Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1983-02-01 / 2. szám

Az 1982-es évben egy új tevékenységi forma indult meg, a „dohánytermelési társulás”. Ennek eredmé­nyeiről, tapasztalatairól szá­molt be a pártvezetőségnek a közelmúltban Kaszás Imre műszaki-gazdasági tanács­adó. Ipari igény a VI. ötéves terv utolsó éveire előírt 2500 tonna tőkés relációjú import dohány és a licenc cigaretta ellentételezése, me­lyet, a külpiaci keresletet fi­gyelembe véve, csak jó mi­nőségű Virginia dohányból lehet kielégíteni. Ilyen céllal együttműkö­dési szerződést kötöttek a fermentáló vállalatok az Universal Leaf Tobacco Co.- val, amely a korszerű Vir­ginia dohánytermesztés el­terjesztése érdekében szá­mos országban tevékenyke­dik. Mivel vállalatunknak ér­deke fűződik a jó minősé­gű, exportképes dohány ter­mesztéséhez, kezdeményez­tük a DDT-nél, hogy közö­sen lépjünk társulásba a káli Károlyi Mihály Mező- gazdasági TSZ-szel, a Virgi­nia dohánytermesztés te­rületén. V A szerződés értelmében a termelőszövetkezet 40 hektá­ron termelt Virginia do­hányt, melynek számítás szerint kb. 35 tonna száraz dohányt kellett volna adnia. Az ültetvényeket több al­kalommal megtekintettük, fajnos, szomorú tapasztala­tokat szereztünk. Az ültet­vény átlagon felül gyomos volt. Az ehhez hozzájáruló időjárási tényező következ­tében szinte természetes kö­vetkezmény volt a vírusfer­tőzés, A termelőszövetkezet mind­össze 19,95 tonna száraz do­hányt termelt, melyből csak gű. A kedvezőtlen kép elle­nére ezt a tevékenységet folytatnunk kell, hiszen minden kezdeti lépés nehéz. Az 1983-as elképzelés sze­rint a termelőszövetkezet a területet 70 hektárra kíván­ja felemelni és háztáji mű­velésbe kiadni. A továbblépés érdekében szükséges, hogy más terüle­ten is hozzunk létre társu­lást, melyről már folytattunk tárgyalásokat. Ilyen szempontból az Al­föld nagyobb dohányterme­lő szövetkezetei, gazdaságai jöhetnek számításba. Felvetődött egy olyan ki­fejezetten export-orientáció­jú gazdasági társaság létre­hozásának szükségessége, amelyben vállalatunkon kí­vül részt venne a DDT és a dohány exportálásában ér­dekelt MONIMPEX Külke­reskedelmi Vállalat is, sa­ját anyagi eszközeivel. A III. pártalapszervezet foglalkozott a műszaki fej­lesztés helyzetével és to­vábbi lehetőségeivel a fil­tergyártáson. A filtergyártá­si üzemrész műszaki fej­lesztése még 1981-ben kez­dődött el, ennek folytatása volt az 1982-es évi munka. Feladatok voltak: — előző évről áthúzódott egy Garant gyártógép át­alakítása és üzembe helyezé­se, — el kellett készíteni egy papírszenező és egy acetát- szenező berendezést, — üzembe kellett állítani egy MOLINS kombinált- filterrúd-gyártó gépet, vala­mint egy KDF II. 4000-as filterrúd-gyártó gépet. Nagy feladat volt az üzemrész va­lamennyi dolgozójának a kombinált filtergyártás he­lyi megvalósítása. Korábban a Pécsi Dohánygyárból vá­sároltak a filterrudát jóval magasabb áron. Azután jött a következő nagy feladat, az Agria ci­garetta gyártása, amihez szenezett papír- és acetát szükséges. Nagyon sok túl­munkával, két hét alatt el­készült a papírszenező be­rendezés, majd következett a kombinált filterrúdgyár- tógép beüzemelése. Teljesen ismeretlen gépen kb. egy hét után sikerült minőségi­leg megfelelő filterrudát elő­állítani. Az új technológiát a dol­gozók könnyen elsajátították, ugyanakkor nehezen fogad­ták el. A fehér anyag után feketével dolgozni nem volt könnyű, ráadásul a szénki- porozás is elég nagy volt. A vállalat vezetésétől se­gítséget kaptak ehhez a munkához, kiemelt prémium­keretből dotálhatták a több- letfeladátokat, a szenes fil­ter előállításában résztvevők órabéremelést kaptak és megoldódott a köpenyük he­lyi mosatása is. — nagy — Jó tudni! A „három tavasz” ünnepének évfordulójához érve nem árt, ha tudjuk, hogy a magyar nemzeti színű zászlót a jelenlegi változatban az 1847—48-as országgyűlés fogadta el. A honfoglaló magyarok színe ugyanis a piros volt. Majd az Árpád-házi királyok piros-fehér színe következett, és a XVI. század közepétől jelenik meg a zöld szín. A mostani elren­dezéshez a francia forradalom „trikolor” zászlója szolgált „mintául”.- T. S. Innen-onnan Központi napilapunk rend­szeresen közöl olyan idéze­teket, amelyek 25—50—75— 1UÜ éve jelentek meg az ak­kori újságokban, s bizony, sok úgy tűnik, mintha ma írták volna ... Vagy mintha megállt volna az idő ... Vagy mintha túl kevés idő telt volna el ahhoz, hogy az ak­kori jelenségeket, bajokat, egyebeket megszüntessük ... Vagy belenyugodtunk ab­ba, hogy ezek a dolgok így vannak, s ha beszélünk róla, talán majd egyszer megvál­toznak ... Vagy néha egyen- ketten arra is gondoltak, hogy jó lenne valamit ten­ni, de az „idő, a hely, a kö­rülmények” meg egyebek miatt az első lépést sem si­került megtenni... És az a baj — talán! —, hogy nemcsak ezeket az in­kriminált idézeteket lehet ma is úgy leirni, mintha ma is aktuálisak lennének — meg azok is!! —, hanem az is, hogy csak egy fintort vá­gunk és beletörődünk abba, hogy „reakcióidőnk” ma sem változott, s így megy ez már 1536 óta, s a tettet még mindig a szöveg helyettesí­ti ... esetleg önironikus mo­solygások közepette. Nézzünk mi is egy-két régebbi mon­dást, idézetet: Idézetek: „A munka termelékenysé­ge jelentősen, a termelés gazdaságossága kismértékben nőtt. A decemberi határozat alapvetően helyes végrehaj­tása mellett mutatkoznak torzulások, hiányosságok is. Még mindig lényeges gyen­géje a gazdasági munkának, hogy a normarendezéssel egyidejűleg nem biztosítják a jobb munkaszervezést, nincs megfelelően megoldva a folyamatos anyagellátás, és gyakran csak formális ta­karékossági intézkedéseket hoznak.” (MSZMP KB 1965. nov. 18— 20-i ülésén) „A jövedelemelosztás sza­bályozásánál a szocializmus azon alapelvének következe­tesebb és teljesebb megvaló­sítására törekedjünk, amely szerint: mindenki képességei szerint dolgozzék és munká­ja szerint részesedjék a ja­vakból ! ... Az életszínvonal-politiká­ban a jövőben előtérbe kell helyezni az egy keresőre jutó reálbérek növelését, mert az kapcsolódik legin­kább a végzett munkához.” (u. o.) „Pártunk Központi Bizott­ságának 1971 novemberi, az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének feladatait kijelölő határozata joggal állapíthatta meg: „Az a tény, hogy sok vállalatnál nem kielégítő az üzem- és mun­kaszervezés színvonala, egyik akadályává válik a népgaz­dasági hatékonyság gyor­sabb növekedésének, táplál­ja az extenzív fejlődés fenn­maradásának, az indokolat­lan nagy munkaerő-keres­letnek és forrása annak a törekvésnek, hogy minden vállalati célkitűzést beruhá­zási növeléssel oldjanak meg!” (Lázár György 1973) „A munka termelékenysé­gének emelése, az egyik leg­fontosabb feladat, mert enélkül lehetetlen a kommu­nizmusba való végleges át­térés. Ennek a célnak el­érése, azonkívül, hogy ki­tartó munkával felvilágo­sítjuk a tömegeket és emel­jük kulturális színvonalu­kat, azt is megköveteli, hogy azonnal széles körben és minden téren felhasználjuk a kapitalizmus által örök­ségül ránk hagyott tudomá­nyos és műszaki szakembe­reket, noha a legtöbb eset­ben szükségképpen, polgári világnézettel és szokásokkal vannak átitatva.” (Lenin 1919) „ÁllamapparátŐsunk ál­lapota annyira elszomorító — nem akarom azt mondani, hogy visszataszító —, hogy mindenekelőtt fontolóra kell vennünk, miként küzdj ünk fogyatékosságai ellen, szem előtt tartva azt is, hogy ezek a fogyatékosságok a múltban gyökereznek, ame­lyet felforgattunk ugyan, de még nem küzdöttünk le, s amely még nem tekinthető a messzi múltba vesző, le­tűnt kultúra korszakának.” (Lenin Válogatott művei, III. kötet) „ ... a helyzet az, hogy a bürokráciának akkor volt és lehetett legnagyobb hatalma, és e hatalom kultikus kísé­rőjelenségei akkor voltak a legvisszatetszőbbek, amikor a szocializmusban az áru­csereforgalom a termelés különböző kényszerű éssze- rűtlenségei folytán nem volt megfelelő.” ......míg a kapitalizmus­ban, a bürokrácia nem funk­cionálhat másképpen, mint z monopoltőkés manipuláció eszköze (legalábbis: napjaink­ban), addig a szocializmus­ban a bürokrácia olymódon funkcionálhat, mint a társa, dalom struktúrájába be­ékelődő, a társadalom által egyelőre megoldatlan prob­lémákat adminisztratív es zközökkel megoldó, feti- sisztikus vonásokkal terhes rendszer.” (Hermann István: A mai kultúra problémái) „.. .a termelékenységnek mint a termelés hatékony­sága legfontosabb elemének a gyors növelése nem köny- nyű feladat. Nemcsak mű­szaki, szervezési, de gyak­ran szociális és emberi prob­lémák megoldását is igényli. Meg lehet érteni, de nem lehet elfogadni, hogy a vál­lalati vezetők gyakran fél­Minősítése: kiváló A Nógrádi Sándor KISZ-alapszervezet beszámoló taggyűlése 1983. február 3-án össze­vont taggyűlést tartott a Nógrádi Sándor KISZ alap- szervezet az új szociális épület kiskultúrtermében. A Szanyi Nagy Mihály el­nökletével lezajlott taggyű­lésen gyáron kívüli vendé­gek is voltak. Hadházi Ágnes, a KISZ KB szociológiai cso­portjának munkatársa és Bernáth István, a KISZ KB munkatársa. A vállalatveze­tés részéről Dr. Huszti Fe­renc főmérnök, a pártszer­vezet és szakszervezet részé, ről Kaszás Imre, Bárány Ti­bor, Szarvas Aladárné és Nyári József vett részt. A taggyűlés Sebe József titkár beszámolójával kez­dődött, melyet a taggyűlés egyhangúlag elfogadott. Ezt követően Fülöp And­rás, a vállalat KlSZ-bizott- ságának titkára méltatta a Nógrádi Sándor KlSZ-alap- szervezet tevékenységét, a tagság aktív részvételét a kitűzött feladatok végrehaj­tásában. Ismertette a válla­lati KISZ-bizottság minősí­tését. Örömmel vettük tu­domásul, hogy munkánkat „kiváló”-ra értékelték. A tagság soraiból többen kértek szót, hogy kiegészít­sék a beszámolóban elhang­zottakat. Említést tettek többek között a GYES-en lévő KISZ-tagok meglátoga­tásáról ; a politikai nevelés hasznosságáról, mely kitért a politikai vitakör témaválasz­tásának fontosságára is; a KISZ munkavédelmi tevé­kenységének továbbfejlesz­téséről, olyan tanfolyamok beindításával, ahol a mun­kavédelmi őrök kellően fel­készülhetnek a feladatok el­végzésére; a társadalmi mun­ka még hatékonyabb meg­szervezéséről, mely a kevés­bé aktív tagokat is kimoz­dítaná a semmittevésbőlstb. Bárány Tibor a II. párt­alapszervezet megbízásából patronálja szervezetünket. Hozzászólásából kitűnt, mi­lyen figyelemmel kísérik fi­ataljaink munkáját, szemé­lyes felelősséget éreznek a kitűzött feladatok végrehaj­tásában. Huszti Ferenc főmérnök a gyár „fiatailodásáról” be­szélt. Véleménye szerint méltó kézbe kerül a „stafé­tabot”, és semmilyen törés nem következik be a gyár jó hírnevét illetően, ha ilyen fiatalokból áll az utánpótlás. Kiemelte a szociális épület jelentőségét, mely módot nyit arra, hogy tradíciókon keresztül már a „bölcsők­ben” magukba szívják a gyerekek a dohánygyár at­moszféráját. Nemzedékek nevelkedjenek fel dohány­gyáron belül egyetlen nagy családot alkotva. Bernáth István, a KISZ VB munkatársa valóságos kincsnek nevezte azt, ami a birtokunkban van: egy jól összeforrott közösség ereje. Második napirendi pont­ként a tagság egyhangúlag megválasztotta a küldött, gyűlés résztvevőit. T.S. A munkásőröket köszöntjük Huszonhat évvel ezelőtt nehéz, válságos időket élt át országunk. Az 1956-os ellen- forradalom lidércnyomása a közép, és idősebb korosztály emlékezetében még elevenen él. Pártunk vezetésével, he­lyes politikával az akkori nehézségeken viszonylag hamar túlléptünk. A kon­szolidáció hathatós bizonyí­tékainak egyikeként ala­kultak meg a munkásőr egységek. Eldőlt tehát a harc, a hatalom a munkásosztály kezében maradt. Realitások­kal számoló, bizalomkeltő politikánk láttán napról napra nőtt azok száma, akik sorainkat gyarapították. nek hozzányúlni a kényes megoldásokhoz.” „.. .A termelékenység nö­velését akadályozó körűimé, nyék elhárításában a köz­ponti funkcionális és ágazati szerveknek is vannak fel­adataik.” (Dr. Juhász Ádám. Népsza­badság 1977. okt. 18.) „A valóságos mozgalom egyetlen lépése fontosabb tucatnyi programnál.” (Marx: Levél Brackához 1875) „Az elmélet terén mindig homályban botorkált — Liebknecht — és még ma is borzad a mi éles fogalma­zásunktól. Ezzel szemben ... szereti a hangzatos fráziso­kat, amelyeknél akármire lehet gondolni, vagy semmi­re sem.” (Engels: Levél Belbelhez 1891. május.) Hosszú idézet lenne: az MSZMP XI. kongresszusá­nak határozatai és a prog­ramnyilatkozat. Az utánol- vasás lehetősége korlátlan. (Sajtóorgánumok 1975) „1950 júniusában az MDP Központi Vezetősége jóvá­hagyta a Tanácstörvényt. Ennek megfogalmazásakor az volt az elsődleges szempont, hogy véget vessenek a két világháború közti időszakból örökölt, állambácsi’ szemlé­letnek és az önigazgatást volt hivatva megvalósítani, azonban nem ezt, hanem a központi irányítást konzer­váló, és senki által meg nem vitatott második változatot fogadták el Rákosiék, amely a mai napig is érvényes. (Dr. Huszár Tibor akadémi­kus: Gólyavári esték) Az „Innen-onnan” rovat­ban legközelebb a közel­múltban megjelent Rózsa­szín Lexikonból idézünk. —a—a Ehhez a megújuláshoz jelen­tősen járult hozzá a mun­kásőrség. Tagjainak ragasz­kodása a szocializmushoz, a szilárd elvhűség, a fegyveres szolgálat önkéntes vállalása méltán vált ki mindannyi­unkból tiszteletet, megbe­csülést. Az elmúlt 26 évben vál­lalatunk számos kommunis­Ide tartozik a gázmezők és csővezetékek kiépítésé­hez, a földgáz kitermelésé­hez és tisztításához szüksé­ges gépeket és berendezése­ket gyártó hazai ipar roha­mos fejlődése, a vaskohá­szat szerkezetében végbe­ment minőségi változások. Például a 100 és 200 at­moszféra üzemnyomást kibí­ró csövek gyártásához (egyelőre a csővezetékekben a nyomási nem haladja meg a 75 atmoszférát) új acélfajta gyártástechnológiájának ki­dolgozására van szükség, továbbá arra, hogy az acél­olvasztó műhelyeket új be­rendezésekkel lássák el, va­lamint tökéletesítsék a le­mezhengerlést és csőhegesz­tést, többrétegű csöveket fej­lesszenek ki és vezessenek be. A gázfogyasztás a leg­utóbbi másfél évtizedben a vaskohászatban 2,3-szere- sére, a vegyiparban 5,7-sze- resére, a háztartásban 3,4- szeresére emelkedett. A .Szovjetunióban gáz felhasz­nálásával állítják elő a nyersvas és acél 93 százalé­A Szovjetunió, amely ta­valy több mint 465 milliárd köbméter gázt termelt ki és 1985-ben el kívánja érni a 600 milliárdos szintet, nem más energiaforrások rová­sára fejleszti gáziparát. Az országban növekszik a kő­olajkitermelés, folyamatban van a szénipar műszaki új­jáalakítása, épülnek a világ legnagyobb vízerőművei, széleskörű atomenergetikai program valósul meg. A szovjet energetika hosz- szútávú fejlesztési tervében a gáznak (akárcsak a szén­nek), olyan „lökhárító” sze­tája, társadalmi rendsze­rünk mellett elkötelezett párton kívüli dolgozója telje­sített és teljesít ma is szol­gálatot a munkásőrség sorai­ban. Köszönet nekik a haza, a nép, a párt érdekében vég­zett szolgálatukért. Kívá­nunk mindnyájuknak jó erőt, jó egészséget. Kocsis József kát, a hengerelt vas és acél 44 százalékát, a cement 59, az ammónia 83, az ásványi műtrágyák 95 százalékát, a villamos energia jelentős ré­szét. Több mint 200 millió szovjet ember — kétezer vá_ ros és csaknem százezer más helység — használja a földgázt a világ legalacso­nyabb díjszabásában rögzí­tett áron. Napjainkat „föld­gázkorszaknak” is nevezhet­nénk, mivel a gáztitermelés növelése és alkalmazási te­rületeinek bővülése világ- viszonylatban jellemző. A nemzetközi és országos szer­vezetek azonban már ren­geteg energetikai forgató­könyvet dolgoztak ki, ame­lyeknek lényege, hogy az egyéb szénhidrátokhoz ha­sonlóan a gázlelőhelyek is kimerülnek. Mihail Sztiri- kovics szovjet akadémikus például úgy véli, hogy' a földgáz szerepe a világ ener­giamérlegében 2000-ig ma­rad meg. Az abszolút fo­gyasztás 2025-ig növekedni fog. majd állandósul és 2050 után gyorsan csökkenni kezd. repét szánják, amely ki tud­ja elégíteni az ország szük­ségleteit, mindaddig, amíg tömegesen felhasználhatók lesznek új energiahordozók. Olyanok, mint a napenergia és az irányítható termonuk­leáris reakció energiája. Ebben az összefüggésben a földgázkitermelés gyorsí­tott ütemű növelése vala­mennyi energiaforrás komp­lex felhasználásával páro­sulva az egyik legeredmé­nyesebb módja lehet az energiaprobléma megoldá­sának. Tyumen! billiók Ez év végéig kitermelik a tyumeni lelőhelyeken az egybilliomodik köbméter földgázt. A Szovjetunióban első ízben hoznak felszínre egy gazdasági régióban ilyen nagymennyiségű földgázt. E természetes tüzelőanyag kitermelésénél a köbméter- milliárdokról a billiókra át­térés nemcsak mennyiségi változásokra utal a Szovjet­unió tüzelőanyag-energeti­kai mérlegében. Nemcsak azt jelenti, hogy a gáz rész­aránya az 1981. évi 26 szá­zalékról 1985-ben 32 száza­lékra emelkedik. A szovjet gazdaságban napjainkban végbement minőségi válto­zásokról is beszélni lehet, amelyeket az váltott ki, hogy a földgázt — ezt a könnyen kezelhető és olcsó tüzelőt és értékes vegyipari nyersanyagot — valóban ko­losszális mennyiségben kap­csolták be a gazdasági vér­keringésbe. Növekvő felhasználás „Lökhárító’' szerep DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom