Egri Dohánygyár, 1979 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
Pályázati felhívás Az elmúlt időszakban a pártvezetőség foglalkozott a vállalat anyagi ösztönzési rendszerrel, az 1978. évi tapasztalatokkal és a további feladatokkal. Megállapította, hogy az anyagi ösztönzési rendsze, rönknél fejlődés tapasztalható az előző évhez viszonyítva. Növekedett az előre kitűzött feladatok teljesítése alapján történt kifizetés, valamint a DH- munkarend- szer anyagi ösztönzésre fordított összege is. Feladatként jelölte meg a kifizetések egyenletesebbé tételét, elsősorban a fizikai dolgozókra vonatkozóan. Az anyagi ösztönzés korszerűsítése céljából 1979. év. ben egy főre alkalmanként legalább 200 Ft prémium összeg fizethető. Ennél ki- sebib összeg már elveszi ösztönző hatását. Oktatás Vállalatunknál az elmúlt évben a — Gazdaságpolitikai kérdések ipari tagozata, — A pártirányítás és párt. élet kérdései, — A nemzetközi politikai kérdései tanfolyamok, valamint a viszonylag új forrná, nak tekinthető politikai vitakört szerveztük. A három szeminárium rendszerű oktatási forma elérte célját, a beiskolázott hallgatók politikai ismerete bővült, és az évek óta alkalmazott, műszakokhoz iga. zodó oktatási rend a folyamatos cserét is biztosította, ami azt jelenti, hogy a hall. gatók a három oktatási forma mindegyikét végigjárták, így az évenkénti ismétlődés ellenére is adott új ismereteket. Az elkövetkező oktatási időszakra mindezek ellenire mégis az látszik célszerűnek, hogy az oktatásban bizonyos reformot kell végrehajtani. Ez azt jelenti, hogy szűkítjük a hagyományos tő. megpropaganda tanfolyamok körét és a hallgatók nagyobbik részét olyan oktatási for. mára szervezzük be, ahol a már eddig tanultakat hasznosítani lehet, de az oktatás jellegéből eredően lehetőség nyílik az új ismeretek megszerzése mellett a vita. készség fejlesztésére is. Határozat végrehajtás Az alapszervezetek jelen, tést készítettek a PB. 1972. december 20-i, az alapszervezeti munkára vonatkozó határozata végrehajtásáról és javaslatokkal éltek a további feladatokat illetően. A jelentésből megállapítható, hogy a párttagság a világnézeti, politikai tudat- és gondolatformálás szempontjából a fejlődés megfelelő. Fejlődött a kritikai és önkritikái érzék, erősödött a szervezeti cselekvési egység. A tagság a párthatározatokat, . elvi állásfoglalásokat ismeri és a gyakorlatban alkalmazza. Az információ kapcsolatok révén az alapszervezetek vezetősége tájékozott a kommunisták és pártonkívüliek véleményét illetően, a tö_ megszervezetekkel való kapcsolat és beszámoltatás is elősegíti a vélemények meg. ismerését. A politikai és szakmai vezetés minden téren együttműködik, a kapcsolatok optimálisak, tartalmában és formájában elősegíti a gazdasági és politikai feladatok megoldását. Érvényesül a párt ellenőrző funkciója. A vezetőségnek és a taggyűlésnek az alap. szervhez tartozó gazdasági vezetők rendszeresen beszámolnak, a felmerült problémákat közösen oldják meg. Ez a módszer mind az ellenőrzés, mind a gyakorlati kritika és útmutatás te. kintetében a leghatékonyabb. A tömegszervezeti vezetőkkel is rendszeres tanácskozás folyik a gazdasági munkát segítő tevékenységről, a munkaverseny segítéséről, a KISZ-szervezeten belül kiemelten, a párttaggá nevelés kérdéséről. A kommunisták konkrét pártfeladatot kapnak és azok végrehajtásának ellenőrzése félévenként történik. A tagság az ideológiai, kulturális életet érintő határozatokat ismeri és szellemét magáévá teszi. Ennek érdekében a pártoktatásban az ideológiai és művelődési tennivalók ismertetése egyre nagyobb szerepet kap. A pártpropaganda alapvető feladata a szocialista tudat és közgondolkodás fejlesztése. A párttagok rendszeresen, a beiskolázási tervnek megfelelően képezik magukat. Tevékenységük a Szervezeti Szabályzatnak megfelelő. Vezetőségi ülések, taggyűlések, és pártcsoportérte- kezletek a féléves munka- tervnek megfelelő rendszerességgel és pontossággal megtörténnek. Az előttünk álló évek feladatainak eredményes meg- vaLósítása a tervezés, irányítás és végrehajtás minden szintjén nagy követelményeket támaszt, a dolgozók hatékonyabb munkáját kívánja meg. A vezetőktől és a beosztottaktól mindez magasabb felkészültséget, korsze. rű ismereteik mielőbbi eredményes gyakorlati alkalmazását, nagyobb előrelátást igényel. Előrejutásunk nagyrészt a munkások és műszakiak eredményes együttműködésén is múlik. Szervezett együttműködésük révén tudatos tenniakarásuk jobban érvényre jut, s a hatékonyságot és az egyensúlyi helyzetet javító vállalati eredményekben is kifejeződik. Mindezek elősegítése érdekében a SZOT Műszaki- Gazdasági Bizottsága „Közös erővel a munkások és a műszakiak eredményes együttműködéséért” pályázati felhívását teszi közzé. A pályzat célja: hogy elősegítse a tervezési, az irányítási, a végrehajtási, az ellenőrzési módszerek korszerűsítését és a pályázók saját gyakorlati tevékenységében ezek érdemi érvényre juttatását. Cél továbbá, a kialakult jó munkamódszerek feltárása, megismerése, rendszerezése és közkincs- csé tétele. Kérjük, hogy a pályázók a célkitűzések eredményes megvalósítását és annak módszerét, a megvalósítás mérhető eredményéit, vagy jól értékelhető változásait, valamint azt, hogy saját tevékenységük és javaslataik azokat hogyan segítették elő, rendszerezve foglalják írásba, s ezzel A Nógrádi Sándor KISZ alapszervezet vezetői szerencsés megoldást választottak taggyűlésük lebonyolításához. Június 2-án és 3-án kirándultak a vállalat felső- tárkányi üdülőjébe. A jó idő. a napsütés és a mozgásvágy sokakat csábított ki a jó levegőre. A gazdag program ígérte a jó szórakozást. Természetesen csontra menő futballal kezdődött a küzdelem. Mindenki bizonyítani akart. Van aki azt,t hogy tud. és van aki azt, hogy nem tud. Ez utóbbit könnyű volt bebizonyítani. A mezőnyből természetesen a lányok „domborodtak Ki” jobban gyufaméregnyi bikinijükben — illetve bikinijükből. Végeredmény: 0:0-ra győztünk! Mert mi voltunk többen és mi rúgtuk a legtöbb gólt a 3950 másodperpályázzanak a szakszervezeti mozgalom erkölcsi és anyagi elismerésének elnyerésére. A pályázat tartalmazzon a már elért eredmények konkrét dokumentált bemutatásán túlmenően — a jövőre vonatkozó előremutató javaslatokat is. A pályázat terjedelme: legalább 10 és legfeljebb 20 gépelt oldal legyen. A pályzat beküldésének határideje: 1980. január 31. A pályázatot a SZOT Köz- gazdasági Osztályához kell benyújtani 3 példányban. (1415. Bp. Dózsa György út 84 b.) A pályadíjakat a SZOT Műszaki Gazdasági Bizottságának javaslatára 1980. május 31-ig a SZOT Titkársága ítéli oda. Pályadíjak: 3 db. 15 000 Ft értékű I. díj és oklevél; 6—10. 10 000 Ft értékű II. díj és oklevél; kerül kiadásra a legjobb pályamunkák anyagi és erkölcsi elismeréséül. A KISZ KB Értelmiségi Fiatalok Tanácsa 2 db. 10 000,—Ft-os külön díjat ajánl fel egy-egy kiemelkedő színvonalú pályamunkát készítő fiatalnak illetve ifjúsági kollektívának. A legsikerültebb pályamunkákat a SZOT Közgazdasági Osztálya összefoglaló kiadványban is közzéteszi. A pályzaton elsősorban a népgazdaság különböző ágazataiban, a vállalatoknál mindenekelőtt a termelés területén (tervezés, fejlesz, tés. gyártáselőkészítés, technológia, termelésirányítás és végrehajtás terén) tevékenykedő komplex brigádok részvételét várjuk. Pályázces küzdelemben. Közben a naptól annyira felégtem, hogy én voltam a tükeralá- gyújtós az esti szalonnasütésnél. A szalonnasütés az csodálatos dolog .Hangulatos. Kísérőzene a szúnyogok dön- gicsélése. — Jaj! — Valaki engem nézett kenyérnek és lecsepegtetett. Ennek a nyoma még 5 éves koromban is látszani fog. Este „Sebe discó”. Fantasztikus dallamok, vakolat- repesztő ütemek. Itt minden. halnak azonban olyan szocialista brigádok, illetve közvetlen termelésirányítók, (üzemvezetők, építésvezetők, aknászok. műszakvezetők, művezetők, agrármérnökök és más szakemberek) akik. nek tevékenysége ugyancsak összhangban áll a pályázat, ban foglalt célkitűzésekkel. Bízunk abban, hogy felhívásunk a munkások és műszakiak körében egyaránt jó visszhangra talál és ösztönzést nyújt a komplex brigádok színvonalas munkájáki táncolt. És ezt nem véletlenül írom le. Láttam már olyan discót, ahol két pár táncolt, a többiek halmazállapota majomsziget volt. Sebe betáncolta a termet. Minden lazító embert újabb mozgásra buzdított. Pihenésképpen szellemi vetélkedőn estek át a csapatok. Legnagyobb sikere a Most mutasd meg! című jól ismert játéknak volt. De jól mulattunk a gyufásskatulya stafétán is. Volt akinek az orra nem fért bele a skatulyába és olyan groteszk ábrázatokat nak elősegítéséhez, s gazda, sági eredményeink növeléséhez aktuális gazdaságpolitikai céljaink megvalósításához. Munkások, Műszakiak, komplex és szocialista brigádok ! Várja a pályázaton való részvételt a: Szakszervezetek Országos Tanácsa, Műszaki-Gazdasá. gi Bizottsága. Az elmúlt évi pályázaton — mint ismeretes — két munkatársunk, Bárány Tibor és Kocsis József pályamunkája nyerte az első díjat — megosztva —, SZOT díjat kaptak. vágott, hogy bármelyik mai magyar festőművész vásznán megállná a helyét. Utána folytatódott a tánc. Reggel ki mit talált ettünk kenyérrel és teával. Majd eleget tettünk az edzett ifjúságért ícöv-etelményprog- ramnak. Kaszás Tibi remek gulyáslevese után sor került a KISZ-gyűlésre. Megvitattuk a 79-es év ütemtervét. Egy-két programot rögzített időponthoz kötöttünk. Nem sürgetett az idő, így sok problémát tudtunk megoldani, amelyekre máskor nem tudtunk kitérni. Mindenki nagyon jó hangulatban indult haza. Abban a reményben, hogy hamarosan újra kijöhetünk ide. —Teleki Sándor— —HF— Feljegyeztem... Lacikából kész fiatalember lett, egy éve szerzett szak. mával együtt érettségi bizonyítványt is. Három évben az iskolai szünidő alatt dolgozott a gyárban, a műhelyben. Innen az ismeretségünk. Mostanában pedig mint szakember látogatott meg bennünket. Ennek örültünk is hisz nem felejtette el a társaságot, — gondoltuk. Csak akkor estünk ámulatba, mikor közölte velünk, szeretne idejönni dolgozni hozzánk a műhelybe. De hisz neked más szakmád van Lacika? Igen, — de eljönnék segédmunkásnak. Ugyanis volt munkahelyemen három műszakban kellett dolgoznom és én meg a kötött munkaidőt nem szeretem. Mikor itt voltam nálatok, nem sokat kellett dolgoznom. Ezek szerint most nem dolgozol sehol? Most nem ... És mégis mit szeretnél? — kérdem. Szerettem volna az áramszolgáltatóhoz, mint díjbeszedő elhelyezkedni. De telt ház van. Ugye ott mégis kötetlen munkaidő, és... Akkor gondoltam rátok. De Lacika, most- már nem kímélnénk mint a szünidő alatt, hanem igenis a rád bízott munkát most már el kell végezned. Hát akkor majd meggondolom .... Szevasztok.... Szia.... Hát igen, ez a fiú három év szünidejét töltötte nálunk, és mint mondotta nem sokat kellett dolgoznia. Kíméltük, hogy van még ideje dolgozni, és ez lett a vége. Nos az időt azt már megszerette, mármint a kötetlent, de a munkát... —Bukta— Rendhagyó KISZ-taggyűlés Utazni jó! A tavasz, a nyár kezdetével mindig megkezdődik a legújabbkori modern nép- vándorlás. Őseink gyalog, lóháton, vagy tevegelve változtattak helyet. Mi: autókon, expressz-vonatokon és egyre inkább — repülőgépeken száguldva jutunk úticéljainkhoz. A repülés előnye aligha vitatható a többi közlekedési eszközzel szemben, hiszen néhány óra, és több ezer kilométeres távolságba juthatunk. Most persze nem számítom ide azokat az órákat, amelyek a repülőtérre jutáshoz és repülés előtti idegpróbákhoz szükségesek. Ezek mindig többszörösét igénylik a tényleges repülési időnek. A repülés biztonságosabb, mint akármelyik közlekedési eszköz — hangzik a hivatalos vélemény. Viszont, ha egy gép lezuhan, a túlélés esélye majdnem nulla — ez az én véleményem. De hát a statisztika tudománya megbízható képet ad arról, hogy: hány utaskilométerre; hány felszállásra; hányadik utasra, stb.-re jut egy légikatasztrófa. így hát érthető, hogy repülőút előtt mindig megnő érdeklődésem a statisztika iránt. Lázas igyekezettel forgatom a legújab kiadványokat, és kis számológépemmel komoly számítgatásokba kezdek: érdemes-e útra kelnem? Vajon hányadik utas leszek, stb; stb.? A Kollégák „jóindulatú” biztatására e körben mindig számíthatok. Szerintük két évenként zuhan le egy gép a MALÉV útvonalain — és most éppen esedékes. —. No persze any- nyi eltérés lehetséges, hogy nem az oda-útban, hanem a vissza-útban „áll be a statisztika". És ekkor ugye még annyival jobb is lesz a helyzet, hogy élményekben gazdagabban jut az ember a másvilágra. Hogy kollégáim elvárásának is megfeleljek a téma felvetődésekor mindig jól megremegtetem a végtagjaimat — persze nem kell nagyon imitálnom a dolgot, mert mi tagadás, valójában félek. Utaztam már néhányszor repülőgépen, adtam is már egy-két általam kipróbált jótanácsot lapunk hasábjain — nem tudom megfogadta-e valaki —. Tehát viszonylag már tapasztalt légi utasnak számítok — főleg a kezdők között —. De száraz torkom és gyermekökölnyire zsugorodó nyomrom csakis azt jelentheti, hogy még mindig nem vagyunk igazi barátok: mármint a repülő, meg én. Egy szó, mint száz: félek! A repülőtéri órák kellemesebbé tételére, no meg külföldi olvasási igényem kielégítésére megveszem az Inter Press májusi számát. Érdekes cikkei mindig lekötnek — most is ebben reménykedem. De a balszerencse nem hagy el! A lap a 13. oldalon nyílik ki. A baloldali kép egy utasgép pilótafülkéjét és műszerfalát mutatja. A baljóslatú cím nagy fekete betűi elől egyszerűen nem térhet ki tekintetem: „Légi torlódás” !!! „Európa légi útjai a legzsúfoltabbak a világon. ___A forgalom robbanásszerűen megnövekedett... . .. A félelmetes ütemű forgalomnövekedéssel nem tudott lépést tartani a műszaki fejlesztés, a megbízhatóság és a biztonság terén. Ritkák ugyan a balesetek — (?) kérdőjel tőlem, mert ugyan mit értenek ezalatt — de egyre gyakoribb az egymáshoz veszélyesen közelrepülök száma”... — Falom a betűket, a mondatokat, de sehol egy bíztató szó! Annyira belemerülök a probléma tanulmányozásába, hogy alig veszem észre: csoportvezetőnk instrukciókat és különböző nyomtatványokat osztogat. Kezdik osztani a beszálló kártyát is. Ez az utolsó lehetőség, hogy meggondoljam magam. Most kellene határozottnak lennem. Inkább mondják rólam életemben, hogy: „ez egy félénk, beijedős gádzsó”, mint halálom után, hogy: „bátor egy ember veit”! Megkezdődik bennem a hidegháború, s ennek jeleként hideg verejték veri ki homlokom — még szerencse, hogy erre a nagy meleg miatt is lehet okom. Egy perc — ennyi idő áll rendelkezésemre míg a MALÉV kisasszony a névsorban hozzámjut a beszálló kártyával. A fejem zúg. Sosem tudtam ilyen rövid idő alatt nagy dolgokban dönteni — s az ember ugye nem bújhat ki a bőréből. Hallom a nevem. Szólni nem tudok, mert torkom beszűkült és száraz a nyelvem. A kezem közben éli a maga külön kis életét és gépiesen elindul a MALÉV kisasszony felé — hogy átvegye a kártyát —. Most még egy jó mondás sem jut az eszembe, mert az éppen nem vág ide, hogy: „nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal.” Bár lehet, hogy tudja, mert miközben jobb kezem átveszi a kártyát, a bal biztonságot remélve már kapaszkodik is a várócsarnok oszlopába. Csak semmi feltűnés! Hidegvér és nyugalom! Rajtam ugyan ne nevessen senki. Hanyag elegenciával nyitom ki ismét az Inter Presst — az már csak a legtermészetesebb, hogy megint a repülési témánál. Hátborzon_ gató történetek, átélem valamennyi kataszrófát, és bármennyire is furcsa, de valósággal kezdek megnyugodni. De hát az ember végül is csak egyszer halhat meg. Végig olvasom a cikket. A végkövetkeztetéssel teljesen egyetértek: .. Minden országban büntetéssel kellene rávenni az érintetteket, hogy betartsák az előírásokat. Minden esetre rugalmasabb és határozottabb lépésekre lenne szükség ahhoz, hogy valóban biztonságosabb le_ gyen a repülés Európában.” Ha valaha is kiváncsi lesz valaki az ezzel kapcsolatos véleményemre, annyit már most megmondhatok, részemről teljesen egyetértek minden olyan szankcióval, és minden olyan drasztikus lépéssel, ami fokozhatja a repülés biztonságát — főleg amikor én is repülök. A hangszóró megszólal: kérjük kedves utasainkat fáradjanak útlevél és vámvizsgálathoz. Az események felgyorsul_ tak. Kezdek rájönni, hogy miért olyan csinos földi kísérőket és légi kisasszonyokat alkalmaz a MALÉV. Beszállunk! Felzúg a motor. Ha becsukom a szemem úgy jobban bírom. Egy pillanatra azért mégegyszer kitekintek, hiszen nem lehetetlen, hogy Ferihegyet most látom utószor. A szemeim ismét becsukódnak. Lehet hogy el is alszom — nem tudom. Mindenesetre az az érzésem, mintha az egyik igen csinos utaskísérő az ülésem karfájára ülve lágyan cirógatná arcomat, miközben kedvesen fülembe duruzsolja: „ne félj kiésim, ne félj ...” A cirógatástól feloldódik bennem a feszültség, s magamban már azon bosszankodom, hogy Budapest és Leningrád között miért csak kettő és fél óra a repülési idő. Mi a csudának ennyire rohanni, amikor az ember szabadságon van? És miért nem lehet belföldön is repülőgéppel utazni? Ott az a fránya Polski és micsoda különbség a légikisasszony asszony és a gépkocsivezető társasága között. Hiába, vannak még tennivalóink amíg életünket a megfelelő színvonalon élheti jük! Míg ezekig a magasröptű, emeltszintű gondolatokig eljutottam ,a TU—154 is eljutott 9 ezer méter magasságba, ahonnét a földi gondok már olyan kicsinek tűntek, hogy nem volt érdemes velük foglalkozni. Ja! Azt majd elfelejtem, hogy a statisztika visszafelé sem „állt be”, és hogy igen jól éreztük magunkat. Hogy milyen helyeken jártunk és milyeneken nem, hogy mit- miket látunk és miket nem, azt majd egy másik alkalommal elmesélem, lehet, hogy „Földi morzsák” című írásomban. De most már nem tudok ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, hiszen ki kell pihennem a szabadság fáradalmait. Légi — morzsák DOHÁNYGYÁR 5
