Egri Dohánygyár, 1979 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1979-10-01 / 10. szám

A pártvezetőségnek Tar- nóczi Tibor műszaki osztály­vezető a XI. alapszervezet taggyűlésének Újlaki Sándor számolt be a nyári nagy­karbantartás munkáiról. A beszámoló önkritikusán megállapította, hogy a tevé­kenységben hiányosságok mutatkoznak, a tényleges karbantartási munka szín­vonala kissé alulmaradt az eddigi karbantartások szín­vonalához képest. Okai a következőkben fog­lalható össze: — a betervezett munkák mennyisége számottevően meghaladta az előző évie­ket. — a piaci igényeknek meg­felelően növelni kellett a ci­garettatermelésit, s ez az igény közvetlenül k karban­tartás megkezdése előtt je­lentkezett, — nem állt rendelkezésre a szükséges szakmunkás- létszám, mivel a gyártási üzemelő-műszerész létszámot nem foglalkoztathatták, — a vágási üzemrész át­rendezésénél a telepítésre kerülő gépek nem voltak olyan állatpotban, készültsé­gi fokon, hogy azokat a ren­delkezésre álló idő alatt biz­tonságosan be lehetett volna üzemelni. Az ez évi nagykarbantar­tás legnagyobb feladata az előkészítés vágási termének átrendezése volt, A hiá­nyosságok elsősorban e munkafolyamat végzése köz­ben merültek fel. A cigarettacsomagolás és gyártás területén a, karban­tartás a terveknek megfelelő ütemben és részletességgel folyt, a munka eredményes­sége nem maradt el az elő­ző években elért jó ered­ménytől. összefoglalva a nagykar­bantartás, a vágóterem át­rendezését kivéve jónak, si­keresnek mondható. Tanul­ságként azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy az új, eddig még nem vég­zett munka előkészítésénél, megszervezésénél különösen gondosan és precízen kell el­járni a jövőben. Ilyen munkáknál jobban kell számítani az előre nem látható tényezőkre és na­gyobb tartalékidőt kell be­tervezni. Űj berendezés be­építéséré egy működő tech­nológiai sorba csak akkor szabad vállalkozni, ha a be­rendezés már teljesén kész, és az üzemi viszonyokhoz hasonló körülmények között ki van próbálva. Javaslatot tettek a soron kővetkező nyári nagykar­bantartás megszervezéséhez. — a hosszabb szabadságok ütemezése érdekében legké­sőbb a tárgyév június hónap végéig kell ütemezni a le­állást. — az előkészítési gépátren­dezés tapasztalataiból kiin­dulva a jövőben nagymérvű átalakítást egyszerre nem szabad vállalni, vagy ha ez bizonyos kényszerítő körül­mények miatt mégis elke­rülhetetlen, akkor a munkát jobban elő kell készíteni. A sorra kerülő átrendezéseket az erőkhöz mérten jobban kell tagolni. — a nyári karbantartási munkák hatékonyabban vé­gezhetők el, ha üzemközben a gépek megfelelően tisztít­va vannak. Az előkészítési osztályon a rendszeres taka­rítás feltételeit mielőbb meg kell teremteni. — A nagykarbantartás elő­készítése, megszervezése, le­bonyolítása kifejezetten mű­szaki jellegű tevékenység, éppen ezért helyes azt min­den területen a műszaki osz­tály szakképzett dolgozóira bízni. . A hozzászólások a beszá­molót egészítették ki, külö­nösen a problémákra hívták fel a figyelmet, melyeket megszívlelve, az elkövetkező karbantartás eredményessé­gét fokozni lehet. Elmond­ták, hogy a beépítésre ke­rülő berendezések rossz álla­potban voltak, alacsony volt a készültségi fokuk, pedig már hónapokkal előtte elké­szültek és az udvaron álltak. Meg lehetett volna szervez­ni, hogy a karbantartás előtt lehetőség legyen azok kipró­bálására. Néhány berendezést .a ja­vítás idején a helyszínen szereltek össze, s ezeket pró­bajáratás nélkül állították üzembe, mely induláskor problémát okozott. Űj berendezések tervezé­sénél és beépítésénél arra is kell -gondolni, hogy azokat tisztítani is kell. Sok esetben nehezen lehet hozzáférni, így takarításuk igen nehéz, kés. Hiányolták a jelentésből, hogy nem foglalkozott az emberek hangulatával, a ve­zetés irányításának minő­sítésével, a dolgozók lelki­ismeretességével, és munká­jának értékelésével. A kar­bantartás irányítását jól csak a terület vezetőjével közösen lehet elvégezni. A pártvezetőség és a tag­gyűlés a beszámolót a kö­vetkező kiegészítésekkel fo­gadta el: — az anyagi dotálási rend­szer módosítása, előre meg­határozott célprémium rend­szer alkalmazása,­— fontos gazdaságpolitikai feladat a dolgozók jobb fel­készítése a jövőbeni kar­bantartásra, — a jövőre nézve igen fon­tos feladat a karbantartási időpont előre történő pontos meghatározása. A pártvezetőség elkészí­tette a XII. kongresszus elő­készítésével kapcsolatos fel­adatok végrehajtását tartal­mazó Intézkedési tervet. Ez rögzíti a pártcsoportértekez- letek helyét, idejét, vala­mint a beszámoló taggyűlé­sek és vezetőségi ülések időpontját. Az Intézkedési tervben előírt határidőket pontosan tartani kell és idő­ben el kell készíteni a je­lentéseket. Vendégeink: a nyugdíjasok Szeptember végén ismét bensőséges ünnepség szín­helye volt vállalatunk kul­túrterme. A KISZ-műszak bevételéből a gazdasági ve­zetés és a tömegszervezetek rendezésében a nőbizottság és a brigádtagok közreműkö­désével, mintegy hárcrmszáz nyugdíjasunkat láttuk ven­dégül. Az öreg falak között utoljára köszöntötte Huszti elvtárs meleg hangon vendé­geinket, hisz rövidesen le­bontásra kerül az épület és helyét modern váltja fel. Be­mutatta Bódi Lászlónét. új szb-titkárunkat és Véghné Barta Juditot, közművelődési előadónkat. Ezután a mis­kolci színészek szórakoztat­ták egy órán át nyugdíjasa­inkat, dalaikkal felidézve fiatal éveiket. A műsort gyárlátogatás követte, ahol megtekintették a régi mun­kahelyet, a cigar ettaelőké­tos Flóra szocialista brigád tagjainak szeptember 21-én reggel, öt órára' volt megbe­szélve a brigád egy részé­vel a találkozás a gyár előtt. Mire összerázódtunk fél hat lett. Indulás a Csebokszári- ba, ahol a további tagok csatlakoztak hozzánk, vala­mint felpakoltunk „némi” élelmet is. Már éppen in­dulni akartunk, mikor va­szítést. gyártást és csomago­lást. Többüknek a modern gépek láttán a hosszú asztal, a nagy zajról a szivarfonás közben énekelt dalok jutot­tak eszükbe. Sokan örültek annak, hogy gyermekeik, unokáik ilyen kulturált kö­rülmények között dolgoznak. A „régi szép idők” árnyol­dalai is eszükbe jutottak, s kicsit irigykedve nézték a mai dolgozókat. Az üzemré­szek megtekintését a jó ét­vággyal elfogyasztott vacso­ra követte, majd „kóstoló­nak” termékeinkből össze­állított csomagot kaptak ajándékba. lakinek eszébe jutott, hogy volt brigádvezetőnk Bódi Lászlóné, a III. sz. ált. is,k.- nál vár ránk. Kissé össze­fagyva bár, de ő is csat­lakozott hozzánk. S most már igazán indulhattunk is a határ felé. Velünk tartott még dr. Polgáry Lászlóné és Kaszás Imre, mint a- Tátra jó ismerője. Bánrévénél meg­ittunk egy kávét, s kezdő­dött is az „idegölő” vám- vizsgálat. Minden bonyoda­lom nélkül átjutottunk, ahol rögtön meglepetés várt ben­nünket. A nyári időszámí­tás szerint ott egy órával előbb járnák, amiből elég sok bonyodalom származott. Első pihenőhelyünk Rima­szombat volt, 'ahol nagyon olcsón, nagyon finom ebé­det ettünk. Ebéd után in­dulás Poprádra. vagyis a Tátrához. Felfokozott kí­váncsisággal vártuk, hogy a Lengyel-Tátrához hasonlóan itt is van-e már hó? Hát hó­golyózni még nem tudtunk, de a csúcsokon már láttunk egy-két fehér foltot. Hó he­lyett kárpótolt bennünket a táj: csodálatos íenyőerdők Az est hátralevő részében kellemes, családias légkör alakult ki. Minél többet sze­rettek volna megtudni a gyár jelenlegi életéről, az ismerő­sökről. barátokról, gyakran -emlegetve a múltat is. Nyugdíjasaink nevében Székely Béláné Borika néni mondott köszönetét a ked­ves vendéglátásért. A régi munkatársaknak nagyon boldog, hosszú, egész­ségben eltöltött szép nyug­díjas életet kívánunk, s re­méljük legközelebb — már az új épületbe — is eljönnek között vezetett az út. Estére érkeztünk Szepesbélára. Szál­lásunk a Szepesbélai Do­hánygyár nagyon jói felsze­relt vendégszobáiban volt. Másnap gyárlátogatással kezdtünk: az üzem főmér­nöke röviden tájékoztatott bennünket gyáruk életéről. Majd körbevezettek az osz­tályokon. (Megcsodáltuk az olasz gépsorukat — ládazá­rógép —-, nálunk a ládazá­rást kézierővel végzik.) Itt tudtuk meg, hogy csak két műszakban üzemelnek, mert a nők éjszakai műszakját a miniszternek kell engedé­lyeznie ! Hazafelé jövet még Tátra- Lomnicon gyönyörködtünk a nagy hegységben, majd a párás levegőben fokozatosan tűnt el mögöttünk a lomni- ci csúcs is. Rozsnyón még egy szusszanásnyi szünet, majd nemsokára a határ, s itthon voltunk megint.. A hosszú utazástól kissé fáradtan, de élményekben gazdagon érkeztünk meg Egerbe az esti órákban. Sipos Józsefné brigádvezető — nagy — Bizalmiak vetélkedője Az ÉDOSZ elnöksége és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vetélkedőt hirdetett meg a pártunk közelgő XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. év­fordulója tiszteletére. Ezzel összefüggésben üzemünk is szakszervezeti bizalmi vetél­kedőt rendezett, ami úgy érzem nagyon jól sikerült. 13 csoport indult a vetélkedőn. Ebből az első 3 helyezett tovább jutott és az ÉDOSZ megyebizottság területi vetélke­dőjén vehetnek részt Gyöngyösön. A vetélkedő magas színvonalú volt. Jog- és hatáskör az üzemi demokrácia fórumrendszerei, a szakszervezeti élet, a kollektív szerződés érvényesülése témakörből vizsgáztak a résztvevők. Sokat tanultunk a vetélkedőn a jó válaszokból, hisz a zsűri is a legmagasabb pontszámmal értékelte a feleleteket. Itt látszott csak igazán, hogy a bizalmiak megértették és magukévá tették a Magyar Szak- szervezetek XXIII. kongresszusának határozatait, ahol az egész mozgalom fontos fel­adatként határozta tneg a bizalmiak munkájának továbbfejlesztését, jogaik bővítését, szerepük és felelősségük erősítését a szakszervezetek előtt álló feladatok végrehajtásá­ban és a szakszervezeti demokrácia erősítésében. Az a tapasztalatom hasznos volt. Kívánom, hogy a továbbjutottak sikereket érjenek el, ezzel is gazdagítsák a dohány­gyári bizalmiak jó hírnevét. — Deákné — közénk. J.-né Irány a Tátra! Korán kellett kelni a Mar­Háliai noteszlapok Egy-egy külföldi utazás mindig vegyes érzelmekkel tölti el az embert, örömmel éppúgy, mint izgalommal. Fokozottan igaz ez, ha hiva­talosan utazunk, komoly megbízással olyan országba, melynek nyelvét nem ismer­jük. Tolmács nincs, a közve­títő külföldi cég képviselője más országból, sőt a tengeren túlról érkezik. A randevú egy idegen ország repülőte­rére van megbeszélve, s ha ez elmarad...? Na nem is folytatom. A téma tömören, távirati stílusban fogalmazva annyi, hogy 320 tonna dohányt kel­lett vásárolnom a MONIM- PEX Külkereskedelmi Vál­lalat megbízásából Dél- Olaszországban. Ez volt a terv. A randevú létrejött ugyan, de volt némi bonyodalom. A római repülőtéren kellett, hogy várjon Chrémer úr Del- tafin Cég európai képviselő­je. Vele már volt dolgom, bíztam is precízségében és jó magyaq nyelvi — tudásá­ban — magyar származású amerikai, aki most éppen Svájcban él —, de hiába ku­tattam a repülőtéri ember­áradatban, de Chrémer úr se­hol! — Na helyben vagyok! Van ugyan egy olasz tele­fonszámom, amit felhívha­tok, de az Torinóban van, én meg Rómában, ezért ezzel nem megyek semmire. Így aztán állok, várok, leskelő- döm. Várom a jószerencsét, pontosabban Chrémer urat, miközben megakad a sze­mem egy vékonydongájú kis olaszon, aki egy táblával ke­zében úgyvéli szintén re­ménytelenül vár, de nem! A táblán ugyanis ez áll: Mr. Huszti. A többit nem részle­tezem, Chrémer úr ezúttal is precíz volt, két órával előbb érkezett Amerikából Rómába, mint én. Igyekezett a várakozás idejét hasznosí­tani, s ezért gépkocsivezető­jére bízott, mint bebizonyo­sodott, jó kezekre. A dohányvásárlás szak­mai kérdéseit, az általam al­kalmazott átvétel módszerét már egy korábbi utam kap­csán leírtam, így erről nem szólok. Most csak annyit, hogy a rövidke néhány — 4,5 nap — alatt utaztam 5 ezer kilométert kétharmad­részt repülőn, a többit gép­kocsin. Keresztbe, hosszába át­utaztam Olaszországot. Vol­tam Rómában, Brindisiben, Lecécben, vissza Rómába, onnét Riminibe, majd még az nap megint Rómában. Ezek után már fel sem tűnt, hogy Chrémer úr másnap reggeli indítványára .,átug- rottmnk” Genovába és mi sem volt már természete­sebb, hogy még aznap visz- sza is menjünk ismét Rómá­ba, de voltunk közben Fi­renzében is. Bár eredetileg csak Dél-olaszországba ké­szültem, de mivel a szüksé­ges dohányok Leccében, Brindisiben, illetve ezek kör­nyékén — az olasz csizma sarkában —r nem voltak be­szerezhetők, így hát Chrémer úr érthető okok miatt szá­guldozott velem minden felé, hogy a megrendelt dohányt mennyiségben és fajtában is megvásárolhassam, s ez lé­nyegében mindkettőnk érde­ke is volt. Nekem azért, hogy teljesítsem kiküldetési feladatomat, neki azért, hogy az üzlet bonyolításával meg legyen cége tervezett üzleti haszna. Olaszország közelsége, szépsége, klímája és a tengerpart-birtoklás mértékében elfoglalt előkelő helye miatt „európai nagy­hatalomnak” számít. Ezért igen sok turista — s közöttük nem kevés magyar — keresi fel évente.­De Nápoly és környéke ál­talában az itáliai utazások utolsó olyan állomása, ame­lyet még tömegesen keresnek fel a turisták. Az északiak és nyugatiak közül többen eljutnak még Szicíliába is, de az olasz csizma orra és sar­ka az -a hely, ahová az északnyugatiak is kevesen, a magyar turisták már elvétve sem igen jutnak el. A táj mindenesetre érde­kes és szokatlan a Közép­európai szemnek. Filmekről, televízióból kopár, szinte élettelen, tikkasztóan forró vidékeket idéz emlékeze­tünkbe Dél-ltália. A valóság azonban mást, nagyon is kü­lönböző vidékeket és életet mutat. A tájak jellegének válto­zása a huszadik század 20-as, 3G-as éveiben megindult és azóta is tartó bonifikációs munkák következeiében lé­nyegesen megváltozott. Le­csapoltak több mocsarat, er­dősítettek nagyobb területe­ket, pl. a Calobriai Garbano- félszigeten is. Vasutakat, uta­kat építettek. Bari a távol­keleti tengeri kereskedelem „fellegvárává” vált. A há­ború után megindult a ten­geri fürdőhelyek építése is, de a légkondicionált szállo­dák úszómedencékkel egzo­tikus délszaki növényeikkel azonban nem az olasz kis­emberek pihenését, hanem a nagypénzű és különcségekre vágyó nyugati turisták szó­rakozásait van hivatva szol- . gálni. Lecce — a dohányvásárlá­saim egyik színtere — az olasz csizma sarkán talált helyet magának. A 75—80 ezer lakosú kisvárost a „ba­rokk Firenzéjének” is nevezik a városképet kialakító sze- / met gyönyörködtető spanyol­barokk építészet nagyszámú emléke miatt. De Lecce nemcsak a do­hánytermesztés egyik jelen­tősebb központja, hanem környéke mint hatalmas és kiváló bortermelő vidék is ismert, és igen jelentős. Brindisi Leccéhez hasonló nagyságú és lakosságú vá­ros. Nagy forgalmát és je­lentőségét különleges fek­vésének köszönheti, ez tette jelentős dél-keleti kikötővé. A fordított Y alakú öböl alsó szárai között még a ró­maiak alapították a várost, amelyet Rómával a híres Via Appia kötött össze.' En­nek ma is látható emlékei még az antik világban felál­lított két mérföldkő. Az egyik még ma is úgy áll ott, mintha el sem múlt volna felette a két és fél ezer esz­tendő. Bevésett jelzése mu­tatja az útvonal irányát és Rómától való távolságát, a másiknak már csak az alap­zata van meg, az nem bírta az évezredek viharát. És hogy milyenek az ola­szok, az életkörülmények és az árak? Az emberek tem­peramentumosak, élénkek, az életkörülmények nagyon vál­tozóak — igen nagy szélső­értékeket vesznek fel az élet- színvonalat biztosító egyéni jövedelmek —, az árak, hát azok bizony egységesen és egyértelműen magasak. An­nak tartják az olaszok is, nem is szólva, ha a szűköcs - ke napidíjhoz kell viszonyí­tani az embernek. Végülis némi viszontagság árán, de sikerült tejlesíteni a feladatomat, megvásárol­tam a 320 tonna keleti do­hányt, amire a cigaretta- gyártásnál a dohányreceptú- rához elengedhetetlen szük­sége van a dohányiparnak. De nehogy azt mondhas­sam, amilyen „egyhangúan” teltek a napok Olaszország­ban, olyan eseménytelenül is fejeződött be, hát a római repülőtérre érkezésemkor rögtön láttam: itt már me­gint lesz valami. Katonaság, rendőrség mindenütt. Ko­csinkat kilométerekkel előbb leállítják, nem engedik be a repülőtérhez. Ok: eltérítettek egy olasz utasszállító gépet, közel 150 utasával a fedélzetén. Ami most éppen ott vesztegel, folynak az alkudozások, mint utóbb megtudtam, valami líbiai síita egyházi feleke­zet képviselői gondoskodtak erről a kis izgalomról. A szikár kis olasz gépko­csivezető eszén azonban sem az olasz katonaság, sem a rendőrség nem járt túl: lük- vercbe — több menetben — „belopakodott” a repülőtéri bejárathoz. Így sikerült elér­nem a Budapestre induló MALÉV-gépet, s idejében és épségben hazaérkeznem. —HF— DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom