Egri Dohánygyár, 1981 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1981-12-01 / 12. szám
HÉTÉ munkát értékelve Közös érdekünk a Virginia termelése Immár hagyományossá vált, hogy Eger városában a műszaki—közgazdasági hetek keretében találkozzanak a dohánytermesztők és cigarettagyártók, megtárgyalják legfontosabb feladataikat, azokat, amelyek az elkövetkező évek munkáját lesz hivatva elősegíteni. Ez évben a Virginia dohánytermesztés helyzete került a tanácskozás centrumába. A tanácskozás mintegy 100 résztvevője e dohányfajta termesztésével kapcsolatos technológiai érdekeltségi kérdéseket vitatta meg. A találkozón több neves európai és világcég képviseltette magát, így töbek között az UNIVERSAL LEAF TOBACCO elnökhelyettese JAMES H. ABERNATHY, európai képviselője KREMER úr, míg a PHILIP MORRIS céget TÖR- NER úr képviselte, és természetesen a Virginia-termesztés- sel foglalkozó rendszergazdák, termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, fermentáló üzemek és a cigarettagyárak szakemberei. Dr. Dámán László vitaindító előadásában többek között a következőket mondotta el: A magyarországi cigaretta- gyártásbant a nyersanyagnak mintegy 60—70%-a hazai dohány. Miközben azonban az igények, a technológiák és a technikai berendezések igen gyorsan változnak, a hazai dohánytermesztés struktúrája igen lassan módosul. Ahhoz, hogy a magyar dohányipar lépést tudjon tartani az általános fejlődéssel, szükséges a mező- gazdasági eredetű nyersanyagtermelés. gyom megszilárdítása. Mindinkább kulcskérdéssé válik a dohánytermesztés korszerűsítése. Nemcsak azért, mert termesztési és gazdasági feltételeink vitathatatlanná teszik, hogy hazai dohányszükségletünket megtermeljük. A korszerűsítés parancsoló szükségessége abból is ered, hogy a cigarettagyártásra legalkalmasabb dohányfajtákból jelentősen. növelnünk kell az exportot. Ez is hazad szükségleteink kielégítését szolgálja, és a dohányipar legközvetlenebb érdeke. A termesztési technológia színvonalának emelését már a munkaerőhelyzet is indokolja. Miközben a munkaerőhiány a mezőgazdaságban növekvő tendenciát mutat, a jelenleg alkalmazott dohánytermesztési technológia annyira munkaerő-igényes, hogy az elért termelési szintet hosszú távon aligha lehet tartani. Ha az ízlés a blend cigarettáik irányába tolódott el, a blend cigaretták legfontosabb alkotóeleme pedig a Virginia, másodsorban a Burley, a termesztés-technológia fejlődése mindenekelőtt a Virginia és a Burley termesztésének igényeit igyekezett kielégíteni. Ez azt jelenti, hogy a termesztés-technológia fejlesztése Magyarországon egyszersmind a fajta-szerkezet változását is jelenti. A hazai gyártmányfejlesztés igényének megfelelően a hagyományos dohányfajtákat fokozatosan föl kel váltania a jelenleg legjobb minőségű Virginia dohánynak. A hazánkban termesztett, „Heves:i”-nek nevezett Vir- ginia-dohámy eredeti hazája Dél-Amerikia, onnan került az észak-amerikai Virginia- államba, innen a neve. Hazánkban 1939-ben honosították meg, azóta folyamatosan termesztik. 1980-ban már több, mint 7 ezer hektáron termesztettek Virginia-do- hányt Magyarországon. Ez a fajta már a honosítás évétől kezdve heves viták forrása lett. Egyes szakemberek azt állítják, hogy a hazai éghajlat nem alkalmas a Virginia gazdaságos termesztésére, mások a fajta kiválasztásával ninesennek megelégedve, végül nem kevés az olyan szakember, aki szerint a termesztési lehetőségek kihasználatlanságának oka az alacsony színvonalú technológia. Nekünk mindenképpen a harmadik véleményből kell kiindulnunk, mert nincs más választásunk. Napjainkban a világ dohánytermésének 40%-a Virginia, és ez csaknem 2,5 millió tonna dohányt jelent. Elég egy pillantást vetni mai cigarettagyártásunk szerkezetére, és máris megállapítható, hogy a hazai cigaretták Virginia-szükség- lete már jelenleg is eléri a 25%-ot, de a minőségi cigaretták receptúrájában már 50% részarányt is képvisel. Ami pedig a létfontosságú exportot illeti, tudomásul kell vennünk, hogy a hazánkban termesztett dohányfajták közül tőkés piacon — elfogadható áron — kizárólag az „A-viláigos” fokozatú Virginia-dohány értékesíthető. Mindezek alapján a következő feladatokat állapíthatjuk meg: 1. Alaposan felül kell vizsgálni a Virginia-dohány termesztési technológiáját. 2. Ennek alapján jelentősen kell növelni a termésátlagot és minőséget. 3. Fokozatosan és szisztematikusan bővíteni kell a Virginia termőterületét. Ez a sorrend, természetesen, időbeli sorrendet is jelent. Amíg a meglevő termőterületen nem honosítottuk meg a legalkalmasabb technológiát, és ez nem mutatkozik meg az átlag és a minőség színvonalának emelkedésében, nem ésszerű a termőterület bővítése. Ez utóbbival azonban nem várhatunk évtizedeket, mert az országnak, a népgazdaságnak égetően szüksége van exportálható nyersdohányra. A hazai Virginia problémáinak megoldása tehát komplex feladat és csak rendszerszemléletben, teljesu körűen lehetséges. Egy-egy részfeladat vagy részeredménnyel jár, vagy azzal sem. Egy-egy fajta bármely nagy potenciális termőképessége sem ad automatikusan jó termést. Minden kultúrnövény csak akkor terem bőségesen és megfelelő' minőségben, ha a szántóföldön gondoskodunk a termőképesség optimális kihasználásának feltételeiről. Ha jelentkeztek a gyá- gyakorlathan érdekellentétek, azok jelentős irányítási hibából eredtek. A dohányipar központi irányítása piackutatás, prognosztikai és matematikai modellek felhasználása nélkül rendelte meg a kutatóintézettől új fajták honosítását, és , célként egyoldalúan a termesztőiknek a piaci trendektől független igényeit jelölte meg, mint amelyeket az új fajtáknak ki kell elégíteniük. Nem objektív érdekellentétről van tehát szó, hanem egy irányítási hiba következményeiről. A népgazdasági érdekeket, a termesztők és a gyártók érdekeit, valamint a piac igényeit figyelembe véve, határozottan ki kell jelentenünk: a Magyarországon jelenleg termesztett dohányfajták közül a minőségi cigaretta gyártási igényeit két fajta, a Virginia és a Burley elégíti ki. Ugyanakkor tény az, hogy az ízlés hazánkban évről évre eltolódik. a minőségi cigaretták irányába. A következtetés világos: a Virginia és a Burley termesztésének támogatása és minden szempontból való ki- terjesztése elsőbbséget élvez. A magyar dohányipart az a szerencse érte, hogy li- cencvásáriási gyakorlata, során kapcsolatba került a Philip Morris cigarettagyártó vállalattal és az Universal Leaf Tobacco Company dohánykereskedelmi társasággal. Ezek az üzletfeleink voltak olyan szívesek, hogy vállalták a segítségnyújtást a hazai Virginia-dohánjder- mesztés fellendítésében. Kremer úr, az Universal Leaf Tobacco európai képviselője, aki tanácskozásunkat megtisztelte látogatásával, részletesen ismerteti a kísérleti termesztés tapasztalatait. ABERNATHY úr hozzászólásában képet adott a világ Virgtnia-Jtermesztésrőil, a hozamokról és a minőségről egyaránt és azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a dohánytermesztők, kereskedelmi társaságok és a cigarettagyárak tesznek világ- szerte a jobb minőségű dohányfajták elterjesztéséért. Beszéde végén a következőket mondta: „Részünkről biztosíthatjuk önöket a magyarországi dohánytermesztők képviselőit, hogy készek vagyunk minden lehetséges eszközzel segítséget nyújtás ni a termesztésben és a fel- használásban való kedvező eredmények eléréséhez.” Kremer úr a Virginia hazánkban folytatott kísérleti termesztésének irányítója, többek között elmondta, hogy véleménye szerint a nehézségek ellenére jelentős eredményeket értek el a kísérleti időszakban. „Az új technológia, amelyet bevezettünk szokatlannak tűnt a termelők számára, de a Nyíregyházi Dohányfermentáló, a DDT és a termelők szakadatlan erőfeszítései után, ma már — ez nem tűnik különösnek. Jelentőségét e kísérletben abban is aláhúznám, hogy az új technológia nemcsak azoknak a termelőknek a számára vált ismertté, akik részt vettek e közös vállalkozásban, hanem azok számára is ismertté válik, akik majd ezután követik ezt az eljárást. Ezért eljött az idő, hogy a kísérleti szakaszt a termelési módszer szakaszával folytassuk, ami lényegében exportminőségű dohány előállítását jelenti. Azt meg keli jegyeznem, hogy mindenfajta termesztési módszer csak akkor eredményes, ha jól irányítják. Nincsenek csodák, amelyek a tervszerű növénytermesztést helyettesíthetik. A sikeres dohánytermesztés csak a termelés minden szakaszában nagy figyelemmel követett munka eredménye. Ügy véljük, hoigy Magyar- országnak megfelelő a talaja, megfelelő éghajlata van, valamint olyan dohánytermelői, akik készségesen vállalják azt a többletmunkát, amely a jó minőségű Virginia-dohány termesztéséhez szükséges. A tanácskozáson a résztvevők dia- és mozgófi'lm-ve- títésen keresztül is több szakmai kérdésre választ kaptak, valamint az illetékes kül- és belföldi szakemberekkel kölcsönösen vitatták meg azokat a termesztési kérdéseket, amelyek a legtöbb gazdaságnak gondot jelentettek az elmúlt időszakban. A tanácskozás^ gyárlátogatás követte, majd baráti beszélgetésen a résztvevők úgy sumázták véleményüket, hogy érdemes volt eljönni — még a tengeren túlról is —, úgy érzik, tapasztalataik, gondjaik kölcsönös kicserélése, az érdekek egyeztetése előbbre vitte, s viszi a jövőben a magyarországi Virgi- nia-termesztést. dr. Huszti Ferenc főmérnök December elején titkári értekezleten vállalatunknál került sor a Magyar Élelmi- szeripari Tudományos Egyesület Heves megyei Szervezete keretében működő nyolc szakosztály munkájának ér. tékelésére. Dr. Huszti Ferenc a MÉTE megyei titkára a következő értékelést, adta: a szakosztály munkáról A MÉTE Heves megyei Szervezete 1981. évi munkatervét illetve annak végrehajtásáról készített szakosztályi jelentéseket vizsgálva, egyértelműen megállapítható, hogy területi szervezetünk 1981. évben is eredményes munkát végzett. A célkitűzéseknek megfelelően a szakosztályok a tudományos egyesületben lévő potenciális lehetőségeket fel. használva, igyekeztek segítséget nyújtani a vállalatok fejlesztési, beruházási, rekonstrukciós, gyártás és gyártmányfejlesztési elképze. léseinek megvalósításában éppúgy, mint a szervezettség és a vezetés színvonalának, illetve hatékonyságának növelésében. Általában elmondható, hogy a szakosztályok munkáját az a törekvés jellemez, te, hogy a mennyiség hajszolása helyett a munka tartalmi vonatkozásában javuljon, az elvont tudományoskodó viták helyett a gyakorlati problémák hatékony megoldásához való segítség- nyújtás, a gazdálkodás megváltozott feltételeihez minden területen az alkalmazko. dási lehetőségeinek kutatása és segítése. Ez annál is inkább jelentős, mert a jövőben a feltételek további szigorodásával (romlásával) kell számolnunk, ami az eddigieknél is nagyobb mértékben igényli a termelést segítő mozgalmak munkáját, így közöttük a tudományos egyesületi munkát, és egész konkrétan a MÉTE munkát a Heves megye élelmiszeripari üzemeiben. A rendezvények olyan témákra irányultak, amelyek a vállalatok munkájának központi kérdéseit jelentik. Ezenkívül pozitívan kell értékelni azt a körülményt, hogy a műszaki, technológiai, gyártmányfejlesztési, választék-bővítési, ügyvitel- szervezés és korszerűsítési kérdésekkel éppúgy foglalkoztak szakosztályaink, mint a munkavédelem, a higénia, a munkakörnyezet termelést gátló tényezőivel. Ugyancsak pozitívnak kell értékelni a vállalatok oktatási tevékenységéhez nyújtott jelentős egyesületi támogatást A munkát globálisan értékelve, úgy ítélhető meg, hogy szinte minden szakosztály — kivéve a boripari szakosztályt — tovább lépett 1981- ben nemcsak a kitűzött feladatok teljessítése, illetve túlteljesítése jelzi ezt, hanem már a magasabb szintű, minőségben javuló célkitűzések megfogalmazása is. A szakosztályok adatszolgáltatási kötelezettségét igye. keztünk oly módon koncentrálni, hogy lehetőleg minél kisebb terhet jelentsen a szakosztály titkárainak, és ugyanakkor biztosítsa azokat az információkat, amelynek alapján területi szervezetünk az MTESZ, illetve a MÉTE felsőbb szervei felé megfelelő információt, tájékoztatást adhat munkánkról. A résztvevők megvitaták az egyesületi munka aktuális kérdéseit, majd jutalmak átadására került sor, az egyesületi munkában kiemel, kedően tevékenykedők pénzjutalomban részesültek. Vállalati minőségszabályozás —exportképesség A MTESZ Központi. Szabványosítási és Minőségügyi Bizottsága 1981. november 18-án rendezte Budapesten a II. Országos Minőségügyi Konferenciát. Ezen a konferencián Vincze István laboratóriumvezetővel együtt ketten képviseltük vállalatunkat. A konferencia vezérgondolata a címben idézett jelmondat volt. Ennek megfelelően az előadók és a hozzászólók is e két kategória öszefüggéseit, kölcsönhatásait vizsgálták, próbálták kifejtem. A meghívón nagyon impozáns névsor szerepelt az előadók és korreferensiek felsorolásakor. Államtitkárok, miniszterhelyettesek, országos jelentőségű nagyvállalatok vezérigazgatói, igazgtói nevét láthattuk e helyen. A továbbiakban a legérdekesebb gondolatokat (legalábbis amit én annak találtam) foglalnám össze: Káplár József külkereskedelmi miniszterhelyettes a magyar termékek nemzetközileg elismert minőségi szintjét elemezte. Megállapította, hogy a magyar áruk általában a közepes szinten állnak. A leginkább elismertek, legjobbak a vegyipari termékek, a leggyengébbek, leg- ingadozóbbak a gépipari cikkek. Előadásában leszögezte, hogy a minőségfejlesztés mellett nagyon fontos feladat a piackutatás is. A kettő összefüggését a „marketing szemléletben” lehet összefoglalni, ami azt jelenti, hogy kutatni kell az értékesítési lehetőségeket, és hogy az adott piacon milyen minőséget hajlandó megfizetni a vevő. A szállítás ennek az adott vevő által megkövetelt minőségi szintnek kell megfeleljen. Ez az ösz- szefüggés még a jelenleg világviszonylatban isi jellemző szűkölő exportlehetőségek idején is igaz. A számomra legérdekesebb előadást dr. Martos István a MEDICOR Művek vezérigazgatója tartotta. Megállapította, hogy vállalata úgynevezett bizalmi cikket gyárt, ezért különösen fontos a minőséggel való törődés. A minőség kialakításának, előállításának első lépése a minőségtervezés, ami — Martos elvtárs megfogalmazása szerint — nagyon konkrét műszaki kereskedelmi tevékenység, amelyben figyelembe veszik az összes lehetőséget és igényt. Mindig olyan minőséget kell tervezni, amit a vevő igényel és hajlandó megfizetni is. Következik mindebből az is, hogy minőségi problémáról akkor beszélhetünk, ha a termék nem éri el a tervezett szintet. Tehát a tervezés a gyártás során elérendő minőségi szint minimumát adja, de ugyanakkor meghatározza annak maximumát is, vagyis azt a szintet, aminél jobbat, drágábbat nem érdemes előállítani, mert azt a vevő már nem fizeti meg. Ä termékbe, a tervezettnél gyengébb minőségű alkatrészt — nyersanyagot — beépíteni nem szabad, de semmi, nem indokolja azt sem, hogy annál jobbat, drágábbat használjunk fel. A jó minőséget mindenképpen meg kell fizetni, vagy ha erre a vevő nem hajlandó, akkor olyan minőséget kell biztosítani, amelyet a vevő által kínált árért a szállító elő tud állítani. (Természetesen a megállapodott minőséget szerződésben rögzíteni kell, és azt be is kell tartani.) Nemzetközi kereskedelemben az természetes dolog, hogy a magas minőségnek magas ára van. Itt rejlik a magyar külkereskedelem egyik problémája. Ha egy magyar terméket — legyen az bármilyen jó minőségű —olcsó áron kínálnak, akkor erről a vevő eleve az árnak megfelelő — vagyis alacsony — minőséget feltételez. Tehát ha egy jó minőségű termékkel jelentkezünk a nemzetköri piacon, akkor azért bátran kell magas árat kérni, mert ha ez a termék valóban jó minőségű, akkor a vevő meg is fizeti a magas árat. A fentiekből következik, hogy szükséges minőség meghatározása nagyon fontos — alulról és felülről egyaránt — mert a minőségi „előkelőség” — vagyis ha jobbat aduink mint indokolt — nagyon drága dolog, innovativ szellem! szükséges a minőségjavításihoz, de innovatív szellem kell az esetleges visszalépéshez isi. A MEDICOR-nál minden lehetőséget megragadnak a minőségszabályozás magas szintjének megvalósítására. Dtt a Minőségi Kör feladatának tekintik, hogy — mozgalmi oldalról — megtanítsa a dolgozókat a minőség javítására. A további vitából kiderült, hogy Martos elvtárs előadása adta meg az egész konferencia mondanivalójának alapját, tanulságát. Később még felszólaltak a gyógyszer- külkereskedelem, az autó- buszgyártás, a konzervipar, a gépgyártás, egy-egy vezető vállalatának vezetői. Valamennyien saját területükről hozott tapasztalatokat, problémákat, vitákat ismertettek. Az Egri Dohánygyár részéről nem szóltunk hozzá a vitához, de azért nem volt haszontalan ez a budapesti kirándulás. Néhány fogalom új értelmezését ismerhettem meg, és néhány még csak magamban megfogalmazott gondolat nyert megerősítést. Ezek közül ismertetnék néhányat, hátha másnak is hasonlóan tanulságos lesz, mint nekem. Az első és legfontosabb, hogy a minőség és korszerűség egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Jó minőség nem létezhet korszerűség nélkül. Ez első hangzásra talán szokatlan, de jobban belegondolva már kiderül igazsága. Évről évre annyit fejlődnek az anyagok, a technológiák, hogy mai értelemben nem tekinthető jó minőségűnek az a termék, amely túlhaladott technológiával, régi fajta anyagból készült. Fordítva is igaz: a jó minőség előállítására alkalmas technológiák korban nem lehet korszerű termék az, amely valamilyen jellemzőjében nem felel meg az elvárásoknak. A másik fontos tényező a marketing-szemlélet érvényesítése. Eszerint — mint azt már az előzőekben kifejtettem — a termelés mennyiségének és minőségének a meghatározója a piac, a fogyasztó igénye kell legyen. Ez jelenti a magas minőségi igények kielégíté- tését is, és jelenti azt is, hogy valaki valamilyen okból nem igényli az élenjáró minőséget, ükkor azt kell nyújtani amit kíván. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a termékek árának hűen tükröznie kell a benne rejlő minőséget. E gondolatmenet továbbfolytatásaként állapíthatjuk meg azt is, hogy azt kell termelni, amit meg is fizetnek. Esetünkben — vállalatunknál — ez úgy jelentkezik, hogy egy termék árát úgy kell megállapítani, hogy tükrözze minőségi szintjét. Ezzel egyenértékű az is, hogy ha egy termék ára kötött, akkor a megállapított minőségi szintet nem szabad túllépni. Ha egy terméket jobb anyagok felhasználásával feljavítunk, akkor abból csak vesztsége származik a vállalatnak. Másrészről a fogasz- tók azt várják a terméktől, hogy állandó minőségűt — ízhatásban, kitöltöttségben, stb. — kapjanak. A konferencia összeségében érdekes, hasznos volt számunkra ési— gondolom — hasonlóképpen minden más résztvevő számára is. Takács György 4 DOHÁNYGYÁR
