a párt feladataihoz. Mindehhez hozzátették a KISZ sajátos munkaformáit, valamint ke­resték egy-egy feladathoz az alkalmas közösségeket és munkabizottságokat. Fiataljaink döntő többsége becsületesen, tudása legjavát adva végzi gazdasági felada­tait. Az alpszervezetek jól mozgósítanak céljaik elérésé­hez. Gazdaságpolitikai fel­adataik megvalósításában se­gítségül hívták az FMKT-t, amely tömöríti a vállalatnál dolgozó fiatal műszaki és közgazdász értelmiséget. Az alapszervezietek és az azok­ban dolgozó fiatalok értik, és érzik az előttük álló fel­adatokat és ennék megvaló­sítására mindent meg is tesznek. Hajlandók plusz feladatokat vállalni, érzik munkájuk szükségességét. Hogy ez így van, annak is köszönhető, hogy a területek gazdasági vezetői ismerik a végzett munkát. Ez lelkesí- tőleg hat és további lendü­letet ad a feladatok megva­lósításában. Példa erre a különböző fórumok munká­jában résztvevő fiatalok ak­tivitása, így a DH-akcióbi- zottságokban, a minőségi körben. A gazdaságpolitikai mun­ka mellett a világban vég­bemenő változások továbbra is izgatják a fiatalokat és igénylik a nyílt, őszinte vá­laszokat. E jogos igények Anyanyelvűnk árnyalt fel- építettsége, rendszere lehe­tővé teszi, hogy egy adott kifejezés többféle jelentés tartammal szerepelhessen mindennapi beszédünkbe n. Itt van mindjárt a címben szereplő „példa”. Mert mi­re is gondol az ember a példa szó hallatán? Gondol­hatunk egy matematika fel­adványra ugyanúgy, mint egy adott személy által ta­núsított pozitív, vagy nega­tív magatartásformára. Nos, engedjék meg a Kedves Olvasók, hogy nyelv­tani eszmefuttatások helyett — a példával, mint maga­tartásformával foglalkozzak néhány gondolat erejéig. Rég látott, kedves ismerő­sömmel futottam össze a minap. Szót szó követett: szülők, család, gyerek, s az ezekkel együttjáró gondok, problémák. Büszkén újságol­ta milyen jókötésű két srá­ca van, de nem titkolta, hogy néha-néha bizony fejfájást is okoz neki. Képzeld — mond­ta legutóbb, a nagyobbik fi­amon (harmadik osztályos a lurkó) láttam, hogy nincs valami rendjén nála. Kivár­tam a megfelelő pillanatot, s ő őszintén bevallotta, hogy tanárnőjét lehülyézte. Meg­hökkentett a dolog, annál is inkább, mert ismerősöm a szülői szeretet mellett sze­mélyes példamutatásával is igyekszik gyermekeit a jóra nevelni. Beszélgetésünk folyamán aztán kiderült, hogy a ta­nárnéni sem volt rest szép magyar nyelvünk nem ép­pen legékesebb jelzőjének kielégítésére szerveznek kü­lönböző politikai képzési for­mákat. Sokrétű igényt elégítenek ki az ifjúságot érintő kérdé­sek vitái, így a lakásépítés, érdekvédelmi jogosítványok és egyéb közérdeklődésre számító témák. A hevesi dohányválo­gatás tapasztalatai Az ez évi hevesi dohány- válogatás egy jól szervezett és jól végzett munka volt. A jól végzett munka első­sorban azt jelentette, hogy a dolgozók hozzáállása kiemel­kedő volt, az 55 munkanap komoly helytállással zárult. A tervezett mennyiséget 281 q-val túlteljesítették. Minőség vonatkozásában az előző évhez viszonyítva némi emelkedés tapasztalha­tó, 6,77% volt az export, de ezen belül az „A” világos, csak 2,22%, ami igen ala­csonynak mondható. Az ösz- szes világos kihozartai 47,38 % volt. Ami a technikai feltétele­ket illeti, nem sok eltérés volt a korábbi évektől, csu­pán annyi, — ami egyben előnyösebb volt — hogy a válogató asztalokat nem dróthálóval látták el, hanem csiszolt Iukacsos lemezzel. A válogatóknak ez jobb volt, mert stabilabb volt és a fémkeretről a por is előbb lehullt. Kevesebb mennyi- get kellett elválogatni, mint az előző években, így na­gyobb volt a légtér és a porszennyeződés nem volt olyan nagymértékű, de a munkakörülmények nem változtak. Az agitációs és pro­paganda munka helyzetéről A propagandamunka leg­utóbbi értékelése alkalmával ismételten megfogalmazásra osztogatásában, ha valame­lyik diákja nem megfelelően oldotta meg feladatát. így aztán — talán a szó igazi súlyát nem is érezve — ki­csúszott az a „bizonyos” ki­fejezés a gyerek száján is. A dolog — melyet a fiú férfiasán vállalt — bocsá­natkéréssel lerendeződött. De vajon a bocsánatkéréssel, tényleg és megnyugtatóan rendeződött le minden? Elgondolkodtató, hogy a jóra és rosszra egyaránt fo­gékony gyerekkel szemben mennyi jogunk van megbá­nást követelni akkor, ha mi magunk is rossz példával járunk elő. Vagy ez amo­lyan „Amit szabad Jupiter­nek. .játék? Életünk jelentős részét munkahelyünkön töltjük el, az adott munkahely felépí­tésének megfelelően, külön­böző beosztásokban. Azt hiszem abban mind­nyájan egyetértünk, hogyha valakit ember, vagy embe­rek irányításával bíznak meg — légyen bármilyen titulusa is az illetőnek — fokozottan kötelessége jópélával elöl- járnia. Mert bizony, hasonlóan az előbbi „iskola példához", az emberek könnyen felveszik az irányítójuk mentalitását, sajnos sok esetben kritika nélkül. Hogy ennek azután milyen következményei lehetnek? Ha a főnök az, aki munka­idő alatt brigádjának kikéri a fröccsöt, vagy egész nap a maszek ügyeit intézi, akkor a „jó példa” ragadóssá vál­kerültek azok a követeimé- j nyék, amelyek úgy a párt­tagságnak, mint az agitációs 1 és propagandamunkát vég- ! zőknek teljesíteni kell, hogy a politikai munkánk az el­várásoknak megfeleljen. Alapcélkitűzéseink termé­szetesen nem változtak: — megismertetni, megér- i tetni a párttagsággal a j marxizmus-leninizmus ide- i ológiáját: — egységesen értelmezni az elveket, célkitűzéseket; — egységre törekedni a végrehajtás során. A központi bizottság hatá­rozata alapján külön ki let­tek azok a problémák emel­ve, amelyre a jelenlegi bél­és külpolitikai vonatkozásban az eddiginél is jobban oda kell figyelni. — az elméleti tevékenység gyorsabb, rugalmasabb al­kalmazása a gyakorlati vo­natkozásban, — pártokotatási rendsze­rünk korszerűsítése, mely magába taglalja a propagan­disták helyes kiválasztását, rendszeres továbbképzésüket, valamint a tömegpropaganda tanfolyamok helyes kiválasz­tását. — mégjobbam ki kell hasz­nálni a rendelkezésre álló i fórumokat céljaink elérésé- i re, ezáltal is mozgósítva dől- i gozóinkat politikánk megva­lósítására. Nagyon fontos a személyes agitáció. — jobban oda kell figyel­ni a politikai, tömegszerveze­ti propaganda munka haté­konyságára. Az 1983/84 évi politikai oktatás során két tömegpro­paganda tanfolyamot indí­tunk: nemzetközi kérdések és időszerű ideológiai kérdé­sek címei valamint az elmúlt évekhez hasonlóan az elmé­leti konferencia is indul. A politikai oktatás a ter­veknek megfelelően már be is indult. Figyelembe véve tapasztalatait, arra kell tö­rekedni, hogy a színvonal emelkedjen, biztosítani kell az ehhez szükséges feltétele­ket, figyelemmel keli kísérni a látogatottságot, hogy a le- morzsolásokat ezzel próbál­juk megakadályozni. lik. S követők mindig akad­nak. Életünk számtalan más területéről is lehetne további példákat hozni, jókat, rossza- | kát egyaránt. Példálózni könnyű — gon­dolhatnák Önök e sorokat olvasva. Tény, hogy köny- nyebb, mint életünk vala­mennyi terén példamutató­an helytállni — bár az sem lehetetlen. Meggyőződésem, hogy tár­sadalmunk dolgozóinak nagy többsége jó példával jár elő akár a munkáról, családi életről, vagy gyermekneve­lésről legyen szó. Negatív példák mindig is voltak, sajnos vannak és a jövőben bizonyára lesznek is. Ezek teljes megszűnésében bízni talán túlzott optimizmus len­ne, az azonban tény, hogyha egy-egy közösségben a „pél­dás” gondolkodásnak száma gyarapszik, akkor ez kiha­tással — méghozzá pozitív kihatással — van az egész környezetre. Ezért kell tudatában lenni személy szerint mindnyá­junknak az általunk képvi­selt, mutatott példa jelentő­ségével. Egyáltalán nem mindegy, hogy az utánunk következő, felnövő generáció milyen példát lát maga előtt, s ezen keresztül milyen né­zeteket gondolkodásmódot fog a magáévá tenni. A „példa" tehát fel van adva, melynek megoldására több út is kínálkozik. Óva­kodjunk azonban — a pél­damegoldásoknál szinte óha­tatlanul jelentkező tévutak- tól. —Péi— Akcióban az elhárítás különleges ügyosz­tálya A háború után 38 évvel is tudott újat mondani a náci Németországról. Az SS tör­ténete című angol dokumen­tumfilm, amelyet a közel­múltban mutatott be a Ma­gyar Televízió. A megrázó erejű alkotás a háborús bű­nök elévülhetetlensége mel­lett emelt szót, meggyőzően. Szinte válaszként a filmre az Izvesztyija hasábjain nemrégiben megjelent egy kétrészes cikk, amely a szov­jet elhárítás egy különleges ügyosztályának munkájáról, a háborús bűnösök, az embe­riség elleni gaztetteket elkö­vetett fasiszták utáni nyo­mozásról tájékoztatja az ol­vasókat; A háborús bűnösök kézre- kerítésére vállalkozó nyomo­zóknak nincs könnyű dolguk. Az eseményekre már csak az időskorúak emlékeznek, a dokumentumok pedig hi­ányosak. Az egyokri gyilko­sok ma jobbára átlagos pol­gárok vagy nyugdíjasok, akik múltjuk minden nyo­mát eltüntették. Környeze­tük nem sejti, kik is voltak valójában. Leleplezésükkel a nyomo­zóknak immár harmadik nemzedéke foglalkozik, olyan fiatal férfiak, akiknek több­sége még nem élt a háború idején. Elkötelezettségük mégis példamutató. Tevé­kenységük eredményeként már eddig is több ezer, kü­lönös kegyetlenségéről hírhedt hóhér kapta meg méltó bün­tetését, olykor a legsúlyosabb ítéletet: a halált. Az, hogy hány bűnös sze­repel még az egyre rövidülő listán, hétpecsétes titok. A különleges feladat ugyanis megköveteli a nyilvánosság időleges kizárását. Az elfo­gott hóhérok pere azonban minden egyes esetben a nyilvánosság előtt zajlik. Így történt az Ogorodnyi- esuk, Spaosuk és Sztasziv ügyében is. A három bandi­ta a volinyi területen műkö­dött. Áldozataik száma több száz fő. A nyomozók negy­ven évnyi munkájára volt szükség ahhoz, hogy végre 1982-ben mindhármukat — bűntetteik helyszínén — fe­lelősségre vonhatta a bíró- ság. A nyomozás során 68, még élő tanút sikerült fel­kutatni, akik hitelt érdemlő­en bizonyították a kegyetlen­kedéseket. Az ország külön­böző vidékein emberek szá­zai segítették az igazság ki­derítését, a szakértők vizsgá­latok tömegét végezték el, s exhumálták a jeltelen sí­rokban nyugvó áldozatokat. Két másik árulót, Volkovot és Gorbunovot 1981-ben, Vityebszkben ért el az igaz­ságszolgáltatás. Volkov a Komi Autonóm Köztársaság­ban mint éjjeliőr dolgozott, Gorbunov pedig egy Vi- tyebszk környéki faluban lakott, nyugdíjasként. A há­ború alatt mindketten a la­kosság elleni büntetőexpedí­ciókban vették részt, mód­szeresen irtották a gettók lakóit. f Nyilvános tárgyaláson ítél­ték el 1982-ben, Elisztában Murcsajev közgazdászt, Szan- gadzsijev könyvelőt, Szan- csirov állami gazdasági al­kalmazottat és Nurkjev pász­tort. Múltjukról semmi sem árulkodott. A nyomozás azonban kérlelhetetlenül és feltartóztathatatlanul haladt a maga útján. Dokumentu­mok, tények, tanúk és volt cin­kostársak vallomásai, vélet­lenül életben maradt áldoza­tok és legyilkoltak hátraha­gyott levelei bizonyították bűneiket. A szovjet elhárítás mun­katársai eddig 70 ezer ná­ciról gyűjtöttek adatokat, amelyeket külföldi kutatók­nak, jogászoknak és rendőri szerveknek is a rendelkezé­sére bocsátanak. A jegyzék­re felvett személyek egytől egyik bizonyítottan háborús bűnösök, akiknek rovásán számos gaztett szerepel. Részt vettek büntetőexpedí­ciókban, SS-őrök voltak kon­centrációs táborokban, hadi­foglyokat mészároltak le és különleges kommondóval tel­jesítettek (Szolgálatot. A szov­jet nyomozóhatóságok lehető­séget adnak külföldi jogá­szoknak, hogy tanulmányoz­hassák az archívum anyagát, jelen legyenek helyszíni vizsgálatokon és tanúkihall­gatásokon. Ugyanakkor enge­délyezik szovjet tanúk kül­földi bíróságokon történő vallomástételét is. Így ítélte halálra az NDK- ban a karl-marx stadti bíró­ság a gestapós Kindert, aki személyesen vett részt 75 szovjet állampolgár lemé­szárlásában Melitopolban, Szimíeropolban, Marinpolban és Taganonban. A hírhedt 10 A Sonderkommando tag­jaként 260 embert ölt meg sajátkezűleg, s „aktívan” részt vett az ejszki gyermek- otthon 214 lakójának ször­nyű megsemmisítésében. A hóhérok többsége már kézrekerült és a törvény előtt felelt elévülhetetlen bűneiért. A Nyugaton élő háborús bű­nösök letartóztatásáért azon­ban a szovjet nyomozók még ma is keveset tehetnek. Csak annyit, hogy fölhívják rájuk a közvélemény figyelmét. S talán ez sem kevés! A valódi orosz vodka világsikere A legtöbb népnek van va­lamilyen speciális itala. Ami a magyaroknál a fütyülős barackpálinka, az az oroszok­nál a vodka. Elnevezése egy­értelműen utal nemcsak ere­detére, hanem jellegére' is, hiszen a vodka szó voltakép­pen „vizecské”-t jelent, s az ital valóban vízzel hígított szesz. Legrégebben az arabok ál­lítottak elő olyan szeszes italt, amelyet úgy tudtak víz­zel elegyíteni, hogy a nedű nem vált zavarossá. Valószí­nűleg tőlük jutott el e spe­ciális italkészítési mód Oroszhonba. Az orosz vodka gyártásának története a XIV.—XV. századtól követ­hető nyomon. A krónikák ta­núsága szerint III. Iván nagyfejedelem 1477-ben a novgorodi előkelőségektől többek között néhány palack vodkát is kapott ajándékba. Dehát hogyan is készül a hírneves ital? Alapanyaga korábban burgonyából, vagy gabonából kinyert szesz volt. Ma a márkás vodkák mind­egyikének búza az alapanya­ga. A búza speciális körül­mények között történő er- jesztésésével igen finom szesz állítható elő, s miután ezt vízzel vegyítették, külön­leges finomságú, aktív szenes szűrőin engedik át az elegyet. hogy kristályos tisztaságát hosszú időm át megőrizhessék a palackban. Dióhéjban, eny- nyi a gyártástechnológia alapja, ám a gyakorlatban ennél sokkal bonyolultabb a vodka előállítása. Ez a ma­gyarázata annak, hogy — no­ha a nyugati államokban több száz, úgynevezett „orosz” vodkamárka ismert —, a valódi orosz vodka mi­nőségét egyikük sem éri el. A Szovjetunió szesz- és li­kőrgyáraiban ma szigorúan tudományos alapon, a minő­ségi előírásokat betartva ké­szül ez a kedvelt italfajta. Állami szabványok határoz­zák meg a nyersanyagra, a technológiára és a készter­mékre vonatkozó követelmé­nyeket. Nemcsak az erjesz­téshez felhasznált búza, ha­nem a szeszhez adandó víz minősége is meghatározó a fajtajelleg kialakításában. Ám hiába elegyítenek kivá­ló szeszt akalmas minőségű vízzel, ebből még nem lesz valódi vodka, csak az aktív szenes kezelést és a különle­ges, kvarcfilteres szűrést kö­vetően. A szovjet vodka az utóbbi egy-két évtizedben a tőkés piacokon is keresett itallá vált. A Szojuzplodoimport — ez a kereskedelmi cég szál­lítja a külföldi megrendelők­nek az orosz vodka kilenc­tizedét — 1970—1980 között megötszörözte vodkaexport­ját, s 1985-ig hasonló ará­nyú növekedést terveznek. Legnagyobb megrendelőik svéd, olasz, kanadai, NSZK- beli, francia, Egyesült Álla- mok-beli és japán cégek Nyugaton, panamai, kolum­biai, mexikói, ecuadori ke­reskedők a fejlődő közép­amerikai országok piacain. Jelentős a Szojuzplodoim- portnak az importőrökkel va­ló szervezett együttműködése. Európában a Plodimex nyu­gatnémet céggel vegyestársa­ságot alakítva forgalmazzák a vodkát, Kanadában a Hi­ram Walker, Mexikóban és Angliában a Seagram a ke­reskedelmi partner. Az angol piac — amely­nek hagyományos kínálata a whisky és a gin — ugyancsak mind nagyobb menyiségben igényli az orosz vodkát, fő­leg a két leghíresebb márká­jút: a Sztolicsnaját és a Moszkovszkaját. A franciák körében is kedveltté váltak ezek a típusok és a Bacchus című francia szaklapban nemrég ez volt olvasható: „Az orosz vodkában megvan a skót whisky, a felülmúlha­tatlan francia konyak és az ó-armagnac minden erénye”. Nem véletlenül nyerték sorra a nemzetközi vásárok, kiállítások díjait ezek a faj­ták, sőt, napjainkra talán bővül a világmárkák sora, hiszen a leningrádi Likőr- és Vodkagyár Russzkaja elne­vezésű típusát a lipcsei vá­sáron nyert aranyérem után szintén kezdi meg- és elis­merni a nagyvilág. Éremkincsek térképe Éremgyűjtő szakemberek, régészek, közreműködésével összeállítják a Bulgáriában feltárt éremleletek térképét. A bolgár földön használt legősibb fizetőeszközök réz nyílvesszők voltak, melyek tompa arany hegyben vég­ződtek. Jelentős számú ilyen leletet — ezer darabot — tártak fel az Atija-félszige- ten, Burgasz környékén. Még öt ilyen lelet ismeretes a Sztrandzsi-hegyvidéken, és egy-egy Várnában, Izmailban és Constantában. A bolgár tudósok véleménye szerint ezeket egy trók törzs tagjai használták, a pénz helyette­sítésére, az i. e. VII—VI. században. A Pazardzsik-kerületi Velicskovo felu kőbányájából kerültek elő a deron nevű teák törzs pénzei — mind­egyik darab súlya 40—50 gramm. Ezek a fémpénzek, melyek az i. e. VI. sz. vé­gén voltak forgalomban Trá- kiában. kitűnnek nagyszerű művészi megmunkálásukkal. A VLadaj folyó partján (Szófia Ovcsa-Kupel negye­dében) találták meg egy is­meretlen trák törzs néhány száz ezüstpénzét — minde­gyik 9,5 gramm súlyú. Az érmék az i. e. VI—V. század­ból származnak. Szófia-kerület Zsivkovo faluja szintén bevonult a bolgár numizmatika történe­tébe: itt 40 különlegesen rit­ka és szép érmét találtak, melyek arany és ezüst ötvö­zetéből készültek: ezeket a Márványtenger partján ál­lott Kizik városában verték. Nem kisebb jelentőségű Pemik-kerület Rezsanci fa­lujának lelete: 40 kilogramm II. Fülöp és Patrasz idejéből származó tetradrachma. A mai napig — főleg Bulgária északkeleti és délnyugati ré­szén — száz ezüst — és tíz aranypémzleletet tártak fél, melyeket a macedón dinasz­tia urolkodói, II. Fülöp és III. Sándor bocsátottak ki. A Vracsan-kerület Grades­nica falujában talált kincs is különleges tudományos érté­ket képvisel. Ez 400, Taszosz szigetéről és Maroneából származó tetradrachmát tar­talmaz, valamint olyan darchmákat, amelyeket az adriai-tengeri Dirakheón és Apollónia városokban készí­tettek. — nagy — A példa DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom