Egri Dohánygyár, 1979 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1979-06-01 / 6. szám

A társadalmi tulajdon védelme

Vállalatunk társadalmi tula j-d önvád elírni helyzete évek ó'ta szilárd. Nincsenek kiemelkedő jelentőségű károkozások, látványos esetek — a társadalmi tulajdonban okozott kár évek óta jeien- ték tel ennek mondható.

Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a helyzet teljes elégedettségre ad Okot. és semmiféle tennivalónk nincs ezen a területen. Sajnos, a könyörtelen statisztikai adatok azt jelzik, hogy bár enyhe, de állandósult növekedés jelentkezik mind az elkövetett cselekmények számát, mind a veszélyeztetett kárértéket tekintve.

EZT AZ ÁLLÍTÁST néhány adattal érzékeltetem. Az összehásonláthatóság végett csak az első félévi adatokat veszem alapul az utóbbi három év vonatkozásában.

A társadalmi tulajdon elleni cselekmények száma 1977. év első negyedévében 13t, a második negyedévében 14 volt. 1978-ban ugyanerre az időszakra 20, illetve 29 ügy esik. míg az idén 38, illetőleg 56 ügy. Ha ugyanezen időszakot a veszélyeztetett érték szempontjából vizsgáljuk, akikor a következő számok jelzik az emelkeAz 1979-es év több vonatkozásiban változást, szigorítást hozott a vállalati gazdálkodásban. A dohányipar esetéiben növelte a gondot a fogyasztói áremelést követő fogyasztálscsökkenés hatása az eredményalakulásra.

A prognosztizált fogyasztás. ül. az értékesítési árbevétel azt mutatta, hogy a tröszti eredmény semmiképp nem éri éli az 1978. évi bázist. Így az eredmény alakulása is a bázis érték alátt marad. Ez viszont erősen behatárolja a bérfejlesztés lehetőségét.

Ahhoz, hogy 4—4,5%-os bérfejlesztést végre lehessen hajtiani, vállalati szinten csökkenteni kell a létszámot mintegy 2%-kal. Ez annál is inkább Indokolt, mert 1979. január 1-től a tröszt a belső

— a vállalatok felé történő

— s zabái yo zásba n is áttért a bértömeg szabályozására.

„Bejött a bértömeg” halljuk és olvassuk — legutóbb a Népszabadság 1979. június

dést: 1977-ben 720,— Ft és 1020,— Ft; 1978-ban 1482 — Ft és 1772,— Ft; idén pedig 6845,— Ft és 2818,— Ft.

A számok ilyen irányú alakulását magyarázhatnánk a rendészeti tevékenység javulásával is, azt állítva, hogy a leleplezett esetek száma növekedett csupán, az ösz- szes lopásoké nem. Ha azonban ezt a magyarázatot elfogadnánk, meghamisítanánk a valóságot. Tény ugyanis, hogy a portai ellenőrzés működése egyenletes, — a lehetőségekhez képest jó — de nem 100%-os, és abban sem jelentős romlás, sem számottevő javulás nincs. Ebből az is következik, hogy az elkövetett és a leleplezett esetek aránya hosszabb távon, nem változik.

MEGTÉVESZTŐ LENNE

ha csak az abszolút számok alapján, illetve a százalékos növekedést alapul véve túl sötét képet festenénk. Az igazság az, hogy az említett értékek közül még a legnagyobb, a 6845,— Ft séta olyan jelentős, ami komoly aggodalomra adhat okot. Egyébként is, az elkövetett cselekmények súllyá önmagában is csékély: többségében néhány tasa'k cigíatrettára

17-i számában — mint gyakorta emlegetett gondot.

Ez még önmagában számunkra az Egri Dohánygyár számára nem lett volna olyan nágy gond.

A nagy problémát ma már az jelenti, hogy egy lényegesen alacsonyabb termelési tervhez megállapított viszonylag alacsony bértömeggel kell gazdálkodnunk. Ez már az I. f. évben is feszültséget okozott, hiszen 23 fővel a tervezett termeléshez csökkentettük a létszámot, de a termelés ténylegesen már az I. f. évben is meghaladta a tervezettet.

A II. félévre, ill, annak első részére — a III. n. évre — kapott termelési program, pedig mintegy 170 millió daráb cigarettával mamegkísérelt portai lopás, ahol a kárérték a legritkább esetben éri el a 200,— Ft-ot.

Amilyen helytelen lenne azonban a túlzott borúlátás, ugyanolyan hibát követünk el akkor is, ha az egészet elbagatellizáljuk. A hibák kijavítására a meglevő lehetőségeket ki lehet és ki is kell használnunk.

Az egyik ilyen lehetőség a lopások megtorlása, vagyis a fegyelmi büntetés. A rendelkezésre álló adatok szerint a fegyelmi büntetések szám szerinti alakulása áltálában a cselekmények számának megfelelő, súlyuk viszont esetenként csekélyebb az indokoltnál. Általános tapasztalat szerint az írásbeli figyelmeztetések. de még az anyagi hátránnyal nem járó fegyelmi büntetések sem mindig jelentenek megfelelő prevencióit. Következésképpen egyik feladat a fegyelmi büntetések hatékonyságának növelése. Törekedni kell arra, hogy legalább az eltulajdonítani kívánt értéknek megfelelő összegű anyagi hátránnyal járó fegyelmi büntetések kerüljenek kiszabásra. Ez természetesen a munkáltatói joggal rendelkező vezetők jogkörébe tartozik. itt csak figyelemfelhívó jelleggel említek két

gasabib a tervnél, aminek már komoly létszámvonzata van a közvetlen technológiai vonalon.

Ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy a létszámcsökkenés eléggé spontánul alakult a vállalatnál. Ahonnét elmentek, kiléptek — oda nem vették fel új létszámot. így jelenleg a vállalati létszámszerkezet nem a legkedvezőbb és semmiképpen nem felel meg a III. n. évi program támasztotta létszámigénynek. A Vállalatgazdálkodási Osztály készített egy felmérést a 3 évvel ezelőtti állapothoz viszonyítva. A felső vezetés döntésétől függ, hogy szükség esetén milyen átcsoportosításokra kerül sor. Az már bizonyos, hogy ezt a

olyan lehetőséget, amit a hatályos kollektív szerződésünk tartálmaz, gyakorlati alkalmazásukat azonban ezideig mellőzték. Ezek: az étkezési hozzájárulás megvonása, és az utazási hozzájárulás megvonása,. mint fegyelmi büntetések.

TERMÉSZETES DOLOG

azonban, hogy a társadalmi tulajdon védelme csupán rendészeti intézkedésekkel, illetve fegyelmi büntetésekkel nem oldható meg. Fontos dolog a vagyonvédelem társadalmasítása.

E terén jó lehetőségeink vannak. Elsősorban a ciga- rettácsomagoláson és a fél- készáruráktárban kijelölendő „társadalmi vagyonőrökre” gondolok itt. Azért ezen a két területen főképp, mert itt lehet hozzájutni a tasakos cigarettához, amelynek eltulajdonítása mindenképpen nagyobb társadalmi veszély esség ű, ugyanakkor aránya az összes lopási eseteken belül növekszik. Mivel csak az említett két terűiét dolgozói vann'ak olyan helyzetben, hogy a tasakos cigaretta eltulajdonítását vállalaton belül megakadályozhatják, a megelőzést mindenképpen itt célszerű kezdeni.

Dr. Jakab Gábor

tendenciát tovább folytatni nem lehet.

A változta,tásnak nagyon sok módszere, lehetősége van, s ezek közül lehetséges, hogy vállalaton belül, egyes területeken — műhelyek, raktárak — nékünk is meg kell próbálni bértömegszabályozással féken tartani a létszám — nem mindig indokolt — növekedését.

Ami a II. f. évi többlet- tenmeflés létszám és bérvonzatát illeti, a felsőbb szervekkel folytatandó tárgyalásaink remélhetőleg eredményre vezetnek. De ezzel együtt is igen ésszerű és takarékos létszámgazdálkodást kell1 megvalósítanunk (a mennyiségben megnövekedett termelési feladatnak az eddigiekhez legalább változatlan minőségű teljesítése mellett), mert dolgozóink tervezett jövedelemnövekedését csak így tudjuk biztosítani.

Bárdosné dr.

A létszámgazdálkodásról

Munkajogi

ismeretek

A munkaügyi vitákról

Az emberek, életük legkülönbözőbb kapcsolataikban számtalanszor kerül,nek különböző konfliktusokba. Természetes, hogy ilyen konfliktusok a munkavégzés során, munkbviszonyuk teljesítése közben is keletkeznek. Ezeknek azonban csak egy része kifejezetten munkaügyi vita, miért a nézetei térések egy jelentős része ugyan á munkahelyen és a munkatársak között pattan ki, de szorosan véve semmi köze nincs magához a munkaviszonyhoz. Ilyen viták kelétkezhetnek a munkahelyi cí- vódősok során előforduló becsületsértésekből, egy meg nem adott baráti kölcsönből, egy könnyelműen vállalt kezességből stb. Ezekben a nézeteltérésekben igazságot tenni épp úgy alapvetően a rendes bíróságok dolga, mintha ezek nem az azonos munkahelyen dolgozó állampolgárok között keletkeztek volna.

Más a helyzet akkor, ha a nézeteltérés, az érdekösszeütközés a dolgozó (munkavállaló) és a vállalat (munkáltató) között olyan kérdésekben keletkezett, amelyek a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel vannak összefüggésben.

Ezeknek a valóban munkaügyi vitáknak a rendezése elsősorban a, vállalatra és a dolgozók kollektívájára tartozik, úgy is mondhatnám, hogy elsősorban „családon belül” kell megpróbálni a nézeteltérések elsimítását. A Munka Törvény- könyve és végrehajtási rendeletéi ezért előírják, hogy a munkaügyi vitában — egykét, elsősorban a magasabb vezető állású dolgozókra vonatkozó kivételtől eltekintve — a vállalaton belül létrehozott munkaügyi döntőbizottságnak kell dönteni. Ha a munkaügyi döntőbizottsági eljárás valamelyik félre néz - I ve kedvezőtlen, vagy nem I megnyugtató módon fejező- I diött be, csak ez esetben le- I hét a bírósághoz fordulni, de ! ezekben az ügyekben is — í külön bíróságként — a j Munkaügyi Bíróság ítélete el- j hoz döntést. Egyes — ké- I sőbb még pontosabban is

megjelölendő — ügyekben a munkaügyi bíróság ítélete ellen is tovább lehet fordulni fellebbezéssel a Megyei Bíróság fellebbezési tanácsához,, illetve panasszal, vagy óvással a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának tanácsaihoz.

Visszatérve most már a munkaügyi vitához — azt vizsgálva, hogy ilyen viták miből keletkezhetnek, hogyan jöhetnek létre — azt kell mondanunk, hogy tulajdonképpen a vállalaton belüli bármely tevékenységből, ami a munkavégzéssel van összefüggésben. Vita keletkezhet a munka elvégzésének módjából, minőségéből, az utasítás végrehajtásából, vagy megtagadásából, károkozásból, vagy fegyelemsértésből, béremelésiből, vagy béremelés elmaradásából, üzemi balesetből, stb., stb.

A viták fajtáit, a vitát kiváltó okokat, magatartásokat. csak példálózóan lehet felsorolni, teljeskörűen nem. Míg azonban vita a munka- viszonyon belül bármiből keletkezhet, mégsem lehet minden vitát a munkaügyi bíróság elé vinni. Alapvető szabály, hogy „ha a dolgozó valamely jogosultságát nem jogszabály biztosítja, hanem annak megadását az igazgató a mérlegelési jogkörében döntheti el, a jogosultság megtagadása miatt munkaügyi vita nem indítható.”

Tipikus példája ennek az a vita, ami a jogszabályban előírt bérkategória határai közötti besorolásra vonatkozik. Jogszabály biztosítja ugyanis a dolgozó részére azt, hogy a munkabére a munkakörére megállapított bérkategória alsó határát legalább elérje. A kategória határokon belüli bérmegállapítás már munkáltatód jog, azon belül tehát magasabbra sorolás munkaügyi vitáiban nem követelhető ki.

A sorozat következő folytatásában a munkaügyi döntőbizottság — létrehozását, szervezetét és működését —, majd a Munkaügyi Bíróság működését ismertetjük.

Dr. Szalóczi György

>

Értékelemzés

Új módszerek az üzem- és munkaszervezésben

Az értékelemzés módszere annyira nem új, hogy alkalmazása saemzációként hatna a vállalati üzíem- és munkaszervezésiben, de alig több mint 30 éves múltja a világgazdaságban — elsősorban az USA-ban —, s alig egy évtizedes hazai alkalmazása alapján mégis azt lehet mondani, hogy: egy új, hatékony, költségracionalizá- lási módszer gyakorlati eltévedésének vagyunk a kezdetén.

Magyarországon két ízben rendeztek eddig értékelemzési konferenciát:

— az elsőt 1973-ban, s itt még csak az értékelemzés népszerűsítése volt a cél;

— a másodikat 1978-ban, de ezen már az új módszerek .alkalmazói — hazai és külföldi szakemberek —igen komoly eredményekről adtak számot.

AZ ÜZEM- ÉS MUNKA- SZERVEZÉS nagyon sokirányú tevékenységet foglal magában, de ezek mindegyike megegyezik abban,, hogy az eredmény növelését, a hatékonyság fokozását kell, hogy szolgálja.

Az utóbbi időben különösen szembetűnő a racionalizálási módszerek szélesebb körű alkalmazása, s ezek között egy viszonylag új kölitségracioná- lizálá&i módszerként követel helyet magának a vállalati gazdálkodásban az érték- elemzés.

Feltehető ugyan a kérdés, hogy: miért van szükség új módszerek alkalmazásaira a szervezésben ?

Bár a válasz elég egyértelmű, hiszen azt a gazdálkodás gyakorlata, illetve annak eredménye adja: a hagyományos módszerek hatékonysága — még kellő alkalmazásuk mellett is — állandóan csökken, az általuk nyerhető költségmegtakarítások nem állnak arányban a különféle ráfordítások növekedésén ék mértékével.

Tehát nyilvánvaló, hogy új módszereket kell keresni! De a kérdésekkel együtt kételyek is fellépnek: milyen is legyen az új módszer? Mert attól, hogy új, még nem biztos, hogy hatékony, célravezető. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy jelentős költségmegtakarítást — főleg korszerű beruházások, pénzigényes fejlesztések nélkül — csak úgy érhetünk el, ha több új racionalizálási módszert viszünk a vállalati gazdálkodásba.

Az első ilyen racionalizálási kísérletre az Egri Dohánygyárban 1976-ban került sor a Fecske cigaretta értékelemzésével. Mint minden kezdeti lépés, ez is magán hordta a tapasztalatlanságból eredő bizonytalanság jegyeit, de ezzel együtt rengeteg új gondolatot ébresztett.

Olyan nézőpontból világította meg a Fecske cigaretta gyártási folyamatot — s ezen keresztül a cigarettagyártás folyamatát —, illetve ennek egy-egy ciklusát, amit mi eddig még nem alkalmaztunk.

A KÉRDÉSEK SOKASÁGÁBÓL a lényeg úgy fogható össze, hogy:

— milyen az egyes folyamatok funkciója abban a technológiai folyamatban, amelynek végén a termék áll?

— és milyen az ezekhez a folyamatokhoz kapcsolódó költség?

Ezt a vizsgálati módszert a funkciószemléletű költségracionalizálás jellemzi.

A kérdéseket — közülük néhány konkrétat kiemelve — így fogalmazták meg az értékelemzésben részt vevő team tagjai:

— Miért 0,6 mm széles a vágat?

— Mi a feladata, szerepe a vágatszéLess égnek a cigaretta kitöltésben?

— Mi lenne, ha nem ilyen lenne?

— Mennyibe kerül, hogy ennyi, éis mennyibe kerülne, ha nem ennyi lenne?

— Hogyan lehetne változtatni?

— Mi lenne a hatása a technológiára, a termékre és a költségre? stb., stb.

Ez a módszer az egyes anyagok, feldolgozási módok funkcióját, rendeltetését, feladatát teszi nagyító alá, az egész folyamat, a termék funkciója, rendeltetése szempontjából. és ilyen módon vizsgálva keresi azokat a „felesleges funkciókat”, amelyek költséget okoznak ugyan, de a termék teljesítőképességéhez — legalábbis ahhoz, amit a vevő a terméktől elvár, s amit hajlandó az árban is elismerni — nem járulnak hozzá. Az elemzőmunka eredményeként ezektől a funkcióktól lehet megtisztítaná a terméket, illetve az azt létrehozó folyamatot. Ennek eredményeként a szakirodalom adatai szerint — 10—30%-os

költségcsökkenés is elérhető.

Az értékelemzés felhasználási lehetősége nem korlátozódik csupán a termékre, hanem mindenre alkalmazható, aminek funkciója van, és költséget okoz, s így jelentősége még nagyobb!

A dohányipar fejlesztési eszköz-szegénysége közismert és — sajnos — hosszú távúnak ígérkező gond.

Ezért a jövőben sem — a VI. ötéves tervben sem — valószínű, hogy eredmény- növelésünk fejlesztés útján lenne biztosítható. Éppen ezek miatt kell, hogy nagyobb súlyt, nagyobb- szerepet kapjon a vállalati, a tröszti gazdálkodásban a racionális költségcsökkentési módszerek szervezett és széleskörű alkalmazása: az értékelemzés.

Amit mások kitaláltak és eredményesen alkalmaztak, azt nem kell újra „kitalálni”, csak alkalmazni kell! L. D. Miles — akit az értékelemzés atyjának neveznek — egy sor olyan dologra világít rá könyvében, amelyektől viszonylag könnyűszerrel megszabadulhatunk és növelik a hasznot, de gyakran mégsem vesszük ezeket észre, mert úgy csinálunk mindent, ahogyan „szoktunk” és azt az alapvető dolgot hagyjuk e közben figyelmen kívül, hogy: „a szokások gyakran vezetnek tévútra”.

Mi az értékelemző munka egyik „kis -lépések ént’ ’ azt vizsgáltuk legutóbb, hogy a szabadáras segédanyagok beszerzési forrásonként milyen áreltérést mutatnak.

A vizsgálati eredmény meglepő képet mutatott:

— az importbeszerzésű anyagoknál — és nagy tételben használt anyag, cigarettapapír! — 400%-Os eltérések is vannak, — de a hazai anyagok — pl. címjelzék — beszerzési forrásonkénti árszóródása is több mint 25 %-ot mutat.

NOHA KÜLÖNBÖZŐ OKOK miatt kénytelenek vagyunk olykor a költségesebb megoldást választaná; a drágább piacon venni; attól a nyomdától rendelni, amelyik hamarább szállít és nem attól, amelyik olcsóbban, mert egy sor termelésszervezési és irányítási probléma, vagy éppen a nem kellően szervezett munka, de lehet, hogy csak a „megszokás” visz bennünket vagy kényszerít rá erre az útrá. Ezek okait keresni, elemezni kell! Az utóbbi egyszerű kis vizsgálat is megerősítette, hogy érdemes az elemzés módszerét szélesebb körben és rendszeresen alkalmazni. Hiszen a vizsgálati ráfordítást és az általa elérhető hasznot összevetve, olyan kedvező a kép, hogy még jó helyzetben levő vállaltot sem engedhet meg magának olyan luxust, hogy lemondjon a beruházás nélküli eredménynövelésnek erről az útjáról.

A mi helyzetünk meg éppen hogy nem engedi meg, sőt egyenesen megköveteli, hogy kihasználjunk minden olyan lehetőséget, amelyek a termelési költségek csökkentését, s ezen keresztül a vállalati eredmény növelését elősegítik.

A KÖZGAZDASÄGI FELTÉTELRENDSZER egyre inkább rákényszeríti a vállalatokat, hogy intenzívebbé tegyék az üzem- és munka- szervezést. Hiszen a munka- erőutánpótlás egyre csökken, a .világpiaci árarányok alakulásának hatása mindjobban szűkíti a termelői árban azt a rést, amit úgy nevezünk, hogy haszon. Éppen ezért célszerűbb időben és önelhatározásból lépni, mint bevárni a lépési kényszert, mert addig is nagyon sokat veszíthetünk!

Huszti Ferenc

főmérnök

ZJ. „(Jgsaigj DOHÁNYGYÁR