Egri Dohánygyár, 1978 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1978-03-01 / 3. szám

Egy reform jubileumára A ROHANÓ ÉLET, a min­dennapi munka lázában ta­lán meg is feledkezünk ar­ról, hogy éppen 10 éve szü­letett a gazdálkodás re­formja, egy ideig közhaszná­latú nevén az új mechaniz­mus. Kezdet kezdetén is elég sok bírálat érte. 1967—74. évekre végzett kiterjedt elemzés azonban egyértelműen felszínre hoz­ta a kibontakozott pozitív változásokat: — az életszínvonal emel­kedése meggyorsult; — de felgyorsult a gazda­ság növekedése is; — a gazdaságnövekedés forrásává mindinkább a ter­melékenység növekedése vált; — kiegyensúlyozottabb lett a fejlődés; — javult az áruellátás; — javult a fizetési mérleg, a devizatartalék. Ebben a helyzetben történt az 1973. évi olajrobbanás, majd ezt követte új világ­piaci (infláció) árviszonyok kialakulása. Ezek következ­tében jelentősen romlott a külkereskedelmi cserearány. A magyar népgazdaság csak jelentős import-export mel­lett funkcionálhat és fejlőd­het. Ügy is mondják nyitott gazdaság, vagyis a külkeres­kedelemre érzékeny. Nyil­vánvaló, hogy a beállt, lénye­gesen változott ' külpiaci helyzetben újra kellett vé­gezni a gazdaságirányítási rendszer értékelését. Két, egymástól alapvetően eltérő nézet alakulhatott ki. Az egyik szerint a bekövet­kezett változások miatt, az új gazdaságirányítási rend­szer nem tartható. A másik a fenntartása mellett, (de megfelelő kor­szerűsítéssel,) foglalt állást. A döntés, s ez már gazda­ságtörténelmi tény, a máso­dik nézet mellett történt. Tovább folytatva a gondolat­menetet, nyilvánvaló, hogy ha az állam kötelező terv­mutatók helyett gazdasági eszközökkel szabályozza a gazdasági folyamatokat, úgy előtérbe lép az ár orientáló szerepe. Az új kialakult vi­lágpiaci árviszonyok köze­pette pedig az a követel­mény, hogy az ár megfele­lően töltse be orientáló sze­repét. Az említett második nézet melletti döntés tehát maga után vonta, hogy az új helyzethez alkalmazkodó, új árpolitikai koncepciót kel­lett kidolgozni. KIEMELTEN ennek irány­A különböző ágazati mi­nisztériumok, trösztök és vállalatok ellenőrzési szak­emberei, vállalatvezetői vet­tek részt azon a kerekasztal beszélgetésen, amelyet a Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaság Pénzügyi Ellenőrzési Szakosztálya szervezett Budapesten „A vállalatvezetés ellenőrzési igénye” címmel. A vitaindító előadás — amelyet Huszti Ferenc, vál­lalatunk főmérnöke tartott —• rámutatott: „az ellenőrzés fejlesztésének napirenden tartását többek között az in­dokolja, hogy a vezetés kor­szerűsítése az ellenőrzés kor­szerűsítése nélkül elképzel­hetetlen. Ahol ugyanis a vál­lalatvezetés korszerű vezeté­si módszereket alkalmaz, vagy kíván alkalmazni, ott az ellenőrzés sem maradhat meg a régi hagyományoknál.’’ A vitaindító előadás to­vábbi részében ismertette az Egri Dohánygyár ellenőrzési rendszerében és gyakorlatá­ban — az utóbbi nyolc évben — végbement változást, ki­emelve a DH munkarendszer igényelte ellenőrzési munka­stílus formáit és módszereit. A nagy érdeklődéssel ki­sért előadást — amelyet Ka­marás Jenő, a PM revizori csoportjának vezetője, a szakosztály vezetőségi tagja úgy értékelt, hogy az opti­málisan ötvözte az elméletet a gyakorlattal és sok értékes gondolatot adott — élénk vi­ta követte. A kérdések a vállalati és felügyeleti ellenőrzés viszo­nyát, továbbá a vállalati bel­ső ellenőrzés tartalmi kérdé­elveiből megemlítjük a kö­vetkezőkét. a) Elkerülhetetlen, hogy a külpiaci árirányok és árará­nyok egyáltalán beépítésre kerüljenek az árrendezésbe, természetesen nem egyszer­re, hanem szakaszosan, ha úgy tetszik, lépcsőzetesen; b) A változó termelői ár­irányokat és arányokat a fo­gyasztói árirányokban és ár­arányokban is ki kell fejez­ni. (A megfelelő fogyasztási szerkezet kialakítása céljá­ból.) c) A világpiaci árak emelke­désénél, alacsonyabb belföldi árszint alakulás elérése. Központi gazdasági infor­mációk szerint a jelenlegi világpiaci inflációs ráta mel­lett hazánk csak évi 3,5 % fogyasztói áremelkedéssel képes az ármechanizmust Nincs még egy növény a a világon, melynek annyi tiltó rendszabállyal, korláto­zással és ellenpropagandával kellett volna megküzdenie, mint a dohánynak! Pedig ennek a növénynek felfede­zése óta nagy jelentősége van. Heves megyében külö­nösen a Tárná mentén elhe­lyezkedő községekben nagy múltja van a dohányterme­lésnek. Ez a homokos terület a hazai termelési körzetek közül az északi tájhoz tarto­zik. Régi feljegyzések szerint a Tárná mentén először Al- debrön, 1742-ben Mária Te­rézia engedélyezte negyven családnak a dohánytermelés jogát. Azóta az utódok foly­tatták ezt a hagyatékot és ma is ennek a tájnak az egyik fő növénye a hevesi dohány. Ezen a vidéken a közös gazdaságok tavaly 450 hektárról takarították be ezt a fontos ipari nyersanyagot. A legtöbbet hevesi dohány­ból törtek. Rajta kívül sza­bolcsi, kerti, pálmonostori és kállói dohányt is termeltek. A kápolnai dohánybeváltó a közös gazdaságoktól a köl­csönös előnyök alapján egy, illetve öt évre szóló szerző­dés alapján vette át a nyers­anyagot. Különösen előnyös a középtávú, öt évre szóló szerződés, mert a száraz do­hány után mázsánként 165 forint, zöld dohány esetén seit oly módon boncolgatták, hogy az más körülmények között „kényes kérdésnek” tűnhetett volna. Ebben a szervezésben azonban na­gyon is természetesek voltak, hiszen éppen ez volt ennek a kerekasztal-beszélgetésnek a lényege és haszna. Vita volt például arról, hogy: a külső, a felügyeleti ellenőrzés felhasználhatja-e a belső ellenőrzés megálla­pításait, mint információt, s ha igen, akkor hol az az eti­kai határ, ameddig elmehet „hasznosításában”; a válla­latvezetők nem ütnek-e visz- sza a belső ellenőrzésre, ha a külső ellenőrzésnek nyúj­tott információkkal esetleg kényelmetlen helyzetbe hoz­za őket, hiszen a belső elle­nőrzés jelentése belső célra készült stb. működésben tartani. Ennek megfelelően növekednek a bérek és a jövedelmek is. VÁLLALATUNKNÁL pél­dául az 1976. évben a jöve­delemnövekedés megközelí­tőleg 7 %-os volt, míg 1977- ben mintegy 9,5 %-os. Eb­ben a jelentős növekedésben, mely a munkásállományban lényegesen nagyobb volt, mint az alkalmazottaknál, nagy szerepet játszott a mű­szakpótlékok kötelező emelé­se és a kapott 500 eFt-os de- vizamegtakarításos bérprefe­rencia. 1978-ra is még, mint­egy 6,6 %-os jövedelememel­kedéssel számolhatunk, ter­veztünk. Azt mondhatjuk, hogy ha az árszínvonal a központilag jelzett évi 3,5 % körül mozog több év átlagában, akkor dolgozóink összesége részére az ötéves terv első három pedig mázsánként 30 forint felárat fizetnek. A termelést tehát a Minisztertanács által meghirdetett dohányterme­lési- program alapján a köz- gazdasági szabályozók ked­vezően ösztönzik. Érdemes tehát vele foglalkozni. Szükség is van a dohányra, hiszen gyárunk is naponta nagy mennyiségben használ­ja ezt a fontos nyersanyagot. Nélküle a termelés leállna, nem lennének jó minőségű cigarettáink és szivarjaink. Az idei népgazdasági terv a dohánytermelés további ja­vítását irányozza elő orszá­gosan és Heves megyében is. Arról van szó, hogy 1978- ban országosan 16 és fél ezer hektár dohány termelésével számolnak és az átlagtermés el kell, hogy érje a 13 má­zsát. A terület növelése mel­lett fontos célkitűzés, hogy a minőség is tovább javuljon. Ezért a dohányfajtákból he­lyes arányt alakítanak ki üzemeink. Megyénkben to­vábbra is első helyen marad a hevesi főfajta és mellé a káliói, a szabolcsi, a kerti, a pálmonostori fajták sorakoz­nak fel. Fontos ez, hiszen a terv összeállításánál messzemenő­en figyelembe vették a do­hányipar igényeit. Ennek érdekében az idén a terme­lés további korszerűsítésére két Powel-dohánybetakarító automata gépsort helyeznek A vitában felszólalt — többek között — Dr. Budai György, a MÉM Vállalati Elle­nőrzési Főosztályának vezető­je, s annak véleményének adott hangot, hogy olyan vál­lalatoknál, ahol a vezetési színvonal magas — és itt pél­daként említette az Egri Do­hánygyárat — nincs, nem le­het konfliktushelyzet ebből eredően. Ha a felügyeleti ellenőrzés vizsgálja a belső ellenőrzés megállapításait, anyagait, azt elsősorban azért teszi, mert a gazdálkodás hiányosságai­nak felszámolási színvonalá­ról is képet kíván kapni. Kamarás Jenő (PM) ezt , azzal egészítette ki, hogy „ha a külső ellenőrzés nem él vissza a pozíciójával, akkor a két ellenőrzési forma kö­évében a reálbér és reáljö­vedelem éves átlaga 4 " 0 kö­rül mozog. VISSZATÉRVE a gazda­ságirányítási rendszerhez, most már gyakorlati tény, hogy állandó rugalmas kor­szerűsítés mellett fennma­rad és funkcionál ebben az ötéves tervidőszakban is. Így rugalmas változások már e tervidőszakon belül is tör­téntek, és várhatóan, sőt áraknál előrejelzetten tör­ténnek is még. Másrészt az is igaz, hogy növekedett a direkt szabályozás szerepe, alkalmazása. Ez azonban csupán a helyzet követelte ésszerű korlátozásokat, de egyben a kombinált alkal­mazást jelenti. Ezzel együtt az új gazdaságirányítási rendszer várhatóan követke­ző ötéves terv készítése és a tervidőszak gazdálkodásának lebonyolítása közben is ér­vényesül, a még folyamatban levő időszak alapján is tö­kéletesítve. Jványi Illés üzembe Magyarországon. Ezenkívül államunk pénz­ügyileg is támogatja a már meglevő termelési rendszerek működését és bővítését. Eh­hez kapcsolódott a Füzes­abonyi Állami Gazdaság is, ahol 1980-ig száz hektáron valósítják meg az iparszerű dohánytermelést. Mindez sok figyelmet, jár­tasságot és különleges szak­ismeretet igényel. Ennek alapján a termelők specia­listákká váltak a Tarna- mentén is. A dohányterme­lés a legújabb időkig zömé­ben nagyüzemi keretek kö­zött, de alapjában kisüzemi jelleggel valósult meg, sok kézi munkaerő bevonásával. A hevesi dohány gépesített, nagyüzemi termelése most van kialakulóban. A hetve­nes évek elejétől néhány gaz­daságban, mint Erdőtelken, Verpeléten, Besenyőtelken, Feldebrőn, és Hevesen kana­dai gyártmányú Baltes-gép- sort vásároltak jelentős állami támogatással. Besenyőtelken pedig ma már nem hagyo­mányosan kézzel fűzik a do­hányleveleket, hanem N.DK- gyártmányú géppel varrják, megkönnyítve ezt a munkát is. Tökéletesedett tehát a technika, de a műszaki fej­lesztéstől komolyabb ered­ményeket csak a következő években várhatunk... Mentusz Károly zött szembenállásra nem ke­rülhet sor, és ez az általános és normális helyzet.” A vita során azokra a kér­désekre, amelyek az Egri Dohánygyárban alkalmazott ellenőrzési módszerekre, el­járásokra vonatkoztak — a kérdések természete szerint — Bárdos Miklósné dr. belső ellenőr és Huszti Ferenc fő­mérnök adott választ. Bese­gített még a válaszadásba Pallag László, A MÉM Revi­zori Osztályának vezetője is, aki a hoszú dohányipari el­lenőrzési tapasztalata alap­ján jól megismerte a válla- tunknál kialakított gazdálko­dási és ellenőrzési viszonyo­kat. összefoglalóan értékelve a kerekasztal-beszélgetést, azt mondhatjuk, hogy minden résztvevő számára hasznos, a napi munkában alkalmaz­ható, vagy a távlati felada­tok kialakításánál figyelem­be veendő gondolatokat adott. —bm— Amire naponta szükség van. Vezetők és ellenőrök n Rangos vendégünk volt az elmúlt hónapban, Szemjon Mazarkin a Szovjetunió nagykövetségének első titkára (a képen szemüvegben) tekintette meg gyárunkat. Fotónk a filtergyártással való ismerkedést mutatja A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa — az ÉDOSZ-on keresztül — az 1977. évi jubileumi munkaver­senyben kiemelkedő munkájáért a ..Szocialista munkaver­seny győztese” címmel tüntette ki Mirkovszki József ci­garettagyártási műszerészt. A kitüntetéshez dr. Domán László igazgató 2000 Ft pénzjutalmat adott át a győztesnek. A könnyűipar szakmeberei számára immár második hónapja folynak a DH-tapasztalatátadások. Rekordot döntött Runyainé, Franciska is az idei nye­reségrészesedés kifizetésekor. Hiszen, mint mondotta 16 éves pénztárosi pályafutása alatt 2 millió forintot egy-egy alkalommal még sohasem fizetett ki. Mi is nagyon örül­tünk a rekordnak! „All a bál” azaz nagyon is, hogy folyik. A kisóvodá- sok vidám állarcos, farsangi báljára kaptunk meghívót, ahonnét e kedves képet hoztuk magunkkal. DOHÁNYGYÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom