Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1982-00-01 / 6. szám
Véleményem az egyenjogúságról Csendes figyelője vagyok a körülöttem történő dolgoknak, — na nem azért, mert megalkuvó vagyok, csak minden olyan tapasztalatot szeretnék összegyűjteni magamnak, ami hasznos lehet számomra, érvényesíteni tudom a munkámban és a családomon belül is. Kezdeném ott, amikor 1961-ben dolgozni mentem, a közelünkben levő nagy gyárba, ahol egy nagyszerű kollektíva várt, lelkiismeretesen dolgoztam szinte mindenben egyenjogúságot éreztem, igaz, igyekeztem, de megbecsülték a munkámat is. Plusz munkát vállaltam a gyári KISZ-ben, amit örömmel csináltam, hiszen fiatal munkatársakkal tevékenykedtem együtt. Akkoriban még az volt a kialakult szokás a családokban, hogy akkor lett egyenjogú az ember, ha már dolgozott és hozzájárult a családi kasszához. Szépen kerestem, a családunknak így egyenjogú tagja lettem. Második rajtnak nevezném azt, amikor 1966-ban férjhez mentem, azért is, mert itt messzebb volt a cél. A fészekrakás idejének nevezném, mert lakásunk nem vplt, ez kellett, ez volt a cél, a nagy terv. Férjemmel egymást biztattuk, hogy összeszedjük minden energiánkat és dolgozzunk — ez volt a legszebb idő, hiszen egyenjogúságról szó nem esett, hiszen a megértés, egymás tiszteletben tartása sokkal fontosabb volt, mindketten csináltuk és tettük amit tennünk kellett, ahogy jöttek a dolgok sorjában. Megjegyezni kívánom, hogy albérletben laktunk és közben megszületett gyermekünk is. Meglátásom szerint egyenjogúság van a társadalomban és a családban egyaránt, és ezt mindenkinek belül kell éreznie. Sok olyan ember van, aki az egyenjogúságról beszél, de a kötelességtudat, úgy véli már nem az ő feladata. Az emberek vegymással szembeni értékítélete sokirányú, pl.: műveltségi szint, nagyobb kereset, anyagi kiegyensúlyozottság, vagyoni helyzet, családi élet, bizonyos pozíció, szerepvállalás. Az emberek belső és külső képességei miatt a különbség egyre nagyobb. Nem lehet értékmérő a pénz, az autó, a lakás, stb. Egyedül az emberség, az egymás tiszteletben tartása tehet egyen- jogúvá minden embert. Nekünk embereknek úgy kell élni, hogy valamennyiünknek szükségünk van egymásra. Tettek nélkül az egyenjogúságiról beszélni üres fecsegés, mert mindannyian tudjuk, hogy munkánk után kapjuk fizetésünket, ami megélhetésünket szolgálja, és nem utolsó szempont az erkölcsi elismerés, ami csak növelheti minden ember önbizalmát, egyenjogúságérzetét. Meglátásom szerint nem lenne szabad embereknek egyre több és több pozíciót betölteni csak azért, hogy előnyei legyenek, hiszen nem tud eleget tenni kötelességének, egyes feladatokat csak részben tud elvégezni, hiszen a sok vállalt feladatot már nem bírják a szellemi és fizikai képességei. Persze vannak kivételes képességű, teherbírású egyének, de kevesen. Jobban oda kell figyelni egy-egy közösség képviselőire. Már óvodás korban és az iskolában is hagyni kell a véleménynyilvánítást. A pedagógusoknak mint szakembereknek ki kellene nyitni azokat a „kis” emberkéket, akik befelé fordulnak és elzárkóznak a közösségi' munkától. Engedtessék meg nekem, de valahogy a családban ezt az egyenjogúsági kérdést először úgy megmosolyogtam, hiszen a családban, ebben a legkisebb közösségben ez túl hivatalosan hangzik — ám létezik. Ez egy bonyolult kérdés marad még sokáig, hogy ezt miért is gondolom így, megpróbálom röviden leírni. Az otthonunk, ahol élünk családunkkal együtt, arra kell, hogy szolgáljon, hogy kipihenjük a munkahelyi fáradalmainkat, gyermekünknek nyugodt környezetet biztosítsunk a másnapi iskolai felkészüléshez, valahogy újra töltődjünk és nap mint nap menjünk a munkahelyünkre, egy nagy közösségbe, mely igénybeveszi alkalmazkodási készségünket. Otthonunkban is megvan kinek-kinek a feladata, de nem lehet olyan kötött és törvényszerű mint egy munkahelyen. Legtöbb családnál a nők azok, akik kevesebbet keresnek. Én például kevesebbet keresek mint a férjem, és mindig is kevesebbet kerestem, de ezért sosem ért vád, még csak szóba sem került. Mindezek után örömmel tölt el, ha a konyhában töltött főzőcske után, ami néha munka után fárasztónak tűnik, a családom elégedetten távozik az asztaltól, egy kiadós ebéd vagy vacsora után. Ne higgye egy szülő sem, hogy a pénz fontosabb gyermeküknek, mint mi va- vagyunk. Ha segítünk a csalódon belül egymásnak, sohasem marad viszonzás nélkül. A mindenáron kiharcolt egyenjogúságot általában sok vita előzi meg. Ennek minden vita nélkül kell kialakulnia. Aki a saját szeméyét fontosabnak tartja, az szétszórja a családját és sokan céltalanul élnek, szeretet nélkül. Ez a társadalomnak is veszteség, hiszen egy kiegyensúlyozatlan ember a társadalomnak nem mindig tud hasznos tagja lenni. Véleményem szerint az egyenjogúságunk érdekében úgy a társadalomban, mint a családban tenni kell, és kevesebbet beszélni róla. Minden emberben egy ilyen szemlélet éljen: „EGYÜTT — EGYMÁSÉRT”. Fónad Péterné Érdekességek, furcsaságok Sötétben nem segítenek a vitaminok A legtöbb autós ösztönösen irtózik az éjszakai utazástól, sötétben inkább otthon van, mint úton, az autópályán, vagy az országúton. Ez az ellenérzés nem is csalóka: éjszaka a csekélyebb forgalom ellenére kétszer annyi baleset történik, mint nappal. Ennek végzetes oka van: a gépjármű- vezetők a fényszórók fénykapuja mögött, amely világos ujjként mutat az éjszakában és egy élesen körülhatárolt útrészletet világít meg, balga módon biztonságban érzik magukat. Ezt a sugarat követik a gépkocsijuk melegében ülve, gyakran zenétől elandalítva, egyénileg biztonságba ringatják magukat. A sötét jótékonyan elnyel minden olyan veszélyes pontot a messze távolban és balra vagy jobbra, amelyeket a szem nappal állandóan regisztrál és jelez az agynak. Fenyegető dolog tehát sehol sem látható. Ezt kiegészíti még az az érzés, hogy úton csak ő egymaga halad — ki is akadályozna meg tehát valakit abban, hogy gázt adjon, hogy végre már hazaérjen. És ilyenkor jön a baj. Az ember ugyanis túlzott követelményeket támaszt a szemével szemben: többnyire .túl gyorsan vezet. Itt van például az adaptáciaó problémája. Az alkalmazkodás a megvilágítási erősség eltéréseihez ugyanis bonyolult és összetett módon szabályozott idegi és vegyi mechanizmusok által történik. Magasabb megvilágítási értékekre való beállítódás, tehát a nagyobb fényességhez való alkalmazkodás a tapasztalat szerint gyorsabban következik be, mint a sötétséghez való alkalmazkodás. Minden gépkocsivezető saját tapasztalatból tudja, hogy amikor éles vakítás után újból sötétbe kerül, pillanatnyilag úgy vezeti a kocsit, mint egy vak a legsötétebb éjszakában, amíg szeme majd újból „megszokja a sötétséget. Az észszerűség valóban azt követeli, hogy a vakvezetés idejére vegyük le a lábunkat a gázról ha már ez reflex- szerűen nem történik meg. Aki már úgyszólván nem mai gyerek, (látásromlás kb. 40 éves korban következik be), fokozottabb vakítási érzékenységben szenved. Látásának erőssége másodpercenként egyébkénti értékének töredékeire, egynegyedére, egyötödére csökkenhet le. Mindenütt azt halljuk, hogy az A-vitamin segíti a szem működését, a sötétben végzett látási műveleteknél. Ez bizonyára így van, de hirtelen az is megvilágosodik, hogy napi egy A-vita- min kapuszlával vagy egy pohár répalével nem egyenlíthető ki az a 30 vagy 50 km/óra, amennyivel a biztonságosnál nagyobb sebességgel vezettünk az éjszakában. Kifinomult közlekedési érzékre főleg éjszaka van szükség. Bz a ».belső szemből” és a „jó szimatból” adódik, a hosszú vezetési gyakorlat eredményeként. A szem és a gázpedálra tett láb szorosan együttműködnek, míg a gyakorlatlan gépjárművezetők vaktába belevetik magukat az éjszakai kalandokba. Ahol a trópusi szellő „Kuba szigetén általában egészséges és meleg a levegő, sohasem hül le túlságosan — írta a XVIII. század közepén Nicolas Joseph de Ribera spanyol tudós. „És ha a levegő május-június, július és augusztus hónapokban igen forró is, mégis frissítő keleti szél fúj, amelyet, ott szellőnek neveznek.” Ez a kellemes szellő, Kubában azonban veszélyessé válhat. Ugyanis minden évben az Antilla-szigeteken júniusban kezdődik a ciklon nők időszaka, amely egész decemberig tart kisebb-na- gyobb intenzitással. De a félév legveszélyesebb hónapjainak október és november számít. A nevezett időszakban, ahogy a statisztika mutatja — a legerősebb, legnagyobb szélsebességgel kísért ciklonok söpörnek végig a szigeten. Az olyan gigantikus atmoszférikus örvénylő viharoknak mindig költői nevük van. De akár „Flórának”, „Fredericknek”, vagy „Allennek” nevezik is őket, egyaránt veszélyesek. A Karib-teniger térségét és így Kubát is, emberemlékezet óta sújtják olyan ciklonok 6 DOHÁNYGYÁR Barátaink életéből Szovjetunió A Szovjetunióban a 60-as évek végén nagyszabású közvéleménykuitatást végeztek a nők között, ki hány gyermeket szeretne. A meg- kérdezietttik töobsége két gyermek születését tervezte, és mindössze 17 százaléka {lármát vagy ennél többet. Ugyanakkor napjainkban a szovjet családok körülbelül 60 százalékában egy gyermek van és alig egyharma- dában kettő. Ez pedig még a lakosság számának szinten tartásához sem elegendő. Kiszámították, hogy — ha kétgyermekes családokat veszünk alapul — ezer emberből, 30 év múlva már csak 621-en, 60 év múlva 386-an, 300 év múva pedig mindössze nyolcán maradnak. Hogyan érhető el a születések számának emelkedése a jövőben, hogy az egy-két- gyermekes család helyett a 2—3 gyermekes legyen; többségiben? Az újabb gyermek születése komoly terheket ró a szülőkre, különösen az anyákra. A dolgozó nő kénytelen hosszabb-rövidebb időre elszakadni munkájától, nemcsak a szülés után, de később, a gyermekek betegsége esetén is. Mit tehet az állam annak érdekében, hogy a nők össze tudják hangolni hivatásukat, munkájukat az anyaszereppel? Mindenekelőtt meg kell hosszabban! a szülés utáni fizetett szabadságpt, fejleszteni kell a gyermekintézmények hálózatát és fokozatosan csökkenteni az anyák munkaidejét. Az anyák helyzetének javításához szükséges intézkedések a Szovjetunió gazdasági, társadalmi fejlesztésének tervében kiemelt feladatok. A XI. ötéves tervben e célra 9 milliárd rubelt fordítanak. Emelkednek a gyermekes családok bevételei, javítják lakáskörülményeiket. Jelenleg a bölcsődei és óvodai férőhelyek száma 15 millió. Ez 1985-ig 2,5 millióval nő. Számos munkahelyen bevezették a rugalmas munkakezdést és befejezést, így a gyermekes anyák 1—2 órával csökkent- hetik napi munkaidejüket, tetszés szerint dolgozhatnak vagy hurrikánok, ahogyan Kubában őket nevezik. A sziget lakói még jól emlékeznek az elmúlt évek legerősebb és legintenzívebb ciklonjaira. E ciklonok egyike 1932-ben dühöngött Kuba felett, különösen Camaguey tartományt sújtotta és tengerremegés is kísérte. Santa Crúz de Sur város egyik települését 6 méter magas hullámok árasztották el és rombolták szét: sokan halálukat lelték a hullámsírban. 1944. október 17-én és 18-án, irtózatosan nagy szélsebességű ciklon tombolt, és okozott károkat Pinar del Rio tartományban és Havannában. Régebben volt, de idősebb kubaiak még jól emlékeznek az 1926 októberi hurrikánra. 230 km/órás sebességgel söpört át a szigeten és 24 órán belül a legnagyobb csapadékmennyiséget 510 mm-t hozta magával. A statisztika szerint 1880. óta a karibi szigetet 35 nagy, igen erős intenzitású ciklon sújtotta. A leginkább érintett területek Közép, és Kelet-Kuba. Ilyen alkalmakkor az embereket és az állatokat újból és újból evakuálni kell. A házak leomlanak, a fák és a villany- oszlopok ledőlnek, a vidék nagy pusztítás színhelyévé válik. Az utakat elborítja az ár, és emberéletekben is veszteséget okoz. A kubai meteorológiai intézet és az időjárási megfigyelő rendszerek sűrű hálózata az utóbbi időben lehetővé teszi, hogy a ciklonok mozgását a karibi térségben a Kubától távol eső területeken már napokkal előbb felderítsék és kövessék. rövidített munkahétben. Az ilyen jellegű kísérletek bevezetése komoly támogatást jelent a családoknak. A Szovjetunióban évente sok millió fiatal köt házasságot, amelynek tartóssága, a gyermeknevelés igénye nagymértékben függ a szociális körülményektől. Éppen ezért az állam sokat tesz annak érdekében, hogy a jövő családjában az első gyerek ne maradjon testvér nélkül. NDK Az NDK legrégibb állatkertje a drezdai Zoo, 120 éves múltra tekint vissza. A viszonylag kis területen — 13 hektáron — jelenleg 460 állatfaj összesen 2400 egye- de él. A drezdai zoológusok már a századfordulón hírnevet szereztek az emberszabású majmok magatartásénak vizsgálatával. Csimpánzokkal, orángutánokkal és gorillákkal elsőként itt kezdtek foglalkozni. A legutóbbi években az orángutánok életmódjával kapcsolatban tettek jelentős tudományos értékű megállapításokat a drezdai szakemberek. Jelenleg itt él a második állatkerti orángután-generáció első tagja, a Dzsuru névre hallgató jól fejlődő fiatal állat. A szabad körülmények között már-már kihalófélben lévő állatfajok továbbte- nyésztésében is meglepő eredményeket érnek el a drezdai állatkertben. Így például biztos életkörülményeket teremtettek a ben- gáli tigris, a ködfoltos párduc, a sörényes farkas, a vörösbdvaly, a nyerges tapir, a délkelet-ázsiai dzsungelekben és a Maláj-félszigeten már csak itt-ott található szüamang-majmok, vagy a fehérlábú gibbonok számára. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt év márciusában megszületett a drezdai állat- kertben az első sziamang- utánpótlás. (BUDAPRESS— PANORAMA) Csehszlovákia Prága, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fővárosa nem csupán politikád, társadalmi és kulturális központja az országnak, de jelentős ipari centrum is: a csehszlovák ipar össztermelésének 9 százalékát az itt működő üzemek adják. A város ennek megfelelően gyarapodik lélekszámban: egymillió'kétszázezer lakója közül 650 ezer a kereső dolgozó és 40 ezer a diák. Nem kis probléma a növekvő lakosság számára a megfelelő otthon biztosítása. A város vezetői — erejükhöz képest — következetesen törekednek a lakáskörülmények javítására. Az elmúlt három évtizedben 180 000 új lakás épült Prágában. A fejlődést jól mutatják a következő számok: a csehszlovák fővárosban a háború utáni első öt év során 1200 lakás épült, a VI. ötéves tervidőszakban pedig — 1976—1980 között — már ennek több mint a tízszerese! A VII. ötéves tervidőszakban összesen 51 293 lakást adtak át tulajdonosaiknak az építők. Ilyen arányú építkezés hagyományos eszközökkel természetesen nem volt lehetséges. Az építőipari vállalatok korszerű módszerekkel, előregyártjott épület- és lakáselemekkel gyorsítottak meg a munkát. HUMOR Janó elgondolkodva ül a kocsmában: — Igyák még egy pohárral? A gyomrom azt mondja igen, a fejem azt mondja nem. A fejem okosabb, mint a gyomrom. És az okosabb engefd. Rózsikat Még eg-y pohárral! ★ — Meg tudnád mondani, kisfiam, mit jelent az, hogy segítünk a barátunknak? — Ez a protekció, tanár úr kérem ... ★ — Hogy tudott ennyire meghízni? — Ez az olvasás miatt van, doktor úr kérem ... — Hogy-hogy? — A legkedvesebb olvasmányom a szakácskönyv ★ A skót autót akar vásárolni. Az eladó új modellt ajánl: — Ez nagyon jó autó olyan kevés benzint fogyaszt, hogy szinte kanállal kell mérni... — Leveses- vagy kávéskanállal? — kérdezi a skót. A játszótéren vitatkozó gyerekektől egy arra menő idős férfi tudakolja a vita okát. — Csak arról van szó, hogy aki a legnagyobb hazugságot mondja, azé lesz ez a kis autó — világosítják fel a gyerekek. — Amikor én ennyi idős voltam, mint ti, azt sem tudtam, hogy mi a hazugság! — mondja felháborodva az idős férfi. — Te nyerted meg az autót, , bácsi! — hangzik a gyerekek válasza. bői lesznek a legjobb feleségek ... — Ezek szerint, nekem meg kell halnom ahhoz, hogy te végre jó feleség legyél? ,.~m. * — Mikor lesz már végre ebéd? — Éppen most keresem a kónzervnyitót... if — Miért nem megy haza? — kérdezi az éjszaka az ügyeletes rendőr a járdán ülő részegtől. — Talán elvesztette a kulcsát? — Nem a kulcsomat, a bátorságomat ... ★ — Hisz a földöntúli életben? — kérdezi az igazgató a titkárnőtől. — Miért? — Mert a nagynénje, akinek a múlt héten volt a temetése most telefonon keresi magát. ★ Müllerék ülnek a színházban. Müllerné odasúgja a férjének: „Mindjárt jön a nagy monológ!” Erre a férje: „Remélem nem fog elénk ülni!” EGRI DOHÁNYGYÁR az Egri Dohánygyár lapja. Felelős szerkesztő: KAPOSI LEVENTE Telefon: 13-644 Felelős kiadó: DR. NOSZTICZIUS FERENC Megjelenik havonta egyszer. Előfizetési díj egy évre 18 forint. Egri Dohánygyár, tel.: 11-411 Kiadja: a Heves megyei Lapkiadó Vállalat. ★ — Azt írja az újság — mondja Johanna asszony a férjének, hogy az özvegyekEger, Beloiannisz u. 3. — 3300 Készítette: a Révai Ny., Egri Gyáregysége Eger, Vincellériskola u. 3. Felelős vezető: VILCSEK JANOS r 1—TT T T
