Egri Dohánygyár, 1981 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
fl cigaretta-eliäkeszites fejlesztése A cigarettagyártás! ágazat fejlesztése, bővítése, gazdaságos üzemelésének biztosítása, vállalatunk kulcsfontosságú feladata. Természetes, ha az ágazaton belül minden üzemrész, így a cigarettaelőkészítési üzemrész állandó fejlesztésével is foglalkozunk. Szükségesnek tartjuk, hogy ezen üzemrész korszerűsítésével kapcsolatosan is legyenek távlati elképzeléseink, melyek a két- műszakos üzemelésen belül tartalmazzák azokat a megoldásokat, technológiai korszerűsítéseket. kapacitásbővítést, melyek lépést tartanának a cigarettagyártási és -csomagolási üzemrészek bővítésével, biztosítanák az előkészítési feldolgozóvonalak gazdaságos üzemelését, figyelembe vennék a kiképzőágazatban végbemenő változásokat, könnyítenék, megszüntetnék az üzemrészben még számos helyen fellelhető nehéz fizikai munkát. Szükségünk van egy ilyen távlati elképzeléseket tartalmazó tervre azért is, mert: — a fermentáló vállalatoknál történt változások szerkezetében megváltoztatják az előkészítési üzemrész munkáját, a feldolgozáshoz szükséges berendezéseket, módosítják a technológiai sorokkal kapcsolatos eddigi ismereteinket, — ésszerűtlen, ha éveken keresztül, átfogó elképzelés híján, olyan berendezéseket gyártunk, melyek csak rövid távú terveinkbe illenek bele, s azokat új koncepciók miatt állandóan cserélni kell. Egy több évre szóló fejlesztési elképzelés lehetővé tenné, hogy az időközben történő módosításokat az átfogó terv szellemében készítsük elő, s az így készült berendezések bele tudnának illeszkedni a végleges elképzelésbe. Ez így lényegesen gazdaságosabb megoldás lenne, s kevesebb megpróbáltatást okozna mind az üzemrész, mind pedig a fejlesztéssel, kivitelezéssel foglalkozó dolgozók számára. A távlati terv elkészítésénél abból indultunk ki, hogy abban a csutafeldol- gozással már nem számoltunk, hiszen a vállalatunkhoz érkező anyag döntő többsége már napjainkban is kocsánytalanítva érkezik. Ezáltal az üzemrész területén jelentős nagyságú terület szabadulna fel, melyet célszerűen hasznosítani lehetne : — egyrészt a levélfeldolgozó vonal,. — másrészt pedig a kocsány- vonal bővítésére, a jelenlegi zsúfoltság megszüntetésére. Mindkét feldolgozósorunk kialakításánál törekedtünk: — a teljességre, — a technológiai sorok korszerűségére. Az elhelyezési rajz elkészülte után nyilvánvalóvá, vált, hogy az előkészítési üzemrész: — az adott — tehát a jelenlegi — területen kényelmesen elfér, — ezen a területen — két- műszakos' üzemelés mellett — képes kielégíteni azokat az igényeket, melyeket egy 20 gépes, két műszakban üzemelő gyártógéppark támaszt vele szemben. Az elkészült távlati fejlesztési terveket, tanulmányozás, véleményezés céljából az illetékes szakemberekhez eljuttattuk, s ezúton is kérjük őket, hogy munkánkat alaposan, kritikus szemmel tanulmányozzák át, s észrevételeikkel, javaslataikkal segítsék törekvéseinket, nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy közös erővel megtervezhessük gyárunk korszerű, fejlett, az eddiginél nagyobb kapacitású előkészítési üzemrészének feldolgozóvonalait, azok adott helyen történő legegyszerűbb, leggazdaságosabb elhelyezését. A következőkben szeretném néhány sorban vázolni azokat az intézkedéseket, melyeket már megtettünk, illetve tenni akarunk a korszerű, gazdaságosan üzemelő feldolgozósorok létrehozásáért. Az elmúlt évben került sor vácuumnedvesítő berendezéseink felújítására, egységesítésére. A munka során sikerült egy felújított VK—4 típusú vácuumnedve- sítőt üzembe helyezni, a régebbi, helykihasználás szempontjából is korszerűtlenebb ún. „HAUNI” vácuumszek- rény helyén. Ez azért is előnyös volt, mert ezáltal a be- rendezeseK kapacitása is nőtt kismértékben, s az azonos berendezések karbantartása, alkatrészellátása is egyszerűbb. Tavaly fejeződött be a szalagmérleg kialakításával kapcsolatos íejlesztői-kivite- lezői munka is. Mindannyian tudjuk, hogy a Saját tervezésű, kivitelezésű berendezés lényegesen olcsóbb volt, mintha azt megvásároltuk volna, s azt is, hogy üzemelése nagymértékben segíti az előkészítés munkáját, annak utolsó fázisában, a vágatszárításnál. Ma már tudjuk, hogy a szalagmérlegek nélkülözhetetlenek a feldolgozás olyan helyein, ahol a nedvesítés, szárítás egyenletességét biztosítani akarjuk. Ennek megfelelően szalagmérleget szeretnénk alkalmazni a levélvonalban a pácolás egyenletességének a biztosítására, a kocsányvonalban a fluidizá- ciós szárítást megelőzően, végül a kocsányvágatnak a levélvágathoz történő arányos adagolásánál. Szalagmérlegek nélkül elképzelhetetlen lenne a pácolási, nedvesítési, szárítási feladatok szabályozása is, pedig ezen fontos technológiai folyamatok automatikus, szabályozott üzemelésének megvalósítására feltétlenül törekednünk kell. Az évek során emelkedő teljesítmény magával hozta annak igényét is, hogy a pá- coló-kondicionáló hengerek területén is előrelépjünk. Korszerűbb és nagyobb teljesítményű hengereket kellett kialakítanunk. Az ez évi nagykarbantartás idejére tervezzük a pácoló-kondicionáló henger cseréjét, s talán még a 81-es év végén sikerül kicserélni a vágás előtti kondicionáló hengert is. Mindkét henger esetén a teljesítmény elérheti az óránkénti 30 q-t is. Kivitelezésre várnak a ko- csányvágat-tárolás berendezéseinek tervei is. 3 db 4—5 q befogadóképességű ko- csányvágat-tároló siló legyártására fog majd sor kerülni. Nemrég állítottuk üzembe a bálabontó szalagot, működésével az ott dolgozók meg vannak elégedve, a nehéz fizikai munka, amely erre a területre jellemző, jelentős mértékben csökkent. Bátori Tibor ü tűz megelőzéséért A tűzvédelem és az esetleges tűz eloltása végett február, ban gyárunkban három alkalommal a városi és járási tűzoltóság három csoportra osztva helyismereti gyakorlatot tartott. Vállalatunk részéről a gyakorlaton lévő tűzoltóknak gyári illetve technológiai ismertetést tartottunk. A tűzoltóság részéről viszont megszemlélték a tűzvédelmi berendezéseinket és tűzoltó készülékeinket, majd a tűzmegelőzésre hasznos, értékes javaslatokat adtak. A tűzoltók szolgálati parancsnoka tűzoltási szempontból hasznosnak tartotta a helyismereti gyakorlatot. Lenhardt József Tervérteke*let Március elején Pécsett került sor a dohányipari vállalatok VI. ötéves termelési tervét előkészítő koordinációs értekezletre. A megbeszélésen Tatár Sándor, a Dohányipari Iroda főigazgató-helyettese elmondta: a korábbiakhoz képest teljesen megváltozott a vállalati tervezés módszere. A vállalatok lényegében semmilyen kötelező keretszámot nem kapnak, egymás között kell megegyezniök. Két lényeges szempont van, amit a tervnek a fejlődés mellett tükröznie kell: — az import, és főleg a tőkés import felhasználása fajlagosan nem növekedhet, és — a fogyasztói igényeket maradéktalanul ki kell elégíteni. A vállalatok közötti egyezkedés lapzártakor még tart, a naturális tervet április elejére kell a Dohányipari Irodához benyújtani. Mindenki segítségére szükség van Olyan világban élünk, amelyben bármikor, bárki mások segítségére szorulhat. Reggel még teljesen egészségesen indulunk munkába, de lehet, hogy valamilyen baleset következtében a műtőasztalon vagy a kórházi ágyon térünk magunkhoz. Nemcsak az üzemekben, a gyárakban, de az adminisztratív munkahelyeken is bekövetkezhet baleset, hiszen a civilizáció, a technika nemcsak megkönnyíti, megszépíti életünket, de egyúttal veszélyeztető forrássá is válhat. Elemi csapások is fenyegethetik életünket. Gondoljunk a földrengésekre, árvizekre stb.... Sérültjeik, akik közül sokak élete azért volt megmenthető, mert biztosítva voltak a gyógyítás eszközei. Néha perceken belül kell az elvesztett vért pótolni, a hiányzó véralkotórészt a beteg szervezethez juttatni. Ez pedig csak úgy és akkor lehetséges, ha gyógyintézeteink az egész ország területén, minden időben kellő mennyiségű vér és vérkészítményekkel rendelkeznek. A gyár fizikai dolgozói, szocialista brigádjai megértik és érzik a kollektív segítés felelősségét és példamutató arányban vesznek részt a véradásban. A véradás nem magánügy, hanem közösségi, társadalmi érdeket szolgál, és ebben mindenki segítségére szükség van (O. V. SZ.) Véradást szervezünk április hónapban, három turnusban. Időpont: április 15; 22; 29. A jelentkezési lapokat az aktíváknak időben kiadja a véradófelelős. Számítunk a dolgozók önkéntes jelentkezésére és részvételére a véradásban. Kiss Mihályné vk. titkár A műszaki konferencia határozataiból 1981. február 10-én ülésezett vállalatunk műszaki konferenciája. Megvonta az 1980- as év mérlegét, és kijelölte az 1981-es tevékenységünk fő irányvonalát a vállalati terv alapján, annak teljesítésére, és az I. negyedév legfontosabb feladatait. Ezen az ülésen számoltak be az egyes üzemrészek vezetői területük munkaverseny eredményeiről és kérve a tanácskozást a szocialista üzemrész odaítélésére. Ezt a kitüntető címet 5 pályázó üzemrész nyerte el. A műszaki konferencia 15 határozatot hozott. Ezek közül a legfontosabbak a következők voltak. A határozatok közül több foglalkozott az új gyártógépek beérkezése, üzembe állítása következtében előadódó feladatokkal. Feladatul szabták, hogy — a megnövekedett géppark lehetővé teszi a középjavítások folyamatos elvégzését, így a nagykarbantartás alatt az előkészítési gépsorunknak kell intenzív javítást kapnia; — a bejáratás után a 85 mm-es cigaretták termelését az egyik új — minőségellenőrzővel ellátott — gépsoron kell elvégezni; — a rWg növekedett gyártási géppark lehetővé teszi, hogy egyes gépcsoportokon meg lehessen szüntetni a három műszakot. Ennpk meg kell teremteni a személyi, szervezési feltételeit. Az első félévben meg kell oldani az új kazán gáztüzelésre való átállítását és üzembe helyezését. Az éves tervezett létszámszintet mindenképpen tartani kell, úgy hogy a termelő területeken a szükséges létszám mindig rendelkezésre álljon. Ki kell dolgozni a gyártmányfejlesztési tevékenység teljes leírását és annak elszámolási rendszerét. A felsőbb pénzügyi és árhatóságoknál el kell érni, hogy a szivartermelés vesztesége megszűnjön. Erre javaslatot kell kidolgozni, azt eljutatni az érdekelteknek, és elérni a jóváhagyást. Felül kell vizsgálni a szociális épület fenntartási költségből és fejlesztési alapból való finanszírozásának arányát, és azt írásban dokumentálni kell. Meg kell vizsgálni a számítástechnikai módszerek és eszközök vállalatunknál való alkalmazásának lehetőségét. A felmérés során vizsgálni kell a módszerek bevezetésének költségeit is. Az 1981-es szervezési munkák alapformája továbbra is a munkacsoportok tevékenysége lesz. Ebben az évben 10 témában indítunk vizsgálatot. Az egyes teamek vezetői a műszaki konferencia előtt kötelesek beszámolni. A határozatok végrehajtása egész vállalati munkánk színvonalának emelését szolgálja, így minden felelősnek legjobb tudása szerint kell megvalósítani azt. T. Gy. Űj jogszabályok Az üzemi baleseti kártérítésről II. Korábbi cikkemben az elmaradt jövedelem miatti kártérítés módozatairól és mértékéről adtam tájékoztatást. Még mindig ugyanennél a témánál maradva tudni kell azt, hogy az üzemi baleset miatt a dolgozónak olyan kára is keletkezhet, ami munkaviszonyon kívül szerzett jövedelmének az elmaradásában jelentkezik. Itt a rendelkezés egyértelműen úgy szól, hogy ezen a címen csak akkor követelhető kártérítés, Jia ez a munkaviszonyon kívüli jövedelem rendszeres keresetből származott (tehát másodállásból, vagy mellékfoglalkozásból keletkezett). A dologi károk tekintetében az új jogszabály úgy rendelkezik, hogy a dolgozónak mind azt a kárát meg kell. téríteni, ami a sérelem folytán ruházatában, használati tárgyaiban, vagy egyéb dolgaiban keletkezett. Tudjuk, hogy a Munka Törvénykönyvének végrehajtási rendelete lehetőséget ad a vállalatnak arra, hogy bizonyos dolgoknak a vállalat területére történő behozatalát a dolgozók részére megtiltsa. A mi kollektív szerződésünk is rendelkezik ebben a kérdésben és a Munka Törvénykönyv rendelkezésére hivatkozással megtiltotta a hétköznapi használathoz szükséges tárgyakon túl különleges értékesebb tárgyak (óra, ékszer, értékesebb ruházati darabok) vállalat területére történő behozatalát. Ez a tilalom azzal jár, hogy ezeknek elveszése esetén — bármilyen okból következik is az be — a vállalat a dolgozóval szemben anyagi felelősséggel nem tartozik. Az üzemi balesetből eredő károk megtérítéséről szóló most ismertetett jogszabály kimondja, hogy a munkáltatónak a korábban már ismertetett dologi kártérítési kötelezettsége nem terjed ki az olyan dolgokban bekövetkezett károkra, melyeknek a munkahelyre történő bevitelét a vállalat az előbbiekre figyelemmel —' megtiltotta. A dologi kártérítéssel kapcsolatban jó tudni azt, hogy az ilyen kár, összegének a kiszámításánál a kártérítés megállapításának időpontjában érvényes fogyasztói árat kell alapul venni, de a kártérítés összegét az avulás — tehát az elhasználódás — figyelembevételével kell megállapítani. Az is előírás, hogy ha a dologban okozott kár a dolog értékének csökkenése nélkül kijavítható, akkor kártérítésként a javítási költséget kell megállapítani. Lényeges módosulás történt a hozzátartozók kárára vonatkozó rendelkezésekben. A korábbi jogszabály szerint az üzemi baleset következtében meghalt dolgozó által eltartottak csak abban az esetben tarthattak tartást pótló kártérítésre igényt, ha arra rászorultak voltak. Ez gyakorlatilag — szélső esetben — odáig is elvezethetett, hogy ha az özvegy és az árvák, az özvegy keresete és a társadalombiztosítástól kapott özvegyi nyugdíj, illetve árvajáradék figyelem- bevételével kifejezetten nem voltak teljes létbizonytalanságban, akkor részükre kártérítést nem kellett fizetni. Az új jogszabály szakított ezzel az állásponttal és kimondja, hogy a sérelem következtében meghalt dolgozó által eltartottak olyan összegű tartást pótló kárté: rítést „0.../elhetnek, amely szükségleteiknek a sérelem előtti életszínvonalon való kielégítését biztosítja. Természetesen ebben az esetben is terheli azért a hátramaradottakat bizonyos kárenyhítési kötelezettség, vagyis figyelembe kell venni a ténylegesen, vagy tőlük elvárhatóan elérhető keresetet, illetve jövedelmet is. Bizonyos fokig módosultak a kártérítési felelősség érvényesítésével kapcsolatos szabályozások is. Itt mindenekelőtt a dolgozót terheli az a kötelesség, hogy az általa elszenvedett sérelmet (üzemi balesetet, illetve foglalkozási betegségben történő megbetegedést) köteles azonnal, vagy esetleg akadályoztatásának megszűnése után a munkáltatónak nyomban jelenteni. Ez a kötelezettség egyébként a dolgozó közvetlen felettesét is terheli. Ezt követően a munkáltató köteles a dolgozót — a sérelem bekövetkezését követő 15 napon belül — egy előre kinyomtatott nyomtatványon felhívni a kártérítési igényének az előterjesztésére. Az eljárás a továbbiakban attól függ, hogy a dolgozó él-e ezzel a bejelentési lehetőségével, vagy sem. Ha ugyanis a dolgozó a kárigényét a vállalathoz benyújtja, akkor arra a vállalatnak 30 napon belül írásban, indokolt választ kell adnia. Ebben közölni kell a dolgozóval, hogy a kártérítési igényét megalapozottnak tartja-e, vagy nem, és mindkét esetben meg is kell indokolnia, hogy miért. Ha a dolgozó igényét megalapozottnak tartotta, a bejelentést követő 60 napon belül akkor is meg kell téríteni a dolgozó kárát, ha megállapította a saját kártérítési felelősségét, bár a dolgozó a kár megtérítését nem kérte. Bizonyos esetekben, elsősorban, ha a baleseti kártérítés a dolgozó, vagy a dolgozóval szemben tartásra jogosult hozzátartozó tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni, kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Sokan nem tudják, hogy az ilyen járadékigényt csak 6 hónapra visszamenően lehet megállapítani. Ha tehát a dolgozó járadékigénye az érvényesítést megelőzően 6 hónapnál régebbi időben keletkezett, akkor a 6 hónapnál régebbi időre járó járadék elveszett. 6 hónapnál régebbi időre visszamenőleg is lehet mégis érvényesíteni a járadékigényt akkor, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, illetőleg ha a munkáltató elmulasztotta a dolgozót a kárigényének az előterjesztésére felhívni. Három évnél régebbi időre visszamenőleg azonban járadékigény semmilyen címen és semmilyen okkal nem érvényesíthető. Dr. Szalóczi György DOHÁNYGYÁR
