Egri Dohánygyár, 1978 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
Filmnapok Szezon előtt a fűtésről.•• A szeszélyes időjárással bemutatkozó nyár végére értünk. Az éjszakák, hajnalok egyre hűvösebbek. A ruhatárunkból előkerül egy-egy melegebb pulóver, kardigán, kabát és reggelente néha a melegedő fűtőtest mellé is jóleső érzés közeledni. Itt az ősz, s a közeledő tél sem oly távoli. A hivatalos fűtési idény október 15-ével kezdetét veszi, de ciZ időjárástól függően, már korábban is szükség lesz a melegebb műhelyekre, irodákra, helyiségekre. Néhány sorban szeretnék a „nyitány” előtt számot adni gyárunk fűtési helyzetéről. A HŐTERMELÉS, GŐZELLÁTÁS biztosítására az 1960-ban üzembe helyezett kazántelep és ennek lelkét adó 2 db BW—100-as szén- tüzelésű kazán szolgál. Az eltelt 18 év alatt az akkor minden igényt kielégítő, korszerű kazánberendezés bizony sokat vesztett egykori fényéből, erejéből, ugyanakkor a mennyiségi és minőségi igények is szépen növekedtek. Mit mondanak erről a számok? Csak néhány jellemző adat tájékoztatásul. A gőztermelésre felhasznált tüzelőanyag mennyisége az eltelt 18 év második felében (1969—77.) 49,5 százalékkal emelkedett. A felhasznált szénmennyiség hőtartalmát tekintve 53,4 százalékkal nőtt. A kazán hatásfoka 4,5 százalékkal romlott. Az előállított gőz mennyisége az 1969. évi 10 457 tonnával szemben 15 416 tonnára nőtt, a változás 147,4 százalék. Az összes termelt főz mennyiségén belül a technológiai célokra fordított fel- használás 188,3 százalék, a meleg víz előállítására fordított gőz 230,5 százalék, a fűtésre felhasznált gőz meny- nyisége 123 százalék változást mutat. Az utóbbi 9 évben átlagosan több mint 5 százalékos növekedést jelent évente. Az 1978—79. évi fűtési idényben további igénynövekedéssel kell számolnunk, példaként megemlítem az 1978. év folyamán üzembe lépő új öltöző-fürdő épületet, az 1,2—1,5 tonna/óra többlet gőzigényével. A beszélő számok tükrében is jól látható, hogy a korábbi évekhez képest nagyobb erőfeszítéseket követelt a télre való felkészülés ezen a területen. Az elvégzett feladatokról szólva. A NAGYKARBANTARTÁS során a kazánházban és a hőközpontban sor került a szerelvények, armatúrák teljes cseréjére. A gyár teljes gőzhálózatának műszaki felülvizsgálata, feltérképezése után, a veszteségek csökkentése érdekében folyamatosan további szerelvénycserék, javítások folynak, amelyeket a fűtési idény kezdetéig kell befejeznünk. Először a 18 év alatt, a kazánok hatósági revízióra felkészítése során, általános javításon esnek át. A javítást az ERŐKAR és a Hőtechnikai Vállalat dolgozói végzik az 1977-ben történt megrendelés alapján. A kazánszerkezeteken végzett javítás költsége 265 eFt, várhatóan. A tűztéri falazat javítási költségvetése 183 eFt. A kazánjavítási munkák megfelelő ütemben haladnak, és szeptember 18-ig teljes befejezést nyernek. Az I. sz. kazán javítása az ütemezésnek megfelelően befejezést nyert, hatósági üzembe vétele folyamatban van. A javítás során mindkét kazán automatikus vízszintszabályo- zó és szintjelző berendezéssel lesz ellátva, az üzembiztonság és az egyenletesebb gőztermelés érdekében. A TÁPVÍZELLÁTÁS berendezését saját erőből felújítottuk. új, illetve feljavított tápszivattyúk kerültek beépítésre kb. 80 eFt értékben, a csővezetékek felújítása mellett. Az előzőekben leírt munkákkal várhatóan a veszteségek 7—8 százalékkal csökkennek a termelt összes gőz százalékában. A jelenleg csúcsidőben átlagosan 75 százalékkal túlterhelt kazánjaink mellé, ideiglenes jelleggel 1 db mozdonykazánt helyezünk üzembe, szén-, esetleg gáztüzeléssel. A mozdonykazán alapjainak elkészítése, a kazán helyszíni elhelyezése szeptember 30-ig megtörténik, ütemezés szerint. A helyszíni szerelési munkákat legkésőbb december 30-i befejezéssel ütemeztük a próbaüzemeléssel együtt. A fűtési idény teljes gőzigényének kielégítése szükségessé teszi a korábbi években tüzelt szeneknél jobb minőségű szén biztosítását. A jobb (dorogi) szén beszerzése érdekében a vállalat vezetése is mindent megtesz. A közös erőfeszítések biztatóak, a dorogi szénellátásunk részben vagy egészében megoldást nyer. Az 1978—79. évi fűtési idényben a gőzellátás tehát biztosított. A téli hidegben nem kell fáznunk sem a műhelyekben, sem az irodákban. A cigaretta-előkészítés technológiai gőzigénye is biztosítható az előző évekhez hasonló módon. Néhány szót a jövőről. A MŰSZAKI KONFERENCIA határozata értelmében javaslatot készítünk a korszerűbb, nagyobb kapacitású kazánberendezések üzembe állítására, röviden, kazánrekonstrukció végrehajtására. A javaslat készítése folyamatban van, melynek során előzetes ajánlatokat szereztünk be a gyártott kazánberendezésekről, helyszíni szerelési munkákról, tervezésről stb. A jelenleg 50 százalékos hatásfok körül teljesítő, nehéz fizikai munkát igénylő, a szükségleteket nem biztosító kapacitással rendelkező kazánberendezés helyett, javaslatunkban 85—95 százalék hatásfokkal üzemeltethető, nehéz fizikai munkát nem igénylő, a jelenlegi 4 tonna/óra kapacitás többszörösét biztosító kazánberendezés beruházási, üzemeltetési, műszaki-gazdasági számításait végezzük. A gazdasági számításnak — a vállalati érdekek mellett — a népgazdasági érdekeknek is meg kell felelni. A munka során kapcsolatot teremtettünk az energiaszolgáltató vállalattal, a helyi államigazgatási szakhatósággal, a környezetvédelmi, kazánbiztosi, energiafelügyeleti hatóságokkal a helyes és azonos álláspont kialakítása érdekében. A megvalósulás időpontját 1980—81-re látjuk reálisnak, természetesen addig még sok feladatot kell a témában közösen megoldanunk. A beruházáshoz pénz, engedély, kivitelező szükséges, hogy mást ne is említsek. ADDIG MINDENT elkövetünk, hogy senkinek ne kelljen fázni a munkahelyén, a gyárban és a cigaretta-előkészítés vezetőinek, dolgozóinak ne okozzon gondot a megfelelő mennyiségű és nyomású gőz hiánya. Ez kötelességünk. Csiffáry Tamás Egy évvel ezelőtt indult be vállalatunknál a filmvetítés. Kezdő előadás a „Kilenc hónap” című film volt. A filmvetítést ankét követte. Ezután kötött vállalatunk szerződést a MOKÉP-pel, melynek értelmében havonta egy alkalommal, a második hét csütörtökén szórakoztató és társadalmi-politikai kérdésekkel foglalkozó alkotásokat láthatunk. Bár rövid ideje, még csak negyedik hónapja működik a „mozink”, mindinkább többen és többen látogatják. Mindenkinek van mit mondania, elszórakoztat, de ugyanakkor tanít, nevel is. A gyár dolgozóinak — akik már egyszer is részt vettek rajta —, nem olyan ez a csütörtök, mint a többi. Ok már nem rohannak hazafelé, hanem elindulnak a kultúrterem felé. A munkahelyünkre kihozott film lehetőséget teremt az idősebbek számára is az ismeretszerzésre, kulturálódásra és tanulásra. Kedvező ez mind a fizikai, mind a szellemi dolgozóknak, hisz tudjuk, milyen nehéz otthonról kimozdulni hétköznap este. Megfelelő ez a kisgyermekes anyukáknak is, mert az óvoda, bölcsőde vigyáz a gyermekére, amíg az anyuka szórakozik. Többen a nagyobb, iskolás gyermekeit is behozzák a filmet megtekinteni. Köszönet a vállalat vezetésének, hogy a közművelődési program keretén belül életre hívta ezt a filmvetítési sorozatot. Továbbra is találkozzunk a hónap második csütörtökén, a kultúrteremben, a filmvetítésen! Deák Sándorné Olvasóinknak ajánljuk P. H. Freyer: VIHARMADARAK P. H. Freyer, akinek „Halál a tengereken” című munkáját nagyon megkedvelték az olvasók, ezúttal a császári Németország összeomlásának fontos epizódját eleveníti fel. Mindenekelőtt a német flottabázisokon a háború vége felé uralkodó hangulatot ismerteti. Ez a hangulat a végsőkig nyomott volt Wilhelmshaven, Cuxhaven és Kiel nagy támaszpontjain. Nem csupán a háborús veszteségek éreztették persze hatásukat ekkor, hanem — pozitív hatásként — az októberi forradalom is, valamint a cattarói osztrák—magyar flotta felkelése. A szerző párhuzamosan ismerteti a bukó- félben levő császári kormány kétségbeesett ellenintézkedéseit, majd részletesen foglalkozik a német flotta matrózainak zendülésével, különös tekintettel a kiéli híres felkelésre. V. N. Viszockij: A TERMIN ÁL-AKCIÖ Teherán, Jalta, Potsdam. Ha e három város nevét halljuk, azonnal három fontos kormányfői konferenciára gondolunk. Ezeken formálódott és valósult meg a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok antifasiszta koalíciója, közös harca, ellentmondásokkal teli együttműködése. V. N. Viszockij, a potsdami konferencia történetének megírására vállalkozott. Gazdag irodalomra és forrásanyagra támaszkodva, polemikus éllel, népszerű formában dolgozta fel témáját. Du Bois: JOHN BROWN BALLADÁJA A nagy amerikai néger tudós klasszikus életrajzi műve még 1909-ben jelent meg első kiadásban. Élete alkonyán Du Bois néhány újabb vonással egészítette ki John Brown biográfiáját. A négerfelszabadító, idegen szóval aboli- cionista mozgalomnak kétségkívül legérdekesebb egyénisége volt Brown, akit az amerikai konzervatív történetírás máig fanatikusnak, gyilkosnak nevez. John Brown valóban fegyverrel küzdött a déli rabszolgatartók ellen, s vállalkozásainak voltak Don Quijote-i vonásai, hiszen egy állig felfegyverzett uralkodó osztály ellen vette fel a harcot néhány emberével. Kroó László: A GARANYI VILÁGFA Kroó László regénye a ga- ranyi internálótáborról szól, melyet 1941-ben állított fel a Horthy-rendőrség, s melyben kommunistákat és köztörvényes bűnözőket tartottak fogva. A felvidéki Garanyról eddig semmit — vagy csak keveset — tudott a magyar olvasó, tehát ez a mű mindenképpen hiányt pótol. A. Beljajev: A LEVEGÖKERESKEDÖ Alekszandr Beljajev (1884 —1942) a szovjet tudományosfantasztikus irodalom egyik elismert klasszikusa, máig is rendkívül népszerű, sokat olvasott művelője. Műveiben a kaland és a tudományos fantasztikum szervesen összeforr a társadalmi mondanivalóval. Fantasztikus ötletei között számos eredeti elgondolásra bukkantunk: „Dowel professzor feje” című regényének félelmetes műtétjei, „A levegőkereskedő” nagy föld alatti gyára, „Az utolsó atlantiszi” pusztulásra ítélt világa a legjobb sci-fi alkotások ötleteivel vetekednek. Választ várunk! Aki a női öltöző előtt jár el, óriási dobozkupacra lehet figyelmes. Igaz, szemét- tároló van ott. Mégis megfogalmazódik az emberben a kérdés: — Vajon szemétbe valók-e ezek a drágán megvásárolt, jó minőségű import filterdobozok? Igaz, a filtert már felhasználtuk belőlük. Mégis biztosan akad ennél sokkal inkább kidobásra szoruló filteres doboz a filtergyártáson. Lehet, hogy raktározási gondok vannak. Viszont a Debrecenből érkező acetát- filterek salátává gyötört dobozokban érkeznek, ami bosszantó. Hiányosan vannak megtöltve, ami a szállítás folyamán egyáltalán nem óvja meg a filtert a törődés- től.Sokszor dobozonként 30— 40 gyűrött filterrel is találkozhatunk, ami gépre kerülve visszaveti a termelés folyamatosságát. Náluk már gyártják a 130 mm-es filtereket. Belátható időn belül mi is fogjuk. Mégis, az import 120 mm-es filterdobozokat elégetjük a kazánházban. Mibe fogjuk rakni a filtereket? Rendelünk új dobozokat? Ezt sokan nem értjük. Erre várunk választ! I.-Mintha egyetlen igazán hatásos szellemi fegyverünk az ásó volna. Aki kincset talál, nagyot kiált, a többiek odarohannak, elveszik tőle és elássák. Kibányászni azután már csak ritkán, nehezen sikerül. Maradván a képletes beszédnél, akadnak majd, akik emiatt a bányászatot, helyesebben a bányaművelés szabályozóit hibáztatják. Sokan magát a bányát. Pedig megkérdezhetné valaki: „jó, jó, de minek elásni a megtalált kincset?” A cinikus felelet: „Mert úgy biztonságban vagyunk tőle”.« GAZDÁLKODUNK? így kezdődik Tamás Ervin cikke az Élet és Irodalom júliusi, utolsó számában. A szegedi újságíró is hozzászólt az „Ilyen gazdagok vagyunk?” vitához, melynek alaphangját Mezei András cikke adta meg korábban a lapban. Júliusban —augusztusban gyűrűzött, gyűrűzik a vita, különböző alapállásból kiinduló vélemények csapnak össze, vagy éppen helyeslik a korábban elhangzottakat, újabb példákkal hozakodva elő. Kissé meglepő, hogy a téma az ÉS hasábjain került elő — ez a lap népszerű, rövidített neve —, de aktualitása nyilvánvaló. Arról folyik a szó ugyanis, hogy hogyan gazdálkodunk szellemi értékeinkkel, mi lesz a sorsuk a találmányoknak, újításoknak, hogyan használjuk ki — és kihasználjuk-e egyáltalán Rendhagyó lapszemle Viták keres; — a széles körű tanulási láz eredményeként létrejött szellemi többletkapacitást? Mikor és hogyan lesznek a tudományos eredményekből „termelő erők” és lesznek-e egyáltalán; a „nehéz emberek” útja a jellemző, vagy aránylag zökkenőmentesen jutnak el a nagy és jó — sokszor pofonegyszerű — ötletek a megvalósulásig? Mik hátráltatják a népgazdaság gyorsabb fejlődését és így tovább! Nem szeretnénk megfosztani az olvasókat attól az élvezettől, hogy — saját kutatásuk eredményeként hozzájutva az említett lapszámokhoz — nyugodt körülmények között valamennyi cikket végigolvassanak. Megkísérlünk azonban néhány gondolatot a hozzászólásokból kiemelni, melyek érzékeltetik, hogy milyen széles skálát érint a téma, hogy mi minden függ össze az életben egymással, s azt, hogy a munkahelytől, képzettségtől, foglalkozástól, gondolkodásmódtól függően, kinek mi jut eszébe? A találmányok, újítások, kutatási eredmények mindig izgalmas dolgok, hiszen ezek alapozzák — vagy alapozhatják!!! — meg a technológiák, termékek stb. korszerűsítését. (Minden fejlődést, fejlesztést értve most ezen!) Hogyan vélekedik minderről a legilletékesebb, Tasná- di Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke? A KÉP LEHANGOLÓ „Magyarországon ma tudományos kutatóintézeteinkben s munkahelyeken 81 000 ember dolgozik, évi 14 milliárd forint költségkeretben. De ha megnézzük, hogy országos gazdasági termelési tervekben a ténylegesen, tudományos munkával foglalkozó 35 000 kutató milyen szellemi hányaddal van jelen, nagyon lehangoló képet láthatunk. Meglepő, hogy az ő munkájukban milyen konfliktusként ütközik össze az országos objektív szükségszerűség a szubjektív érdekekkel.” — Mi ennek az oka? — kérdezi a riporter az ÉS július 8-i számában. A válasz: „Az, hogy olyan gazdasági légkör alakult ki, melyben a tudományos kutatónak nem feltétlenül szükséges korszerű törekvéseket, technológiákat produkálnia. Nem igénylik igazán alkotó jellegű közreműködését, mert az újító, a megszokotton változtatni akaró ember zavarhatja sok munkahely elké- nyelmesedett vezetőinek nyugalmát” A találmányok, bejegyzett szabadalmak száma elárul sokat egy-egy ország fejlődésének dinamizmusáról. Magyarország Románia Lengyelország Szovjetunió Mit mond erről az elnök? „ ... Ameddig egy tudományos fokozat megszerzésénél többet nyom a latba a megjelentetett cikkek száma, mint egy ténylegesen hasznosítható, új gondolat, addig sok kutató feje, érdeklődése a publikációk felé fordul. Ezek a tényezők is hozzájárultak az elkényelmesedéshez... Hasonlítsuk csak össze a mi kutatóink helyzetét a tőkés országokban dolgozó kollegáikéval. Egy kapitalista gyárban, egy tőkés vállalkozó kutatóintézetében előbb produkálni kell valamit, a tudományok területén vagy az iparban alkalmazhatót: a tudományos rang, cím, tekintély és magasabb jövedelem csak azután következik. Nálunk fordított a helyzet és ez nem ösztönöz.” felesleges? Az OTH elnöke már 1977- ben is adott egy interjút, melyben a következők hangzottak el —, s amelyeket még ma is tényszerűnek tart: Ezeket számokkal érzékeltetve: Bejegyzett találmányok 1950-ben 1976-ban 1853 58 1 308 32 500 2 647 4 560 8 805 132 855 „Sok helyen valóban úgy látszik, hogy legalábbis felesleges okvetetlenkedésként kezelik az újításokat. S a háttérben — meggyőződésem — mindig az emberi hiúság és irigység áll. Azok hiúsága és irigysége, akik valamilyen ok miatt nem tudnak vagy nem képesek újat alkotni. Persze, ezt senki sem vallja be, de az irigység csak dolgozik, indoklásul pedig mindig kéznél van néhány jól hangzó magyarázat. Ha most nemcsak az újításokról, de a találmányokról is szó esnék, sok elkeserítő, sőt, megdöbbentő példát mondhatnék... Tudomásom szerint azt még egyetlen revizor sem kifogásolta, hogy valamilyen jelentős újítást nem vezettek be, vagy csak olyan körülményesen, hogy a késlekedés sok millió forint kárt okozott... A folyamat legvége, hogy szellemi termékek értéke devalválódik, hogy ezekkel az értékekkel senki sem gazdálkodik megfelelően. Egy fél kiló szöggel el kell számolni, egymilliós haszonnal kecsegtető újítás sorsával nem...” A summázat végül is az, hogy tennünk kell valamit, mielőbb, ha a nemzetközi gazdasági porondon helyt akarunk állni. A többi hozzászólásnak is ez az alaphangja, a tények, események, példák leírása mellett a legtöbben javaslatot is tesznek, vagy legalábbis szólnak olyan elképzelésekről, melyeket megvalósítva kilendülhetne jelenlegi helyzetéből „a téma”, a műszaki fejlesztés szekere. Vannak persze olyanok is — és ezek is kifejtették véleményüket a vita során —, akik csak a vitázókat oktatták és nem találták olyan feketének a helyzetet, mint amilyenre a többség festette. Ezek viszont nem is szóltak a konkrét teendőkről, még burkoltan sem. Neveiket, véleményüket, a véleményeket véleményeikről megtalálhatja mindenki a lapokban. HOL A HIBA? Sokan hibáztatják a „mechanizmust”, de a legtöbben felismerik, hogy a baj gyökere nem abban van. Abban inkább, hogy szubjektív okokból nem teszünk eleget a mechanizmusban rejlő lehetőségek kihasználásának, hogy nem hajtjuk végre a helyes és jó irányt kijelölő határozatokat, rendeleteket, legyen szó olykor akár egy- egy KB-határozatról is. [KB- határozat a szervezésről (1971!); az exportról, a termékszerkezet korszerűsítéséről (1977. okt.—dec.!); és így tovább], a—a DOHÁNYGYÁR
