Egri Dohánygyár, 1979 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

„Könnyűipari csütörtök“ a vezetőképzőn Valamennyien emlék' szünk még a „könnyűipari szerdákra”' amelyeken — 1978. első félévében — hétről hétre könnyűipari vállala­tok százainak küldötteit láttuk vendégül, hogy meg­ismertessük velük a DH- munkarendszer egri modell­jét.^ Nos, 1978. decemberében a Könnyűipari Szervezés Tanácsadó Intézet viszonoz­ta a szívességet: az év utol­só vezetőképző konferenci­ájára eljött az Intézet veze­tője- dr. Balatoni Pál, tár­sával, dr K.árpáti József pénzügyi'iszfemviteli ’'főisko­lai docenssel, hogy értékes ismereteket adjon át — az egri vezetőképző színvona­lára való tekintettel felső­fokon — az Egri Dohány­gyár középvezetőinek. Ezen a csütörtöki napon mi ta­nultunk nagyon hasznos tudnivalókat a vállalati ve­zetésről —> ezúttal nem Felsőtárkányban, hanem a kiskultúrteremben. Ez volt a ,'könnyűipari csütörtök” a vezetőképzőn. „A” LELÖVI-E Eleven és változatos volt ez a délelőtt. A résztvevő középvezetőkön kívül ott voltak a szervezési osztály munkatársai is. Az előadá­sok játékokkal, érdekes fel­adatokkal váltakoztak. A döntési lehetőségek gyakor­lására meg kellett határoz­ni, hányféleképpen dönthet „A”, aki egy szobába zárva „B”-vel és lőfegyvert kap. Kiderült, hogy kilenc kü­lönböző lehetőség van! Meg kellett oldani egy olyan fel­adatot- hogy egy nagyválla­latnál el kell helyezni a szervezési osztályt. Az elő­adók ezúttal is kifejezték elismerésüket, mint más feladatoknál: a résztvevők részéről igen nagy egyönte­tűség és egységes gondol­kodás nyilvánult meg. Kü­lönböző játékok szemléltet­ték az információáramlás kulcsproblémáinak megol­dását. MENNYI IDŐT IGÉNYEL A SZERVEZÉS? Nagyon érdekes volt a szervezésre fordítandó idő­hányad megtervezésének próbája. Egy űrlapon min­den résztvevőnek meg kel­lett határoznia, hogyan osztja be a teljes szervezési időszakaszt: az idő hány százalékát szánja az előké­szítésre, a célmeghatározás­ra- a helyzetfelmérésre, az értékelésre és helyzetelem­zésre, a szervezési javaslat és az intézkedési terv elő­készítésére, a bevezetésre- a nem várt akadályok elhá­rítására, a bevezetés ellen­őrzésére és egyéb szervezési szakaszokra. A résztvevők egységesen a helyzetfelmé­résre és helyzetelemzésre szánták a legtöbb időt — az egész időtartam 40 %-át — majd 30 %"kal az intéz­kedési terv készítése és az intézkedések bevezetése kö­vetkezett. Ugyancsak min­denki szánt legalább 5—6 %-nyi időt az időközbeni (szakaszos) visszacsatolá­sokra és az ellenőrzés utáni módosításokra, noha ez utóbbiak csak „egyéb sza­kaszok’’ címen szerepeltek, s így rejtve voltak. Az elő­adók szerint a kitűnő ered­mény nyilván a többéves vezetőképzésnek köszönhe­tő. „A SZERVEZÉS TECHNOLÓGIÁJA” Dr. Kárpáti József érde­kes előadást tartott a szer­vezésről- amelyek jól bele­illeszkedtek a vezetőképző szellemébe: kitűnő össze­hangolásai voltak az elmé­letnek és a gyakorlatnak. Bonyolult rendszerekben, amilyen a vállalat, a folya­matok kialakítása éppen úgy meghatározott techno­lógiát igényel, mint az anyag átalakításának fo­lyamatai. Minden tevékeny­ségtípusnak van technoló­giája! A szervezés központi célja a legnagyobb nyere­ség megszerzése- a feltéte­lek optimális kihasználása mellett, vagy más szóval: az egymásnak nem egyszer ellentmondó célok között az egyensúly megteremtése. Dr. Kárpáti szerint lemara­dásunk a világpiacon azzal mérhető legjobban, hogy 1 millió dollár értékű termék­re eső ráfordításaink négy­szeresét teszik ki a japáno­kénak és kétszeresét a íramcáákénak. Négy lénye­ges tényezőben jelölte meg megoldásra váró feladata­inkat (fontossági sorrend­ben) : struktúra (termék- szerkezet), műszaki-techno­lógia színvonal- szervezett­ség és munkafegyelem. Hogyan tovább? Dz erkölcsi és anyagi ösztönzők összekapcsolása a szocialista munkaversenyben A szocialista munjkaver- seny motorja, a kitűzött cé­lok. elérésének ibiztosítéka az egyre fejlődő szocialista brigádmozgalom. A munkaversenyben elér­hető címek, jutalmak, ezek egyes fokozatainak 1978. évi szabályozásával — szi­gorításával — sokan gon­doltak arra, hogy megtor­panás lesz. Nem így volt! DE AZ ELŐTTÜNK ÁLLÓ feladatok, a népgazdasági terv teljesítése., céljaink el­érése csak akkor lesz lehet­séges, ha a szocialista bri­gádok vállalásai — s ezek teljesítése — jobban igazod­nak a népgazdasági célki­tűzésekhez, s a munka ha­tékonysága jelentős mér­tékben javul. Mivel az ösztönzés egy igen jól használható eszkö­ze a társadalmi, vállalati, üzemrészi, stb célok eléré­sére való motiválásnak, ezért fontos, hogy jól is­merjük és jól alkalmazzuk ezeket az eszközöket. De az ösztönzés igen bo­nyolult és összetett kategó­ria, és sokan — és gyakran — ezt a kérdést nagyon le­szűkítik, és ami még na­gyobb baj, nem is a lényeg­re szűkítik le. Az ösztönzés lényeges vo­nása az ösztönzők ésszerű alkalmazása és felhaszná­lása, amely fő formáit te­kintve lehet ún. „belső ösztönzés”, ami a cselekvés belső indítékait jelenti. És lehet „külső ösztönzés”, ami pedig a cselekvés olyan külső körülményeit foglal­ja magába, mint pl.: anyag- biztosítás, a gép jó műszaki állapota, a szerszámok ész­szerű elhelyezése, amelyek változtatására a belső ösz­tönzők reagálnak. Ha ugyanis rossz, selejtes anyagot kap a brigád, vagy, ha a gép műszaki állapota elhanyagolt, stb, akkor hi­ába helyezünk kilátásba különböző címeket és ösz- szegeket, sőt ez még majd­nem. hogy rosszabb. Hiszen a két ellentétes dolog ellentétesen motivál, s könnyen lehet, hogy a munkás, a brigád nem is töri magát, hiszen a nem megfelelő körülményekből már szinte egyenesen kö­vetkezik, hogy nem tudnak hatékony, jó minőségű munkát végezni. Tehát, hatékony munká­ra elsősorban nem címek­kel és jutalmakkal, hanem a megfelelő feltételek biz­tosításával, a szervezettség javításával kell motiválni. Amikor az ösztönzés rend­szerén belül az anyagi jel­legű ösztönzésről beszélünk, azért nem szabad kizárólag a pénzbeni juttatásokra gondolni, mert idetartoznak még: a természetbeni; a közvetlen és közvetett jut­tatások. de ide tartoznak az olyan anyagi forrásokat igénylő ösztönzők, mint pl.: a munkaidő csökkentés, a fizikai körülmények javí­tása, és általában a munka- körülmények javítása, ész- szerűsítés, stb. AZ ERKÖLCSI ÖSZTÖN­ZŐK körében is számba kell venni és alkalmazni — az általában ismert és töb- bé-kevésbé alkalmazott: el­ismerés, presztis és hivatás­beli érvényesítés formái mellett — a dolgozók ve­zetésben való fokozottabb részvételének biztosítását és az üzemi demokrácia fej­lesztését. Az erkölcsi és anyagi ösztönzés ilyen for­máinak alkalmazása azért alapvető jeletőségű az ösz­tönzés rendszerében, mert csak ezek helyes társítása, szerves együttese lehet ha­tékony eszköze az emberek, a kisebb és nagyobb kollek­tívák munka aktivitása fo­kozásának, ill. az elért jó színvonal megtartásának. Persze feltehető a kérdés, hogy miért van szükség szocialista társadalomban az ösztönzésre és miért fon­tos ennyire a szocialista mukaversenyben az anyagi és erkölcsi ösztönzés opti­málisan összehangolt mű­ködtetése? Erre sokféle válasz lehet­séges, de azt hiszem alap­jában arról van szó — és ez lehet a leglényegesebb indok —- hogy a szocialista termelés viszonyai között a dolgozók nagy részénél a tulajdonosi tudat — és egy­általán a tudati fejlődés — elmarad a társadalmi fej­lődés mögött. Ezt a hiá­nyosságot, lemaradást kell kompenzálni. Ezért az érdekeltség és ösztönzés adta eszközökkel is kell — a szocialista tár­sadalom realitásai között — a hivatástudatot és ezen ke­resztül a tulajdonosi tuda­tot erősíteni. Ennek egyik feltétele, hogy az egyes tevékenysé­gek társadalmi értékelését, anyagi- erkölcsi megbecsü­lését a követelményekhez, és az objektív gazdasági szükségletekhez állítsuk be, tehát ne azért legyenek egyes kollektívák jók vagy rosszak, mert néhány em­ber szubjektív megítélése ebbe a skatulyába helyezte­hanem már eleve, az érde­keltségi és ösztönzési rend­szer is be kell, hogy álljon a tulajdonosi tudat erősíté­sének szolgálatába. A bri­gádok munkájának értéke­lésénél pedig a mainál sok­kal nagyobb mértékben kell törekedni az objektivitásra. Ennek a feladatnak a megoldásában a szakszerve­zetnek — és pontosabban a műhelybizottságoknak — az eddiginél aktívabb szerepet kell vállalni, de aktívabb­nak kell lenniük a vállalati gazdálkodás döntési kérdé­seit illetően is. TOVÁBB KELL SZOR­GALMAZNI a döntési ha­táskör olyan megosztását- ami biztosíthatja az üzemi demokrácia — nálunk az Egri Dohánygyárban első­sorban tartalmi vonatkozás­ban való -— gazdagodását. Segíteni kell az olyan munkahelyi légkör, érde­keltségi körülményrendszer kialakulását, amelyben a dolgozó a sajátjában érez­heti magát (a mi vonatko­zásunkban pl.: a minőségi bérezés szélesítésén és ra­cionalizálásán keresztül). A dolgozók kezdeménye­zését, javaslatait- bírálatait a szakszervezeti mozgalom ereiével gazdagítva, rend­szerezve és szakmailag alá­támasztva kell az illetékes gazdasági vezetőkhöz eljut­tatni és figyelemmel kísér­ni azok sorsát. A szakszer­vezetnek tehát igen nagy szerepe lehet abban, hogy a dolgozók tulajdonosi mi­voltát erősítsék. Az üzemi demokrácia ki­bontakozása jelentős mér­tékben azon múlik: meny­nyiben adjuk meg a dolgo­zóknak a szükséges ismere­teket- mert legelőször gaz­dasági tájékozatlanságuk gátolja őket a vélemény nyilvánításban. Ezért olyan jelentős az a széleskörű képzés, ami vál­lalatunknál ia DH-munka- rendszerre történő áttérés­sel megindult és azóta is egyre mélyül és szélesedik. Ez ugyanis az egyik igen jelentős feltétele elért ered­ményeinknek és biztosítéka további fejlődésünknek. EZEN KERESZTÜL tud­juk kibontakoztatni és ér­demben funkcionáltatni az anyagi és erkölcsi ösztön­zésnek az előbbiekben fel­sorolt formáit, azok men­nél jobb összehangolását. Mert hogy nemcsak — és nem elsősorban — a pénz és a különböző címek kel­tik az emberben azt az ér­zést, amit úgy is nevezhe­tünk- hogy megbecsülés és úgy is, hogy megelégedett­ség, erre hadd hozzam fel példának a Népszabadság egyik riportját (1973. nov. 24.)- ami nagyon jól kifeje­zi ezt a problémát: Az újságíró arról faggatta Gál Jánost, az inotai alu­míniumkohó fiatal üzem­vezetőjét. hogy miért nem érzi jól magát új beosztásá­ban, noha a fizetése is lé­nyegesen magasabb az elő­zőeknél és hivatásbeli érvé­nyesülése is biztosított. A megkérdezett a törődés hi­ányát nevezte meg fő ok­ként. „Egy éve, amióta üzem­vezető vagyok, még soha­sem fordult elő — pedig lett volna rá alkalom —, hogy valaki azt mondta volna: ezt jól csináltad Pajtás! Nevessenek ki, de hiányzik az akkori főnö­köm. ö mindig észrevette- ha produkáltam valamit. „Jatt neked” mondta ilyen­kor tréfásan és jól megráz­ta a kezem.” Tehát ebből is látható- hogy milyen összetett dolog az ösztönzés és mennyi ap­ró momentuma van. A példából az is kiderül, hogy az erkölcsi elismerés­nek egyáltalán nem feltéte­le, hogy hivatalos, vagy ün­nepélyes formát öltsön. Sok­szor elég egy apró emberi gesztus, de az nagyon fon­tos! A nap- mint nap érvé­nyesülő bánásmódnak a helytálláshoz, az általános emberi és társadalmi érté­kekhez kell kapcsolódnia. Erősödni kell annak az értékrend-érvényesülés­nek, amelyben a becsülete­sen- az egyén képességeinek legjobb felhasználásával végzett, a nagyobb kollektí" va érdekeit is szem előtt tartó munka kapja meg a neki járó elismerést. Azt mindig szem előtt kell tartani, hogy az ösz­tönzés sohasem megbecsü­lést pótol, hanem a megbe­csülés jele- vagy elősegítő- ie. A SZOCIALISTA MUN­KAVERSENY hatékonysá­gának javítására, a szocia­lista brigádmozgalom tar- líalmi fejlődésié biztosításá­ra ezért tudatosítani kell a célokat, azok elérésének út­ját és módját- és anyagilag, erkölcsileg azok munkáját kell elismerni, akik akár az átlaghoz képest többet tesznek a haladás érdeké­ben. Ha így teszünk, jó úton haladhatunk tovább! — B — Események — képekben Szovjet és bolgár szakszervezetek főiskoláinak professzo­rai megyei szakszervezeti vezetők kíséretében látogattak el hozzánk. A vendégekkel hasznos tapasztalatokat cserél­tünk a szocialista munkaverseny fejlesztésének kérdése­iben. A filtergyártáson megkezdte kísérleti üzemelését a „házi­lag” kifejlesztett acetátfilterrúdgyártó gép. Hat kisgyermek névadóünnepségét rendezte meg a válla­lat KISZ-bizottsága az elmúlt hónapban. Gratulálunk és jó egészséget kívánunk a kicsiknek és szüleiknek egyarát! Döbbenetes tud lenni egy gazdagon megrakott karácsony­fa! Képünkön a bölcsődések egy ilyen intim pillanatát örö­kítette meg. Vidáman búcsúztak az óévtől szakmunkástanulóink is a KISZ-klubban rendezett összejövetelükön. DOHÁNYGYÁR 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom