Egri Dohánygyár, 1977 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1977-02-01 / 2. szám
HOGYAN INDULTUNK? Az átmenetet jól előkészítettük, így zökkenőmentes volt. Az első havi feladatain, kát teljesítettük. Hogy milyen mértékben? Ezt reprezentálják a következő kiemelések. A filteres cigarettatermelés a bázis időszakban 546.3 millió db volt terveztünk 544 millió db-ot, míg a tényleges termelés 588,6 millió db, ami a bázishoz 107,7 százalék; a tervezetthez 108,2 százalék. A nettó termelői áras termelési érték 91,5 millió Ft, az előző évi 82,2 millió Ft-al és a tervezett 84,7 millió Ft- al szemben. Ez a bázishoz 111.3 százalék a tervezetthez 108,0 százalék teljesítést jelent. Az egy főre jutó termelési érték a tervezetthez 109,6 százalékra, míg a bázishoz 113 százalékra alakult. MUNKAVERSENY, BRIGÁDMOZGALOM — Januárban tartottuk a decentralizált termelési tanácskozásokat üzemrészenként, ahol dolgozóink az 1977. éves tervfeladatokat, DH- programokat. munkaverseny- vállalásokat. tárgyalták meg. —• Új célirányítási módszerként alkalmazzuk az 1977. évben a DH-programok rendszerét. Szocialista üzemrészeink és szocialista brigádjaink vállalásaikat e programokhoz kapcsolódva teszik meg. — Megkezdődtek az év végi brigádértekezletek is, amelyeken egy színes feladatokban gazdag év sikeres teljesítésről számolnak be brigádjaink. Tartalmi fejlődés, előrelépés, kétségtelen. Gazdaságilag is hatékonyabb lett brigádjaink munkája. Mégsem szabad, hogy az elégedettség tespedt, megalkuvó hangulata kövesse e pozitiv megállapításokat. Különösen a minőség javítása, az eredményes balesetmegelőzés, a közösségi szellem gyakorlati érvényesülése területén kell sokat tennünk az 1977-es évben, természetesen anélkül, hogy egyéb feladatainkat elhanyagolnánk. — A közművelődési program összeállításához kérdőíveken mérjük fel az igényeket. A bizottság ennek figyelembevételével állítja össze a programot. Brigádjaink e programhoz kapcsolhatják konkrét éves vállalásaikat. — A cigarettacsomagolási szocialista brigádok év végi értekezletén, indult el a mozgalom hogy 1977. éves munkaversenyünket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére ajánljuk fel. Felhívtuk trösztünk testvérvállalatait csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz. — A munkaverseny vállalati szintű kiemelt vállalásainak teljesítéséről a következő néhány számadat némi áttekintést nyújt. A bázissal szemben 0,3 százalék fajlagos alapanyag-megtakarítást vállaltunk; a teljesítés 0,36 százalék. A normával szembeni megtakarítás vállalási értéke 3404 e/Ft; a teljesítés 4444 e/Ft. A kiemelt gyártmányok minőségi mutatója: Vállalás 3,50, teljesítés 3,65. Egyéb gyártmányok minőségi mutatója: Vállalás 3,40, teljesítés 3,65. — Az éveleji időrend: Január hóban a termelési tanácskozások döntenek a brigádcímek odaítéléséről. A brigádértekezleteket február elejéig tartjuk. A kiértékelések benyújtásának határideje február 12 Az 1977. éves vállalások kialakítása febru ár második feléig meg kell történjék. Az új vállalásokat (szerződéseket) február 28-i kell véglegesíteni. A rendelet szerinti adományozó bizottság; (igazgató, szb-titkár, KISZ-titkár) február 20-ig dönt a címek adományozásáról. Ünnepélyes átadás a vállalati ünnepség keretében. Erről azonban annak idején tájékoztatást adunk. BÉRFEJLESZTÉS 1977-BEN Az 5 százalékra tervezett bérszínvonal-fejlesztésen belül 4 százalék differenciált alapbérfejlesztést foganatosítunk február 1-el további 1 százalékot évközben fejlesztünk. A differenciálásnál figyelembe vesszük hogy az újonnan (jan. 1-től) érvényes kategória alsó határokat három év alatt arányosan és fokozatosan minden területen a dolgozónál el kell érnünk. Ezen kívül július 1- től rendezzük a műszakpótlékokat. A rendelet mely a kötelező pótlék mértékét tartalmazza. még nem jelent meg. Az már ismert, hogy a II. műszak után is pótlék kerül kifizetésre. Megújítjuk, korszerűsítve a decentralizált prémiumrendszerünket is. Irányi Illés Január a vizsgák időszaka. A vállalatnál folyó marxizmus—leninizmus középfokú iskolában is sor került a vizsgára. A vizsgán résztvevők eredménye is bizonyította, hogy a hallgatók jól elsajátították a marxista—leninista tanok alapjait. A hallgatók 60 százaléka „jól megfelelt” minősítést kapott. előadásokat Török Lajosáé vezette igen lelkesen és jó gyakorlati érzékkel vezetett bennünket e politika, ideológia elsajátításában. A tananyag megvilágított több olyan kérdést, mint a társadalomban folyó politikai, gazdasági tevékenység, ezek egymáshoz való viszonya. Az oktatás több szempontra tekintettel folyik. Felelevenítjük a már megszerzett ismereteket, ezt bővítjük újakkal és kapcsoljuk össze az egyes alapkérdéseket, hogy egységes egésszé álljon össze a sok apró részlet. Az előadások érthetősége nagymértékben segített bennünket a marxista—leninista ideológia jobb megértésében. A vizsgabizottság — melynek tagja volt dr. Nagy Sándor, az MSZMP Eger Városi Bizottsága osztályvezetője, Musinszlcy Pál, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Gyakorló Iskolájának tanára, a Marxista—Leninista Középiskola ellenőre, és Molnár Jenő főkönyvelőnk — jól értékelte a hallgatók felkészültségét. Az első akadályon túl, folytatjuk a tanfolyami anyag elsajátítását, és reméljük a következő akadályt is sikeresen vesszük. Munkaügyi döntőbizottsági tapasztalatok „A dolgozó és a vállalat között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitában a munkaügyi döntőbizottság jár el” — mondja a jogszabály. Vállalatunk munkaügyi döntőbizottsága milyen vitákban dönt, mi ezeknek a vitáknak az indítéka, ezek : tapasztalatairól szólunk röviden. Az Egri Dohánygyárban a munkaügyi döntőbizottsági ügyek száma évek óta viszonylag alacsony, ami elsősorban azt bizonyítja, hogy a dolgozót érintő döntések megalapozottak. Az utóbbi időben azonban arányeltolódás ment végbe a munkaügyi viták típusában, ami teljes mértékben összefügg a munkáltatói jogkör decentralizálásával. Míg korábban a munkaügyi viták csaknem kizárólag kártérítés és munkaviszony megszüntetés miatt keletkeznek, addig az utóbbi időben a tárgyalt ügyek 60 —70 százaléka fegyelmi eljárás mellőzésével hozott fegyelmi határozat miatt indul. A munkahelyek vezetői a dolgozó munkavégzési, vagy magatartásbeli mulasztásait gyakran úgy ítélik meg, hogy az kizárólag a dolgozónak róható fel, ezért nem folytathatnak fegyelmi eljárást. Noha erre a Munka Törvénykönyve lehetőséget is ad, azonban sokszor nem lenne felesleges határozathozatal előtt meghallgatni a dolgozót, megnézni a körülményeket. A döntőbizottság elé kerülő ügyek ugyanis elég gyakran azt bizonyítják, hogy az egyes mulasztásoknál gyakran több tényező is közrejátszik, melyről fegyelmi eljárás hiányában a vezető nem, vagy csak később szerez tudomást, így a zavarok elhárítására is csak késéssel intézkedhet, s ez további bonyodalomnak lehet okozója. A másik — közérdeklődésre számottartó — döntőbizottsági tapasztalat, hogy a döntőbizottsághoz forduló dolgozók többségének fellebbezése nem tartalmazza a döntésre vonatkozó határozott kérelmet. Márpedig ennek hiányában a döntő- bizottság nem tud foglalkozni érdemben az üggyel. Előbb a panasz kiegészítését kell kérni, s ez hátráltatja az ügy gyors elintézését. Ezért a panasznak mindig konkrétan tartalmaznia kell, hogy a dolgozó mire vonatkozóan vár döntést és milyet: például fegyelmi határozatnál lehet kérni a fegyelmi büntetés mérséklését, vagy eltörlését, kártérítésnél az összeg csökkentését, eltörlését, vagy részletekben való megfizetését. Természetesen megfelelő indokok alapján. A tárgyalás során a kérelem teljesítésének lehetőségét, másszóval a panasz alaposságát vizsgálja a döntő- bizottság. Olyan esetben, amikor a vállalat döntése méltányossági alapon és nem jogszabályi előíráson történik — pl. lakásépítés támogatás — a munkaügyi döntőbizottság nem illetékes az ügyben bármilyen módosítást eszközölni. Ebből következőleg munkaügyi vitát csak a jogszabály vállalat részéről történő meg- . szegése, vagy feltételezett megszegése esetén lehet indítani. A munkaügyi döntőbizottság munkája igen nehéz, idegfeszítő, a nem egyszer több órás tárgyalás, a több kilónyi — ügyhöz tartozó — akta áttanulmányozása, a jogszabályi labirintusban való eligazodás, az ügy reális és tárgyilagos elbírálása igen komoly és lelkiismeretes munkát követel. Ennek segítését célozza az a két éves jogi képzés, amelyen a döntőbizottság valamennyi tagja részt vesz. E tanfolyam keretében nemcsak jogismertetés van, és nemcsak szimultációs döntéseket kell hozni, de esetenként az Egri Munkaügyi Bíróság a tárgyalásait is a helyszínen tartja, hogy a tanfolyam hallgatói a tárgyalásvezetésben is kellő jártasságot szerezzenek. Mindezek valószínűleg javítani és könnyíteni fogják a döntőbizottsági munkát, de elsősorban is azt reméljük, hogy a vállalati középvezetők döntéseinek megalapozottsága is javul és egyre kevesebb esetben lesz szükség a „salamoni ítélet” hozatalra. Bárdos Miklósné, MDB elnök-h. Könyvespolcon válogatva feltétlenül keressük meg egy igen szolid külsejű, de tartalmában annál értékesebb könyvet, Borsos Miklós: Visszanéztem félutamr ból című önéletrajzi írását. Borsos Miklós, aki a Mun- kácsy-díj, a Kossutfrdíj, az Érdemes- és Kiváló Művész kitüntetések tulajdonosa, aki 1959-ben elnyerte Carrara város szobrászati díját a „Premo Carrarót”, aki itthon és külföldön egyaránt igen sok rangos elismerést szerzett, művészetére jellemző egyszerűséggel és klasszikus tisztasággal szól simának nem mondható életút járói. Érdekfeszítő önvallomásában minden szépítés nélkül, de nagy szeretettel idézi meg gyermekkorát, az ódon hangulatú — és a gyerekkor élményvilágában jelentős szerepet játsszó — Nagyszeben^ a szebeni és győri iskolatársakat, tanárokat és azt a kínos görög órát. Elismert újító (Fotó: Szigeti Zoltán) Pagonyi Sándor alapítója a gyár első szocialista brigádjának, a Petőfi brigádnak. Munkájukat azóta megismerte az ország, hiszen tavaly elnyerték a „Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja” címet. Az évek során azonban nemcsak elismert brigádtag lett, hanem mint szakmunkás is megbecsült dolgozója az Egri Dohánygyárnak. Pogonyi Sándor több mint két évtizede került a gyárba, ahol géplakatosként kezdte, ám a folytatás más lett. Ezután jöttünk érdeklődni, hogyan is történt. — A valamikori egri Lakatosárugyárban tanultam a szakmát — beszéli idézve az elmúlt éveket Pogonyi Sándor, — a mai Könnyűipari Gépgyártó Vállalat egri gyárának elődjénél. Az ötvenes évek közepén egész fiatal munkásként jöttem el onnan. A dohánygyárat választottam, itt voltak ismerőseim, azok szóltak az érdekembe. így kerültem ide és azóta is maradtam. Pogonyi Sándor a lakatosműhelybe ment, ahol akkoriban nemcsak gépeket javítottak, hanem a záraktól a kerítésig, a kazánokon át szinte mindent, ami csak akadt. Ahogy korszerűsödött a gyár, úgy szakosodtak a munkahelyek is: villanyszerelő, vízvezetékszerelő, asztalos, lakatos részlegek alakultak egymás után. —• A hatvanas évek közepén kezdték meg az Egri Dohánygyárban a filteres cigarettagyártást — mondja Pogonyi Sándor. — Az országban azóta is itt készülnek a viszkóz filterek. A gyártóberendezéseket akkoriban szerelték, oda kerültem én is. Itt a filtergyártáson megtaláltam a helyem. Közben elvégeztem a gépipari technikumot és technikusi oklevelet szereztem. Tizenkét év óta, mint főműszerész dolgozom és a gépek folyamatos karbantartását irányítom. A főműszerész elismert újító a gyárban. Legsikeresebb munkája a selejt műszói hasznosítására irányult. Az új módszer az anyagtakarékosságra szolgál, melyet a filtergyártás során bevezettek. Két társával Kocsis Józseffel és Molnár Györggyel dolgozták ki, melyért mind a hárman megkapták a „Kiváló Újító” cím bronz fo kozatát. Most legutóbb újabb ötlettel jelentkezett. A gyártás során az úgyne vezeti filterkábelben kelet kező nedvesség elpárologtatósára dolgozott ki gyors és megbízható eljárást. Ez a minőség javítását szolgálja. Pogonyi Sándor nős, két gyermek apja. Felesége ugyancsak a gyárban dől gozik a cigaretta előkészítésen. Itt ismerkedtek meg évekkel ezelőtt. Túl a negyvenen ma is tanul, a Debreceni Dohányipari Technikumba jár, ahol ez év decemberében tesz majd technikusi vizsgát. Nyolc éve már, hogy megkapta az „Élelmiszeripar kiváló dolgozója” címet. — Az elismerés kötelez — említi munkáját sorolva, — ezért sok még a teendőm. Szenvedélyem az újítás, melyet nem pénzért csinálok, hanem mert szeretem. Mi itt egy brigádban dolgozunk és sok mindent tehetünk azért, hogy többet és főleg jobb minőségű árut termeljünk. Ehhez kívánok hozzájárulni a következő években is. (mentusz) „— Mennyire vagy a gö" röggel? Mondtam készülök a különbözetire. Mna! Menjünk tovább, és mi akarsz lenni? — Festő — volt a válaszom. Száját egész az arcába húzta bele a gúnyos mosoly. — Ügy!? Mna! És föstesz is? —• Igen — mondtam egy kicsit meglepődve ezen a kérdésen. Karba fonta a kezét és még gúnyosabban kérdezte: — No és milyen irányzatot követsz? A válaszon utólag én is meglepődtem, mert eddig még senki nem kérdezte, tehát nem is gondoltam ilyen kérdésre. — Impresszionista vagyok! — Ügy!? És meg tudnád mondani, mi az az impresz- szionizmus? — Az osztály röhögni kezdett. Soha tanár gimnáziumban nem tett fel olyan kérdést, hogy a diák olyan biztos legyen a feleletében, mint ez egyszer én... — Mna,jó! Tehát te föstesz, én meg elbuktatlak!” Erre azonban nem került sor, mert Borsos Miklósnak ez volt az utolsó görög órája és egyben az utolsó gimnáziumi órája is, de nem az utolsó kínos órája. Az élet buktatóin azonban mindig átsegítette a munkába, a művészetbe vetett hite, alkotni vágyása és akarása. A könyv alapjában egy kiváló képzőművész önéletrajzi írásának ígérkezik — a címből ítélve —, de sokkal többet mond, nemcsak önmagáról, a szorosabb művészeti életről és annak több kiemelkedő alakjához fűződő kapcsolatáról, barátságáról szól, hanem az első és második világháborút követő társadalmi viszontagságokról is igen tárgyilagos képet ad az olvasónak. A könyvet — a gyorsan elkapkodott 1971-es kiadás után 1975-ben másodszor jelentette meg a Szépirodalmi Kiadó. Talán még a kisebb forgalmú, eldugott könyvesboltokban, antikváriumban megkaphatják a szerencsésebbek. Könyvtárakban mindenképp érdemes utána nézni, megéri a fáradtságot azoknak is, akiket nem érdekel közelebbről a képzőművészet. — s—é — DOHÁNYGYÁR 2 Vizsga — Vizsga — Vizsga
