Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1982-00-01 / 2. szám

Munkavédelmi helyzet a múlt évben 1981. évben vállalatunknál 11 üzemi baleset történt. A kiesett munkanapok száma: 209. Az elmúlt három év átla­gához viszonyítva a balesetek száma 57%-kal, a kiesett munkanapok száma 139%-kal emelkedett. Az emelkedés jelentős mértéke annak tudható be, hogy egyrészt 1981. január 1-től kibővült az üzemi balesetek fo­galmának köre. A 11 üzemi baleset közül, ami a vállalat működési kö­rén belül következett be, 8 baleset volt kivizsgálást igény­lő, 123 kiesett munkanappal. A baleseti okokat vizsgál­va megállapítható, hogy azok munkagéppel, anyag­mozgatással, illetve karban­tartással voltak kapcsolato­sak. A balesetek bekövetkezé­sét döntő többségben (70%) a dolgozók sízabályellenes munkavégzése okozta. (Moz­gó gépbe való benyúlás, kar­bantartással kapcsolatos, nem megfelelö szerelési mód, ké­ziszerszám előírásellenes használata, a műveleti mun­ka nem kellő megszervezé­se stb.). A fenti okok miatt 7 eset­ben kellett a munkavédelmi szabályok be nem tartása miatt fegyelmi felelősségre- vonásit alkalmazni, és tekin­tettel a balesetek számának emelkedése miatt 4 munka­helyi vezető éves prémiumát csökkenteni. A munkavédelmi tevékeny­ség eredményességét általá­ban a balesetek számának alakulásából lehet lemérni. Azonban annak ellenére, hogy 1981-ben a balesetek száma emelkedett több intéz­\ kedést tettünk — a korábbi évekhez hasonlóan — a bal­esetelhárítási munka növelé­se, a munkakörülmények ja­vítása, a balesetek megelő­zése érdekében. A munka- körülmények javítására a tervezett 3981 mFt helyett 5462 mFt-ot fordítottunk. (Munkahelyek megfelelő ki­alakítása, épületek állagának megóvása, közlekedési utak, padlóburkolatok karban­tartása, a világítás, szellőzés, fűtés biztosítása, az anyag- mozgatási munkákhoz szük­séges segédeszközök biztosí­tása, a ládazárás gépesítése, öltözők, fürdők és szociális Létesítmények karbantartá­sa, a biztonságos gépállapo­tok megteremtése stb.) Mindezek ellenére azon­ban a vállalatnál vannak olyan munkahelyek, ahol nem tudjuk biztosítani dol­gozóink számára a megfele­lő munkakörülményeket. Ilyenek a cigarettaelőkészí­tés, cigarettagyártás, ciga­rettacsomagolás, filtergyár­tás munkahelyei, ahol az ott dolgozók a megengedettnél nagyobb zajhatásnak vannak kitéve. Ezen dolgozók száma 364 fő. Ehhez jön még a cigarettaelőkészítés 48 dolgo­zója, ahol nem megfelelőek a légállapotok. A vállalat szociális tervé­ben a VI. ötéves terv folya­mán szerepel a gépek alap­zajának műszaki úton törté­nő csökkentésének megoldá­sa, illetve a megfelelő lég­állapotok biztosítása érdeké­ben szükséges szellőző rend­szer kialakítása. Ezen a te­rületen elsősorban a műsza- ki szakemberektől várunk jelentős segítséget. Az Egri Dohánygyár 1981. éves munkavédelmi tevé­kenységéhez nagymérték­ben hozzájárultak a munka­védelmi őrmozgalom szak- szervezeti és KlSZ-aktivis- tái, a szocialista brigádmoz­galom tagjai. Az elmúlt év­ben mintegy 80 fő munka- védelmi őr tevékenykedett. Munkájukról elismerően kell szólni, hiszen az észrevétele­ink alapján számos veszély- forrást szüntettek meg. A jövőben is számítunk a munkavédelmi aktivisták munkájára, akik sokat te­hetnek azért, hogy a mun­kahelyeken minél kevesebb dolgozó szenvedjen balesetet és biztonságos körülmények között dolgozhasson. Ez a munka komoly össze­fogást, a feladatok szinte ki­vétel nélküli, maradéktalan végrehajtását igényli mind­annyiunktól. Várkonyi József Brigádmunka-értékelés a cigarettagyártáson Január 17-én a cigaretta­gyártás dolgozói összevont brigádgyűlést tartottak, me­lyen a szocialista brigádok szgmot adtak az elmúlt évi tevékenységükről. A meghí­vott vendégek között volt dr. Huszti Ferenc főmérnök, aki — velünk együtt — meg­hallgatta a hrigádvezetők beszámolóját, majd méltatta a cigarettagyártás dolgozói­nak tevékenységét. A brigád- veizetők elmondták többek között, hogyan igyekeztek a selejtet csökkenteni, milyen társadalmi munkákat végeztek hogyan segítették a rokkan­takat a nemzetközi év alkal­mából. A teljesítményben jó eredményt értek el, hiszen a tervet, ha kevéssel is, de túlteljesítették a cigaretta­gyártás dolgozói. Szanyi Nagy Mihály cigarettagyár­tása művezető, összegezve a brigádvezetők beszámolóját elmondta, hogy a mennyisé­gi termeléssel a jövőben sem lesz probléma. Legfontosabb feladatunk a minőség továb­bi javítása, a selejt csökken­tése, valamint a géppark je­lenlegi műszaki állapotának megtartása lesz a jövőben. Ezt követően a szocialista brigádtagok baráti beszélge­tésbe kezdtek, jó vacsora és hangulatkeltő zeneszó társa­ságában, mely táncra csalo­gatta az asztaloknál ülőket. — T. S. — A cigaretták minőségének javításával foglalkozó team munkájáról 1981. március 20-án megbízást kapott a minőségellenőr­zési osztály a vállalat felső vezetésétől, hogy egy részletes, az üzem szinte valamennyi termelő területét átfogó vizs­gálatsorozatot végezzen el. A megbízás munkánktól a kö­vetkezőket várta el: — legyenek meghatározva a minőségett befolyásoló té­nyezők, — szülessenek konkrét javaslatok a félkész — és kész­termékek minőségének javítása érdekében, — mindezekről a megadott határidőre adjunk egy, a jö­vőben felhasználható jelentést. Ezeknek a — nem könnyű feladatoknak — a megoldá­sához fogott hozzá 81’ tava­szán kis „csapatunk”, dr. Bó- na Gyula teamvezető irányí­tásával. A feladatok részben újszerűek voltak, de nem voltunk teljesen tapasztalat­lanok, hiszen 1980-ban már készítettünk egy teamjelen­tést, amely akkor még kizá­rólag a cigarettaelőkészítés vizsgálatával foglalkozott. A munkához nagy lelkese­déssel láttunk hozzá — és itt meg kell említeni —, hogy nemcsak a team tagjai, ha­nem osztályunk valamennyi dolgozója. Ez érthető is, hi­szen a többiek munkája — mérési eredményei, kísérlet­sorozatai nélkül — aligha tudtunk volna ilyen átfogó, mindenre kiterjedő jelentést elkészíteni. A team vizsgálódása során igyekezett a ciganettaelőállí- tást teljes keresztmetszeté­ben tanulmányozni, megkü­lönböztetett figyelemmel a beérkező anyagokra, a ciga­rettaelőkészítés, a cigaretta- gyártás, csomagolás, filter- gyártás technológiai fázisai­ra, részfolyamataira. Számot adtunk a gyártásközi és kész­termék-ellenőrzés ill. a KML és a MÉVI-k, valamint az új . gyártmányok vizsgálati eredményeiről, tapasztalatai­ról. Végül megállapításainkat, észrevételeinket közöltük a termelés során a minőséget szabályozó, ill. meghatározó és fellelhető problémákról. I. A beérkező alap- és se­gédanyagok minőségével, reklamációival, belső keze­lésükkel kapcsolatos tapasz­talatok FONTOSABB ÉSZREVÉ­TELEINK: — A hatásköröket felül kell vizsgálni, az anyag- és áruforgalmi osztály és a meo szorosabb együttműködésé­re van szükség a minőségi kifogások során. — Optimális raktári kész­leteket kell kialakítani, az anyagok elkülönítésére van szükség a minősítés megfe­lelő elvégzéséhez. — Szabványmódosítás meg­valósítása. — A beérkezett belföldi dohányanyagok reklamáció­ja esetén, a súlyengedmény nem jelent minőségi javu­lást. II. A cigarettaelőkészítés munkájával, a technológiai fegyelem betartásával, a gyártás számára átadott vá­gat minőségével kapcsolatos tapasztalatok. VIZSGÁLTUK: — a vákuumozás hatásfo­kát, a vákuumnedvesítő be­rendezések működését, — cigarettáink nagymére­tű kocsánytartalmát, kiemel­ve a Helikon cigarettát, — a debreceni és az egri Symphonia vágatminőségi paramétereit, — a felhasznált sózó mi­nőségét. III. A cigarettagyártás so­rán szerzett tapasztalatok: Meghatároztuk: — a termelt cigaretták minőségét gépenként, gyárt­mányfajtánként és géptípu­sonként, — összehasonlító mérésso­rozatot végeztünk a nyári nagykarbantartás előtt és után, — gyártógépekre bontva a ki árások okait, — a beérkezett reklamáci­ók alapján a külső ellenőrző szervek — KML, MÉVI-k — kifogásainak okait, — a minőségi mutatók alakulását. IV. A filtergyártás terüle­tén szerzett tapasztalatok. Összehasonlító mérésso­rozatot végeztünk: — a papírfilterrúd-gyártó gépek (Garant és Triumph) által előállított fiiterrudak minőségi paramétereinek (súly, légellenállás, átmérő, keménység) meghatározása, — ugyanezt az acetátfil- tert előállító Garant és KDF gépekre, — valamint a 72 mm-es viszkózfiltert előállító filter- gyártó _ gépre vonatkozóan. V. Üj gyártmányok labo­ratóriumi vizsgálata során szerzett tapasztalatok. Fontos feladata volt a la­boratóriumnak az 1981-es évben, a gyártmányfejleszté­si tevékenységben való rész­vétel. Közreműködött: — valamennyi új termék kikísérletezésénél, minősí­tésénél, — elvégezte az 1980-as év­ben termesztett belföldi dohányanyagok g/m2 súlyá­nak meghatározását. Valamennyi — a fentiekben felsorolt — feladatról rész­letesen beszámoltunk, össze­gyűjtöttük és rendszereztük az egyes területeken kapott eredményeket, végül konk­rét javaslatokat adtunk an­nak érdekében, hogy az ál­talunk feltárt hiányosságo­kat, hibákat, hogyan lehetne csökkenteni, ill. véglegesen megszüntetni. Munkánk „csapatmunka” volt, melyet mindannyian szívesen és lelkiismeretesen végeztünk, hiszen mindenki­nek jól felfogott érdeke, hogy önállóvá vált vállala­tunk célkitűzéseit a jövőben is mind teljesebb mérték­ben megvalósíthassa. Varga Istvánná Termelési tanácskozásokról jelentjük Uj rendelkezések a fizetett szabadságról A termelési tanácskozások mindig jelentős eseményei az üzemrészek életének. A dolgozók itt is élhetnek üzemi demokratikus jogaik­kal, s olyan információk birtokába juthatnak, amely világossá teszi előttük az egyes döntések előzményét — hátterét. Ezek birtokában jobban megértik saját fel­adatukat, azok súlyát és he­lyét a vállalati gazdálkodás­ban, A vezetés részére is fon­tos információs forrást je­lentenek ezek a tanácskozá­sok. Ezt bizonyítja az az ör­vendetes tény is, hogy egy- egy üzemrészi tanácskozáson több, más területen dolgozó vezetők egyrfe nagyobb számban vesznek részt, illet­ve képviseltetik saját mun­katerületüket. A januárban lezajlott ta­nácskozásokra az átlagosnál nagyobb fokú aktivitás volt jellemző. Ez még akkor is elmondható, ha egy-egy he­lyen viszonylag „csendes” volt a tanácskozás, de az ezt közvetlenül követő brigád- beszámolók során nagyon élesen kijöttek a problémák, gondok, de jöttek ezekkel együtt a javaslatok is. Értelmes párbeszédek zaj­lottak az üzemrészek dol­gozói és vezetői, illetve a vállalat felsőbb vezetése kö­zött. Mindenhol felvázolták az adott terület előtt 1982-ben álló feladatokat; az üzemré­szi DH-akcióbizottságok meghirdették ezévi új prog­ramjukat, és megtörténtek a bizottságok újjáválasztása is. Több üzemrészben — így pl. a szivarágazaton és a filtergyártáson — igazi jó kollektívához illően vitat­ták meg, hogy területükről melyik brigád pályázza meg a „Vállalati Kiváló” címet, hogy reális esélye legyen annak elnyerésére. Természetesen közömbös ember még mindenhol akad, akit legfeljebb annyi érde­kel, hogy 1982-ben mennyi­vel kereshet többet mint ta­valy. Számunkra ez sem elve­szett ember, ha azt is meg­értetik vele társai, hogy ezért a többért neki sze­mély szerint mennyivel kell többet és jobban teljesíte­nie, mint az előző évben. A termelési tanácskozások tapasztalatai arra a megál­lapításra jogosítanak, hogy: az emberekben meg van az érdeklődés, a tenniakarás szándéka. Reagálásaikból úgy ítélhe­tő meg, hogy megértették feladatukat, egyetértenek a legfontosabb célkitűzésekkel és hajlandók munkálkodni azok maradéktalan végre­hajtásáért. A különböző szintű veze­tők feladata, hogy megfele­lően feldolgozzák és haszno­sítsák a kapott információ­kat, és tegyék meg a szüksé­ges intézkedéseket ahhoz, hogy a tenniakarás szándé­kát eredményes tettek kö­vethessék. — b — Mindenki előtt ismert, hogy 1982. január 1-től álta­lánossá vált hazánkban az ötnapos munkahét, amit vál­lalatunknál már a múlt év közepétől bevezettünk. Az ötnapos munkahét be­vezetése sok területen tette szükségessé a korábbi ren­delkezések és a korábbi gya­korlat felülvizsgálatát, mó­dosítását. Ennek eredménye­ként változtak ez év elejétől a dolgozók szabadságára vo­natkozó szabályok is. Ennek a cikknek a kere­tében nincs lehetőség arra, hogy minden — ezzel kap­csolatos — új rendelkezést ismertessek, ezért csak a legalapvetőbb változásokra hívom fel a figyelmeit. A változások legfontosabb jel­lemzője, hogy általában nőtt a szabadságban tölthető idő tartama. Igaz, hogy néhány esettben a szabadság munka­napban kifejezett mennyisé­ge csökkent (kizárólag a pót- szabadságok és a rendkívü­li szabadságok területén), de a szabadság ténylegesen igénybe vehető (naptári nap­ban számított) tartama, ezek­ben az esetekben sem csök­kent a korábbi gyakorlathoz képest. A fizetett szabadság rend­szere megegyezik az eddigi­vel, tehát a dolgozók sza­badságot az alábbi jogcíme­ken kaphatnak: — alapszabadság, — munkaviszonyban töltött idő után járó pótszabad­ság, (e kettő együtt biz­tosítja a dolgozó éves szabadságának gerincét), — az egyéb címeken járó pótszabadságok, mint a fiatalkorúak pótszabad­sága, dolgozó anyák és a gyer­meküket egyedül nevelő apák pótszabadsága, bizonyos — egészségre ártalmas — munkakör­ben dolgozók pótszabad­sága, a vak dolgozók pótsza­badsága, munkaköri pótszabadsá­gok (magasabb vezető ál­lásúak, vezető állásúak, oktató-nevelő munkát végzők), a nyugdíjkorhatárt elért fizikai dolgozók tovább- dolgozására ösztönző pót- szabadság — rendkívüli szabadságok, mint tanulmányi szabadság sportolók rendkívüli sza­badsága, egyedi esetekben adható rendkívüli szabadság. Ebben a cikkben csak az alapszabadság és a munka- viszonyban töltött idő alap­ján járó pótszabadság tekin­tetében bekövetkezett módo­sításokat ismertetem, az egyéb pótszabadságok és a rendkívüli szabadságok Vál­tozásairól egy következő cikkben lesz majd szó. A legfontosabb változás az, hogy az alapszabadság ed­digi mértéke az évi 12 mun­kanapról évi 15 munkanapra módosult, tehát 3 munka­nappal nőtt. További lénye­ges változás, hogy a munka- viszonyban töltött idő alap­ján járó pótszabadság leg­magasabb mértéke évi 12 munkanapról, évi 9 munka­napra csökkent, növekedésé­nek üteme tehát ehhez mér­ten lassúbbá vált. Eddig ezt a pótszabadságot 2 évenként egy napban kellett megálla­pítani, az új rendelkezések szerint ez a pótszabadság most 3 évenként emelkedik egy-egy nappal. Ezek a módosítások — együttes hatásukban — azt eredményezik, hogy a dolgo­zók munkanapban számított alap- és pótszabadsága a dolgozó folyamatos munka- viszonyban töltött harmadik évétől a 13. évéig, és a 15. évében 1—3 nappal több lett, mint a korábbi szabályozás szerint volt, a munkavi­szony 14., 16—19., 21. és 27. évében azonos a korábbival, a 20. és a 22—26. évéig pe­dig egy-egy nappal kevesebb. Ennek ellenére igaz az, amit a bevezetőben mond­tam, tehát, hogy az új sza­bályozás szerint számított éves szabadság, vagy több, vagy legalább azonos a ko­rábbival, s így senki nem kerülhet az új szabályozás miatt a korábbinál hátrá­nyosabb helyzetbe. Ennek pedig az az oka, hogy az új szabályozás még egy tekin­tetben eltér a régitől: 1982. január 1-től a munkanapok­ban megállapított szabadság­ból, a heti szabadnapok miatt egy napot sem lehet levonni. Az a dolgozó tehát, aki például 24 betöltött év­nyi folyamatos munkavi­szonnyal rendelkezik (tehát a munkaviszonyának 25. évé­ben van), a régi szabályozás szerint jogosult volt 12 nap alapszabadságra, 2 évenként egy, összesen tehát 12 nap pótszabadságra, végered­ményben. 24 munkanap ren­des szabadságra. Ebből azon­ban a heti szabadnapok mi­att — a szabadság kiadása­kor — 2 munkanapot le kel­lett vonni, kaphatott tehát 22 munkanap évi szabadsá­got. Ugyanez a dolgozó most 15 nap alapszabadságra, 3 évenként egy, összesen tehát 8 nap pótszabadságra, vég­eredményben 23 munkanap pótszabadságra, amiből sem­mit sem lehet a szabadna­pok miatt levonni. Ez név­legesen ugyan egy nappal kevesebb, ténylegesen azon­ban egy nappal több szabad­ságot jelent az illető dolgo­zó részére. Dr. Szalóczi György Co*L*^*V 4 DOHÁNYGYÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom