Egri Dohánygyár, 1980 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

Módosítottuk a kollektív szerződést

JÚNIUSBAN lesz 4 éve, hogy az 1976—1980. évekre, tehát aiz V. ötéves terv időszakára érvényes kollektív szerződést a vállalat igazgatója és a szakszervezeti bizottság titkára aláírták. Az elmúlt időszakban minden évben módosítottunk valamit rajta, nem minltha aiz öt évre elfogadott vállalati, munkaügyi szabályozás rossz vagy hiányos lett volna, hanem mert egyrészt új jogszabályok jelentek meg, másrészt a vállalat szervezetében, életében történtek olyan változások. melyekhez kollektív szerződésünket hozzá 'keltett igaizátanunik.

Korábban az üzemi lapunk hasábjain, és igen részletesen a napi sajtóban is tájékozódhattunk a gazdasági szabályozórendszer módosításéról, — ha úgy tetszik: szigorításáról — s ezek okairól. A nemrég befejeződött XII. pártkongresszus és az azon elfogadott határozat is egyértelművé tette: a népgazdaság fejlődésének, az éietszímvonal bármily szerény növelésének nélkülözhetetlen előfeltétele a nagyon, következetesen megvalósított gazdálkodási, munkahelyi-munkavégzési, állampolgári fegyelem.

Mindezek megvalósítása érdekében a kollektív szerződésünket is hozzá kellett igazítanunk a megváltozott követelményekhez, összhangba kellett hozni a nagyobb követelményeket, a fegyelmezettebb gazdálkodást és munkavégzést előíró gazdasági szabályozókkal és munkaügyi szabályokkal. Ezeknek a módosításoknak egy- része a jogszabályok megváltozásából szükségszerűen következik A Munka Törvényikönyve előírta például, hogy a napi munka befejezése és a másnapi új munkakezdés között legalább 11 óra pihenőidőt kell biztosítani a dolgozók részére, kivéve azokban a munkakörökben. melyeket a kollektív szerződésben meghatároznak. Ennek eredményeként tehát a kollektív szerződés külön felsorolja most azokat a munkaköröket, melyeket betöltők részére a kötelező pihenőidő mértéke — a haza és visszautazás idején felül — továbbra is 8 óra.

JOGSZABÁLYI rendelkezés törölte el a magasabb vezető állású és a vezető áll ású dolgozók kivételével az egyéb — vezető állásúnak tekintendő, illetve tekinthető dolgozók úgynevezett munkaköri pótszabadságát — mely eddig évente 12 napot tett ki. Így megszűnt ez a fajta pótszabadság többek között az osztályvezető-helyettesek, a rendészeti vezető, a személyzeti vezető stb. munkakörök esetében. Szorosan ehhez kapcsolódva az osztályvezetők részére eddig évi 12 napban meáliapított munkaköri pót- szabadság 1980. I. 1-itöl kezdve évi 6 napra csökkent. (Természetesen megmaradt a folyamatos munkaviszony alapján járó pótszabadság, s a kettő közül aiz vehető igénybe, amelyik kedvezőbb a dolgozóra nézve.)

A jogszabályi rendelkezéssel azonos módon a kollektív szerződés előírja, hogy ha a dolgozó az esedékes szabadságot a tárgyévben — indokolt akadályoztatás (betegség, termelési feladatok, stb.) miatt nem -tudta kivenni, azt az akadály megszűntét követő 30 napon belül kell részére biztosítani. Ehhez kapcsolódik az a rendelkezés, hogy a GYES igénybevétele után végleges jelleggel munkába álló dolgozó nőt megillető (a GYES alatt összegyűlt) rendes szabadságot a munkába állástól számított 30 napon bélül ki kell adni, vagy legalábbis annak igénybevételét meg kell kezdeni.

A gazdasági szabályozók módosítására van figyelemmel az a rendelkezés, amely 1980. évben a bérfejlesztés mértékét 2 százalékban jelöli meg.

VITÁK FORRÁSA volt az üzemelő műszerészek nagykarbantartás alatti bérezése. A kollektív szerződés most előírja, hogy egyrészt ennek módja esetenként kerül szabályozásra, de ennek eredményeként nem lehet órabérük kevesebb a személyi alapórabérüknél. másrészt pedig, hogy az elszámolás módjáról aiz üzemelő műszer részeket a nagykarbantartást megelőzően tájékoztatni kell.

Figyelemmel a vállalat részére várhatóan csökkentett mértékben rendelkezésre álló jutalmazási alapra, az egyes erkölcsi elismerésekkel, kitüntetésekkel eddig kötelezően előírt jutalmazások 1980. január 1-től csak ,,adhatók”, s mértékük is a kollektív szerződés által most meghatározott keretek között mozoghat. Természetesen ez nem vonatkozik azokra a kitüntetésekre, melyek juttatása esetére központi előírás szabályozza a

Vállalati Művelődési Bizottsági ülésen, az egyes területeket 'képviselő brigádvezetők részéről hangzott el kérésként, hogy hozzuk létre a szocialista brigádvezetők klubját vállalatunknál.

Az ülést követően rövid idő alatt elkészítettünk egy kilubproginam tervezetet. Az alakuló ülésre március 27- én került sor az ifjúsági klubban. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a brigádok részéről, s a 47 meghívottból 25_en el is jöttek. A megnyitó után az időpontok, programok egyeztetésére, a klubvezetőség megválasztására került sor. Az előzetesen megtervezett program cr kat és időpontokat — kis módosítással — elfogadta a klubtagság. Ennek eredmékötelezően adandó jutalom mértékét.

Hasonló meggondolásokból írja elő most a kollektív szerződés, hogy a folyamatosan legalább 10 évig 3 műszakos munkarendben dolgozók évenként egy alkalommal 500—1500 Ft-ig terjedő pénzjutalomban részesíthetők, ha munkájuk, magatartásuk ellen egyébként kifogás nem merült fel. Ez a rendelkezés — s a korábban ismertetett is — lehetőséget ad a munka alapján történő differenciálásira is.

Jogszabályi rendelkezés alapján került be a kollektív szerződésbe az üzemi étkezésre vonatkozó rész, a részesedési alap, illetve a jóléti és kulturális alap 1980. évre tervezett felosztása, az ifjúsági alap részére átutalandó, a szakszervezeti jogsegélyszolgálat, illetve a lakásépítés és vásárlás vállalati támogatására fordítandó összegek meghatározása.

dr. Szalóczi György

nyeképpen kéthetenként kedden, 14.30 órakor találkoznak a 'klubtagok az ifjúsági klubban.

A programban szerepelnek természettudományos, politikai. irodalmi-nyelvi előadások, filmvetítések és kötetlen foglalkozások.

A klub felszerelése, biliárd. asztali foci. magnetofon. TV, játékok, ugyanúgy a tagok rendelkezésére állnak. mint az ifjúságii klub tagjai részére.

A klub vezetését négyen, Bukucs Ferenc, Komóczi Mihály, Lezsák Sándor, és Bukta Benjámin vállalták.

Reméljük a kezdeti lelkesedés megmarad továbbra is a brigádok részéről, s még többen bekapcsolódnak a klub munkájába.

— Vné —

Brigádvezetők klubja

Érdekek a gyakorlatban

A

z érdek a cselekvés mozgató rugója — e bölcs megállapítás teljesen igaz, csakhogy a társadalmi, a vállalati és az egyéni érdekeket tekintve nem mindig mondhatjuk, hogy közöttük teljes a harmónia. Előfordul, hogy a társadalom és egy-egy vállalat érdeke nem esik azonosan egybe, és még gyakrabban italáHkoizumk az egyéni és kiscsoport érdekeknek a vállalati érdekkel szembeni tartós vagy időleges ellentmondásaival ,

Mi a megoldás? — A szocialista állam a gazdaságpolitika kidolgozásával és következetes megvalósításával biztosítja a társadalmi ér.dek érvényesülését. Ezt szolgálják például azok a radikális intézkedések, amelyek -1980. január 1-től a vállalatokat, — s köztük az Egri Dohánygyárat is — oly érzékenyen érintették. És mit tehet a vállalat? A vállalat transzformációs szerepe következtében nagyon is jelentős szereplője a különböző érdekek egyeztetésének, érvényesítésének.

A vállalatvezetés elsősorban is a helyes vállalatpolitika kialakításával, alkalmazásával érheti él a vállalati érdekeknek a népgazdasági érdekkel, és - saját dolgozói egyéni érdekével való harmonikus összehangolását.

A helyes vállalati politika — de egyáltalán a vállalati politika — ki alakítása azonban feltételezi, hogy a vállalat önállóan döntsön a termelés, az értékesítés, a’ különböző beszerzési források megválasztásában:

A gazdálkodás elszámolását illetően pedig közvetlenül, a saját bőréin érezze a döntések és azok végrehajtásának hatását: eredményét vagy eredménytelenségét, vagyis közvetlen legyen kapcsolata a költségvetéssel.

Ezeket és saját vállalati helyzetűnket tekintve azt mondhatjuk, hogy egy tröszti vállalat esetében az érdekhierarchiába még

egy lépcső ékelődik, a tröszt, így aztán van: társadalmi érdek, tröszti érdek, vállalati érdele, — s ezen belül üzemrészi érdek — és végül, de nem utolsósorban a dolgozó ember, az egyén érdeke.

Hogyan lehet mindezt összehangolni? —• Nehezen,! Az állam részéről sem egyszerű a dolog, annak ellenére, hogy rendelkezik azokkal az eszközökkel — közgazda- sági és jogi szabályozás, adminisztratív intézkedések — amelyekkel a kivánt irányba tudja terelni a vállalatok „külön érdekét”.-Annak a tröszti érdeknek az érvényesítésié, hogy teljesüljön az állami elvárás a termelést és a termelés során keletkezett jövedelmet, illetően bizonyos értelemben egyszerűbb, de mégis nehéz feladat. A kialakult gyakorlat alapján talán azt lehet mondani ,,oszd meg és uralkodj!” — A trösztnek meg keli határozni, melyik terméket melyik vállalat gyártsa. a mennyiségeit a kapacitás figyelembevétele mellett többnyire a piac felvevőképessége diktálja. Igen ám, de azon keresztül, hogy az egyes termékeknek eléggé eltérő a termelői ára. a nyereségtartalma, az egyes vállalatok nyereségképződésének mértékét is meghatározza a termelés szerkezetének diktál,ásán keresiztül. Hol marad akkor a vállalati erőfeszítés eredménye? Nos. ezt lenne hivatott biztosítani a tröszti érdekeltségsza b á- lyozás.

Minthogy az egyes vállalatok műszaki' feltételei nem azonosak, a termékek nagyon eltérő mértékű nyereségét tartalmaznak. mindenképp

olyan szabályozást kellene kialakítaná és működtet™, amely érdekeltté tesz minden vállalatot abban, hogy feltételeit optimálisan kihasználva járuljon hozzá a tröszti érdékek realizálásához. Tehát egy szervezetben — ez ;esetben a trösztön, belül — a belső érdekeltségi rendszer hatékonyságának az lennie a feltétele, hogy az általa kialakított érdekviszonyok intenzíven ösztönözzék az egyes vállalatokat tevékenységük eredményességének fokozására és ugyam- afkkor a tröszti célkitűzések megvalósítására.

Ha erre a működő érde- kelitségszabályozás. nem képes, akkor az egész szervezet külön, egymástól ellentétes célú és érdekeltségű egységek halmazává válik az egységes érdekek érvényesülése helyett.

De a vállalaton belül sem teljesen megoldott éz a kérdés! Vállalaton belül is megvannak az ellentmondások, a különérdekek , az egyes üzemrészek, kiscsoportok, s egyének között.

A vállalaton belüli belső érdekösszhang megteremtésénél egy elég lényeges problémát jelent, hogy az egyes részérdekek hierarchiája szervezeti lépcsőkhöz kötött, s így az irányítási lánc hosz- szóval szemben az ösztönzési lánc hierarchizáltsága 'kisebb mérvű, annak ellenére, hogy vállailaltunikimál a decentralizált munkáltatói jogkör gyakorlásával e probléma súlya csökkent.

De irányít, munkát elbírál a csoportvezető, a műszakvezető is, az ösztönzés lehetősége azonban a művezetési lépcsőfokig terjed.

Természetesen az eléggé szűkös tehetőségek még annak kérdését is felvetik, hogy ne koncentráljuk-e a ■ mattnál jobban az ösztönzés eszközéit? Az mindenképpen

bizonyos, hogy ezeknek az összegeknek a további szétaprózása nem lenne célszerű. Itt természetesen számba kell venni a demokratizmus jelentette segítséget is, az ösztönzési eszközök hatékony felhasználását illetően, így ez a fejtegetés lehet, hogy -egy kicsit teoretikus, pedig a levezetett séma sokkal egyszerűbb, mint a valóság. De az egyén tudatosan, vagy anélkül még további terminológiai egyszerűsítéssel nézi a kérdést. Egyrészt a munkája jövedelmén kívül (bér, prémium, jutalom, nyereségrészesedés) az egyéb — a társadalom által nyújtott — juttatásokat kiszűri, kikapcsolja. Azt nézi, hogy ennyi, meg ennyi millió darab cigarettát, filtert stb.-t termeltem, s ezért ennyi, meg ennyi jár nekem! Az aligha érdekli őt — és nem egészen alaptalanul —, hogy az általa gyártott terméknél a vállalati haszon —4%-kál, vagy +10%-kal tett meghatározva az árban. Sőt, nemcsak hogy a dolgozó, de a művezető is úgy érvel: „300 millióval többet gyártattunk, mit kapunk érte, hol a pénz?” S pénz csak akkor van, ha nyereség is van!

F

entiekből is látható, hogy az érdekek a gyakorlatban naigyon is ütköznek. Mégis a társadalmi a meghatározó, az elsődleges, a többit ennek kell alárendelni. De ez az alárendelés nem jelent, s jelenthet egyetlen kollektíva és egyén számára sem hátrányt, amely és aki a társadalmi cél érdekében átlagon felüli erőfeszítéssel tevékenykedik.

Bárdos Miklósné dr.

Események—kénekben

A márciusi forradalmi napok keretében a vállalatunk KISZ-esei is résztvevői voltak a Petőfi szobornál rendezett ünnepségnek.

Hazánk felszabadulása 35. évfordulója tiszteletére megyei és városi politikai, gazdasági és társadalmi szervezetek képviselői megkoszorúzták a Felszabadulási Emlékművet. A koszorúzási ünnepségen gyárunk dolgozói nagy számmal vettek részt, kifejezve tiszteletüket.

Litván vendégek látogattak hozzánk. A gyárlátogatást — amelyen Kocsis József kalauzolta a vendégeket — baráti beszélgetés követte.

Űj ifjúsági brigád alakult a filtergyártási üzemrészben dolgozó fiatalokból, akik többsége kezdő szakmunkás. Gratulálunk az ifjú brigádnak és eredményes működést kívánunk.

Mama-baba találkozóra került sor a közelmúltban. Á találkozón az anyukák és az apróságok — ki-ki a maga körében — kicserélték tapasztalataikat, és az anyukák elbeszélgettek a dolgozó társaikkal a napi munkákról.

DOHÁNYGYÁR