Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1983-04-01 / 4. szám

AZ EGRI DOHÁNYGYÁR LAPJA XII. évfolyam, 4. szám ARA: 1,80 FORINT 1983. április hó A gazdaságos anyagfelhasználás jelentősége Az elmúlt évben a Minisztertanács határozatban rögzítet­te a gazdaságos anyagfelhasználásnak és a technológiák korszerűsítésének programját. E határozat abból indul ki, hogy a népgazdaság fejlődé­sének egyik döntő feltétele az, hogy javuljon a gazdálkodás hatékonysága. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a termelési té­nyezőkkel ésszerűen gazdálkodjunk. A termelési tényezők közül különösen nagy fontossága van az anyagokkal való ésszerű gazdálkodásnak. Ennek jelentőségét bizonyítja az, hogy pl. a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén az évi anyagfelhasználás értéke mintegy 160—170 milliárd fo­rint. Ebből kiszámítható, hogyha az anyagfelhasználás csak 0,1%-kal csökken, akkor ezen a területen évi 160—170 mil­lió forint értékű anyag takarítható meg. Szakszervezeti küldöttség gyárunkban Az anyagmegtakarítás az említett számszerű példán túl azért is jelentős, mert a termeléshez szükséges im­portanyagok behozatali fel­tételei erőteljesen nehezül­tek. A különböző módon vég­zett gazdasági elemzések alapján egyértelműen meg­állapítható, hogy a nemzet­közi normákhoz és gazdasá­gunk általános fejlettségi színvonalához képest a ha­zai anyagfelhasználás arány­talanul nagy­A nagyarányú felhaszná­lást sok esetben nemcsak a technológiai korszerűtlenség, hanem a pazarlás is ered­ményezi. Általános tapaszta­latként ma már megállapít­ható, hogy a hazánkban 1980-ig tartó két évtizedben — több más országhoz ha­sonlóan — nagy arányban elterjedtek a korszerű ter­melési technológiák, amelyek egyben anyag- és energia- igényesek isi. Éhnek követkéz^ tében az energia- és anyag­felhasználás megtöbbszörö­ződött, így van ez az élel­miszeriparban is. A 70-es évek elejétől rohamosan emelkedő energia- és anyag­árak világszerte egyre hatá­rozottabban a takarékos megoldásra kényszerítik a termelőket, hiszen egyre vi­lágosabbá válik az, hogy a nemzetközi piacokon csak gazdaságosan előállított ter­mékekkel lehetünk verseny- képesek. A versenyképesség egyik kulcskérdése a ráfordítások mérséklése. Ezért fordult 1981. március 1-én Váncsa Jenő mezőgazdásági és élel­mezésügyi miniszter a Mi­nisztertanács említett hatá­rozata alapján, a mezőgaz­daság és élelmiszeripar dol­gozóihoz a következő kér­déssel : „Kérem a vállalatok, szö­vetkezetek és a program va­lóra váltásában érintett más szervezetek, intézmények ve­zetőit és dolgozóit, tegye­nek meg mindent azért, hogy az akcióprogram rájuk vo­natkozó, náluk hasznosítha­tó részleteit miinél teljeseb­ben valósítsák meg. Terjesz- szék ki elemző, tervező és innovációs munkájukat a programban olyan más terü­letekre is, ahol anyagmeg­takarítás, költség- és veszte- ségcsokkenés érhető el. Munkájuk során tartsák szem előtt azt, hogy mind a vállalati, mind a dolgozói jövedelemnövekedés egyik döntő feltétele a versenyké­pes árutermelés. Ezért le­gyen a most közreadott ak­cióprogram végrehajtása az agrár- és élelmiszeripari ágazat valamennyi dolgozó­jának személyes ügye”. A idézetben, említett program „A gazdaságos anyagfelhasználás és tech­nológiakorszerűsítés felada­tai az agrárágazatokban” cí­mű anyagban jelent meg. Ez az anyag az alábbi fej­lesztési célkitűzéseket tartal­mazza az élelmiszerfeldolgo­zó ágazatban: 1. ) A feldolgozási célnak legmegfelelőbb nyersanyagok biztosítására bővíteni kell az objektív minősítésen alapuló nyersanyagok átvételi rend­szerének körét. Tovább kell folytatni az objektív minő­sítésen alapuló termékátvé­tel újabb lehetőségeinek fel­tárását, a megvalósítás mű­szaki-gazdasági feltételeinek meghatározását. A realizálás­ra a piac igényeivel össz­hangban, a gazdaságok szem előtt tartásával, az anyagi erőforrásoktól függően kell megtenni az intézkedéseket. 2. ) A kedvezőbb, gazdasá­gosabb anyagfel használást korszerű, új gyártása recep- túrákkal, azok kidolgozásá­val és gyakorlati alkalmazá­sával is elő kell segíteni. 3. ) Az anyagfelhasználási költségek csökkentését, az áruféleségek értékének növe­lését elő kell segíteni a cso­magolás- és azon belül is elsődlegesen a gyű j tőcsoma­golás fejlesztésével, ami a raktározási és szállítási vesz­teségek mérséklését is lehe­tővé teszi. 4. Az eredményes gazdál­kodás további fokozásának egyik alapvető útja a fel­használt tőkés importanya­gok — álap-, segéd- és járu­lékos anyagok — minél na­gyobb hányadának részbeni vagy teljes kiváltása hazai vagy szocialista termékkel. 5. Az anyagveszteségek csökkentéséért javítani kell a tárolási körülményeket, mind az alap-, segéd- és járulékos anyagoknál, mind a készáru-raktározásnál. 6. Csökkenteni kell a szál­lítási költségeket, javítani kell a fuvarszervezést és a lehetőségekhez mérten mér­sékelni kell a szállítási tá­volságokat. 7. Az élelmiszeripari fel­dolgozás során keletkező iker-, melléktermékek és hulladékok teljesebb körű, magasabb szintű, gazdasá­gos feldolgozását kell meg­valósítani nagyobb részben takarmányként, kisebb rész­ben humán célú továbbfel- dolgozással. Az élelmiszer- feldolgozás melléktermékei­nek takarmányként történő hasznosítása egyébként ré­szét képezi a takarmányfe­hérje-gyártással és felhasz­nálással összefüggő MT ha­tározat végrehajtásának. 8. Az anyagtakarékosság hatékonyabbá tételében je­lentős tényező az energia­felhasználás fajlagos csök­kentése. Ezen belül kiemelt fontosságú a fajlagos hőe­nergia-felhasználás mérsék­lése, az azt megvalósító tech­nológiák, eljárások kialakítá­sa. illetve alkalmazási körük szélesítése. A fenti célkitűzések egy­értelműen vonatkoztathatók saját vállalatunkra is. Az 1983. évre vonatkozó tervünk mintegy 662 millió Ft értékű dohány anyagfel­használást tartalmaz, ennek 1%-os mértékben történő csökkentése mintegy 6.6 mil­lió Ft költségcsökkentést tesz lehetővé. Ez a költségcsökkentés a tervben rögzített vállalati eredményt 10%-kal növelheti. A dohány és más anya­gokkal való takarékosság fontosságát az is bizonyítja, hogyha összehasonlítjuk az ebben rejlő lehetőségeket pl. az energiafelhasználás költ­ségeivel. Vállalatunknál az összes villamosenergia felhasználási költség 1982-ben 6,5 millió Ft volt. Elgondolkodtató, hogy 1%-os dohánymegtaka­rítás fedezi a teljes villamos­energia költségértékét Ez természetesen nem je­lenti azt, hogy ne töreked­jünk a villamos, a gáz és más energiahordozókkal tör­ténő megtakarításra, de le­hetőségeinket figyelembe vé­ve arra kell felhívnom a fi­gyelmet, hogy nálunk első­sorban az anyagmegtakarítás fokozásának van a legna­gyobb jelentősége. Az anyagmegtakarításra való törekvés egyik nagyon fontos része a technológiai korszerűsítés, elsősorban a dohányelőkészítés, a cigaret­tagyártás területén a megle­vő gyártmányokra vonatkoz­tatva. De ezzel párhuzamo­san szükséges, hogy gyárt­mányfejlesztési munkánknál alapvető feltétel legyen az új gyártmányok kialakításánál a lehető legkorszerűbb gyár­tási eljárás kialakítása is, amelynek megvalósítása ked­vező hatással lehet a már meglevő gyártmányok anyag­felhasználására is. Itt szeretném felhívni a munkahelyi vezetők, az üzem­részi DHAB-ok, a szoci­alista brigádok és mások fi­gyelmét arra, hogy program­jainkban vegyék figyelembe az említett fejlesztési célki­tűzéseket, és saját lehetősé­geik újbóli felmérésével, majd ennek alapján felada­(Folytatás a 2. oldalon) A közelmúltban látogatást tettek gyárunkban azÉDOSZ központi vezetősége mellett működő ifjúsági bizottság tagjai. Több élelmiszeripari vállalat ifjúsági felelőse is elkísérte őket kétnapos ta­pasztalatcseréjükre, mely az Egri Dohánygyárban kezdő­dött. Vállalatunk életéről, a szo­ciális tervek végrehajtásáról dr. Domán László igazgató tájékoztatta a vendégeket. Ezt követően a fiatalok éle­téről számolt be Fülöp And­rás, a KISZ-bizottság titkára és Teleki Sándor, a szak- szervezet ifjúsági felelőse. Sok kérdés hangzott el ar­ról, hogyan sikerült ilyen jól működő kollektívát lét­rehozni a vállalatnál, hogyan törődnek a pályaikezdő fia­Az 1983-as évet sok prob­lémával, gonddal kezdtük. A közgazdasági szabályozók módosítása, szigorítása már önmagában kedvezőtlenebb gazdálkodási körülményeket teremtett. Cigarettatermelési progra­munk 420 millió darabbal lett alacsonyabb, mint az előző év azonos időszakában és csökkent ezzel összefüg­gésben a filterrúd-termelés is. Sőt február 1-én a Sátor­aljaújhelyi Dohánygyár is lemondta filterrúd-megren- delésének több mint 80%-át. Az első negyedévi gazdál­kodásunkat reprezentáló mu­tatók itt-ott negatív, de többnyire pozitív helyzetéről szólnak. Nézzük hogyan ér­tük ezeket el: A filteres cigaretta terme­lési programunkat 7,9%-kal túlteljesítve 1 milliárd 485 millió db cigarettát termel­tünk. A termelési szerkezet azonban eltér a tervezettől, az alacsonyabb termelési ér­talok beilleszkedésével, mi az a vonzerő, ami ide köti a fiatalokat. Nagyon sok vé­lemény és javaslat hangzott el,, egyéni tapasztalatok cse­réltek gazdát. Elismerően szóltak a vállalat DH akció­bizottságának és minőségi körének munkájáról. Többen szeretnék, ha bevezetnék sa­ját munkahelyükön is. Ered­ményességét példázza a 107 millió forintos nyereség. A szakszervezet munkájáról Bódi Lászlóné, a szakszerve­zeti bizottság titkára tartott rövid ismertetőt. A vendé­gek ezután megtekintették az új szociális épületet, majd megismerkedtek a gyártó-és csomagoló gépsorokkal. Na­gyon tetszett nekik a kondi­cionáló terem és a KISZ- klub is. Igazán büszkék le­tékű gyártmányokból terme­lünk többet, míg Marlboró- ból csak 56%-át gyártottuk le a tervezett mennyiségnek. Az alacsonyabb cigaretta- termelési program miatt a bázishoz képest mintegy 380 ezer db szivarral magasabb termelést programoztunk, ezzel szemben attól 1 mil­lió 700 ezer db, a program­tól pedig több mint 2 mil­lió db a lemaradásunk. A szivartermelés, mint azt tapasztaljuk, évről évre visszatérő krónikus termelési ütemtelenséggel küszködik, ami döntően létszámellátási problémákkal függ össze, de e kérdés ilyen hosszú távú megoldatlansága más — szervezési és termelésirányí­tási — problémákat is tük­röz. Létszámfelhasználásunk ugyanis nem indokolja ezt a nagyfokú termelési lema­radást. Amíg a cigarettater­melés mennyisége a bázis­hoz képest 17,2%-kal, a hetnek rá dolgozóink. Este egy másik élelmiszer­ipari üzem, az Eger Mátra vidéki Borgazdaság pince­klubjába szólt a meghívá­suk, ahol folytatták a ta­pasztalatcserét. A hangulat kellemes volt, ami részben e vállalat kiváló termékei­nek köszönhető. Az éjszakát gyárunk felsőtárkányi üdü­lőjében töltötték. Másnap Szabó Béla, az ÉDOSZ megyebizottság tit­kára tájékoztatót tartott a megye szakszervezeti életé­ről, majd városnéző sétára invitálta a vendégeket. A küldöttség tagjai kelle­mes benyomással, élmények­kel, tapasztalatokkal gazda­godva távoztak Egerből. T. S. szivartermelés 22,2%-kal alacsonyabb, addig létszám­felhasználásunk csak 3,2%- kal maradt alatta a bázis­nak és 1,9 %-kal kevesebb mint a tervezett. Ezekből az következik, hogy kapun be­lül megvan a termeléshez szükséges létszám, csak nincs a megfelelő helyen, ill. megfelelő módon foglalkoz­tatva. Természetes, a létszámel­látásban nagymértékben köz­rejátszott az infulenzajár- vány miatti magas betegLét- szám. Februárban átlagosan napi 25 fővel, márciusban pedig napi 60 fővel volt ma­gasabb a betegek száma, mint a tavalyi év azonos hónapjaiban. Termelési programunk ki­alakításánál természetesen figyelembe vettünk sok olyan tényezőt, amelyre a mi gaz­dálkodásunk nem lehet be­folyással. Így alacsonyabb (Folytatás a 2. oldalon) (mMmmmmMms mim mm )

Next

/
Oldalképek
Tartalom