Egri Dohánygyár, 1979 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1979-05-01 / 5. szám

Pályázati felhívás Az elmúlt időszakban a pártvezetőség foglalkozott a vállalat anyagi ösztönzési rendszerrel, az 1978. évi ta­pasztalatokkal és a további feladatokkal. Megállapította, hogy az anyagi ösztönzési rendsze, rönknél fejlődés tapasztal­ható az előző évhez viszo­nyítva. Növekedett az előre kitű­zött feladatok teljesítése alapján történt kifizetés, va­lamint a DH- munkarend- szer anyagi ösztönzésre for­dított összege is. Feladatként jelölte meg a kifizetések egyenletesebbé tételét, elsősorban a fizikai dolgozókra vonatkozóan. Az anyagi ösztönzés kor­szerűsítése céljából 1979. év. ben egy főre alkalmanként legalább 200 Ft prémium összeg fizethető. Ennél ki- sebib összeg már elveszi ösz­tönző hatását. Oktatás Vállalatunknál az elmúlt évben a — Gazdaságpolitikai kér­dések ipari tagozata, — A pártirányítás és párt. élet kérdései, — A nemzetközi politikai kérdései tanfolyamok, vala­mint a viszonylag új forrná, nak tekinthető politikai vi­takört szerveztük. A három szeminárium rendszerű oktatási forma el­érte célját, a beiskolázott hallgatók politikai ismerete bővült, és az évek óta al­kalmazott, műszakokhoz iga. zodó oktatási rend a folya­matos cserét is biztosította, ami azt jelenti, hogy a hall. gatók a három oktatási for­ma mindegyikét végigjárták, így az évenkénti ismétlődés ellenére is adott új ismere­teket. Az elkövetkező oktatási időszakra mindezek ellenire mégis az látszik célszerűnek, hogy az oktatásban bizonyos reformot kell végrehajtani. Ez azt jelenti, hogy szű­kítjük a hagyományos tő. megpropaganda tanfolyamok körét és a hallgatók nagyob­bik részét olyan oktatási for. mára szervezzük be, ahol a már eddig tanultakat hasz­nosítani lehet, de az okta­tás jellegéből eredően lehe­tőség nyílik az új ismeretek megszerzése mellett a vita. készség fejlesztésére is. Határozat végrehajtás Az alapszervezetek jelen, tést készítettek a PB. 1972. december 20-i, az alapszer­vezeti munkára vonatkozó határozata végrehajtásáról és javaslatokkal éltek a to­vábbi feladatokat illetően. A jelentésből megállapít­ható, hogy a párttagság a világnézeti, politikai tudat- és gondolatformálás szem­pontjából a fejlődés megfe­lelő. Fejlődött a kritikai és önkritikái érzék, erősödött a szervezeti cselekvési egység. A tagság a párthatároza­tokat, . elvi állásfoglalásokat ismeri és a gyakorlatban al­kalmazza. Az információ kapcsolatok révén az alapszervezetek ve­zetősége tájékozott a kom­munisták és pártonkívüliek véleményét illetően, a tö_ megszervezetekkel való kap­csolat és beszámoltatás is elősegíti a vélemények meg. ismerését. A politikai és szakmai ve­zetés minden téren együtt­működik, a kapcsolatok op­timálisak, tartalmában és formájában elősegíti a gaz­dasági és politikai feladatok megoldását. Érvényesül a párt ellenőr­ző funkciója. A vezetőségnek és a taggyűlésnek az alap. szervhez tartozó gazdasági vezetők rendszeresen beszá­molnak, a felmerült prob­lémákat közösen oldják meg. Ez a módszer mind az ellenőrzés, mind a gyakor­lati kritika és útmutatás te. kintetében a leghatéko­nyabb. A tömegszervezeti veze­tőkkel is rendszeres tanács­kozás folyik a gazdasági munkát segítő tevékenység­ről, a munkaverseny segíté­séről, a KISZ-szervezeten belül kiemelten, a párttaggá nevelés kérdéséről. A kommunisták konkrét pártfeladatot kapnak és azok végrehajtásának ellenőrzése félévenként történik. A tagság az ideológiai, kulturális életet érintő ha­tározatokat ismeri és szel­lemét magáévá teszi. Ennek érdekében a párt­oktatásban az ideológiai és művelődési tennivalók is­mertetése egyre nagyobb szerepet kap. A pártpropaganda alapve­tő feladata a szocialista tu­dat és közgondolkodás fej­lesztése. A párttagok rend­szeresen, a beiskolázási terv­nek megfelelően képezik magukat. Tevékenységük a Szerve­zeti Szabályzatnak megfele­lő. Vezetőségi ülések, tag­gyűlések, és pártcsoportérte- kezletek a féléves munka- tervnek megfelelő rendsze­rességgel és pontossággal megtörténnek. Az előttünk álló évek fel­adatainak eredményes meg- vaLósítása a tervezés, irányí­tás és végrehajtás minden szintjén nagy követelménye­ket támaszt, a dolgozók ha­tékonyabb munkáját kíván­ja meg. A vezetőktől és a beosztottaktól mindez maga­sabb felkészültséget, korsze. rű ismereteik mielőbbi ered­ményes gyakorlati alkalma­zását, nagyobb előrelátást igényel. Előrejutásunk nagy­részt a munkások és műsza­kiak eredményes együttmű­ködésén is múlik. Szervezett együttműködésük révén tu­datos tenniakarásuk jobban érvényre jut, s a hatékony­ságot és az egyensúlyi hely­zetet javító vállalati ered­ményekben is kifejeződik. Mindezek elősegítése érde­kében a SZOT Műszaki- Gazdasági Bizottsága „Kö­zös erővel a munkások és a műszakiak eredményes együttműködéséért” pályá­zati felhívását teszi közzé. A pályzat célja: hogy elő­segítse a tervezési, az irá­nyítási, a végrehajtási, az ellenőrzési módszerek kor­szerűsítését és a pályázók saját gyakorlati tevékenysé­gében ezek érdemi érvény­re juttatását. Cél továbbá, a kialakult jó munkamódsze­rek feltárása, megismerése, rendszerezése és közkincs- csé tétele. Kérjük, hogy a pályázók a célkitűzések eredményes megvalósítását és annak módszerét, a megvalósítás mérhető eredményéit, vagy jól értékelhető változásait, valamint azt, hogy saját te­vékenységük és javaslataik azokat hogyan segítették elő, rendszerezve foglalják írás­ba, s ezzel A Nógrádi Sándor KISZ alapszervezet vezetői szeren­csés megoldást választottak taggyűlésük lebonyolításá­hoz. Június 2-án és 3-án ki­rándultak a vállalat felső- tárkányi üdülőjébe. A jó idő. a napsütés és a mozgásvágy sokakat csábított ki a jó le­vegőre. A gazdag program ígérte a jó szórakozást. Ter­mészetesen csontra menő futballal kezdődött a küz­delem. Mindenki bizonyíta­ni akart. Van aki azt,t hogy tud. és van aki azt, hogy nem tud. Ez utóbbit könnyű volt bebizonyítani. A me­zőnyből természetesen a lá­nyok „domborodtak Ki” job­ban gyufaméregnyi bikini­jükben — illetve bikinijük­ből. Végeredmény: 0:0-ra győztünk! Mert mi voltunk többen és mi rúgtuk a leg­több gólt a 3950 másodper­pályázzanak a szakszervezeti mozgalom erkölcsi és anyagi elismeré­sének elnyerésére. A pályázat tartalmazzon a már elért eredmények konk­rét dokumentált bemutatá­sán túlmenően — a jövőre vonatkozó előremutató ja­vaslatokat is. A pályázat terjedelme: leg­alább 10 és legfeljebb 20 gépelt oldal legyen. A pályzat beküldésének határideje: 1980. január 31. A pályázatot a SZOT Köz- gazdasági Osztályához kell benyújtani 3 példányban. (1415. Bp. Dózsa György út 84 b.) A pályadíjakat a SZOT Műszaki Gazdasági Bizott­ságának javaslatára 1980. május 31-ig a SZOT Titkár­sága ítéli oda. Pályadíjak: 3 db. 15 000 Ft értékű I. díj és oklevél; 6—10. 10 000 Ft értékű II. díj és oklevél; kerül kiadásra a legjobb pá­lyamunkák anyagi és erköl­csi elismeréséül. A KISZ KB Értelmiségi Fiatalok Tanácsa 2 db. 10 000,—Ft-os külön díjat ajánl fel egy-egy kiemelke­dő színvonalú pályamunkát készítő fiatalnak illetve if­júsági kollektívának. A leg­sikerültebb pályamunkákat a SZOT Közgazdasági Osz­tálya összefoglaló kiadvány­ban is közzéteszi. A pályzaton elsősorban a népgazdaság különböző ága­zataiban, a vállalatoknál mindenekelőtt a termelés területén (tervezés, fejlesz, tés. gyártáselőkészítés, tech­nológia, termelésirányítás és végrehajtás terén) tevé­kenykedő komplex brigádok részvételét várjuk. Pályáz­ces küzdelemben. Közben a naptól annyira felégtem, hogy én voltam a tükeralá- gyújtós az esti szalonnasü­tésnél. A szalonnasütés az cso­dálatos dolog .Hangulatos. Kísérőzene a szúnyogok dön- gicsélése. — Jaj! — Valaki engem nézett kenyérnek és lecse­pegtetett. Ennek a nyoma még 5 éves koromban is látszani fog. Este „Sebe discó”. Fan­tasztikus dallamok, vakolat- repesztő ütemek. Itt minden. halnak azonban olyan szo­cialista brigádok, illetve köz­vetlen termelésirányítók, (üzemvezetők, építésvezetők, aknászok. műszakvezetők, művezetők, agrármérnökök és más szakemberek) akik. nek tevékenysége ugyancsak összhangban áll a pályázat, ban foglalt célkitűzésekkel. Bízunk abban, hogy felhí­vásunk a munkások és mű­szakiak körében egyaránt jó visszhangra talál és ösztön­zést nyújt a komplex brigá­dok színvonalas munkájá­ki táncolt. És ezt nem vé­letlenül írom le. Láttam már olyan discót, ahol két pár táncolt, a többiek halmazál­lapota majomsziget volt. Se­be betáncolta a termet. Min­den lazító embert újabb mozgásra buzdított. Pihenés­képpen szellemi vetélkedőn estek át a csapatok. Legna­gyobb sikere a Most mutasd meg! című jól ismert játék­nak volt. De jól mulattunk a gyufásskatulya stafétán is. Volt akinek az orra nem fért bele a skatulyába és olyan groteszk ábrázatokat nak elősegítéséhez, s gazda, sági eredményeink növelésé­hez aktuális gazdaságpoliti­kai céljaink megvalósításá­hoz. Munkások, Műszakiak, komplex és szocialista bri­gádok ! Várja a pályázaton való részvételt a: Szakszervezetek Országos Tanácsa, Műszaki-Gazdasá. gi Bizottsága. Az elmúlt évi pályázaton — mint ismeretes — két munkatársunk, Bárány Ti­bor és Kocsis József pálya­munkája nyerte az első dí­jat — megosztva —, SZOT díjat kaptak. vágott, hogy bármelyik mai magyar festőművész vásznán megállná a helyét. Utána folytatódott a tánc. Reggel ki mit talált ettünk kenyérrel és teával. Majd eleget tettünk az edzett if­júságért ícöv-etelményprog- ramnak. Kaszás Tibi remek gulyáslevese után sor került a KISZ-gyűlésre. Megvitat­tuk a 79-es év ütemtervét. Egy-két programot rögzített időponthoz kötöttünk. Nem sürgetett az idő, így sok problémát tudtunk megol­dani, amelyekre máskor nem tudtunk kitérni. Mindenki nagyon jó han­gulatban indult haza. Ab­ban a reményben, hogy ha­marosan újra kijöhetünk ide. —Teleki Sándor— —HF— Feljegyeztem... Lacikából kész fiatalember lett, egy éve szerzett szak. mával együtt érettségi bizonyítványt is. Három évben az iskolai szünidő alatt dolgozott a gyárban, a műhelyben. Innen az ismeretségünk. Mostanában pedig mint szak­ember látogatott meg bennünket. Ennek örültünk is hisz nem felejtette el a társaságot, — gondoltuk. Csak akkor estünk ámulatba, mikor közölte velünk, szeretne idejönni dolgozni hozzánk a műhelybe. De hisz neked más szakmád van Lacika? Igen, — de eljönnék segédmunkásnak. Ugyanis volt munkahelyemen három műszakban kellett dolgoznom és én meg a kötött munkaidőt nem szeretem. Mikor itt voltam nálatok, nem sokat kellett dolgoznom. Ezek szerint most nem dolgozol sehol? Most nem ... És mégis mit szeretnél? — kérdem. Szerettem volna az áramszolgáltatóhoz, mint díjbeszedő elhelyezkedni. De telt ház van. Ugye ott mégis kötetlen munkaidő, és... Akkor gondoltam rátok. De Lacika, most- már nem kímélnénk mint a szünidő alatt, hanem igenis a rád bízott munkát most már el kell végezned. Hát akkor majd meggondolom .... Szevasztok.... Szia.... Hát igen, ez a fiú három év szünidejét töltötte nálunk, és mint mondotta nem sokat kellett dolgoznia. Kíméltük, hogy van még ideje dolgozni, és ez lett a vége. Nos az időt azt már megszerette, mármint a kötetlent, de a munkát... —Bukta— Rendhagyó KISZ-taggyűlés Utazni jó! A tavasz, a nyár kezdeté­vel mindig megkezdődik a legújabbkori modern nép- vándorlás. Őseink gyalog, ló­háton, vagy tevegelve változ­tattak helyet. Mi: autókon, expressz-vonatokon és egyre inkább — repülőgépeken száguldva jutunk úticélja­inkhoz. A repülés előnye aligha vitatható a többi közlekedési eszközzel szemben, hiszen néhány óra, és több ezer ki­lométeres távolságba jutha­tunk. Most persze nem szá­mítom ide azokat az órákat, amelyek a repülőtérre jutás­hoz és repülés előtti ideg­próbákhoz szükségesek. Ezek mindig többszörösét igénylik a tényleges repülési időnek. A repülés biztonságosabb, mint akármelyik közlekedési eszköz — hangzik a hivata­los vélemény. Viszont, ha egy gép lezuhan, a túlélés esélye majdnem nulla — ez az én véleményem. De hát a statisztika tudománya megbízható képet ad arról, hogy: hány utaskilométerre; hány felszállásra; hányadik utasra, stb.-re jut egy légi­katasztrófa. így hát érthető, hogy re­pülőút előtt mindig megnő érdeklődésem a statisztika iránt. Lázas igyekezettel for­gatom a legújab kiadványo­kat, és kis számológépemmel komoly számítgatásokba kezdek: érdemes-e útra kel­nem? Vajon hányadik utas leszek, stb; stb.? A Kollégák „jóindulatú” biztatására e körben min­dig számíthatok. Szerintük két évenként zuhan le egy gép a MALÉV útvonalain — és most éppen esedékes. —. No persze any- nyi eltérés lehetséges, hogy nem az oda-útban, hanem a vissza-útban „áll be a sta­tisztika". És ekkor ugye még annyival jobb is lesz a helyzet, hogy élményekben gazdagabban jut az ember a másvilágra. Hogy kollégáim elvárásá­nak is megfeleljek a téma felvetődésekor mindig jól megremegtetem a végtagjai­mat — persze nem kell na­gyon imitálnom a dolgot, mert mi tagadás, valójában félek. Utaztam már néhányszor repülőgépen, adtam is már egy-két általam kipróbált jó­tanácsot lapunk hasábjain — nem tudom megfogadta-e valaki —. Tehát viszonylag már tapasztalt légi utasnak számítok — főleg a kezdők között —. De száraz torkom és gyermekökölnyire zsugo­rodó nyomrom csakis azt je­lentheti, hogy még mindig nem vagyunk igazi barátok: mármint a repülő, meg én. Egy szó, mint száz: félek! A repülőtéri órák kelle­mesebbé tételére, no meg külföldi olvasási igényem kielégítésére megveszem az Inter Press májusi számát. Érdekes cikkei mindig le­kötnek — most is ebben re­ménykedem. De a balszeren­cse nem hagy el! A lap a 13. oldalon nyílik ki. A bal­oldali kép egy utasgép piló­tafülkéjét és műszerfalát mutatja. A baljóslatú cím nagy fekete betűi elől egy­szerűen nem térhet ki tekin­tetem: „Légi torlódás” !!! „Európa légi útjai a leg­zsúfoltabbak a világon. ___A forgalom robbanás­szerűen megnövekedett... . .. A félelmetes ütemű forgalomnövekedéssel nem tudott lépést tartani a mű­szaki fejlesztés, a megbíz­hatóság és a biztonság terén. Ritkák ugyan a balesetek — (?) kérdőjel tőlem, mert ugyan mit értenek ezalatt — de egyre gyakoribb az egy­máshoz veszélyesen közelre­pülök száma”... — Falom a betűket, a mondatokat, de sehol egy bíztató szó! Annyira belemerülök a probléma tanulmányozásá­ba, hogy alig veszem észre: csoportvezetőnk instrukció­kat és különböző nyomtat­ványokat osztogat. Kezdik osztani a beszálló kártyát is. Ez az utolsó lehetőség, hogy meggondoljam magam. Most kellene határozottnak lennem. Inkább mondják rólam életemben, hogy: „ez egy félénk, beijedős gádzsó”, mint halálom után, hogy: „bátor egy ember veit”! Megkezdődik bennem a hidegháború, s ennek jele­ként hideg verejték veri ki homlokom — még szerencse, hogy erre a nagy meleg mi­att is lehet okom. Egy perc — ennyi idő áll rendelkezésemre míg a MA­LÉV kisasszony a névsorban hozzámjut a beszálló kártyá­val. A fejem zúg. Sosem tud­tam ilyen rövid idő alatt nagy dolgokban dönteni — s az ember ugye nem búj­hat ki a bőréből. Hallom a nevem. Szólni nem tudok, mert torkom beszűkült és száraz a nyelvem. A kezem közben éli a maga külön kis életét és gépiesen elindul a MALÉV kisasszony felé — hogy át­vegye a kártyát —. Most még egy jó mondás sem jut az eszembe, mert az éppen nem vág ide, hogy: „nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal.” Bár lehet, hogy tudja, mert mi­közben jobb kezem átveszi a kártyát, a bal biztonságot remélve már kapaszkodik is a várócsarnok oszlopába. Csak semmi feltűnés! Hi­degvér és nyugalom! Rajtam ugyan ne nevessen senki. Hanyag elegenciával nyi­tom ki ismét az Inter Presst — az már csak a legtermé­szetesebb, hogy megint a repülési témánál. Hátborzon_ gató történetek, átélem vala­mennyi kataszrófát, és bár­mennyire is furcsa, de va­lósággal kezdek megnyugod­ni. De hát az ember végül is csak egyszer halhat meg. Végig olvasom a cikket. A végkövetkeztetéssel teljesen egyetértek: .. Minden or­szágban büntetéssel kellene rávenni az érintetteket, hogy betartsák az előírásokat. Minden esetre rugalmasabb és határozottabb lépésekre lenne szükség ahhoz, hogy valóban biztonságosabb le_ gyen a repülés Európában.” Ha valaha is kiváncsi lesz valaki az ezzel kapcsolatos véleményemre, annyit már most megmondhatok, ré­szemről teljesen egyetértek minden olyan szankcióval, és minden olyan drasztikus lé­péssel, ami fokozhatja a re­pülés biztonságát — főleg amikor én is repülök. A hangszóró megszólal: kérjük kedves utasainkat fá­radjanak útlevél és vámvizs­gálathoz. Az események felgyorsul_ tak. Kezdek rájönni, hogy miért olyan csinos földi kí­sérőket és légi kisasszonyo­kat alkalmaz a MALÉV. Beszállunk! Felzúg a mo­tor. Ha becsukom a szemem úgy jobban bírom. Egy pil­lanatra azért mégegyszer ki­tekintek, hiszen nem lehe­tetlen, hogy Ferihegyet most látom utószor. A szemeim ismét becsukódnak. Lehet hogy el is alszom — nem tu­dom. Mindenesetre az az érzésem, mintha az egyik igen csinos utaskísérő az ülésem karfájára ülve lá­gyan cirógatná arcomat, mi­közben kedvesen fülembe duruzsolja: „ne félj kiésim, ne félj ...” A cirógatástól feloldódik bennem a fe­szültség, s magamban már azon bosszankodom, hogy Budapest és Leningrád kö­zött miért csak kettő és fél óra a repülési idő. Mi a csudának ennyire ro­hanni, amikor az ember sza­badságon van? És miért nem lehet belföldön is re­pülőgéppel utazni? Ott az a fránya Polski és micsoda különbség a légikisasszony asszony és a gépkocsivezető társasága között. Hiába, vannak még tenni­valóink amíg életünket a megfelelő színvonalon élheti jük! Míg ezekig a magasröptű, emeltszintű gondolatokig el­jutottam ,a TU—154 is el­jutott 9 ezer méter magas­ságba, ahonnét a földi gon­dok már olyan kicsinek tűntek, hogy nem volt érde­mes velük foglalkozni. Ja! Azt majd elfelejtem, hogy a statisztika visszafelé sem „állt be”, és hogy igen jól éreztük magunkat. Hogy milyen helyeken jártunk és milyeneken nem, hogy mit- miket látunk és miket nem, azt majd egy másik alka­lommal elmesélem, lehet, hogy „Földi morzsák” című írásomban. De most már nem tudok ezekkel a kér­désekkel foglalkozni, hiszen ki kell pihennem a szabad­ság fáradalmait. Légi — morzsák DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom