Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1982-00-01 / 4. szám

A decemberi számunkban meghirdetett közművelődési vetélkedő IV. fordulójának kérdései:

1. Kik írták alá a gyászos müncheni egyezményt;, mikor és mi volt a megegyezés lényege?

(Helyes válasz 3 pont)

2. Melyik világhírű, más néven ismert drámaíró igazi neve volt Jean Baptiste Poquelin?

(Helyes válasz: 1 pont)

3. Ki alkotta a milliók által beszélt eszperantó nyelvet?

(Helyes válasz: 1 pont)

4. Milyen rokonságban van egymással Elektra és Iphigeneia?

(Helyes válasz: 1 pont)

5. Ki írta a Teli torokból című poémát?

(Helyes válasz: 1 pont)

6. Ki volt -az első, nem európai író, aki Nobel-díjat kapott?

(Helyes válasz: 1 pont)

7. Melyik istent ábrázolta az ókor egyik csodájának tartott rhodoszi Kolosz- szus?

(Helyes válasz: 1 pont)

8. Hányán hiányoznak ebből a névsorból, és kik ők?

Berény Róbert, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Tihanyi Lajos (Helyes válasz: 3 pont)

9. „Mi verseny ez, hol egyik

kardosán Áll a meztelen ellenek szemében.

Mi függetlenség, száz hol éhezik,

Ha az egyes jármába nem hajol?” Kinek, milyen müvéből való az idézet?

(Helyes válasz: 3 pont)

Vetélkedő IV. forduló

10. Három dráma cimét soroljuk, a szerző ugyanaz. Ki ő?

A drámák: Coriolanus Cymbeline Pericles

Helyes válasz: 2 pont)

11. Szerzőjének halála miatt Franco Alfano fejezte be azt az operát, melynek bemutatója 1926. április 25-én volt a milánói Sca- laban. Ki a szerző és mi a mű címe?

(Helyes válasz: 2 pont)

12. A ..drámaírás fejedelme” címet adta Cervantes annak a spanyol írónak, aki a feljegyzések szerint 1500—1800 színpadi művet írt, és hányatott élete során volt Álba herceg titkára, az Armada katonája, de volt fegyenc és száműzött is. A teoló- lógia doktora és papi hivatása ellenére botrányos szerelmi kalandokba keveredik. Nálunk A kertész kutyája című műve

a legismertebb. Ki az író? (Helyes válasz: 2 pont)

A válaszokat legkésőbb 1982. május 15-ig kell leadni a tömegszervezeti titkárságon. Ott vehetők át a szóbeli versenyre összeállított irodalomjegyzékek is.

A második forduló helyes megfejtései:

1. Ecuador, Nigéria, Szenegál

2. Kilimandzsáró, 5895 méter

3. Marcel Proust

4. Mányoki Ádám

5. Rossini: A sevillai borbély

6. Csontváry Kosztka Tivadar — Pécs

7. Móra Ferenc: Aranykoporsó

8. Macbeth. Otelló, Falstaff 9.1948 — London

1952 — Helsinki 1956 —■ Melbourne

10. Ybl Miklós

Í884. szeptember 27. Erkel: Bánk bán I. felvonás, Erkel: Hunyadinyitány, Wagner: Lohengrin I. felvonás

11. Szécsi Mária (esetleg Széchy)

Akik megénekelték: Gyöngyösi István, Petőfi Sándor, Arany János, Csokonai Vitéz Mihály, Tompa Mihály. Jean de Laboureur, Vitkovics Mihály, Kisfaludy Károly, Dóczi Lajos, stb

12. Trygve Lie, Dag Hammarskjöld, U Thant, Kurt Waldheim, Javier Perez de Cuellar.

Készletgazdálkodásunk

A vállalati készletgazdálkodásra érvényes jelenlegi szabályzók — csúszóátlagos mérés — szerint 1982. évben, az előzetes tervek szerint 157 753 eFt-os átlagos készletszint látszott tarthatónak. Mivel azonban a Magyar Nemzeti Bank — a tavaly kialakított álláspontjával ellentétesen — felszabadította az 1981-ben és 1980-ban a tartható készletszinttel szemben mutatkozó összességében 1546 eFt-nyi megtakarításunkat, így az idei készleteink maximális átlaga 162 335 eFt-ra alakult. (Hogy ez hogyan jött ki, és a csúszóátlagos mérés egyéb rejtelmeiről egy másik — későbbi — cikkben részletesen írok majd.) Ez azt jelenti, hogy a tavalyi 180 517 eFt-os átlagkészlethez képest „mindössze” mintegy 18 MFT-tal kell csökkentenünk készleteink értékét.

Az 1982. éves hiteltervünk összeállításakor a következő negyedéveket zárókészletekkel számoltuk:. .(Utána zárójelben tájékoztatásként leírom az 1981. évi tényadatokat is.)

1982. évi tervezett eFt-ban I. 1. 168 680 (165 607)

III. 31. 170 000 (184 755)

VI. 30. 165 000 (206 531)

IX. 30. 154 000 (163 684)

XII. 31. 152 000 (168 680)

A tavalyi évre visszatekintve három lényeges megállapítást kell tegyünk:

— dohánykészleteink általában elfogadható szinten álltak,

— az egyéb anyagféleségeknél lényeges (és logikus

megmagyarázhatatlan) emelkedés mutatkozik. 1981 január 1-én

95 249 eFt

1981. december 31-én

119 909 eFt

különbség: +24 660.— eFt.

— a készárukészletek rendkívül ingadozóak:

1981. I. 1.

III. 31. VI. 30. IX. 30. XII. 31.

10130 eFt 21 632 eFt 35 728 eFt 10 914 eFt 13 332 eFt

E három következtetésből

adódnak az erre az évre vonatkozó fontosabb tennivalóink :

1. Dohánykészleteinket továbbra is figyelni kell, hogy ne menjenek a mindenképpen szükséges fölé. (Pénzügyi-finanszírozási okoból el kellene érni, hogy az időszakok folyamán egyenletesen szállítsanak, ne a hónap elején szállítsák le a megrendelt mennyiség nagy részét.) Megjegyzem, hogy ennél a készletcsoportnál a legkönnyebb elérni, hogy negyedévek végén — y.ükség esetén — néhány napra fogják vissza a szállításokat.

2. Egyéb anyagoknál rendkívül nagy emelkedés mutatkozik a tavalyi évben. Ezt mindenképpen — nagyobb odafigyeléssel, gondosabb gazdálkodással — csökkenteni kell.

Alufólia (és aranyfólia együtt). A tavalyi egészéves felhasználásunkat fi- gyelembevéve az év elején

(január 1-én) a teljes évi felhasználásunknak csaknem 22%-a a raktárakban tartózkodott. (Tavalyi és idei tervezett termelésünk nagyságrendileg azonos, és szerkezetében is nagyon hasonló, vagyis a tavalyi és az idei fóliafelhasználást azonosnak véve, nem tévedek túl nagyot.) A bentlevő 27%-nyi készlethez március 24-vel bezárólag további csaknem 31%-nyi anyag érkezett be raktárunkba. Ezekből az következik, hogy március végéig rendelkeztünk a teljes éves felhasználás több mint felével. (52,8%) Kreppelt papír. Megint a tavalyi éves felhasználáshoz hasonlítva az adatokat ( a fenti indoklás alapján) az év elején 36%-nyi nyitókészlettel rendelkeztünk. Ehhez március 4-ig bezárólag további 18%nyi mennyiség érkezett, vagyis ennél az anyagfajtánál is túl vagyunk már a féléves szükségleten. Itt meg kell jegyeznem, hogy terv szerint papír-filter termelésünk a tavalyihoz képest több mint 17%-kal csökkent.

Ügy gondolom, hogy e két példából is látszik, hogy e téren is van még mit tennünk már csak azért is, mert bérelt raktáraink az ilyen egyéb anyagokkal vannak tele, és ezek bérlete éves szinten csaknem egymillió Ft. (bár tudatában vagyunk annak, hogy ennek csökkentésére nincs sok esély.)

3. Készáru-készleteinkről fentebb írtam, hogy tavaly rendkívül ingadozóak voltak. Ennek megoldása, egy többé-kevésbé optimális szint kialakítása (és betartása) megoldható. A nagykereskedelmi vállalathoz fűződő kapcsolataink meglehetősen jók, vagyis a megállapodott mennyiséget át is veszik, ezért a tervezett készlet betartása viszonylag egyszerű. Túlgyártást csak any- nyit szabad megvalósítani, amennyit készletszintünk megenged.

Tudatában kell lennünk annak is, hogyha készáru- készletünket túllépjük, ezt csak egy másik készletfajta csökkentésével együtt tehetjük meg. Vagyis készletfajták egymás rovására való módosítása, hullámzása

megengedhető, ha az adott időpontra előírt készletértéket összességében nem lépi túl.

Hangsúlyozottan fel kell hívni a készletgazdálkodással foglalkozók figyelmét arra, hogy ebben az évben a bank negyedévenként figyeli a tervezett készletszint betartását és tájékoztatásuk szerint, ha már például március 31-én túllépjük a tervezettet, a növekményt tartósnak minősíti és az azzal járhat, hogy vagy rosz- szabb esetben a növek* vény 50%-át fejlesztési alapból átteteti forgóalapra, vagy jobb esetben a növekménynek megfelelő hitelrészt átminősíti forgóalap megelőlegzési hitellé, aminek viszont magasabb kamatlába van, mint az egyéb forgóeszköz-hitelnek.

Mire e sorok megjelennek az I. negyedévet záró készletszint a főkönyvi kivonatból már ismert, de a cikk megírásának időpontjában még csak várható adatokra támaszkodhatunk. Nos, a jelenlegi ismereteink szerint a március 31-i készletszint a megengedett 170 millió Ft-os érték közel lesz, vagyis az I. negyedévet ebből a szempontból sikeresen zártuk. Ez mindenképpen kedvező, de a probléma a készletszűkös állapot egész évben, sőt jövő évben is ható tényező lesz.

A nem megfelelő készlet- gazdálkodás a fejlesztési alap vseztesége mellett állandó fizetési problémát is jelent, hiszen pénzeszközeink nagy része a készletek finanszírozásában fekszik.

Fontos feladata vállalatunknak, hogy pontos, korrekt számításokon alapuló készletgazdálkodási modellt állítson fel, számításokon alapuló készletnormákat alakítson ki, és természetesen a későbbiekben be is tartsa azokat.

Ennek elősegítését vállalta az SZVT vállalatunknál működő tagcsoportja, amikor fiatalokból egy olyan tea- mot hozott létre, amely a feladat kidolgozását és javaslati szintű megoldását tűzte ki célul.

Takács György

pénzügyi ovrh.

Beszéljünk

A bérezésről — annak ellenére, hogy ehhez a futballhoz hasonlóan szinte mindenki ért — sokaknak nagyon torz elképzelése, ismerete van. Jóllehet ebben az a körülmény is közrejátszik, hogy- a bér a vállalatnak költség, é6 mint ilyent csökkenteni igyekszik,

ugyanakkor a dolgozók jövedelme, amit pedig növelni szeretnénk.

Ez a furcsa ellentmondás azonban nem feloldhatatlan.

A bérköltség csökkentésére való törekvés ugyanis nem a bér abszolút tömegére irányul, hanem az egységnyi termelésre (termelési értékre, illetve árbevételre) eső bérköltség csökkentésére, vagyis a hatékonyabb munkavégzés a cél.

A bérezés nem egyszerű dolog. Ezért arra alig vállalkozhat bárki is, hogy néhány oldalon minden ezzel kapcsolatos kérdést kifejtsen. A lényegesebbek közül mégis érdemes néhányat áttekinteni, hiszen most zajlanak az 1982. évi bérfejlesztések.

A dolgozó szempontjából két jelentős kérdés van:

— milyen módon bérezik, és

— mennyit fizetnek neki?

A vállalat szemszögéből nézve még legalább egy kérdéssel meg kell ezt toldani:

— a bérezést a vállalat miből fedezi?

A termelés szervezése és irányítása szempontjából igen fontos a dolgozók tevékenységét motiváló tényezők szerepe. Az a tény, hogy egy adott munkahelyen dolgozók tevékenysége a különféle ösztönzőkkel nagymértékben befolyásolható, az ösztönző és motiváló tényezők alkalmazását előtérbe állította. Itt probléma abban is jelentkezik, hogy a különböző tevékenységeket nem lehet egyformán pontosan mérni.

A munka értékének mérési problémája minőségi és menyiségi oldalról egyaránt jelentkezik. A dolgozók azt szeretik, ha munkájuk mérése megfelelő pontossággal történik, ez megnyugtatja őkte. Ezt bizonyítja egy korábbi felmérés, melynek során ara a kérdésre, hogy a megkérdezett dolgozó által végzett munka díjazásánál milyen bérezést tart jónak, a megkérdezettek 72%-a a teljesítménybér valamilyen kombinációját jelölte meg. Indoklásul szinte kivétel nélkül azt hozták fel, hogy az általuk végzett munka így kifejezésre jut a bérben.

A bérformák kialakítása a vállalat döntési körében van, ezek azonban csak olyan keresetet eredményezhetnek, amelynek fedezésére a vállalat bér- és részesedési alapja elégséges.

A másik fontos, sőt legfontosabb kérdés, hogy mennyit fizetnek? Mindenkit foglalkoztat, sőt konkrétan fel is tették többen a kérdést, miért csak április 1-től van bérfejlesztés, hová lesz az első 3 havi béremelés; az így eszközölt 9%, nem is annyi stb.; stb.

Nézzük röviden :

A vállalat bértömeggel gazdálkodik, a költségvetés felé ezzel számol el. A bértömeg vállalati kategória, azt az összeget jelenti, amely- lyel a vállalat szabadon (a szabályozás-adta lehetőségek határán belül) gazdálkodhat. Ebből is érezhető, a vállalat számára az a jó, a nagyobb bértömeggel rendelkezik, ezért egyetlen olyan fillért sem tart visz- sza, amit felhasználhat, mert ugyanazt a pénzt a következő évben már csak adóval, vagy nyereségnöveléssel használhatja fel ismét. A

dolgozó szempontjából a bérszínvonal — egyszerűsítve az egy főre jutó éves áltagkereset — az érdekes.

Ha azt mondjuk, hogy — pl. 1981-ben — 9%-os a

bérfejlesztés mértéke, ez nem azt jelenti, hogy minden dolgozó ill. minden üzemrész, műhely egységesen 9%-os alapbéremelést kap.

Éspedig azért, mert:

— a béremelést differenciáltan — a vállalati felső vezetés döntése szerint — hajtják végre, van ahol 12%-ot kapnak, van ahol 6-ot, és lehet olyan is, ahol semmit;

— a bérek emedése a pótlékok és kiegészítő fizetések növekedését is magával hozza;

— a bérfejlesztéseknek ép■ pen az év közbeni végrehajtása miatt van egy úgyneveztt „áthúzódó hatása” is.

Égy vélem ez utóbbi magyarázatra szorul. Például, ha valaki tavaly május 1-én kapott 400 Ft fizetésemelést és ez a havi fizetésének 10 %-át jelenti, éves viszonylatban ez 6,7%-os alapbéremelkedés jelent. Ennek áthúzódó hatása a következő évre az a négy hónap (január 1. — április 30.) amíg az előző évben az alacsonyabb fizetése volt. Ha ez a dolgozó történetesen nem kap a következő évben fizetésemelést, jövedelme akkor is 4X400, azaz 1600 forinttal növekszik az előző évhez képest, mert most mind a 12 hónapban a magasabb fizetést kapja.

A dolog persze így is nagyon leegyszerűsített, mert a kereset alapbérből és változó bérből (prémium,; jutalom) áll és a kereset akkor is változhat, ha az alapbér nem változik. Az alapbér-növelést azonban mindenki előnybe helyezi, mert ez garantált, míg a prémium bizonytalan.

A bérszínvonal összehasonlításánál pedig mindig az összkeresetet kell az előző évi összkeresethez hasonlítani.

Az évközi béremeléseknél az első 3 vagy 4 hónapi bér nem vész el, ha nem alapbérként, akkor változó bérként év közben és év végén kifizetésre kerül.

Az évközi bérfejlesztés nem előírás, erről a vállalat igazgatója dönt. Alkalmazását az indokolhatja, hogy pl. az 1982. évi bérfejlesztéseket már 1981. decemberében megtervezzük, március, áprilisban kiadásra kerül, de azt tényelegesen, hogy mennyit fizethetünk adó mentesen, csak 1983. februárban (!) a mérlegeredmény birtokában tudhatjuk meg. Így a bizonytalanság mérséklésére a bérek változó részét célszerű növelni, ez egyébként ösztönzőbben is felhasználható, mint az alapbér.

A vállalat minden forintot igyekszik kifizetni, (és eddig ki is fizetett), annál is inkább, mert a következő évben egy magasabb bázisbérre kapja a központi 2%-ot és erre számítjuk a más forrásból származó növekményt. Az egyszerűsítené a dolgot, ha a béremelések január 1-től történnének, főleg a bérgazdálkodást végzőknek lenne könnyebb a dolga, de több pénzt sem tömegben, sem színvonalban akkor sem lehetne felhasználni. Így talán mégis áttekinthetőbb lenne a dolgozóknak is, könnyebben ellenőrizhetnék, hogy tényleges kilenc-e a 9%.

Reméljük erre is sor kerül.

— Bárdos Miklósné dr. — Közgazdasági osztályvezető