Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
Kaleidoszkóp A KISZ-szervezetben folyó politikai munka tapasztalatai. A vállalati KISZ-bi- zottság az éves munka tervezésekor a vállalat előtt álló gazdasági feladatokban történő részvételt, az arra való mozgósítást, valamint a politikai feladatokra történő agitálást, a világban végbemenő folyamatok megismertetését tűzte ki célul. Az elmúlt mozgalmi években és az 1983-as évben az eddig végzett munka tapasztalatai azt mutatják, hogy ha nem is egészen hiba nélkül, de megfelelően tudtak kapcsolódni a vállalat és a párt feladataihoz. Mindehhez hozzátették a KISZ sajátos munkaformáit, valamint keresték egy-egy feladathoz az alkalmas közösségeket és munkabizottságokat. Fiataljaink döntő többsége becsületesen, tudása legjavát adva végzi gazdasági feladatait. Az alpszervezetek jól mozgósítanak céljaik eléréséhez. Gazdaságpolitikai feladataik megvalósításában segítségül hívták az FMKT-t, amely tömöríti a vállalatnál dolgozó fiatal műszaki és közgazdász értelmiséget. Az alapszervezietek és az azokban dolgozó fiatalok értik, és érzik az előttük álló feladatokat és ennék megvalósítására mindent meg is tesznek. Hajlandók plusz feladatokat vállalni, érzik munkájuk szükségességét. Hogy ez így van, annak is köszönhető, hogy a területek gazdasági vezetői ismerik a végzett munkát. Ez lelkesí- tőleg hat és további lendületet ad a feladatok megvalósításában. Példa erre a különböző fórumok munkájában résztvevő fiatalok aktivitása, így a DH-akcióbi- zottságokban, a minőségi körben. A gazdaságpolitikai munka mellett a világban végbemenő változások továbbra is izgatják a fiatalokat és igénylik a nyílt, őszinte válaszokat. E jogos igények Anyanyelvűnk árnyalt fel- építettsége, rendszere lehetővé teszi, hogy egy adott kifejezés többféle jelentés tartammal szerepelhessen mindennapi beszédünkbe n. Itt van mindjárt a címben szereplő „példa”. Mert mire is gondol az ember a példa szó hallatán? Gondolhatunk egy matematika feladványra ugyanúgy, mint egy adott személy által tanúsított pozitív, vagy negatív magatartásformára. Nos, engedjék meg a Kedves Olvasók, hogy nyelvtani eszmefuttatások helyett — a példával, mint magatartásformával foglalkozzak néhány gondolat erejéig. Rég látott, kedves ismerősömmel futottam össze a minap. Szót szó követett: szülők, család, gyerek, s az ezekkel együttjáró gondok, problémák. Büszkén újságolta milyen jókötésű két sráca van, de nem titkolta, hogy néha-néha bizony fejfájást is okoz neki. Képzeld — mondta legutóbb, a nagyobbik fiamon (harmadik osztályos a lurkó) láttam, hogy nincs valami rendjén nála. Kivártam a megfelelő pillanatot, s ő őszintén bevallotta, hogy tanárnőjét lehülyézte. Meghökkentett a dolog, annál is inkább, mert ismerősöm a szülői szeretet mellett személyes példamutatásával is igyekszik gyermekeit a jóra nevelni. Beszélgetésünk folyamán aztán kiderült, hogy a tanárnéni sem volt rest szép magyar nyelvünk nem éppen legékesebb jelzőjének kielégítésére szerveznek különböző politikai képzési formákat. Sokrétű igényt elégítenek ki az ifjúságot érintő kérdések vitái, így a lakásépítés, érdekvédelmi jogosítványok és egyéb közérdeklődésre számító témák. A hevesi dohányválogatás tapasztalatai Az ez évi hevesi dohány- válogatás egy jól szervezett és jól végzett munka volt. A jól végzett munka elsősorban azt jelentette, hogy a dolgozók hozzáállása kiemelkedő volt, az 55 munkanap komoly helytállással zárult. A tervezett mennyiséget 281 q-val túlteljesítették. Minőség vonatkozásában az előző évhez viszonyítva némi emelkedés tapasztalható, 6,77% volt az export, de ezen belül az „A” világos, csak 2,22%, ami igen alacsonynak mondható. Az ösz- szes világos kihozartai 47,38 % volt. Ami a technikai feltételeket illeti, nem sok eltérés volt a korábbi évektől, csupán annyi, — ami egyben előnyösebb volt — hogy a válogató asztalokat nem dróthálóval látták el, hanem csiszolt Iukacsos lemezzel. A válogatóknak ez jobb volt, mert stabilabb volt és a fémkeretről a por is előbb lehullt. Kevesebb mennyi- get kellett elválogatni, mint az előző években, így nagyobb volt a légtér és a porszennyeződés nem volt olyan nagymértékű, de a munkakörülmények nem változtak. Az agitációs és propaganda munka helyzetéről A propagandamunka legutóbbi értékelése alkalmával ismételten megfogalmazásra osztogatásában, ha valamelyik diákja nem megfelelően oldotta meg feladatát. így aztán — talán a szó igazi súlyát nem is érezve — kicsúszott az a „bizonyos” kifejezés a gyerek száján is. A dolog — melyet a fiú férfiasán vállalt — bocsánatkéréssel lerendeződött. De vajon a bocsánatkéréssel, tényleg és megnyugtatóan rendeződött le minden? Elgondolkodtató, hogy a jóra és rosszra egyaránt fogékony gyerekkel szemben mennyi jogunk van megbánást követelni akkor, ha mi magunk is rossz példával járunk elő. Vagy ez amolyan „Amit szabad Jupiternek. .játék? Életünk jelentős részét munkahelyünkön töltjük el, az adott munkahely felépítésének megfelelően, különböző beosztásokban. Azt hiszem abban mindnyájan egyetértünk, hogyha valakit ember, vagy emberek irányításával bíznak meg — légyen bármilyen titulusa is az illetőnek — fokozottan kötelessége jópélával elöl- járnia. Mert bizony, hasonlóan az előbbi „iskola példához", az emberek könnyen felveszik az irányítójuk mentalitását, sajnos sok esetben kritika nélkül. Hogy ennek azután milyen következményei lehetnek? Ha a főnök az, aki munkaidő alatt brigádjának kikéri a fröccsöt, vagy egész nap a maszek ügyeit intézi, akkor a „jó példa” ragadóssá válkerültek azok a követeimé- j nyék, amelyek úgy a párttagságnak, mint az agitációs 1 és propagandamunkát vég- ! zőknek teljesíteni kell, hogy a politikai munkánk az elvárásoknak megfeleljen. Alapcélkitűzéseink természetesen nem változtak: — megismertetni, megér- i tetni a párttagsággal a j marxizmus-leninizmus ide- i ológiáját: — egységesen értelmezni az elveket, célkitűzéseket; — egységre törekedni a végrehajtás során. A központi bizottság határozata alapján külön ki lettek azok a problémák emelve, amelyre a jelenlegi bélés külpolitikai vonatkozásban az eddiginél is jobban oda kell figyelni. — az elméleti tevékenység gyorsabb, rugalmasabb alkalmazása a gyakorlati vonatkozásban, — pártokotatási rendszerünk korszerűsítése, mely magába taglalja a propagandisták helyes kiválasztását, rendszeres továbbképzésüket, valamint a tömegpropaganda tanfolyamok helyes kiválasztását. — mégjobbam ki kell használni a rendelkezésre álló i fórumokat céljaink elérésé- i re, ezáltal is mozgósítva dől- i gozóinkat politikánk megvalósítására. Nagyon fontos a személyes agitáció. — jobban oda kell figyelni a politikai, tömegszervezeti propaganda munka hatékonyságára. Az 1983/84 évi politikai oktatás során két tömegpropaganda tanfolyamot indítunk: nemzetközi kérdések és időszerű ideológiai kérdések címei valamint az elmúlt évekhez hasonlóan az elméleti konferencia is indul. A politikai oktatás a terveknek megfelelően már be is indult. Figyelembe véve tapasztalatait, arra kell törekedni, hogy a színvonal emelkedjen, biztosítani kell az ehhez szükséges feltételeket, figyelemmel keli kísérni a látogatottságot, hogy a le- morzsolásokat ezzel próbáljuk megakadályozni. lik. S követők mindig akadnak. Életünk számtalan más területéről is lehetne további példákat hozni, jókat, rossza- | kát egyaránt. Példálózni könnyű — gondolhatnák Önök e sorokat olvasva. Tény, hogy köny- nyebb, mint életünk valamennyi terén példamutatóan helytállni — bár az sem lehetetlen. Meggyőződésem, hogy társadalmunk dolgozóinak nagy többsége jó példával jár elő akár a munkáról, családi életről, vagy gyermeknevelésről legyen szó. Negatív példák mindig is voltak, sajnos vannak és a jövőben bizonyára lesznek is. Ezek teljes megszűnésében bízni talán túlzott optimizmus lenne, az azonban tény, hogyha egy-egy közösségben a „példás” gondolkodásnak száma gyarapszik, akkor ez kihatással — méghozzá pozitív kihatással — van az egész környezetre. Ezért kell tudatában lenni személy szerint mindnyájunknak az általunk képviselt, mutatott példa jelentőségével. Egyáltalán nem mindegy, hogy az utánunk következő, felnövő generáció milyen példát lát maga előtt, s ezen keresztül milyen nézeteket gondolkodásmódot fog a magáévá tenni. A „példa" tehát fel van adva, melynek megoldására több út is kínálkozik. Óvakodjunk azonban — a példamegoldásoknál szinte óhatatlanul jelentkező tévutak- tól. —Péi— Akcióban az elhárítás különleges ügyosztálya A háború után 38 évvel is tudott újat mondani a náci Németországról. Az SS története című angol dokumentumfilm, amelyet a közelmúltban mutatott be a Magyar Televízió. A megrázó erejű alkotás a háborús bűnök elévülhetetlensége mellett emelt szót, meggyőzően. Szinte válaszként a filmre az Izvesztyija hasábjain nemrégiben megjelent egy kétrészes cikk, amely a szovjet elhárítás egy különleges ügyosztályának munkájáról, a háborús bűnösök, az emberiség elleni gaztetteket elkövetett fasiszták utáni nyomozásról tájékoztatja az olvasókat; A háborús bűnösök kézre- kerítésére vállalkozó nyomozóknak nincs könnyű dolguk. Az eseményekre már csak az időskorúak emlékeznek, a dokumentumok pedig hiányosak. Az egyokri gyilkosok ma jobbára átlagos polgárok vagy nyugdíjasok, akik múltjuk minden nyomát eltüntették. Környezetük nem sejti, kik is voltak valójában. Leleplezésükkel a nyomozóknak immár harmadik nemzedéke foglalkozik, olyan fiatal férfiak, akiknek többsége még nem élt a háború idején. Elkötelezettségük mégis példamutató. Tevékenységük eredményeként már eddig is több ezer, különös kegyetlenségéről hírhedt hóhér kapta meg méltó büntetését, olykor a legsúlyosabb ítéletet: a halált. Az, hogy hány bűnös szerepel még az egyre rövidülő listán, hétpecsétes titok. A különleges feladat ugyanis megköveteli a nyilvánosság időleges kizárását. Az elfogott hóhérok pere azonban minden egyes esetben a nyilvánosság előtt zajlik. Így történt az Ogorodnyi- esuk, Spaosuk és Sztasziv ügyében is. A három bandita a volinyi területen működött. Áldozataik száma több száz fő. A nyomozók negyven évnyi munkájára volt szükség ahhoz, hogy végre 1982-ben mindhármukat — bűntetteik helyszínén — felelősségre vonhatta a bíró- ság. A nyomozás során 68, még élő tanút sikerült felkutatni, akik hitelt érdemlően bizonyították a kegyetlenkedéseket. Az ország különböző vidékein emberek százai segítették az igazság kiderítését, a szakértők vizsgálatok tömegét végezték el, s exhumálták a jeltelen sírokban nyugvó áldozatokat. Két másik árulót, Volkovot és Gorbunovot 1981-ben, Vityebszkben ért el az igazságszolgáltatás. Volkov a Komi Autonóm Köztársaságban mint éjjeliőr dolgozott, Gorbunov pedig egy Vi- tyebszk környéki faluban lakott, nyugdíjasként. A háború alatt mindketten a lakosság elleni büntetőexpedíciókban vették részt, módszeresen irtották a gettók lakóit. f Nyilvános tárgyaláson ítélték el 1982-ben, Elisztában Murcsajev közgazdászt, Szan- gadzsijev könyvelőt, Szan- csirov állami gazdasági alkalmazottat és Nurkjev pásztort. Múltjukról semmi sem árulkodott. A nyomozás azonban kérlelhetetlenül és feltartóztathatatlanul haladt a maga útján. Dokumentumok, tények, tanúk és volt cinkostársak vallomásai, véletlenül életben maradt áldozatok és legyilkoltak hátrahagyott levelei bizonyították bűneiket. A szovjet elhárítás munkatársai eddig 70 ezer náciról gyűjtöttek adatokat, amelyeket külföldi kutatóknak, jogászoknak és rendőri szerveknek is a rendelkezésére bocsátanak. A jegyzékre felvett személyek egytől egyik bizonyítottan háborús bűnösök, akiknek rovásán számos gaztett szerepel. Részt vettek büntetőexpedíciókban, SS-őrök voltak koncentrációs táborokban, hadifoglyokat mészároltak le és különleges kommondóval teljesítettek (Szolgálatot. A szovjet nyomozóhatóságok lehetőséget adnak külföldi jogászoknak, hogy tanulmányozhassák az archívum anyagát, jelen legyenek helyszíni vizsgálatokon és tanúkihallgatásokon. Ugyanakkor engedélyezik szovjet tanúk külföldi bíróságokon történő vallomástételét is. Így ítélte halálra az NDK- ban a karl-marx stadti bíróság a gestapós Kindert, aki személyesen vett részt 75 szovjet állampolgár lemészárlásában Melitopolban, Szimíeropolban, Marinpolban és Taganonban. A hírhedt 10 A Sonderkommando tagjaként 260 embert ölt meg sajátkezűleg, s „aktívan” részt vett az ejszki gyermek- otthon 214 lakójának szörnyű megsemmisítésében. A hóhérok többsége már kézrekerült és a törvény előtt felelt elévülhetetlen bűneiért. A Nyugaton élő háborús bűnösök letartóztatásáért azonban a szovjet nyomozók még ma is keveset tehetnek. Csak annyit, hogy fölhívják rájuk a közvélemény figyelmét. S talán ez sem kevés! A valódi orosz vodka világsikere A legtöbb népnek van valamilyen speciális itala. Ami a magyaroknál a fütyülős barackpálinka, az az oroszoknál a vodka. Elnevezése egyértelműen utal nemcsak eredetére, hanem jellegére' is, hiszen a vodka szó voltaképpen „vizecské”-t jelent, s az ital valóban vízzel hígított szesz. Legrégebben az arabok állítottak elő olyan szeszes italt, amelyet úgy tudtak vízzel elegyíteni, hogy a nedű nem vált zavarossá. Valószínűleg tőlük jutott el e speciális italkészítési mód Oroszhonba. Az orosz vodka gyártásának története a XIV.—XV. századtól követhető nyomon. A krónikák tanúsága szerint III. Iván nagyfejedelem 1477-ben a novgorodi előkelőségektől többek között néhány palack vodkát is kapott ajándékba. Dehát hogyan is készül a hírneves ital? Alapanyaga korábban burgonyából, vagy gabonából kinyert szesz volt. Ma a márkás vodkák mindegyikének búza az alapanyaga. A búza speciális körülmények között történő er- jesztésésével igen finom szesz állítható elő, s miután ezt vízzel vegyítették, különleges finomságú, aktív szenes szűrőin engedik át az elegyet. hogy kristályos tisztaságát hosszú időm át megőrizhessék a palackban. Dióhéjban, eny- nyi a gyártástechnológia alapja, ám a gyakorlatban ennél sokkal bonyolultabb a vodka előállítása. Ez a magyarázata annak, hogy — noha a nyugati államokban több száz, úgynevezett „orosz” vodkamárka ismert —, a valódi orosz vodka minőségét egyikük sem éri el. A Szovjetunió szesz- és likőrgyáraiban ma szigorúan tudományos alapon, a minőségi előírásokat betartva készül ez a kedvelt italfajta. Állami szabványok határozzák meg a nyersanyagra, a technológiára és a késztermékre vonatkozó követelményeket. Nemcsak az erjesztéshez felhasznált búza, hanem a szeszhez adandó víz minősége is meghatározó a fajtajelleg kialakításában. Ám hiába elegyítenek kiváló szeszt akalmas minőségű vízzel, ebből még nem lesz valódi vodka, csak az aktív szenes kezelést és a különleges, kvarcfilteres szűrést követően. A szovjet vodka az utóbbi egy-két évtizedben a tőkés piacokon is keresett itallá vált. A Szojuzplodoimport — ez a kereskedelmi cég szállítja a külföldi megrendelőknek az orosz vodka kilenctizedét — 1970—1980 között megötszörözte vodkaexportját, s 1985-ig hasonló arányú növekedést terveznek. Legnagyobb megrendelőik svéd, olasz, kanadai, NSZK- beli, francia, Egyesült Álla- mok-beli és japán cégek Nyugaton, panamai, kolumbiai, mexikói, ecuadori kereskedők a fejlődő középamerikai országok piacain. Jelentős a Szojuzplodoim- portnak az importőrökkel való szervezett együttműködése. Európában a Plodimex nyugatnémet céggel vegyestársaságot alakítva forgalmazzák a vodkát, Kanadában a Hiram Walker, Mexikóban és Angliában a Seagram a kereskedelmi partner. Az angol piac — amelynek hagyományos kínálata a whisky és a gin — ugyancsak mind nagyobb menyiségben igényli az orosz vodkát, főleg a két leghíresebb márkájút: a Sztolicsnaját és a Moszkovszkaját. A franciák körében is kedveltté váltak ezek a típusok és a Bacchus című francia szaklapban nemrég ez volt olvasható: „Az orosz vodkában megvan a skót whisky, a felülmúlhatatlan francia konyak és az ó-armagnac minden erénye”. Nem véletlenül nyerték sorra a nemzetközi vásárok, kiállítások díjait ezek a fajták, sőt, napjainkra talán bővül a világmárkák sora, hiszen a leningrádi Likőr- és Vodkagyár Russzkaja elnevezésű típusát a lipcsei vásáron nyert aranyérem után szintén kezdi meg- és elismerni a nagyvilág. Éremkincsek térképe Éremgyűjtő szakemberek, régészek, közreműködésével összeállítják a Bulgáriában feltárt éremleletek térképét. A bolgár földön használt legősibb fizetőeszközök réz nyílvesszők voltak, melyek tompa arany hegyben végződtek. Jelentős számú ilyen leletet — ezer darabot — tártak fel az Atija-félszige- ten, Burgasz környékén. Még öt ilyen lelet ismeretes a Sztrandzsi-hegyvidéken, és egy-egy Várnában, Izmailban és Constantában. A bolgár tudósok véleménye szerint ezeket egy trók törzs tagjai használták, a pénz helyettesítésére, az i. e. VII—VI. században. A Pazardzsik-kerületi Velicskovo felu kőbányájából kerültek elő a deron nevű teák törzs pénzei — mindegyik darab súlya 40—50 gramm. Ezek a fémpénzek, melyek az i. e. VI. sz. végén voltak forgalomban Trá- kiában. kitűnnek nagyszerű művészi megmunkálásukkal. A VLadaj folyó partján (Szófia Ovcsa-Kupel negyedében) találták meg egy ismeretlen trák törzs néhány száz ezüstpénzét — mindegyik 9,5 gramm súlyú. Az érmék az i. e. VI—V. századból származnak. Szófia-kerület Zsivkovo faluja szintén bevonult a bolgár numizmatika történetébe: itt 40 különlegesen ritka és szép érmét találtak, melyek arany és ezüst ötvözetéből készültek: ezeket a Márványtenger partján állott Kizik városában verték. Nem kisebb jelentőségű Pemik-kerület Rezsanci falujának lelete: 40 kilogramm II. Fülöp és Patrasz idejéből származó tetradrachma. A mai napig — főleg Bulgária északkeleti és délnyugati részén — száz ezüst — és tíz aranypémzleletet tártak fél, melyeket a macedón dinasztia urolkodói, II. Fülöp és III. Sándor bocsátottak ki. A Vracsan-kerület Gradesnica falujában talált kincs is különleges tudományos értéket képvisel. Ez 400, Taszosz szigetéről és Maroneából származó tetradrachmát tartalmaz, valamint olyan darchmákat, amelyeket az adriai-tengeri Dirakheón és Apollónia városokban készítettek. — nagy — A példa DOHÁNYGYÁR 5
