Egri Dohánygyár, 1978 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1978-11-01 / 11. szám

minőségről Vállalatunknál beveze­tésre került a DH-munka- rendszer, mely kezdettől fogva betölti szerepét. Je­lentőségét minden dohány­zó ember észlelheti, tapasz­talhatja minden elszívott cigarettánál. Jó a ragasztás, egyenletes kitöltés, ízléses csomagolás és még más tényezők, melyek befolyá­solják a minőséget. De! ! ! ezen jelzőkkel most azt a megállapítást is tehetném, hogy vajon meg- teszünk_e minden tőlünk telhetőt a minőség érdeké­ben? Ez már ismerős min­denki számára. Ez addig aktuális lesz, még a minő­séget valamely formában kritika éri. Sok_sok termé­ket vásárolunk mindannyi­an, ezek között vannak mindennapos, valamint tar­tós fogyasztási cikkek. Ahol ezen termékeket gyártják illetve előállítják különböző gyárak és üzemek. Min­dennapos vásárlásnál ta­pasztalhatjuk, észlelhetjük a minőséget, örülhetünk, ha számunkra megfelelő árat kapunk, de viszont bosszankodhatunk is, ha nem. Én is ezt tettem a nr'nap. Vásároltam a fiamnak egy doboz mazsolás krémtúrót. Evés közben fiam felmu­tatott egy húszfilléres nagy­ságú kavicsot. Apa, ezt nem lehet megenni, ugye ez a magja. Igen az! a minőség mag­ja — hirtelen ez jutott eszembe. Igen, a minőség! Nos, azt hiszem, ilyen és még sok más kellemetlenül érintő dolgot szeretnénk elkerülni mi, vásárlók va­lamennyien. Elvárjuk a minőséget más-más terméknél egya­ránt, hisz pénzünkért el is várhatjuk. Majd egyszer eljön az az idő, hogy a mi­nőségek ellen már nem tehe­tünk semmi kifogást, de addig a kölcsönösség alap­ján kell, hogy munkálkod­junk a minőség érdekében. — Bukta — Török Lajosné laboratóri­umvezető nyugdíjba megy. Az ez alkalomból rendezett kis házi-ünnepség mégsem búcsú, az elválás hangulatát adta. Az előre elkészített „bú­csú beszéd” is elmaradt. A benne levő gondolatok és érzések azonban olyan mé­lyek, hogy lapunk hasábjain is szeretnénk ezeket megőriz­ni és eljuttatni minden mun­katársunknak. „Kedves Barátaim! Köszö­nöm a kedves meleg szava­kat, de leginkább azt, ami mögöttük rejtezik, amit sza­vakkal ki sem tudunk fejez­ni, és el sem tudunk monda- mi: az együtt ledolgozott hosszú esztendők minden szívmelegítő emlékét. Az elválás pillanatában összeszorul a szívünk és egy- egy könny csepp is kiserked szemünk sarkából. A munka­kezdés órájában már nem lé­pem át többé a laboratórium küszöbét, mint húsz eszten­dőn át. És immár nem be­lülről, hanem távolról és kí­vülről dobog majd együtt a szívem a mi szocialista bri­gádunk újabb sikereiért. Mindez így igaz, de én most mégsem az elválásra akarok gondolni. Inkább megköszönöm a laboratóriu­mi munkaközösségnek és a Marie Curie szocialista bri­gádnak azt a hitemet és meggyőződésemet, amely míg csak élek, itt él szívemben. Mert hiszem és vallom, hogy vannak olyan munkahelyek, amelyek a legharmónikusabb örömmel: a jól végzett, az eredményes munka örömével ajándékozzák meg az embert. En tudom, hogy minden munkahelyet csak az ott dol­gozók munkaközössége tehet a naponta fakadó örömök forrásává. Most ebben az ünnepélyes pillanatban laboratóriumunk Dohányvilág A Hauni Művek és a Kör- ber & Co. KG. nyugatnémet cégek nemrég mimegy 20 millió nyugatnémet márka értékben kötöttek szerződést a jugoszláv dohányiparral. A szerződésben szerepel a Prilepi Tutunski Kombinát filtercigaretta kapacitásának további bővítése 7 nagytelje­sítményű Garant 4—MAX S—HCM gépsorral. A Tobacco Ljubljana ré­szére pedig dohányvágattá- rolókat, a meglevő berende­zések felújítását szolgáló ko- csányfeldolgozó sort, dohány­vágat sort, porelszívó beren­dezéseket, valamint kerettöl­tőket szállítanak. MARLBORO MENTHOL cigarettával bővítette, kínála­tát a Philip Morris GmbH, München. A MARLBORO MENTHOL értékei: 0,8 mg nikotin és 13 mg „kátrány”. A 20 db cigarettát tartal- mozó esuklófedeles doboz ára: 2,85 DM. ★ Törökország legjelentősebb dohánytermesztő vidékén, Nyugat-Anatóliában egy 5 milliárd db éves kapacitású cigarettagyár alapkövét rak­ták le. Az építkezés költsé­geit 1 milliárd török lírára becsülik. A gyárban 3 ezer munkást foglalkoztatnak. ★ A szovjet fürdőhely, Szocsi iránt szerte a világon nagy az érdeklődés. A város egy évvel ezelőtt hadjáratot kez­dett az első „nemdohányzó város” cím elnyeréséért. A fürdőhely egész területén szétosztott hirdetmény a kö­vetkező: „A munka, a pihe­nés és az orvosi kezelés ösz- szeférhetetlen a dohányzás­sal”. dr Törökországban, Bursa vá­rosban tűz keletkezett egv dohányraktárban. A tengeri szállításra váró 45 ezer bála a tűz martalékává vált. A ke­letkezett kár több mint 500 millió török líra. Mivel a tűz a raktárépület különböző helyein egyidejűleg ütött ki, a tüzet szabotázs akciónak tulajdonítják. Az Austria Tabakwerke múzeumában Az Osztrák Dohánymono- póliurn alapításától kezdve foglakozik olyan tárgyalt gyűjtésével is, melyek kap­csolatban vannak a dohány­zással. A monopóliumot II. József császár alapította 1784-ben. Az eltelt majd két­száz év alatt számos kultu­rális és művészettörténeti ér­tékkel bíró dohányzóeszköz gyűlt össze. Bécs történelmi városré­szében a Porzelangasse-n (nevét aiz egykor itt működő kínai porcelán műhelyekről kapta) található az Austria Tatskwerke impozáns épüle­té. Itt kapott helyet a do­hányzás történetét bemutató múzeum. Az épület halijában olaj- portrék és fényképek látha­tók a monopólium egykori vezetőiről, köztük az alapító II. Józsefről. Az első dohánylevelek 1518-ban kerültek az osztrák udvarba, Madridból. Innen szállították az egzotikus nö­vényeket, melyek hajdan a császári palotakertet díszí­tették. A dohánylevél karrierjét gyógyászati területen kezdte. Az udvari orvosok gyógy­szernek javallották. így fel­használták lőtt, vágott, szúrt sebek tisztítására, kórtermek levegőjének fertőtlenítésére. Egy holland orvos, Isbrand van Duemerbrook azt javasol­ta az udvar előkelőinek, hogy a dohány füstje jó védő és megelőző eszköz pusztító jár­ványok idején. A XVII. század népszerű bécsi evangélistája Abraham de Saint Claire a dohányzást „prédikálta” fő pestis elleni szernek. A hívek felbátorod­va a hit szaván, hosszú csí­kokra vágták a dohányleve­leket. A kapott darabokat né­hány óra hosszára borba áz­tatták, majd kevés citromlé­vel megöntözték. Az így nyert tapaszokat kelések, se­bek, kiütések gyógyítására használták. (Hogy eredmé­nyesen-e, azt már nem tud­juk.) Az Osztrák Birodalom tisztjei, katonái között hamar elterjedt a dohányzás, oly­annyira, hogy az egyház rosszain! kezdte a dolgot, úgymond „mivé fog fajulni e keleti luxuscikk mértéktelen fogyasztása”. A császári udvar 1701-től mutatott komolyabb érdek­lődést a dohányban rejlő gaz­dasági lehetőségek iránt. I. Lipót császár által kibocsá­tott pátens-engedély szabá­Egy elmaradt monológ munkaközösségének és szo­cialista brigádunknak tiszta szívvel megköszönöm azt a sok-sok boldog, örömteli na­pot, amellyel összetartó sze­retet ük engem megajándéko­zott. Kívánom, hogy marad­jon meg soraikban ez a szívmelegítő közösségi szel­lem, amely most itt él közöt­tünk. Köszönöm azt a figyelmes­séget, amely most, nyugdíjba lépésem alkalmával velem szemben megnyilvánul. Húsz évet dolgoztam az Egri Do­hánygyár munkaközösségé­ben. Húsz évet ezen a mun­kahelyen, amely együtt nőtt és fejlődőtí az országgal. Ma, amikor annyi jól képzett ,te­hetséges fiatal értelmiségi dolgozik gyárunkban, moso­lyogva emlékezem vissza ar­ra a húsz évvel ezelőtti nap­ra, amikor először léptem be ide, hogy én legyek itt a „mérnöknő’’, vagyis az egyet­len egyetemet végzett mű­szaki értelmiségi. Abban hogy ide kerültem lehet, hogy volt valami vé­letlenszerű, mint legtöbbünk pályára állásában. De az, hogy itt maradtam, már nem véletlen, nem a vakszerencse műve volt. Nem állítom, hogy csak az én érdemem az a szeretet és hűség amellyel ehhez a munkahelyhez ra­gaszkodtam. Inkább arra gondolok, hogy gyárunknak olyan vezetősége, olyan mun­kaközössége van, amely elis­meri és értékeli a becsülete­sen elvégzett munkát, és ezért a dolgozni akaró ember ebben a gyárban mindenkor jól érzi magát. Ezért én a búcsúnak ebben a pillanatában, bár fájó szív­vel, mégis hálásan és boldo­gan köszönöm a gyár veze­tőségének és az itteni dolgo­zóknak kivétel nélkül azt, hogy megbecsülték erőfeszí­téseimet, amelyekkel nap, mint nap én is szolgálni tö­rekedtem közös célkitűzése­inket. Tiszta szívből kívánom, hogy az egymást követő nem­zedékek munkája nyomán ez a gyár és hazánk minden más termelő egysége és mun­kahelye gyarapodjék és virá­gozzék, és bocsássa nyuga­lomba a korhatárt elért dol­gozóit olyan elismerő szere­tettel, mint engemet az Egri Dohánygyár.” Mi pedig azt kívánjuk, hogy Török Lajosné, ,a mi szeretett Pannikánk és Pan­nika nénink, őrizze meg ed­digi derűjét és optimizmusát. Élvezze jó egészségben csa­ládja és barátai körében azt a kis plusz szabadidőt, amit nyugalomba vonulása jelent. De szabad óráiból töltsön körünkben továbbra is egy keveset. Segítse továbbra is a vállalati oktatást, segítse a helyébe lépő fiatal műszakiam kát, mert őszintén valljuk, hogy ez a 'ragaszkodás két­oldalú. DH a trösztben lyozta a dohánykereskedel­met a birodalom egész terü­letén, felhatalmazta az udva­ri kancelláriát az akkori leg­főbb pénzügyi és vámhivatalt a renue.et végrehajtásának az ellenőrzésére. Ez volt az első lépes melytől a dohány monopolizálása számítható. VI. Károly (Mária Terézia apja) építette az első dohány­gyárat Hamburgban (felújít­va ma is működik). Hatvan­egy évvel később alapította meg Dohánymonopólium né­ven II. József az Ausztria Tabakwerke jogelődjét. A kezdeti időszakban Ausztriában nem folyt ciga­retta- és szivar gyártás, har­minc fajta dohányt készítet­tek, ebből választhatott a donányos. Az első szivart, kísérletkép­pen a Bécsi Kongresszus (1815) tiszteletére készítették. 1823-ban már 3 millió szivar j fogyott el, az Osztrák Biro­dalom területén. Ferenc Jó­zsef császár hosszú uraiKO- dásának első éveiben 168 mil­lió szivar volt az évi szük­séglet. 1870—1878 között az Osztrák Magyar Monarchiá­ban 500 millió cigarettát szívtak el. Az első világ­háború előestéjén 1913-ibanaz Osztrák Dohánymonopólium termelése 6,349 millió ciga­retta, 1,358 millió szivar, 55 tonna vágott dohány. A két világháború között 1926-os adat szerint — a kis Osztrák Köztársaságban — 1000 millió cigaretta ment füstbe, — szó szerint. A múzeum kiállítási anya­ga, nemcsak az elmúlt évszá­zadok dohányzástörténeti változásait mutatja be, ha­nem széles körkepét adja a díszes faragású pipák, boros­tyánkő-szipkák, barokk díszí­tésű burnót-szelencék mo­narchiabeli gazdáinak élet­módjáról, ízléséről eltűnt idők hangulatát idézik do­hányzónak, nemdohányzónak, egyaránt. Valamennyiünk előtt is­meretes, hogy vállalatunk 1971—72 óta új beruházások, új termelő kapacitások belé­pése nélkül, létszámnöveke­dés nélkül tovább javította — növelte eredményeit, me­lyért évről évre elismerésiben is részesült. Nem kis része van ebben annak, hogy gyárunkban kezdődött meg a dohány­ipart tekintve, elsőként a DH-munkarendszer beveze­tése, majd teljeskörűsítése. PÉLDÁNKAT LÁTVA kezdték meg társvállalataink is a DH-munkarendszerrel kapcsolatos tapasztalatok gyűjtését, helyi adottságaik, veszteségeik feltárását és más, a bevezetéssel kapcso­latos feladatok elvégzét. A legmesszebbre talán a Pécsi Dohánygyár jutott, de gyors volt a tempó idáig a Sátoraljaújhelyi Dohány­gyárban is. Ez utóbbi fejle­mények egyébként arra is intenek bennünket, hogy nem lehet „babérjainkon pi­henni”, hanem töretlen len­dülettel kell folytatni a munkát... Gyárunk és az említett vállalatok eredményei nagy­ban hozzájárultak ahhoz, hogy a Dohányipari Válla­latok Trösztjénél is napi­rendre került a DH-munka­rendszer bevezetése. A tröszt vezetése is felismerte az ebben rejlő lehetőségeket és úgy határozott, hogy az egész iparágban be kell ve­zetni az egyes vállalatoknál már jól funkcionáló munka- rendszert. A külső és belső gazdasági tényezők ezt egyébként is egyre sürge­tőbben, egyre erősebben in­dokolják. Itt elegendő csak a beruházási lehetőségekre, a gazdasági szabályozók szi­gorítására, vagy a munkaerő helyzetre gondolni! Az elhatározást tett — igazgatótanácsi döntés — kö­vette, melynek értelmében az, Egri Dohánygyár kollek­tíváját bízták meg a tröszti DH-bevezetési program el­készítésével. E kollektíva ne­vében a vállalati DH-akció- bizottság tagjai kezdtek a munkához és ki is dolgozták a bevezetés alapelveit, me­lyeket az Igazgatótanács ez év áprilisában jóvá is ha­gyott. Ez a „jóváhagyás” egy­úttal újabb „feladatmegha­tározás” volt: folytatni kel­lett a munkát, ki kellett dolgozni a bevezetés részle­teit is. Ezeket tartalmazza az a „Program-terv”, melyet 1978. szeptember 30-án jut­tattunk el az Igazgatótanács tagjaihoz, a tröszt felső ve­zetéséhez. A terv tartalmazza az elő­készítési és célkitűzési sza­kaszban elvégzendő tevé­kenységeket a szükséges in- formáé ó-átadást és annak formáit; a DH-t kialakító és működtető szervezet lét­rehozását; a célkitűzési folya­mat és a vgszteségfeltárás főbb szempontjait; időrendi összefoglalót, tevékenység­jegyzéket ad és az egész fo­lyamatot hálódiagram for­májában is ábrázolja. Természetes dolog, hogy a fenti felsorolás mögött szá­mos elvégzendő feladat van. Az is természetes, hogy vál­lalatunk átadja „a többiek” számára valamennyi tapasz­talatát, de az is, hogy min­den egyes vállalatnál és ma­gánál a trösztnél is sajátosak a megoldandó problémák, így az ottaniaknak is alkotó módon kell részt venniük a munkarendszer bevezetésé­ben, illetve már annak elő­készítésében. A JÓL BEVÁLT MÓD­SZEREKET tröszti szinten is alkalmazni fogiák. Ké­szül a „Mi a DH?” — füzet, lesz „DH-vezetőképző tanfo­lyam”, s feltehetően alakul Iparági DH-akc'óbizottság is. Az egri VDHAB ezeket — többek között — minden esetre javasolta, de ezekről a részletekről végleges dön­tés még nincs.. A terveink, illetve javas­latunk szerint 1980 februá­rig tart majd az előkészítő és célkitűzési szakasz. Ekkor kell majd az Igazgatótanács­nak megvizsgálnia vala­mennyi kijelölt feladatát jól vannak-e végrehajtva. Röviden — Indonézia 300 millió dolláros kölcsönt szeretne fel­venni 10 éves lejárattal és négyéves türelmi idővel. A hitel kamata az első öt év­ben 0,75 százalékkal, a továb­bi évékben 0.87 százalékkal haladná meg a LIBORT-t. — Zaire 4,4 millió dollá­ros kölcsönt kap az Arab Gazdasági Fejlesztési Bank­tól, az olajpálmaprogram finanszírozására, 5 éves tü­relmi idővel is 7 százalékos, kamattal folyósítják. — Dániában csökkent a kereskedelmi mérleg deficit­je. Szeptemberben 1,003 mil­liárd koronás passzívumot mértek, szemben az augusz­tusi 1,613 milliárddal és a tavaly szeptemberi 1,736 milliárddal. — A holland építőipari megrendelések 1978. június 30-ig 24 milliárd guldenra rúgtak, szemben a tavalyi azonos időszakban jelzett 19,3 milliárddal. A lakásépít­kezési megrendelések 11,7 milliárdra ugrottak az egy évvel ezelőtti 8,4 milliárdról. '— Az olasz nagykereske­delmi árak szeptemberben 1 százalékkal nőttek, szemben az augusztusi 0,6 százalékos emelkedéssel. Az árszínvonal jelenleg 28,6 százalékkal ma­gasabb, mint 1976 átlagában. A nyergesújfalui Viscosa­gyárban Brigádunk — a Czeczei Éva szocialista brigád — mindig szívesen és lelkesen megy olyan helyre kirándul­ni, ahonnan hasznos tapasz­talatokkal, élményekkel gaz­dagon térhet haza. Ezeket a tapasztalatokat munkánk so­rán hasznosítani is tudjuk. Ma már minden embert ér­dekel, hogy az anyag, amivel dolgozik, miből készül, ho­gyan megy végbe a gyártási­illetve technológiai folyama­ta. Röviden szeretném is­mertetni a viscóz alapú mű­szál gyártásnak folyamatát. A viszkóz cellulózxantogs- nát vizes oldata. Cellulózból keletkezik, ha azt nátronlúg­gal' és szénkéneggel kezelik. A mesterséges és szintetikus szálasanyagok gyártásának lényege, hogy a szálképzés­re alkalmas, megfelelően el­készített, folyékony halmaz­állapottá anyagot szálképző rózsán keresztül préselik, majd a hűtéssel, az oldószer elpárologtatósával vagy ki­csapással megszilárdított szá­lat erős nyújtásnak vetik alá. A szálkiépzőiej nemesfépaből készül és számos szabad szemmel alig észlelhető ki­csiny nyílás van rajta. A szálképző műanyagokat vagy úgy viszik folyékony halmaz- állapotba, hogy megfelelő ol­dószerben oldják, vagy úgy, hogy megolvasztják. Az ol­datból a szál kétféle módon állítható elő; nedves vagy száraz szálképzéssel. Nedves -szálképzésikor az oldatot szál­képző fejből kicsapódó für­dőbe viszik, amely a szálkép­ző anyagot koaguláltatja. így készül a viszkóz-mű­szál és a műselyem. A szál­képzés során a szálképző anyag faszálmolekulái ki- egyenesednek és párhuzamo­san helyezkednek el. A kicsapófürdőben a xan- togenát felbomlik és vissza­alakul a vékony szól alakjá­ban megszilárdult cellulóz. Ezt a fürdő savas illetve a szálakon kiváló kén eltávolí­tására tisztítják, mossák majd aviválják és puhítják. A viszkóz-szálak gyakorlati­lag végtelen hosskúak. Mű­szál készítéséhez a végtelen szálakat rövid darabokra vá­gatják gépekkel. A viszkóz­szálakat pneumatikus úton továbbítják a bálázó prés­gépbe, majd ezután kerül kö­tözésre. Röviden leírva ennyi volt az ismertetés, de reméljük hasznos lesz mindenki szá­mára. Gyárlátogatás után egy „Halásztanyán” ebédeltünk majd Esztergom és Visegrád nevezetességeivel ismerked­tünk. Brigádunkban minden­ki nagyon jól érezte magát, sokat tanultunk és hasznos tapasztalatokat szereztünk. Barta Tiborné DOHÁNYGYÁR T T

Next

/
Oldalképek
Tartalom