Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1983-06-01 / 6. szám

Küldöttként a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozásán Igen nagy megtiszteltetés­ben volt részem, hiszen 1983. május 28-án a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozán én képvisel­tem szűkebb kollektívánkat, de egyben az egész dohány­ipart is. Már azért is nagy kitüntetésnek számít, mert ha józanul utánagondolunk, nem igen van egy brigádve­zetőnek még egyszer alkal­ma az ötévenként megren­dezésre kerülő tanácskozá­son küldöttként részt ven­ni. Megvallom őszintén, na­gyon készültem rá és na­gyon izgultam is, hiszen az utolsó pillanatig úgy volt. hogy én is hozzászólok a beszámoló utáni vitához. A program nekünk már május 27-én megkezdődött. Az SZMT a megye küldötte­it együtt utaztatta föl, mert a többségéneik már délután szakmai programmal kezde­tét vette a tanácskozás. Mi az ÉDOSZ-székházban talál­koztunk 16 órakor. A különböző élelmiszeri- pari üzemekből jövő küldöt­tek ismerkedtek egymással. Elbeszélgettünk jövetelünk céljáról, majd Balogh Ká- rolyné főtitkár köszöntötte az élelmiszeriparhoz tartozó élenjáró szocialista brigádok kitüntetettjeit, akiknek eze­ket a brigádmozgalom fenn­állásának 25 éves évforduló­ja alkalmából adtak át a Parlamentben és a SZOT- székházban. Ezek után rövid városné­zés után mindenki elfoglal­ta a szálláshelyét, hogy ki­pihenten vehessen részt a következő napi tanácskozá­son. A mi szállásunk a cso­dálatos környezetben (már majdnem Pesthidegkút) lé­vő SZOT-iskolán volt. A ta­nácskozás reggelén hatkor ébresztő, V2 7-kor reggeli, 7-kor indulás különbuszok- kal, rendőri felvezetéssel. Érkezés a tanácskozás szín­helyére, mely az építők Rózsa Ferenc Művelődési Háza kongresszusi termében volt. Ezeket az időpontokat csak azért írtam le, mert jellemző volt a rendezésre a pontosság. Pl.: A buszok V2 8-as ér­kezése is nem előtte 2 perc­cel, nem utána 5 perccel, pontosan % 8-kor. Ez figyelemre méltó, mert' a tanácskozáson éppen Gás­pár Sándor elvtárs beszédé­ben is volt egy olyan kité­tel, hogy munkánkban is a pontosság, az odafigyelés le­gyen a döntő. A tanácsko­zás részletes leírásával nem kívánok foglalkozni, hiszen a napi sajtóból bárki tájé­kozódhatott. Ugyan én nem szólhattam hozzá, de nyug­táztam, hogy a mi vállala­tunknál felmerült problé­mák, melyeket el akartam mondani, máshol is élnek és valósak. Többen is fel­szólalásukban elmondták. Ilyenek: a központilag kitű­zött szabályozók megszünte­tése, vagy inkább vállalati hatáskörbe történő átruhá­zása — Nagyobb önállóság a brigádoknak. Személyére, il­letve, személyekre szabott vállalásokat kell tenni. Vál­lalásoknál és értékelésnél is figyelembe kell venni a bri­gádok összetételét. — A brigádnaplók vezeté­sénél eluralkodott a sablo­nosság. — A kultúra szeretetére való nevelés legyen a jel­lemző, ne pedig az esetleges kétes eredetű és mennyiségű színház- vagy mozijegy be­ragasztása a naplóba. Csak ízelítőül villantot­tam fel egy-két gondolatot, mely elhangzott a tanácsko­záson. Ezek után Gáspár Sándor elvtárs záróbeszéde következett, melyben kifej­tette, hogy nincs válságban a brigádmozgalom, ezt ép­pen a felszólaló brigádveze­tők tanúsították. Mihály Ferenc Az év első öt hónapjának kedvező gazdálkodási ered­ményeiről adhatunk számot. Május végéig az emelt ci­garetta termelési programot mintegy 45 millió db-bal teljesítjük túl. A szivarágázat is behozott valamit a korábbi lemara­dásából. Nagyon kedvezően alakult a dohányfelhaszná­lás fajlagos mutatója Az év első öt hónapjában 110 ton­nát meghaladó dohánymeg­takarítást értünk el a nor­mához viszonyítva — má­jusban közel 20 tonnát Ennek a vállalati nyereséget növelő hatása mintegy 10 millió forint. Ezekből követ­kezően a vállalati nyereség meghaladja az eredetileg tervezett szintet. Az „ere­detileg tervezett” szó mos­tanában gyakran szerepel információinkban. Ennek oka, hogy a piaci- és árvál­tozások miatt megkezdtük a vállalat gazdálkodási ter­vének a megváltozott felté­telekhez való igazítását. A tervmódosítás legfontosabb munkáit lapzártáig elkészí­tettük. Olvasóink így arról részle­tesebben olvashatnak a lap­ban más helyen. örvendetes számunkra, hogy a cigarettafogyasztás prognosztizált csökkenése nem következett be. A fo­gyasztási statisztika I-V. ha­vi adatai azt mutatják, hogy az összes cigaretta-fo­gyasztás meghaladja az elő­ző év azonos időszakának adatait. Ezen belül a filte­rescigaretta-fogyasztás 2,4%- kal növekedett. Kiugróan jó a forgalma az alacsonyabb árú cigaret­ták közül a filteres Sym- phóniának, amelyből az ere­deti tervhez képest több mint 700 millió db-bal emelkedik a termelésünk. Továbbra is magas a fo­gyasztási indexe a licenc ci­garettáknak. A Marlboro fo­gyasztása 128,1%, a Multi­filter 165,4%, a Milde Sorte 155,8% az előző év első öt hónapjához képest. A szi­varfogyasztás ez évben je­lentősen visszaesett, közel 17%-kal csökkent. Ezért mó­dosítottuk a Csongor szi­var termelési tervet 2 mil­lió db-bal — BM — Szocialista országok nemzetközi tűzoltóversenye Balatonfűzfőn 1983. május 27—28—29-én, hazánkban Balatonfűzfőn rendezték meg a szocialista országok nemzetközi tűzol­tóversenyét. Az Express Utazási Iroda rendezése folytán lehetőség nyílt a vállalatoknak, hogy öt fővel részt vehessenek, mint meg­figyelők, a versenyen. Így mi is elmehettünk. Pénteken, 27-én reggel a megyei tűzoltóparancsnok­ság előtt autóbuszra szállva elindultunk Balatonföld- várra. A Juventus szállodá­hoz tartozó campingben kaptunk szállást. Délre meg­érkeztünk, ebédeltünk, majd megpróbáltunk Balaton- fűzfőre, a verseny színhe­lyére jutni. A hajóállomásra érve megtudtuk, hogy ha nem ebédelünk, még elértük vol­na a hajót, amely Balaton-, almádiba átvitt volna min­ket is. A busz, amely kör­be, a parton megy, igen kö­rülményesen jut oda. Így a pénteki programunk Balatonföldvár megtekinté­se volt. Szombaton reggel öt órákor volt az ébresztő. Aki fölcserélte a körletrend és a tisztálkodás sorát, az rosszul járt. Ugyanis ötszáz fő részére csak egy 200 lite­res vilLanyboyler volt, így soknak csak hidegvíz jutott. Reggeli után, hét óra har­minc perckor indult a ha­jónk Balatonalmádiba, amely kilenc óra tizenöt perckor megérkezett. Innen bérelt busszal mentünk Ba- latonfűzfőre. A stadionba érkeztünkkor már megkez­dődött a „fogaslétra-ver- seny”, mely két órára ért véget, szovjet győzelemmel. Ugyanis az első nyolc he­lyezett szovjet volt, utánuk két csehszlovák versenyző következett. Az ebédszünet kínos voh. Egy étterem és több ezer éhes ember! Egy óra sor- banállás, majd elfogyasztot­tuk ebédünket. Ebéd után visszamentünk a Stadionba. Nem sokat kellett várni és megkezdődött a tűzoltó-ver­seny legizgalmasabb, klasszi­kus száma, a vizes szerelés. A csapatok párban indultak. A versenyből mi is sokat tanultunk. Az eredményeket hallva nagy izgalommal vár­tuk a magyar csapat szerep­lését. A magyar csapat a szovjet csapattal egy párban indult. Mindkét csapat jól rajtolt, ami a magyar nézőközön­ségből nagy buzdítást vál­tott ki. A szovjet csapat a kismotorfecskendőn a iégte­lenítést nem jól végezte el és így nagy időveszteséggel teljesítette a feladatot. Nagy izgalommal vártuk a magyar csapat időeredményét. Egy­két perc múlva közölték, az eredményt: 37,95 másodperc, amely az addigi legjobb eredmény volt. Már csak azért kellett szurkolni, hogy más csapat nehogy jobb eredménnyel végezzen. Ez sikerült, nagy volt az öröm a magyar táborban. A másnapi program a 4X100 m.es váltófutás, volt, amelyen az egri busz uta­sai már nem vehettek részt, de mint később megtudtuk, ebben a számban is szovjet győzelem született.. A ver­seny tanulságos volt, sajnos az Express Utazási Iroda nem volt a feladata magas­latán. Ha ugyanis meghirdet egy ilyen programot, a résztvevők számára a kez­déstől a befejezésig kell az ottlétet biztosítani. A feltételekről nem is be­szélve, dehát nyár is van, meg edzett „tűzoltók” va­gyunk, a mostoha körülmé­nyekhez meg egy-két úton már hozzászoktunk. Amit láttunk, minden­esetre így is — úgy is ta­nulságos volt. — Lenhardt — Brigádmozgalom — magasabb színvonalon 1 I A szocialista brigádmozgalom eredmé­nyeit és a további teendőket vitatták meg a közelmúltban Budapesten tartott szocia­lista brigádvezetők VI. országos tanácsko­zásán. A mozgalom nagy értéke — amint , azt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai •! Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára CIO­S' adói beszédében kiemelte —, hogy hatással í volt országunk fejlődésére, a munkahelye­ken a közösségek formálásában, a közösségi ( gondolkodás kialakításában. A brigádok munkájára a jövőben is nagy szükség van. A munkahelyeken még fellel­hető szellemi és anyagi tartalékok feltárá­sában, hasznosításában minden eddiginél nagyobb feladat hárul a brigádmozgalom­! ra. A legnagyobb nyíltsággal kell azonban szólni arról, hogy ehhez csak egyetlen út van, a jobb minőségű, a hatékonyabb munka. Az elmúlt évtizedekben talán soha nem volt ilyen életbevágó a munka hatékonysá­ga, mint ma. Csodákra nem számíthatunk. A munkát helyettünk senki nem fogja elvé­gezni. Ezért a brigádmozgalomnak is fel kell emelkednie a hazánk előtt álló felada­tokhoz. hogy a mai igényeknek megfelelően igényesen, rugalmasan, hatékonyan és ma­gasabb színvonalon segítsék társadalmi — gazdasági céljaink megvalósítását. A brigádmozgalom megújulása alapvető- ) en a megfelelő tudati és szervezett mun- j kától függ. Mindenekelőtt azon, hogy tu­dunk-e javítani a munka szervezésén, az anyagellátáson, a műszaki-gazdasági veze­tés színvonalán. A munkahelyeken, a bri- 5 gádokon belül kell foglalkozni a kötelessé- S gek jó minőségű és hatékony elvégzésével. 5 a szocialista munkaversenyben tett vállalá- S sok szervezésével, értékelésével és jutalma- ? zásával. A szocialista brigádok mindig és mindé- > nütt élenjárnak a munkában, ösztönzést j adnak az általános és' szakmai műveltség gyarapítására, mindig készek rá. hogy ön- S zetlen munkával hozzájáruljanak a közös- . ségi szükségletek kielégítéséhez, vagy a segítségre szorulók gondjainak enyhítésé- S hez. Ez csendült ki Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének hozzászólásából. Kiemelte, hogy a VI. ötéves terv eddig } eltelt részében a gazdaság, a társadalom széles területén voltak kollektívák, amelyek ( az átlagosnál többet nyújtottak; Ám a S megváltozott világgazdasági követelmények- ! hez alkalmazkodnunk kell, magasabb köve- j telményeket támasztva ehhez az élet min- ) den területén. Ezzel folyamatosan keresve ; az új megoldásokat. ! Aláhúzta, hogy mik azok a teendők, me- ) lyeket a megújuló brigádmozgalom tehet a munkaverseny további kibontakoztatásá- < ért a mai viszonyaink között. Törekedje- 1 nek a kis kollektívák, hogy ugyanúgy elő- í revivői legyenek fejlődésünknek, mint volt ' a brigádmozgalom megszületésekor, vagy £ abban a korábbi szakaszban, amikor a cé- S lókat még egyszerűbben fogalmazták meg,S mint napjainkban... Mentusz Károly ) Barátaink életéből Szovjetunió Vlagyimir Trofimov, az Orosz Föderáció egészség- ügyi szolgálatának vezetője 20 éve tölti be hivatalát. Sebésznek készült, s a má­sodik világhábórú idején egészségügyi zászlóaljat irá­nyított. A háború után egészségügyi szervező mun­kát kezdett végezni. Az APN tudósítója hiva­tásáról. munkájáról és az egészségügyi szervezés je­lenlegi feladatairól kérdezte. — Nem sajnálja, hogy búcsút mondott a sebészst- nek? — Nehéz erre egyértelmű igennel vagy nemmel vála­szolni. A sebészet nagysze­rű hivatás, de azt semmi­képpen sem bánom, hogy egészségügyi szervezéssel foglalkozom. Higgye el, ez nem kizárólag adminisztra­tív munka, hanem komoly kutató tevékenység is. Mun­kaköröm kiterjed a gyógyí­tó-megelőző intézményrend­szer irányítására és az or­vosi ellátás új útjainaK, módszereinek keresésére. Az OSZSZSZK hatalmas terület. A köztársaság 140 millió lakossága a legkülönbözőbb éghajlati övezetekben él. Megtalálható itt a szubtró­pusi, a magas hegyvidéki klíma és a zord északi, taj- gai éghajlat. Az egészség- ügyi szolgálatnak tekintetbe kell vennie a különleges ter­mészeti adottságokat és a különböző nemzetiségek ha­gyományait. szokásait. — Tehát Jakutföldön más­képp szervezik az egészség- ügyi ellátást, mint például Közép-Oroszországban ? — Természetesen erről nincs szó. Az egészségügyi hálózat az egész Szovjet­unióban egységes, de a gya­korlat övezetenként változó. Jakutföldön kicsi a nép­sűrűség, a településeket oly­kor több száz kilométer vá­lasztja el egymástól. Nyil­vánvaló, hogy itt mások a helyi adottságok, mint pél­dául Moszkvában vagy va­lamelyik középorosz nagy­városban. Az egészségügyi szolgálatnak ezen a vidéken a helyi viszonyokhoz kell alkalmazkodnia. Jakutföl­dön éppen ezért megszer­veztük a mozgó egészségügyi ellátást, a repülőgépes egész­ségügyi szolgálatot. „Kereke­ken járó” -rendelőintézete­ket, laboratóriumokat, rönt­genállomásokat hoztunk lét­re. A mozgó rendelőket spe­ciális terepjáró buszokban alakítottuk ki. Ezek a bu­szok szállítják az orvosokat és a felszerelést a nehezen megközelíthető területekre, az aranyásókhoz, a rénszar­vastenyésztőkhöz, akiket munkájuk vándorlásra kész­tet, s akik meglehetősen tá­vol élnek a nagyobb telepü­lésektől. S bizony ez nem olcsó megoldás. — Hogyan változott a szovjet egészségügy a há­ború utáni években? — Megszűnt például a szakemberhiány. Köztársa­ságunkban ma 27 ezer kór­ház, klinika, rendelő mű­ködik, az orvosok száma pe­dig meghaladja a félmilliót. Itt jelenleg 10 ezer lakos­ra 37 orvos és több mint 137 kórházi ágy jut. Az OSZSZSZK-ban 16 au­tonóm köztársaság, 5 auto­nóm terület és 10 autonóm körzet található. Az auto­nóm köztársaságok főváro­saiban és a területi közpon­tokban 1000 ágyas vagy még ennél is nagyobb kórházak létesülnek. Ezekben több mint 40 szakterületen dol­goznak az orvosak. Jólle­het a kórházak a városok­ban működnek, ellátják a környék lakosságát is. A betegek fele vidékről érke­zik. Súlyosabb esetekben ezekbe a központi kórhá­zakba utalják be betegei­ket a vidéki orvosok. A kerületi központokban 3— 400 ágyas kórházak működ­nek. Ezek a jól felszerelt intézmények 20 szakág or­vosait foglalkoztatják. Az esetek többségében tehát helyben is megoldható a betegellátás. — A köztársaság követ­kező ötéves tervében nem szerepel kórházépítés. Talán nincs szükség több kórházi ágyra? — Nem erről van szó. A kórházak bővítésére, újak építésére mindig szükség van. De a következő sza­kaszban azt tűztük ki célul, hogy kórházainkban a kor­szerű követelményeknek leg­megfelelőbb körülményedet alakítsuk ki. Már ma is több kórház, rendelőintézet rendelkezik gyógyfürdővel, szoláriummal, a jövőben ilyen szolgáltatásokkal s~e- retnénk ellátni a kórházak többségét. — Hogyan jellemezné az utóbbi éveket? — Folyamatosan javul az orvosi ellátás minősége, csökken a szív- és érrend­szeri megbetegedések rzá- ma, kisebb lett a gyermek- halandóság, s az utóbbi öt évben csaknem 10 száza­lékkal csökkent a különbö­ző betegségek miatti átme­neti munkaképtelenség. En­nek ellenére sok tenniva­lónk marad. A legfontosabb közülük; a megelőzés. En­nek érdekében egészsége­sebbé kell tennünk az élet­és munkakörülményeket, ésszerűbb táplálkozási szo­kásokat kell meghonosíta­nunk, s jobban kell propa­gálnunk a testkultúrát és a sportot. Ezek persze nem kizárólag orvosi feladatok De az orvosok munkája nem szűnhet meg a kórház ka­puin kívül sem. NDK A LEUNA vegyikombinát a Német Demokratikus Köz­társaság egyik legkorsze­rűbb nagyüzeme. Az itt dol­gozó mérnökök, szakmun­kások felfigyeltek arra, hogy az ammóniumszulfát előállí­tásánál keletkező speciális melléktermék, a vasat is tar­talmazó, úgynevezett Leuna- mész erős vegyi reakcióké­pességgel és egyéb hasznos tulajdonságokkal rendelke­ző anyag. A hulladékanyagot alapo­san elemezve megállapítot­ták, hogy a Leuna-mész jól hasznosítható az üveggyár­tásban, mint adalékanyag. Az alacsony vastartalmú, speciális adalék világosaobá teszi az üveget. Alkalmazá­sával az eddig használt szin- telenítő anyag egyharmadát sikerül megtakarítani. Az új üveggyártási ada­lékanyagot azonban tovább kellett tökéletesíteni, mert magas, 25—30 százalékos víztartalma nehezítette az üveggyártást. Ezért a szak­emberek különleges szárító berendezést terveztek a fö­lös víztartalom csökkentésé­re. Az anyag kiállta a próbát. Jelenleg magas értékű ipa­ri üveget állítanak elő Leu­na-mész adagolásával. Csehszlovákia Pozsony egyik legérdeke­sebb látnivalóját, a híves Vörös Rák patikát 1960-aan alakították múzeummá. A (kiállítási anyag ekkorioan még csak négy helyiséget foglalt el. Ma az értékes gyűjtemény tíz kisebb ter­met tölt meg. A patikamúzeum kincsei között az egyik legérdeke­sebb emlék Jan Justus Tor­kos, pozsonyi fizikus 1745- ből fennmaradt négy nyel­vű, (latin, magyar, német, cseh) Taxája, amelyben a szerző megszabta, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia területén az egyes gyógysze­rekért milyen árat kérhet­nék a patikáriusok. A Taxa mellett látható az az 1770- ból, Mária-Terézia idejéből származó rendelet, amely az egészségügy egységesítését szorgalmazta. 2 DOHÁNYGYÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom