Egri Dohánygyár, 1979 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
Dinamikus fejlődés Kibővített ülést tartott a MÉTE megyei elnöksége Feljegyeztem,: a bérezésről A felnőttoktatásról A Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület (METE) Heves megyei Szervezete kibővített elnökségi ülésén értékelte a szervezet 1978. évi munkáját, s vitatta meg az elkövetkező időszak feladatait. Az elnökségi ülés — melynek színhelye ezúttal a Hatvani Cukor- és Konzervgyár kultúrotthona — napirendjén: a titkári beszámoló, az 1979. évi munkaterv és költségvetés ismertetése, valamint az elnökség kiegészítése szerepelt. Vrabecz Mátyás, a Mátra- vidéki Cukorgyárak igazgatója — a MÉTE megyei elnökének — megnyitója után került sor a titkári beszámolóra. Huszti Ferenc titkári beszámolójában dinamikus fejlődésről adott számot. Az egyesületi munka programjait évek szívós munkájával sikerült olyan irányba terelni, ami megfelel egyrészt az egyesülettel szemben támasztott követelményeknek, és az egyesület célkitűzéseinek, másrészt az egyes szakosztályok így segítséget nyújthatnak vállalatainknak az egyes konkrét tudományos eredmények gyakorlati megvalósításában. A gazdasági, tudományos és ismeretterjesztő munka összekapcsolása megfelelő érdeklődéssel találkozott. További feladat viszont, hogy fiatal szakemberek bevonásával még élénkebbé tegyük az egyesületi munkát. A hozzászólók több hasznos tanáccsal, ötlettel gazdagították az 1979. évi munkatervet. így pl. Nagy János, a Gyöngyösi Gabonafeldolgozó Vállalat igazgatója elmondta, hogy a MÉTE-munkát nagyon jól fel lehetne használni arra. hogy a malomipar dolgozói megismerjék a sütőipari technológiát és üzemlátogatáson szerezzenek olyan ismereteket, amelynek birtokában a mainál talán jobban tudnának igazodni a sütőipar anyagigényéhez. De szervezési, irányítási kérdésekben sok hasznos tapasztalatot szerezhetnének a különböző élelmiszeripari szakemberek az Egri Dohánygyárban, ill. a Gyöngyösi Húsipari Vállalatnál alkalmazott módszerek megismerése révén. Több hozzászóló — így pl. Herczeg Gábor, a Középmagyarországi Tejipari Vállalat gyöngyösi üzemének igazgatója, Oláh György, a Heves megyei Édes- és Sütőipari Vállalat igazgatója, Lichtenstein József, a Mátra- vidéki Cukorgyárak főmérnöke — hangoztatta hozzászólásában a fiatal szakemberek eddigieknél erőteljesebb bekapcsolását az egyesületi munkába. Sok hasznos tapasztalat és ismeret áll ugyanis rendelkezésre, s a fiataloknak lehetőséget is jelent az egyesületi munka elképzeléseik megvalósítására. A titkári beszámoló és a hozzászólások kialakították a képet 1979-re vonatkozóan. A MÉTE Hm-i Szervezete célul tűzte ki, hogy a fejlődésnek ezt a dinamikáját tovább viszi. A kül- és belföldi tapasztalatcserék, tanulmányutak során az egyesületi tagok sok olyan ismeretet, információt szerezhetnek, amelyet szakosztályukban — és konkrétan vállalatuknál — a gyakorlatban kell, hogy hasznosítsanak. A külföldi tanulmányutak — ez idő szerint Bulgáriába, Lengyelországba és várhatóan még az NDK-ba — valószínűleg vonzóbbá teszik az egyesületi munkát, melyet elsősorban az egyes szakcsoportokban kell élővé tenni, szorosan kapcsolódva a vállalati élethez. , A kibővített elnökségi ülés utolsó, de nagyon fontos napirendje volt az elnökség kiegészítése. Vrabecz Mátyás elnök javasolta, hogy az elnökségből időközben eltávozó dr. Csáti Ferenc, Lendvai Tibor és Marsay Ervinné helyett a kibővített elnökségi ülés résztvevői (elnökségi tagok és a szakosztályok titkárai) szavazzanak afelől, hogy elfogadják-e a következő választásig az elnökség kiegészítését Bárdos Miklósáé dr. — Egri Dohánygyár —, Molnár Gábor — Gyöngyösi Húsipari Vállalat és Nagy János — Gyöngyösi Gabonafeldolgozó Vállalat személyével. Az elnökségi ülés egyhangú szavazatával a MÉTÉ Heves megyei szervezetének munkáját az elkövetkező időszakban az alábbi 9 tagú elnökség irányítja: Vrabecz Mátyás elnök, Huszti Ferenc titkár, az elnökség tagjai: Bárdos Miklósné dr., Bellák István, Herczeg Gábor, Molnár Gábor, Nagy János, Oláh György, Váradi János. Az egyes szakosztályok titkáraiként működnek: No- votta István boripar, Boros Gábor cukoripar, Ruby István dohányipar, Sasváry László gabonafeldogozó ipar, Borbély Lajosné húsipar, Egriné Bálint Etelka konzervipar, Nagy Lajos sütőipar, Szabó Zsuzsanna a tejipar egri, Szőke József a tejipar gyöngyösi szakcsoportjának titkára. A MÉTE valamennyi tisztségviselőjének és tagjainak eredményes munkát kívánunk az 1979-es évre. — B — A felnőttoktatást és tod- vábbképzést befolyásolják a pszichológiai és munkalélektani szempontok, amelyeket a szervezeti formák meghatározásánál, illetve a módszerek kiválasztásánál figyelembe kell venni. A felnőttképzés tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az ifjú korból a felnőtt korba való átmenet idejét jellemzi a szervezett tudás felhasználására való törekvés. A termelés területén dolgozó szakemberek iskolai tanulmányaik befejezése után néhány évvel a gyakorlat során érzékelik, hogy a képzés során szerzett jártasságaik és kialakult készségeik a fejlődés gyors üteme miatt kiegészítésre szorulnak. A munkahelyhez való kötődés, a szakma szeretető, a hivatástudat segítheti a továbbtanulási szándékot. Adott munkaterületen pozitív vagy negatív irányban motivál a szakmai jártasság, a termelésben elért rutin hatása. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a felnőtt munkásképzésben vagy továbbképzésben részt vett dolgozók könnyebben vállalkoznak újabb, esetleg magasabb képesítés megszerzésével járó továbbtanulásra. Esetenként negatív hatású ás lehet a rutin, különösen akkor, ha magasabb képesítés megszerzésénél, vizsgára készülésnél, vagy már korábban elsajátított munkafogás változtatására, módosítására van szükség. A továbbképzés, képzés során tehát számolni kell azzal, hogy a korábban beidegzett munkafogást, munkaműveletet vagy munkaifolyamatot sok esetben nehezebb átalakítani, mint egy újat kiképezni. A szakmai gyakorlat, a termelési tapasztalat szintén lehet a képzés során gátló tényező. A termelésben dolgozó esetenként a termelési tapasztalat birtokában sem tud eljutni a valóság magasabb szintű értékeléséhez, ezért a felnőttképzés során szükséges az ok- és okozati összefüggések, illetve az erre utaló készségek fejlesztése. Az élettapasztalatnak ugyanis sok pozitív vonása mellett támadható oldala az, hogy a felnőtt az összefüggéseket nehezebben ismeri fel. A tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a felnőttek emlékezete nem gyengébb, hanem minőségben más, mint a gyermekeké. Jellemzi ezt a kort általában a gondolati emlékezés, mely a megértésre támaszkodik, igyekszik a lényeget feldolgozni, megérteni és a korábbi ismeretrendszerébe beilleszteni. A felnőttképzés sajátosságai tehát erősen ható tényezők, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni sem az előadóknak, sem pedig a hallgatóknak, mert ezek a tényezők a képzés szervezeti formáit és módszereit is befolyásolják. Oktatás-nevelés szempontjából pedig az sem lehet közömbös,, hogy a szociális és erkölcsi érzelmek általában elmélyültek, melyet a képzési munka hatékonyságára helyes irányban fel lehet és fel is kell használni. — é A cigarettaelőkészítés korszerűsítése 1969 óta, amikor a ciga- rettaelőkészítésá osztályon a technológiai folyamatok korszerűsítése befejeződött, közel 10 év telt el, s ez alatt az idő alatt a dohányfeldo- gozás területén jelentős változásokról, eredményekről értesülhettünk az idevonatkozó szakirodalomból. Világos tehát, hogy a technológiai folyamatok korszerűsítése terén lépnünk kell, 'ki kell egészítenünk vonalainkat ezzel párhuzamosan egyes kulcsfontosságú berendezés kapacitását növelni kell, másokat a közel 10 éves kétműszakos igénybevétel után fel kell újítanunk. IGAZ, HOGY az 1969_es évet követően több új berendezéssel gyarapítottuk feldolgozó vonalainkat, melyek közül megemlíthetem a kondícionáló-pácoló hengereket, a különböző méretű tároló-adagoló szalagokat, a kocsánykondícianáló- pácoió csigát, a gőzüzemű- köpenyíűtésű vágatszárító hengert, a fluidizációs ko- esá ny vá gatszárí tó berendezést, s nem utolsó sorban aiz anyagszállítás, területén kifejlesztett különböző méretű és rendeltetésű 'rugólapos rázócsatornáinkat, melyek a feldolgozás gazdaságosságán sokat lendítettek, mégis mindezideig nem történt olyan intézkedés, amelv az előkészítéssel, a feldolgozás komplett technológiájával komplex módon foglalkozott volna. Ezt a mulasztást igvek- szünk pótolni akkor. amikor egy évvel ezelőtt több alternatívában kidolgoztuk a jelenleginél korszerűbb, gazdaságosabb dohányfeldolgozó vonal modelljét. A munka elvégzését a szüntelen fejlesztés, az egyre gazdaságosabb feldolgozás igényén túl az is ösztönözte, hogy a tchnológiai vonalak korszerűsítéséhez, kiegészítéséhez a szükséges területigény is rendelkezésre állt azáltal, hogy az új öltöző-fürdő felépülésével jelentős technológiai célokra alkalmas, az előkészítés tőszomszédságában levő területek szabadultak fel. A korszerű előkészítési technológiai vonal felvázolásánál abból indultunk ki, hogy a technológiai sorokat kiegészítsük minden olyan berendezéssel, amely a feldolgozás gazdaságosságát szolgálja (Gondolok itt a pácolás, nedvesítés egyenletességét szolgáló, a kocsány- vágat arányos adagolását biztosító tároló-adagoló sza- lag-szalagmérleg együttesre, s ez a gépcsoport napjainkban már a szárítóberendezéseink üzemelésénél is nélkülözhetetlen, vagy a különböző szabályozási, automatizálási feladatokra, a térfoga tnöveléses kocsány- vágiat szárításra, s még sorolhatnám tovább.) AZ ELÖTERVEK elkészítése során nagyon körültekintően jártunk el, figyelembe vettük, áttanulmányoztunk mindent, ami az előkészítéssel kapcsolatos, beépítettük terveinkbe azokat az üzemi tapasztalatokat, amelyeket a cigaretta- előkészítés dolgozói szereztek mindennapos munkájuk során. 1978. első félévében a gyár és az üzemrész illetékeseivel együtt tervzsürin vitattuk meg, bíráltuk elképzeléseinket, melynek eredményeként az első félév végéig el tudtuk készíteni a feldolgozó vonal elhelyezési tervét. Az „első lépcsőben” a levélvágálsd vonal felújításával, fejlesztésével, pótlásával, új elrendezésével foglalkozunk, s munkánk során a keverékitároló silók, a vágógépeken, a gőzüzemű kö" penyfűtéses vágatszárító hengeren keresztül, a pneumatikus vágatszállító berendezésig terjedő technológiai sort fogjuk mélyrehatóan átformálni. A „MÁSODIK LÉPCSŐBEN” a kocsányfeldolgozó technológiai sor felújításával, fejlesztésével foglalkozunk majd, A tervezői-kivitelezői munka során gondoltunk többek között a fluidizációs kocsányvágat* szárítás még hiányzó berendezéseinek pótlására (tárolóadagoló szalag, szalagmérleg, vibrációs'előnedvesítő), valamint a , kocsáinvvágat-tárolás lehetőségének biztosítására, s nem utolsósorban s kocsánv vágat arányadagolására is. a levélivágattal történő találkozást, keveredést megelőzően. Elképzeléseink szerint a „harmadik lépcsőben” kerülne sor a keve- réktároló silók, s az azokat kiszolgáló berendezések felújítására. korszerűsítésére, módosított technológiai vonalvezetésre, végül a „negyedik lépcsőben” foglalkoznánk a dohányfelldol- gozás elején lévő technológiai berendezések felújításával, fejlesztésével. Itt kell megjegyeznem, hogy a feldolgozó vonal első. kezdő technológiád részegységével (a vákuumnedvesí- tők, a levélszeletelőgép. a keleti anyagokat bontó vonal, a csomózatlan nagy levelű anyagokat bontó, s adagoló berendezés) azért kell az utolsó lépcsőben foglalkozni, mert annak felépítését nagy mértékben befolyásolhatják azok az intézkedések, amelyeket a dohányipar a dohánykiképzés területén szándékozik tenni. A fermentálás területén folyó korszerűsítési munkákról szerzett információink alapján alapos okunk van feltételezni, hogy viszonylag rövid időn belül (3—5 év) a dohányfeldolgozó üzemeket kizárólag ko- csánytalanított anyagokkal fogják majd ellátni, s ebben az esetben előkészítési feldolgozó vonal elejéről hiányozhat majd a levélszeletelőgép, a csutafeidolgozó vonal a kocsánytalanító berendezésig bezárólag. Az első lépcső zsűrije után, 1978. második felében megkezdődhetett a gyakorlati tervezői mumka, melynek során csoportunk 9 db különböző méretű és rendeltetésű rázócsatonna, 2 db táiroló-adagolószalag. 1 db szalaigmérleg, valamint 1 db ideiglenes jellegű kocsány- vágat-szállító transzpor- tér, komplett kivitelezésre alkalmas dokumentációját készítette el. A dokumentációk elkészítésének határideje 1978. november 30-ra volt kitűzve, s ezt az időpontot tartani is tudtuk. Mivel egyes berendezések terveit már a negyedik negyedév elején át tudtuk adni gyárunk üzemfenntartási csoportjának, azon belül a lakatosműhelynek, ahol hasonló berendezések kivitelezése területén igen sok tapasztalattal rendelkeznek már, a tényleges kivitelezés még a negyedik negyedévben elkezdődhetett. Terveink szerint az első lépcső berendezései 1979. nyári nagy karbantartását követő első napon fog a termelésbe bekapcsolódni. EGYÁLTALÁN NEM mellékes, s említést kíván a gőzüzemű-köpenyfűtésű vágatszárító henger felújításával, korszerűsítésével, automatizálásával kapcsolatos tevékenységünk is. Első lényeges megállapítás ezzel a berendezéssel kapcsolatban az, hogy az új levétvá- gási vonal üzembehelyezése után ezen a szárító berendezésen csak levélvágat halad majd keresztül, s ennek a szárítását kell majd megoldania. Ezzel a technológiai berendezéssel szemben igen jelentős elvárásaink vannak. Növelnünk kell a berendezés szárítási kapacitását. biztosítanunk kell a lehetőségeinkhez mérten elvárható szabályozhatóságát. a szárítóhengerből kikerülő dohányvágat nedvességtartalmának függvényében, meg kell oldanunk a felhasznált hőenergia jobb, gazdaságosabb hasznosítását. Az elmondottak érdekében több konkrét intézkedést tettünk, melyeknek az eredménye a nyári nagykarbantartást követő időkben várható. Új gőzbevezetővel látjuk el a fűtőkötegeket, ami reméljük biztosítani fogja középnyomású gőz jobb hasznosítását, s ez energiatakarékosságot eredményez majd. Az egyenletes anyagáram, s ezzel egyidejűleg a szárítóhengerből kikerülő levélvágat egyenletesebb nedvességtartalmának biztosítása érdekében azon munkálkodunk, hogy a szalagmérleg kifejlesztésével kapcsolatos tevékenységünk mielőbb sikerrel járjon. Mint ahogyan már említettem az első lépcső célkitűzéseit csak azért tudjuk valóra váltani, mert az öltöző-fürdő átadásával fel- szadult technológiai területen el tudjuk helyezni az előkészítés kapcsolódó létesítményeit, a karbantartó műhelyt. raktárhelyiséget, köszörűsműhelyt és az irodákat. A vágási terem ezáltal kizárólag a technológia igényeit fogja szolgálni, s a feldolgozó vonalakat sokkal célszerűbben, szellősebben lehet majd kialakítani, üzemeltetni. Az első lépcső feladatainak ismertetése után nem marad imás hátra, minthogy felsoroljam az új technológiai sor berendezéseit technológiai sorrendben. A keveréktároló silókból kitermelés után a megszokott módon halad a keverék a kondicionáló hengerig, abból kikerülve tároló-adagoló szalagon, ferde rázócsatornán folytatja útját a vágógépek garatjaiba. A le- vélvágaitót vízszintes éthordó rázócsatorna, ferde rázócsatorna szállítja a szalagmérleget megelőző tároló-adagoló szalag gyűjtő részébe. A tároló-adagolósza- lag-szalagmérleg együttes biztosítja ezután az egyenletes anyagáramot egy vízszintes behordó rázócsatornán keresztül a szárítóhengernek. A hengerből kikerülő levélvágat végül egy kihordó rázócsatorna révén jut a vágatgyűjtő rázócsa- tomára. A második lépcső, azaz a kocsányvonal újdonságaival írásom második részében fogom Önöket megismertetni. Bátori Tibor Zl Ezek a gondolatok csak saját, egyéni véleményem, vagy inkább meglátásaim, ezért ajánlom — semmi szándékom — azon bérből élőknek, akik elolvassák írásomat: ám olvassák! Bért, az elvégzett munkáért kapunk, ez mindannyiunk számára természetes, sőt már nem is tudnánk meglenni nélküle, tehát létünkké vált. Mint ismeretes, a bérezésnek több fajtája van, de célja minden tekintetben egy lehet: az elvégzett munka díjazása. Ez lehet közepes, jó és kiváló díjazás, tehát egyáltalán nem egyforma. Ide illik a szólás is, hogy az ujjunk sem egyforma. Azt hiszem nem is lenne kényelmes! De, ha a fizetés egyforma lenne, az már több ember számára kényelmes lenne, legfőképpen azoknak, akik alig, vagy nem sokat tesznek le a nagy köéös asztalra, de rangsorolni csak az elvégzett mvmka után lehet és válik szükségessé. Az üzemi demokrácia adta lehetőség hozta azt a fejlődést, hogy az egyének bérezésének javítására, vagyis, hogy igazságosabb legyen az elosztás, több véleményt kikérnek a vezetők és az általuk adott javaslat alapján történt meg például az órabérek emelése. így az elosztás valóban demokratikus, csak akiknek a véleményét kikérték, illetve javaslatot adnak az egyénekről, valóban demokratikusan járjanak el! A fejlett szocialista társadalomban mindenki, aki részt vesz az egyének bérezésének kialakításában, szükséges az alapos odafigyelés — az év elején lévén — a szokásosnál szerényebb lehetőséggel úgy élni, hogy a béremeléseket valóban a jól dolgozók kapják, akiknek munkáját elismerik, akiknél az odaadóbb munka dominál. A bérezésnek az a formája, hogy — idézem — „ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet” szép és bölcs lehetőség lenne, de azt hiszem jelen pillanatban még nem alkalmazható. Lennének olyanok is, akik kétszer állnának sorba. és félő, hogy a jól dolgozók egyszer sem férnének abba a bizonyos említett sorba. — Bukta —