Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1982-00-01 / 8. szám
Megkezdtük... Immár tizedik alkalommal. Egy évtized az ember életében már jelentős dolognak számít. Hát még akkor, ha ilyen nehéz munkát kell végeznie, mint amilyen a Hevesi dohány válogatása. A Szivarágazat dolgozói kicsit megöregedve, kissé fáradtan, de lelkiismeretes munkával az idén is újrakezdték. „Nemsokára” 100 éves lesz az Egri Dohánygyár és akkor majd megírják tör ténetét. Biztosra veszem, hogy a történetíró meg fog majd emlékezni azokról a munkásasszonyokról, akik a népgazdaság érdekében mentik az anyagi javakat és vállalják ezt a nehéz munkát. Tulajdonképpen miért van erre szükség? A mezőgazdaság szocialista átszervezése után a nagy ütemben végrehajtott gépesítés feleslegessé tette a kézi munkaerőt, amely az iparban keresett állandó munka- alkalmat. így, falusi viszonylatban, szabad munkaerő már nem áll rendelkezésre szezon munkára. A dohány termesztése, annak exportálása, illetve a dohánygyárakban történő felhasználása jelentős tétel a nemzeti jövedelemben, amelyről nem mondhatunk le. De már napjainkban, amikor az Egri Dohánygyár is önálló vállalat lett, saját érdekünk is a válogatás, hogy az általunk válogatott export dohány ellentételeként megteremtsük a licenc cigaretták gyártásához szükséges import anyagok megvásárlásához szükséges fizetési eszközök egy részét. Az évtized első éveiben dolgozóink ezt nehezen értették meg, hogy városi munkásasszonynak miért kell falusi „napszámos munkát” végezni, de mostmár „beletörődve” szorgalmasan és nagy hozzáértéssel végzik feladataikat. Hogyan is kezdődött? 1973-ban nemcsak válogattunk, hanem Jászberényben 15 fő, Kálban pedig 20 fő fonta lécekre a zöld dohányt, amelyet a szárítókamrába raktak. Majd szárítás után lefonták és bálázták. Jászberénybe hetenként, Kálba pedig naponta utaztak dolgozóink a szokatlan, fáradságos munkára. El lehet képzelni, milyen megterhelés volt ez egy fonógépkezelőnek, vagy Jáva-szivar készítőnek, messze, távol a családtól, vagy napi 2 órai utazás zö- työgő autóbuszon. Azóta már ez a munka nagymértékben könnyült. Mostmár nem fonják a lécre a zöld dohányt, hanem tűsorkeretbe rakják, amely könnyű és egyszerű munka. A tulajdonképpeni válogatást a Kápolnai Dohánybeváltóban végeztük 40 fővel. Asszonyainknak nem állt rá a kezük, nagyon nehezen ta. nulták meg. Az egy órára eső 8 kg-s normát sem tudták teljesíteni, a tizedik esztendőben pedig már ez a norma 30 kg óránként. Az idegesítő, nehéz munka mellett az utazás teljesen kimerítette dolgozóinkat. Ez kizárólag a Volán érdeme volt, mert bérelt autóbusz címén, sorra küldte a leltárában lévő selejtjeit. Egy — másfél órás késés nem volt kiemelkedő esemény. Volt viszont egy olyan eset, hogy Eger—Kápolna között három autóbusszal tettük meg az utat és ameddig jött a mentesítés, az árokban reggeliztünk. Ha bele gondolok, azóta sem utaztam stopposként, mint akkor a mentesítő autóbuszokért. Minden reggel a gyár elől indultunk, de előtte nekem tájékozódnom kellett a benti dolgozókról, mert mellékesen még szivart is gyártottunk. A dolgozók beültek a buszba és a főnököt várták, hogy indulhassunk. Az egyik reggel, kb. a harmadik héten, indulás előtt üres az autóbusz, a dolgozók a porta előtt és közlik velem, hogy „a főnök utazhat, de ők nem!” Az augusztusi nyár ellenére megfagyott a levegő, néma csend lett és én egy perc alatt legalább tíz évet öregedtem. (Ezt bizonyítja a hajam »színe is.) Sok gondolkodásra nem volt idő, azt tudtam, hogy a dolgozóknak igazuk van, mégis, a kötelesség hajtja az embert. Közöltem velük, hogy én felszállók az autóbuszra és ha egyedül is, de kimegyek válogatni, aki akar velem tarthat. 3—4 perces tanakodás után megtelt a busz, elindultunk és a Kőlyuktetőn „megálltunk” reggelizni. Ezt követte a stoppolás, új autóbusz, stb. Másnap döntött a vállalat vezetése, hogy a válogatást az Egri Dohánygyárban fogjuk végezni, a társ- vállalat ide szállítsa be a dohányt. Gyors szervezés, gépek költöztetése, válogató asztalok előteremtése, másfél nap és azóta itt, a saját munkahelyünkön válogatunk. Természetesen a szárító telepi „zöld” munkák is megszűntek, csak a válogatást végeztük. A következő kérdés: mit fejlődtünk tízt év alatt? Aki tizedik éve állandóan végzi ezt a munkát, bizonyára pozitív választ adna erre, ha visszagondol az 1973-as állapotokra. A válogató asztalok folytonos alakítása, szitaszövettetővel ellátása, oldalfalainak lezárása, az onnan történő légelszívás mind a munkák könnyítését, a levegő szennyezettségének mérséklését szolgálják. Az anyagmozgatók munkájának könnyítéséhez, az építőipari lift, a csúszda, a rakodótér létrehozása, mind-mind hozzájárul. A dolgozókról történő gondoskodás bizonyítékai; a munkaruha kihordási idejének csökkentése, kismama cipők biztosítása, tej, kávé és sok egyéb apró eszköz áll rendelkezésre. A nehéz fizikai munkát olymódon is elismeri a vállalat vezetése, hogy a válogatásnál 35—40 %-kal több bért kapnak, mint amikor szivart gyártanak. DH Az ez évre történő felkészülés már februárban megkezdődött, amikoris á szivarágazati DH-akcióbizottság csak a témával foglalkozott. A sok hasznos javaslatot sikerült megvalósítani és azokkal is könnyíteni a munkavégzést. Ezévi feladatunk a mennyiséget illetően 5.30 tonna, ez megegyezik az elmúlt évivel. Minőség vonatkozásában azonban növekedtek az elvárások. Gondosabb, jobb munkával fokozni kell az export arányát, az előzőekben említett okok miatt. E cél érdekében a társvállalat úgynevezett „előválogatást” végez. A jobb anyagok I., majd a gyengébbek II. jelzéssel érkeznek. Normarendezésnél úgy alakítottuk a feladatokat, hogy a jobb anyagnál több idő jusson a gondosabb munkára, a minél több export kitermelése érdekében. Jelentős feladat a dohánylevelek rendezése olymódon, hogy a ko- csányvégek egy irányba legyenek rendezve, mert a további feldolgozásnál szeletelik a dohányleveleket és az alsórészt, ahol vastagabb a kocsány, kocsányozógépen dolgozzák fel fermentálás előtt. Ha tehát a levél csúcsai közé alsórész keveredik, akkor a dohány feldolgozása során sok lesz a nagyméretű kocsány a cigarettában, amely szabványszerűségben, de a fogyasztónál is gondot okoz. Komoly, lelkiismeretes munka szükséges annak a feladatnak a végrehajtásához is, hogy minden lehetséges levéllemezt megmentsünk „osztályárunak.” Előfordul, hogy a kocsány nem szárad ki kellő mértékig. Ekkor fordul elő, hogy a dohánylevél alsó része romlani kezd, de a felső része egészséges. Ilyenkor többletmunkával levágják a romlott részt és a levél hegy-része még A-osz- tályban is hasznosítható. É cikk írásának időpontja a válogatás beindulása után két hét, de már most meg lehet állapítani, hogy a szárazság következtében vastag durva levéllemezek termettek. Nem színeződnek eléggé, nehezen száríthatok. Éppen ezért kell komoly hangsúlyt fektetni a mind gondosabb munkára, hogy minél értékesebb osztályú anyagokat válogathassunk ki. Kiss Ferenc Mindennapi kenyerünk Ismét megtermett a kenyerünk. Talán ez természetesnek tűnő dolog, pedig ami mögötte van, az sokkal összetettebb, gondolkodásra késztető. Amíg a szemből kenyér lesz, hosszú folyamat megy végbe, sok ember szervezett munkája, a biológia, a kémia, a technika vívmányainak összehangolt együttese valósul meg benne. A kenyér csatája ez, amikor hatalmas kombájnok rohamozzák a búzatáblákat, hogy meghódítsák a dús kalászokat. A vezérkarok pontos ütem- és szállítási tervek alapján mozgatták a csapatokat, most is, melyet kiterjedt gépkocsipark támogatott. Mellettük állandó készenlétben voltak a szerelő-javító részlegek, hogy ne legyen vesztegetni való idő meghibásodás esetén. Ha mindezt látva valaki is visszagondol az évtizedekkel ezelőtti aratásra, nagyon kevés emlékezteti őt a korabeli képekre. Pedig az a legfontosabb nem változott: az aratás, a betakarítás legdöntőbb részese ma is az ember, úgy, mint valaha, egykoron, és így lesz a jövőben is. Igaz ma nem a kaszát suhogtató, verejtékező ember vág rendet, a sorok között, de emberpróbáló munka naphosszat ülni a kombájnokon, zavarmentesen megszervezni a betakarítás sokirányú folyamatát. Gondoskodni kell alkatrészekről, a szállításról, és a tárolásról. A földeken még a legmodernebb gépek is csak az emberi tudás, akarat, cselekvés nyomán működnek rendeltetésüknek megfelelően. így hát a mai gépesített világunkban is az arató embernek jár ki a legmélyebb tisztelet, legyen az növénytermelésben dolgozó paraszt, az ipari hátteret biztosító munkás, vagy a tudományt alkalmazó értelmiségi. A hazai mezőgazdaságnak világszerte jó híre van, bizonyítja ezt az idei aratás szervezettsége és az országos, valamint megyei jó eredmények! A jövő azonban további eredményekben rejlik, melyek alapja, hogy a hírt, az elismerést csak jobb munkával vívhatják ki az üzemek. Bizonyára sokan elgondolkodnak mit is jelent a jobb munka a mezőgazdaságban? A válasz kézenfekvő: többet termelni, de gazdaságosan, látva azt, hogy mi mennyibe kerül? Ezen keresztül pedig, hogy mit érdemes! És ez így igaz, hiszen az idei népgazdasági tervünk például a gabonatermelés gyors. 13 százalékos növekedésével számol. De ez még nem a teljes igazság, mert a jobb nem azonos a többlettel! Mert az önköltség is fokozott szerepet játszik abban menynyire versenyképes egy-egy termékünk a világpiacon. Márpedig a mezőgazdasági export eredményessége döntő tényező az ország külkereskedelmi mérlegében és ezen keresztül egyensúlyi helyzetünk javításában. Ismét megtermett a kenyerünk. Talán ez természetesnek tűnő dolog, pedig ami mögötte van, az sokkal összetettebb, gondolkodásra késztető. Mert valóban nagy kincsünk a búza és ezen keresztül a kenyér, melyet szeretünk és ízét, illatát és zamatét nap mint nap élvezzük. Köszönet az új kenyérért, mindazoknak, akik részesei... Mentusz Károly A termelés és gazdálkodás I. félévben elért tényleges adatai július hónapban — a kéthetes nyári nagykarbantartás miatti leállás következtében — lényegesen nem módosultak. A termelés készáru tekintetében mennyiségileg program szerint alakult. Filteres cigarettából 15,5 milliós a programhoz viszonyított túlgyártás. A szivartermelés is a programnak megfelelő, július 26-ig — a Hevesi dohányválogatás megkezdéséig — 2 millió db szivart készáruzott az ágazat. Így a termelés naturális mutatói cigarettából 100,4 szivarból pedig 100,1%-os teljesítést mutatnak az I— VII. havi programhoz viszonyítva A cigaretta-termékszerkezet első félévben jelentkezett kedvezőtlen eltolódásán július hónapban sem sikerült változtatni. A három licenc cigaretta termelési lemaradása így az elmúlt hónap végére. 64 millió darabra növekedett, míg Fecskéből 40, Helikon cigarettából 11 millió db a programhoz viszonyított lemaradásunk. Túlgyártásban vagyunk viszont F. Symphoniából 45, Románcból 63, és Ulti cigarettából 10 millió db-bal. Termelési érték tekintetében azonban az elmaradt termékek 36,2 millió forintot jelentenek, míg túlgyártás- sal csak 16,7 millió forintot tudtunk pótolni. így végeredményben az értékbeni lemaradás megközelíti húsz millió forintot (19,5). Gazdasági mutatónk ennek következtében 3,3%-kal marad el a programban meghatározottól. Arányaiban hasonlóan növekedett a nyereség tervtől való elmaradása is, noha már az I. félévben is számottevő volt. Lapunk előző havi számában arról adtunk hírt, hogy várhatóan 51—52 millió forint lesz az I. féléves nyereségünk. A mérleg július közepére készült el, s ennek adatai igen kedvezőtlenek, főleg ami a nyereséget illeti. 43,8 millió forint nyereséget mutat az I. félévi mérleg! A gyártmányok tervezett eredménytartalmával és a program szerinti értékesítéssel számolva 48,6 millió forint nyereséget kellett volna az I. félévben elérnünk. Az eredményeltérés főbb okai: — A licenc cigaretták termelése és értékesítése — anyaghiány miatt — az I. félévben nem érte el a program szerinti mennyiséget. — Ez — a mennyiségileg más termékekkel való pótlás ellenére — 6,2 millió forint nyereség-kiesést eredményezett. — Féléves szinten a dohány-'tonnaegységár (a magas induló ár miatt) a tervezett felett alakult, ennek eredménycsökkentő hatása 2,5 millió forint. i— A fix költségek 2 millió forinttal meghaladták a tervezettet. — A második negyedévben a nem értünk el dohánymegtakarítást, sőt jelentős bedolgozás jelentkezett. Ezeket a kedvezőtlen hatásokat más. eredménynövelő tényezők nem tudták kompenzálni, csak mérsékelni. Lényegében ez a helyzet stabilizálódott — sőt kissé romlott — júliusban is. Tovább nőtt a lemaradás a licenc cigaretták termeléséből és értékesítéséből. Ez kedvezőtlen mind a termelési érték, mind pedig a nyereség szempontjából. Júliusban sem sikerült megszüntetni a bedolgozást dohányból, a termelés 2 hete alatt 1,5 torma bedolgozásunk volt. Anyagellátás terén gondokat okoz a tőkés importanyag beszerzés. Lapzártáig nem kaptunk engedélyt több olyan importanyag beszerzésre, amelyek a licenc cigarettához szükségesek. így nyereségalakulásunk javulására még augusztusban sem számíthatunk. Ez bőrgazdálkodási szempontból is komoly problémát vet fel, tekintve, hogy a tervezett 2,2 %-os bértartalékunkból a július közepén megjelent szabályozó módosítás miatt csak 1 %-Ot használhatunk fel ez évben. így az elmaradó 1,2 %-ot nyereségnöveléssel kellene fedezni, ellenkező esetben magas béradó fizetésére számíthatunk, amelj tovább csökkenti (az ugyancsak évközi szabályozó módosítások miatt) megcsappanó fejlesztési alapunkat Tehát a nyereségterv teljesítéséhez, sőt túlteijesítésé(Folytatás a 2. oldalon.)
