Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
Nagy karbantartási körkép Augusztus elsejétől két hétig a szokásos f nyári nagykarbantartás folyt üzemünkben. Leginkább nyüzsgő kaptárhoz hasonlított a , gyár. Mindenki szerelt szét vagy össze, méhek módjára szorgoskodott. A második héten négy gyártógép már termelt. Összességében a nagykarbantartás jól sikerült. Gyalog a sivatagon át Különleges expedíció a Kizil-Kumban Lövőn, tevén, gépkocsival, sőt vitorlával fölszerelt járművön is átkeltek már a sivatagokon. De gyalog, súlyos hátizsákot víve, ráadásul minden segítség nélkül, csak önmagára utalva, aligha vállalkozik az átlagember ilyen küzdelmes és a végcél tekintetében igen kétséges kimenetelű útra. Pedig pontosan ezt tette az Alma-Ata-i Kizil-Kum expedíció. Az út tudományos kísérlet volt a javából, amely kitűnő testi és szellemi kondíciót, magasfokú megfigyelőképességet és kombinációs készséget, a veszélyhelyzetek azonnali felismerését és gyors megoldását igényelte. Az öttagú csoport azt a feladatot kapta, hogy dolgozzon ki egy mentő-programot arra az esetre, ha a sivatagban a közlekedési eszköz felmondja a szolgálatot. Néha bizony számolni kell az ilyesmivel. A sivatagok ugyanis egyre inkább benépesülnek. Gázvezeték- és ön- tözőcsatorna-építők, geológusok, meteorológusok, olajbányászok veszik a birtokukba. A Szovjetunióban jelenleg több ezerre tehető azoknak a száma, akik a sivatagokban dolgoznak. A lehetőségekhez képest maximálisan jó munkakörülményekre van szükségük és természetesen meg kell szervezni számukra az életmentést és az elsősegélynyújtást is. A kutatócsoport vezetője, a 35 éves Nyikolaj Kondra- tyenko és társai: a 29 éves Vagyim Zsuravljov sportedző, az ugyancsak 29 éves Pavel Bogdanov lakatos, a 33 éves: Helmut Hegel mérnök és a 46 éves Vlagyimir Volkov elektrotechnikus sikerrel teljesítették a kitűzött célt. Mindegyikük 54 kilós hátizsákot cipelt, amelyben főleg élelmiszer és víz volt. Csak éjszaka meneteltek, amikor nem volt olyan tikkasztó. a hőség, bár a hőmérő higanyszála még ilyenkor is ritkán süllyedt plusz 30 Celsius-fok alá. Az első napok voltak a legnehezebbek. Ütjük kezdetben sócserjével borított terepen vezetett. A kiálló gyökerek alaposan próbára tették őket. Sokféle sérülést szereztek. Egy nap Zsuraljo- vot baleset érte. Ekkor fordult elő először, hogy útjukat nem folytatták éjszaka. Ügy döntöttek, hogy a sebesültet visszaküldik a városba. A kérdés csak az volt: hogyan? Az akció nagy körültekintést igényelt. Eszükbe jutott a kattarai tragédia, az öt nyugatnémet fiatalember esete. Egyiptomban, a sivatagban 180 mérföldet autóztak kedvtelésből. Az első nap elromlott az egyik kocsi. Ketten a másik autóval továbbutaztak, hogy segítséget hozzanak. Másnap este ez a kocsi is felmondta a szolgálatot. Kénytelenek voltak gyalog folytatni útjukat. Ugyanezt tette a hátrahagyott három fiú is. Nem lévén elegendő vizük, mind az öten szóraján haltak, mi- ha száz méterre haladtak el egy sivatagi kút mellett. A mentőosztag három nap múlva talált rájuk. Az Alma-Ata-i expedíciónak szerencséje volt. Táboruk közelében, a vízlelőhelynél találkoztak egy teherautóval. A gépkocsi felvette Zsuravljovot és; még néhány feleslegesnek bizonyult terhet. A csoport tagjai most már 45 kilogrammnyi teherrel folytathatták az utat. Fokozatosan hozzáedződtek a savatagi élethez, amelyben minden fordítva történt, mint normális körülmények között. Akkor keltek, amikor más aludni tért, vizet pedig nem mindig találtak a térképen feltüntetett helyeken. Megtanulták elviselni a szomjúságot, amennyire ez lehetséges volt. Egy alkalommal például három kijelölt ponton is hiába kerestek innivalót. S bár némi tartalékuk még volt, ez nem jelentett biztosítékot arra, hogy kitart a következő kútig. Egyik társuk különösen nehezen viselte el a vízhiányt. Rettegett, hogy neki kevesebb jut, mint a többieknek, Öt — maradjon név nélkül — következő expedíciójukra nem vitték magukkal. Az expedíció 23 nap alatt kelt át — az Amu-Darjától a Szir-Darjáig terjedő — Kizil-Kum sivatagon. Összesen 520 kilométert tettek meg gyalog. Egyedülálló útjuk során különböző orvos-bi- lógiai kísérleteket végeztek és sok tapasztalatot gyűjtöttek a sivatagban bajbajutottak mentésével kapcsolatban. Az utolsó három napon már nappal gyalogoltak, hogy a sivatag minden klímáját kipróbálják magukon. Végül elfogyott a vizük is. Lassan teltek az órák, míg kiértek az Amu-Darjához. Annak vizével oltották szórajukat a célhoz ért bátor kutatók. (BUDAPRESS—APN) Tudósok a nukleáris háború veszélye ellen A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában, Berlinben nemrégen új békeszervezetet hoztak létre: a leszerelés és a béke biztosításának tudományos kérdéseivel foglalkozó bizottságot. A kezdeményezés az NDK Tudományos Akadémiájától indult el. A bizottságba 47 nemzetközileg elismert tudóst választottak be. Elnöke dr. Hermann Klare proíesz- szor, az Akadémia alelnöke, helyettesei dr. Glaus Grote, dr. Werner Kal weit és dr. Karlheinz Lohs, professzorok. A bizottság feladata a természettudósok, a műszakitechnikai élet kiválóságai és a társadalomtudósok kutatásainak, szellemi erejének koordinálása, csatasorba állítása a béke érdekében. DOHÁNYGYÁR 3
