Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1982-00-01 / 3. szám

Csebokszári életképek A Csebokszári-lakótelep rengeteg embernek ad ott­hont. Igen sok dohánygyári dolgozónak is. Ezért indokolt, hogy lapunk hasábjain is ejtsünk néhány szót ezeknek a dolgozóknak a gondjairól, hozzáértve, hogy a többi ot­tani lakos is ugyanebben a cipőben jár ... Az alapkérdés az, hogy lesz-e a Csebokszári „város­rész”? Tehát nem „lakóte­lep”, hanem valóban „v á - rosrész”! Helyzetelemzés Egyre több és több lakás épül, az új kilencemeletesek példás gyorsasággal, tetsze­tős külsővel, alakkal-színnel egyaránt. Már a Shell-kú- ton túl is. A benzinkúton innen készülő négyemelete­sek ugyan a Luca székéhez hasonlóan alakulgatnak, de ez nem is baj talán. Igaz, hogy ezekre a lakásokra is várnak, igaz, hogy ezek el­készültével ismét javulna a „lakáshelyzet”, de... De ho­vá jámak-járnának az új lakók vásárolni. A „boltháló­zat” olyan sűrű, mint évek­kel ezelőtt, amikor még csak feleennyi volt az ottlakók száma. A „Ráckapu”-t nem számítva — mivel azt „le­terhelik” a közvetlen kör­nyezetében lakók, s a lakó­telep túlsó szélétől messze is van — három üzlet van, ahol élelmiszer-félét lehet kapni. A Vallon .út sarkán a kis bolt ellátása siralmas, s egyszerre tíz vásárlónál több nem fér bele. A Fala­tozó speciális bolt, ellátása már jobb, s ide talán már harminc ember is befér. Tülekedve. Így aztán szinte mindenki az ÁFÉSZ ABC- áruházba megy, mert ott az általában otthon szükséges dolgokból elég széles a vá­laszték, de munkaidő után és szabad szombatokon a vásárlás — izzadás — sor- banállás a pénztárnál — egy őrület. S amit az ember nem mindennap, de „éppen most” keres, az nincs. Szal­véta, fogpiszkáló, ez-az például, de sokszor alapvető dolgok. Így aztán ha az em­ber elindul három dolgot vásárolni, a három hely be­járása után a negyediken kapja meg. Esetleg. Ki kellene már egyszer számolnia valakinek, hogy egy Csebokszári lakosra hány négyzetmilliméternyi bolti bevásárló-alapterület jut! Ha valakinek ez nem tet­szik, akkor bemegy a Vo­lán valamelyik számú he­lyijáratával a „városba”, be­vásárol és a sok holmival hazatülekszik valamelyik számú buszon. Attól függő­en, hogy egy — vagy össz- vonalas bérlete van, a vá­rakozás ezt megelőzően hosszú, vagy hosszabb idő­tartamú lehet. Van még megoldás, csak el kell ol­vasni a Volán menetrendjét. Egyvonalas bérlet más szá­mú járatra csak „szakaszo­san” érvényes, így ha „más számú” busz jön, a „szaka­szok” közötti távolságot a bevásárolni — volt utas gyalog is megteheti. Persze, be lehet vásárolni munka­idő után, s így — a szaty­rokkal — tovább növelni a csúcsidőszak amúgyis tűr­hetetlen zsúfoltságát. A csebokszáriak irigyked­ve nézik a belváros épülő és már megnyílt áruházait, amelyeket valóban „embe­reknek” hoztak létre, mi­közben a lakótelepen eny­hén szólva primitív körül­mények vannak. ★ A csebokszári háziasszo­nya vasárnap „úrinő” akar lenni, nem akar főzni, No­sza, ebédeljen vendéglőben a család! Tizenegy óra táj­ban anya-apa-gyerek hoz­záigazítja gyomornedveit és nyálképződését a Volán- helyijáratok vasárnapi me­netrendjéhez, időben elkezd öltözni és — ha a gyerek­nek nem kell véletlenül az utolsó percben WC-re men­ni, —, el is éri a kiszemelt buszt. Ha „kellett”, várhat­nak egy félórát. Éhesen, de legalábbis már felizgatott gyomorral. összvonalas bérlet esetén a várakozási idő csak húsz perc. Persze, ezalatt át lehet sétálni a la­kótelep túloldalára is, s ott már csak tíz percet kell várni. Benn a „városban” tizenöt perc alatt hat-nyolc étterem kifüggesztett étlap­ját lehet tanulmányozni ké­nyelmes séta közben, s a legszimpatikusabbat válasz­tani. Itt csupán a befeje­zés időpontját kell gondosan betartani, hogy a visszaútnál se kelljen sokáig várni a buszra. Persze,' lesz étterem a Csebokszáriban is. Biztos, hogy lesz, hiszen a tanács egyik legilletékesebbje egy éve azt nyilatkozta a rádió­ban, hogy „a Csuvas-étterem igen előrehaladott állapotban van.” Az ottlakók gyorsan kinéztek az ablakon, azt hí­vén, hogy csoda történt, de aztán megnyugodtak: ugyan­úgy csak a csupasz beton­lábak nyújtózkodtak ott, mint az előző napon. Mint egy modern halikarnasszoszi mauzóleumrom. Persze lehet, hogy mint Artemisz temp­lomáé ... Az eltelt egy év alatt az­után az ÁFÉSZ ezekből a pillérekből csodálatos atom­biztos bunkert varázsolt. El is fogyott a sok cementre a pénze. Így azután nem cso­da, hogy jó ideig nem foly­tatta az építést senki. In­gyen? De jött — nem a Tenkes kapitánya, hanem — a Panoráma, hogy meg­mentse a már bunkerba be­leölt munkát, anyagot, pénzt. Átvette az egészet és be is fogja fejezni. Már emeltek is a betonvár tornyára egy helyes kis csillagvizsgáló­formát, alighanem ez lesz a kupola, illetve a tető. Szép lesz, és kellett is már egy kis henger meg kúp a sok kocka meg hasáb közé. Re­méljük, mostmár nem kell sokáig várni az első lakóte­lepi étteremre. Persze, ha valami paneles vagy köny_ nyűszerkezetes éttermet ter­veznek — talán már a har­madik készülne. Talán ugyanennyi pénzért. ★ Ha valaki délután még presszóba akar menni, ott a Szamovár. Szép, ízléses, de csak annak a húsz ember­nek — plusz négy a bárpul­ton —, aki befér. Ha nyár van, meleg s va­laki meg akar inni egy po­hár-korsó, üveg sört, választ­hat: vagy a „fakocsmában”, vagy a „bíbor” előterében. Mindkettő szűkös, az utóbbit legalább lehet „tágítani” ... Tavaly még a „fakocsma” előtt is lehetett, a „kerthe­lyiségben”, de ma ezt már hatósági tábla tiltja. Így az idén talán csak az a húsz­harminc ember lesz boldog, aki bent izzad, tolong, mi­közben szomját oltja. A megoldás ? Megvenni valamelyik boltban a sört, hazavinni, betenni a hűtőbe, leülni elé, várni egy félórát, kivenni, felbontani és raj­ta... ★ A csebokszári páciensnek leköszörülték a fogát. Termé­szetesen a belvárosban, elő­munkálatként. Este hétkor beleizzadtan kitámolyog a rendelőből, ki a mínusz tíz­fokos friss levegőre. Mélyet szippant, majd megőrül a fájdalomtól. Elszédeleg a postai buszmegállóhoz és vár. S mivel izzadt, kezd fázni. Azután jön egy ember, majd mégegy. Egyre többen toporognak, fáznak, a „fo­gas” páciens alig mer leve­gőt venni. Mint egy har­mincöt perc múlva aztán megjön a Volán „esti” me­netrendjéhez képest is késő busz, mindnyájan felpattan­nak és tíz perc múlva ott­hon vannak. A csebokszári lakos szom­baton pénzt — ne adj ’isten dísz-, vagy gyásztáviratot akar feladni. Fogja magát — mert a „szabad szombat ál­talános bevezetésével sem lesz zökkenő a szolgáltatá­sokban” jelszóval szombaton zárva manapság már az egyébként is gyesen levők­nek, nyugdíjasoknak és dél­utáni műszakosoknak nyit- vatartó 5. sz. posta — „hi­vatal” — felül a Volán sza­badszombatos menetrendje szerint közlekedő „járatra”, beutazik a postára, elintézi ügyeit, kiáll a megállóba — százkettediknek — és már mehet is haza. Ha valakinek valakije vé­letlenül 17 óra után hal meg, ugyanez a helyzet, hacsak nincs otthon telefonja. Leg­feljebb a buszon nincs tö­meg. Persze, hogy visszafelé mennyit kell várni... ★ Tavaly májusban a Volán — első nekifutásra — össze­állított egy közmegelége­dést kiváltó menetrendet, újjáalakította a járatokat. Ezzel „természetesen” együtt­járt, hogy majdnem minden­kinek meg kellett vennie az „összvonalas” bérletet, hiszen így — különösen a „város­ból” hazafelé igyekezve — bármelyik „vonalra” felülhe­tett. A dohánygyáriak különö­sen örültek — a többi, e vonal mentén levő vállala­tok, intézmények dolgozóival együtt a 13-as járat beállí­tásának, amely tízpercenként járt a csúcsidőszakokban és elkerülte a belvárost Azután jött a meglepetés. A nyári felmérések alapján augusztus 31-vel „korszerűsí­tették” a menetrendet. Ez a 13-asnál annyit jelentett, hogy azóta csak félóránként jár. Miért? Mert nyáron „nem volt kihasználva” a kocsi, nem volt zsúfolt, nem púposodott ki az oldala és nem egymás lábán álltak az emberek. Eszébe sem jutott talán az „átszerkesztőknek”, hogy szeptember elsején kez­dődik az iskola és megtöbb­szöröződik az utasok szá­ma? Így lehetett. Azóta az­tán van tömeg, van ideges­kedés reggel, hogy le ne késsük, mert egy félóra múl­va már a gyárban kell len­nünk, s a következővel ez már lehetetlen, és így tovább. Meg kell mondani, alapos munka volt. Már eddig is, de még tudtak fokozni. „Egyeztették” a menetrendet az érintett üzemek munka­idejével! Az Egri Dohány­gyárban például 16.15-ig dol­goznak. Ezért azt a járatot hagyták meg, amelyik 16.15- kor indul a törvényház elől a Csebokszári felé. Nehogy véletlenül el lehessen érni, ez a járat nem is késik! Se­baj, menjenek a gyáriak a 16.30-kor a Finomszerelvény- gyárhoz közlekedő járaton. Amelyen a Berva-lakótele- piek igyekeztek haza, hiszen nekik is csak félóránként van erre lehetőségük. Tömve lesz legalább ez is. Azután egy újabb nagyszerű húzás! Ezt a bervai járatot is meg­szüntették. A 16.20-kor a ka­pun kilépő dohánygyári, vá­laszthat: vagy a 16.45-kor in­duló 13-ássál megy haza, vagy, ha a kerek számot jobban szereti, a 17.00-kor induló bervaival. Van persze harmadik megoldás is: elsé­tál a Domus-hoz és felül az öt perc helyett tízpercenként — igaz, akor párosával — já­ró 12-esre és növeli ennek a járatnak egyébként is ember­telen „utassűrűségét”. Aki azt hiszi, hogy a Volán a feszültséget nem tudta to­vább fokozni — téved. Olyan ez,* mint egy jól felépített krimi. Felépültek a Shell-kút mögött a szép, új, kilenceme- letes házak. Beköltöztek a lakók. Nekik is dolgozni, is­kolába, óvodába kell menni­ük. Sőt, az elején említettek miatt még bevásárlásaikhoz ségeltetik. Mindenképp ala­is rendszerint autóbusz szűk- szándékozók száma, vették az új lakók az új bérleteket. A Volán meg növelte a gazda­ságosságot, javítva az egy kocsira jutó utasszámot. Ugyanis nem állított be új járatot, hanem parádés öt­letei a végállomáson megfor­dította a 13-as járat orrát — természetesen, a KRESZ-t betartva, áttette a kocsit az úttest másik oldalára — és a Shell-kút felé indítja az­óta is. A természetesen to­vábbra is félóránként — és természetesen nem csuklós — induló buszon így aztán van reggel annyi ember, hogy az ezt előidézni akarók boldo­gan dörzsölhetik össze tenye­rüket. ★ „Külső Csebokszáriban”, a géptelep mellett és a bak- terház alatt található a He­ves megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat szép kékszínű irodaépülete. Ez is nagy segítséget nyújt az előbb vázoltak elérésében. Az itt dolgozók jórésze ugyanis a „városból” jár ki munkahelyére, ugyanakkor a lakók meg be a „városba” a vállalat boltjaiba. Termé­szetesen busszal. Több, mint tízezer ember számára ugyanis még teljesen feles­leges iparcikk-boltot létesí­teni. Talán majd később. Így, ha valaki elfelejtett csa­vart venni, vagy kettővel kevesebbet vett, vagy egy- kettő eltört, mehet vissza a városba. Busszal. A többit lásd fent Ez egyébként mindennemű iparcikkre vo­natkozik. Az ABC-ben van, ami van, de fazekat, kana­lat, porcelánt, ilyeneket nem vesz az ember minden hé­ten. Következtetés A Csebokszári nem „északi városrész”, hanem igazi „la­kótelep”. Alvó-, lakó- és gyermekmegőrző hely. Ez utóbbi egyébként rengeteget fejlődött, bölcsödét, óvodát, iskolát egyaránt tekintve. A sok közül csak egy pél­dát említsünk meg a „város­részek” közül: Debrecenben a Vénkert, Üjkert és így to­vább, egyaránt városrészek­nek tekinthetők, az egriek számára elképzelhetetlen el­látással, nevelési központtal, üzletsorokkal. Nem lehetne ezt egyszer megnézni, s utá­na kapcsolatokat teremteni más „bedolgozókkal” is? Vállalatokkal, ÁFÉSZ.ekkel, tsz-ekkel, állami gazdasá­gokkal, a SKÁLÁ-val? „Városrész” akkor lesz, ha lesznek üzletei, lesznek ét­termei, lesz eszpresszója, lesz egy valamilyen mozija, meg hát olyasmik, amelyek ezt az egész lakótelepet vá­rosiassá. de legalábbis az alapvető igényeket, szükség­leteket tekintve — termé­szetesen az evésen és alvá­son kívül — önellátóvá te­szik. Ha csak a lakások szá­ma nő, tovább romlik az amúgyis már régen meg­bomlott, vagy soha meg sem volt egyensúly. Persze, így valamelyest csökkenne a buszok „kihasz­náltsága” és nagyon csök­kenne a csebokszáriak irigy­sége a belvárosiak iránt, látva a gyönyörű új Mágnes vagy ABC-áruházat, a Ská­lát, a Centrumot, meg a töb­bieket. Meg, tudva azt, hogy szombaton lega­lább délig nyitva van a pos­ta. hogy lehet egész nap és minden nap újságot kapni, és így tovább. Ennyi ember igazán, természetesen lépés­ről lépésre, megérdemelné. Hiszen — és ezt is látni tud­ni kell — reggeltől estig, vagy estétől reggelig a bel­város és a déli városrész vállalatainak, üzemeinek in­tézményeinek „munkaerői”, hogv ezenkívül még például a Finomszerelvénygyárról el ne feledkezzünk. Szeretném megélni, hogy leírhatom: Csebokszári-városrész. így idézőjel nélkül. B. Gy. A III. alapszervezet veze­tősége a szivarágazat fej­lesztési terveiről tárgyalt. Az Egri Dohánygyárnak, mint önálló vállalatnak és mint az országban egyedül szivart termelő üzemnek kötelessé­ge a fogyasztók igényeinek maradéktalan kielégítése. Tehát annak ellenére, hogy a szivargyártás nem nyeresé­ges, továbbra is termelni kell. Ebből adódóan alapvető érdek, hogy keresni kell azokat a lehetőségeket, ame­lyek csökkentik a vesztesé­get. A veszteség csökkenthető dohányanyag — megtakarí­tással, a receptúrák tonna­egységárának csökkentésé­vel, új gyártmányok beveze­tésével, valamint új techno­lógiák és gépek beállításával. Jobb munkaszervezéssel, lel­kiismeretes munkával anyag­megtakarításra van lehető­ség. Ezt bizonyította az 1981- es év, amikor az agregátok felújításával 3,5%-os anyag­megtakarítást értek el. Ked­vező hatású volt a fonógé­peknél bevezetett új bérezé­si rendszer is, mely ösztön­ző volt a megtakarításra. így sikerült az év folya­mán 8,64%-os anyagmegta­karítást elérni. Kísérletek folytak olcsóbb dohányok be­építésével a Csongor szivar receptúrájának kialakítására. Ennek hatása 1982-ben je­lentkezik, várhatóan mintegy 30%-kal csökkenti a tonna­egységárat. 1982-ben a szivarágazat a A nagy teljesítményű EKIBASZTUZ—URAL villa­mos távvezeték számára új szupertranszformátor készült, amelynek kipróbálása nem­régen fejeződött be a Zapo- rozstranszformátor Termelési Egyesülésnél. A szupertransz­formátor tervezett terhelése 667 ezer kilovolt/amper. 1981 végéig három ilyen óriási transzformátort küldenek az épülőfélben levő távvezeték­hez. Az ilyen típusú szuper- transzformátor minőségileg új terméke az energetikai megszokottól eltérő szivaro­kat is kíván gyártani. A ter­vek szerint cigarettagyártó­gépet alakítanak át úgy, hogy azon szivart lehessen előállí­tani. Töltőanyaga vágott bél lesz, a burkoló pedig barna színű cigarettapapír, fonva és fonás nélkül Ennek jelentősége a ter­melékenység növelésében lesz, ugyanis a Csongorhoz viszonyítva három-kilenc­szeres növekedéssel lehet szá­molni. A következő évek prog­ramjában szerepel egy új bábgép és szivarcsbmagoló- gép vásárlása is, amely két fős kiszolgáló személyzettel elvégzi 12 fő eddigi munkáját. Az elképzelések között sze­repel egy borítékpácoló be­rendezés elkészítése, amely a jelenleginél magasabb tel­jesítménnyel dolgozik és jobb minőséggel. Bélszárító szekrény építé­sét is tervezik, amely kisebb helyen, kíméletesebben szá­rítja a szivarbelet. Ezekkel a műszaki megol­dásokkal mintegy 500 m2 tech­nológiai tér szabadul fel, melyet a cigarettaágazat technológiai terének bővíté­sére fel lehet használni. A vezetőség kéri a párt­tagokat, hogy aktívan vegye­nek részt a rájuk háruló fel­adatok megoldásában, szó­val és munkájukkal is ági* táljának az elképzelések megvalósításáért. — nagy — gépgyártásnak. Lényege, hogy több berendezés teljesítőké­pességét egyetlen aggregátor­ban összpontosítják, ezzel ol­csóbbá teszik a villamos-táv­vezeték alállomásainak épí­tését, kiküszöbölik a nagy távolságra történő energia- szállítás veszteségeit. Ezek a transzfrmátorok fontos sze­repet játszanak a Szovjet­unió egységes energetikai rendszerének továbbfejlesz­tésében és az áramszolgálta­tás minőségének megjavítá­sában. yy Átszervezés” Bátran állíthatom, hogy -ez a szó az emberek tudatában nem tartozik a legszimpatikusabb szavak közé. Talán még azt is megkockáztathatom, hogy túlnyomó többségükben kicsit ellenséges érzéseket is kivált. Ha a dolgoknak egy kicsit mélyebben utána nézünk, talán nem is alaptalanul. Idősebb dolgozóink megértek már egy_két olyan átszer­vezést, mely nem éppen a legjobban sikerült. (Ez nemcsak vállalatunkra érvényes, de úgy általában is. Az is igaz, az emberek többsége idegenkedik az újtól, jobban szereti a már megszokottat, begyakorlottat, Az új dolgok bevezetőjének mindig be kell bizonyítania, hogy jobbak és nagyobbak lesznek a lehetőségek minden szem­pontból, alkalmasint anyagilag is, ami nem is megvetendő szempont, hiszen mindannyian a piacról élünk. Gyárunkban az elkövetkezendő időszakban ilyen átszer­vezések tanúi lehetünk. Szűkebb munkaterületünkön, a cigarettagyártási osztá­lyon ez már el is kezdődött, s jelenleg gépeink átcsoporto­sításában nyilvánul meg. Ez nem kis feladatot jelent az átcsoportosítást végzőknek, és a mellettük párhuzamosan termelőmunkát végzőknek egyaránt. Vezetőink tájékoztattak bennünket és kértek, hogy megértéssel fogadjuk ezt az új helyzetet. Ebben a szituációban azonban, azt hiszem, nemcsak a pillanatnyi (esetleg még ideiglenes) helyzettel, de egymás­sal, munkatársainkkal is megértőnek kell lennünk. Továbbmenve: a rátermettebbek, a pillanatnyilag kedve­zőbb helyzetben levők ne csak biztassák, de segtísék is munkatársainkat. Ebben a helyzetben, azt hiszem a szocia­lista brigádtagoknak kell élenjárni. Mint általában minden átszervezésnek, ennek is az a cél­ja, hogy vállalatunk előrehaladását és ezáltal mindannyi­unk egyéni előbbrehaladásának ügyét is segítse. Sikeréhez nem kis mértékben mi magunk járulhatunk. Még egyszer hangsúlyozom, — ehhez mindannyiunknak sok megértésre, türelemre és még becsületesebb munkára van szüksége. Mihály Ferenc Óriás transzformátorok DOHÁNYGYÁR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom