Egri Dohánygyár, 1977 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
A kis molygyerek először hagyhatja el a szekrényt. Amikor ismét hazarepül, anyukája megkérdezi: — Na, milyen volt ott, kinn, a lakásban? — Remek, anyuci. Mindenki, aki meglátott, összeverte a tenyerét örömében. ★ A férj átmulatott, éjszaka után a feleségéhez: — Ne haragudj drágám, hogy éjszaka holtrészegen és a szemem alatt kék foltokkal keveredtem haza. — Hát a kék foltok éppenséggel még nem voltak a szemed alatt — nyugtatja meg a felesége. ★ Szilveszter délután. Egy férfi hulla részegen és egy lecsupaszított karácsonyfát maga elé tartva botorkál az utcán. — Nem szégyelli magát, kora délután ilyen ittasan dülöngélni, ahelyett, hogy otthon lenne a családjánál — szól rá egy járókelő. — Mennék én szívesen, csak már kitalálnék ebből az átkozott erdőből — siránkozik a részeg. — Drágám — mondja a skót feleség a férjének — nem kellene az új évben megint egyszer moziba menni? — De hiszen most voltunk. — Jó, jó, de közben feltalálták a hangosfilmet. ★ Tánc közben ismerkednek meg. Utána szorosan összefonódva andalogják át az éjszakát — 'Mondd, és mindent elmesélsz a mamádnak, ami ilyenkor történik veled? — kérdezi a férfi. — A világon semmit. A mamámat egyáltalán nem érdekli. — Ritka nagyvonalú asz- szony lehet? — Meghiszem, azt, De a férjem annál kíváncsibb természetű, ★ — Dolgozz, dolgozz, komám, hadd legyen mit ennünk télire! — mondja egy bámészkodó ifjú ember a szántóvető parasztnak. — Ne legyen rá gondja, uram, lesz mit ennie, éppen most vetem a zabot! Egy diák lép a professzor szobájába, kezében labda. A professzor csodálkozva kérdezi: — Minek a labda a vizsgára? — ön mondta nekem tegnap, hogy ma alkalmam lesz bemutatni, mit tudok, ★ — Kérem, sürgősen javítsa meg a kocsimat. A mester hosszasan vizsgálja a kocsit, vizsgálja, bólogat, majd megszólal: — Uram, a benzin rendben van, de minden egye- bet ki kell cserélni. Jubileumi E jutalom 25 éves munkaviszonyok után 1976. IV. negyedévben az alábbi dolgozók részesülnek jubileumi jutalomban: Alexa András cig. gyártsá; Bárány Tiborné (Szánok Mária) cig. csőm.; Budai 'Mihály filtergyártás; Danyi Vincé- né (Kolompár Etelka) szertár; Gömöri Istvánné Takács Erzsébet) szivarágazait; Gulyás Kálmánná (Gömöri Mafia) szivarágazat; Horváth Istvánné (Molnár Magdolna) páckonyha; Jelencsik And- rásné (Bihari Róza) cigarettagyártás; Mezei Sándomé (Balázs Mária) szivarágazat; Nagy Lászlóné (Bárdos Mária) cigrgyártás; Pelyhe Miklós tmk; Szabó Lászlóné (Becskei Rozália) számviteli oszt; Szántó György tmk; Szántósi Jánosné (Dobrányi Irén) konyha; Túri Ferenc porta; Turján Ernő cig. előkészítés. Mindannyiuknak szeretettel gratulálunk és sok sikert kívánunk. A KARD Hogyan lett egy kivégző kardból — ftlmföszereplö? Három évvel ezelőtt, Bécsben egy műkereskedő árverést hirdetett. A műtárgyak között szerepelt egy kard, amellyel a leírás szerint Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet 300 évvel ezelőtt kivégezték. Jékely Zoltán költő kezébe került, bécsi tartózkodása idején. Itt fedezte fel a két történelmi nevet, és megírta a 272. tárgy leírása című versét. A verset olvasta Dömölky János rendező, s támadt az ötlete: mi lett volna, ha akkor, az árverésen egy magyar turistának eszébe jut, hogy mint történelmi ereklyének, ennek a kivégzőkardnak itthon, magyar múzeumban van a helye. Az ötlettel felkereste Csurka Istvánt, és megszületett A kard című szatirikus vígjáték forgató- könyve. — Haumann Péter alias Böjti Sándor vállalati igazgató- helyettes. Mi minden történik önnel ebben a filmben? — Csupa rossz. Csupa rossz, méghozzá amiatt, hogy egy kis ember kitalál egy nagyon egyszerű ötletet. Haza akar menekíteni Bécsből egy olyan kardot, ami nemzetikulturális szempontból fontos. Ez a legkülönfélébb bonyodalmakkal jár a számára. A szerep tragikus annyiban, amennyiben állandóan falnak ütközik, komikus olyan vonatkozásban, hogy egy ilyen egyszerű dologból kerekedik ekkora bonyodalom. Főszereplők: Haumann Péter, Szemes Mari, Temessy Hédi, Lukács Sándor. az Ígéret földje A kapitalista fejlődés a lengyel nagyvárosban, Lodz- ban is megfigyelhető a múlt század közepe táján. A film főhősei, a kor jellegzetes típusai egy üzemet szándékoznak létrehozni. Pénzük egyiküknek sincs, az induláshoz való tőkét különböző módon, nem mindig kifogástalan eszközökkel szerzik meg. Miután nagy nehezen el tudják kezdeni a gyár építését, következő probléma előbb a szükséges, megfelelő minőséget előállító, korszerű gépek, majd elegendő nyersanyag beszerzése. Lassan elkészül a gyár. A megnyitó nagy ünnepséggel történik, mindenki boldog, hogy eljutottak idáig. De még aznap éjjel kigyullad a gyár, s minden, a földig elég. 0 AMI LATSZIK Ismerősöm elgondolkozva mondja a szavakat. — Tudja itt falun, de gondolom, hogy a városban se nagyon más a helyzet, az emberek szeretik, ha tartják őket valakinek. Ezért aztán adnak a külsőségekre is. Inkább később veszik meg mondjuk azt az au ót két évvel de ha már vesz valaki, akkor inkább Polskit akar, mint Trabantot. Nem csupán azért, mert a Polski nagyobb, kényelmesebb, vagy gyorsabb, hanem azért is, mert rá n»m mondja senki, hogy neki csak egy Trabantra tellett. Van ebben egy nagy adag kivagyiság. Főként azért, mert vart ki elindítja, aztán meg már nehéz ha-tároka' szabni. Ha valaki emeletes házat épít, akkor a szomszédja is azt akar, aztán a szomszéd szomszéd ia is, és így tovább. Végül szinte az egész falu lázban ég. Szippant egyet a cigarettáiéból, lassan fújja ki a füstöt. — Akár hiszi, akár nem, néha még a kultúrából is divatot csinálnak. Régebben szinte évek is elteltek anélkül, hogy itt a faluban képet vett volna valaki. A múltkoriban meg az egyik ember egy képpel állított haza. Ötezer forintért vette, mert, mint mondta telt rá neki. Azóta legalább hárman követték a példáját. Nehogy azt higgye, hogy a képek ellen beszélek. Szó sincs róla, csak inkább az ostoba divatok ellen. A látszat-költekezések ellen. Egy pillanatra elhallgat, aztán folytatja. — Mert nehogy azt gondolja, hogy mindenre szívesen adnak. A múltkor például bent voltam a könyvesboltban, s az egyik eladónő egy meséskönyvet ajánlott. oz egyik ismerősömnek. De a huszonöt forintos könyvet nem akarta megvenni, mert drág,állotta. Én meg mondtam neki. hogy ne sajnálja már rá a pénzt, hiszen a kerítése negyvenezerbe került. És mit gondol, mit válaszolt? — Nem tudom. — Azt, hogy az látszik. Mármint a kerítés. És még kacsintott is rám egyet. a SZAMOK, SZAMOK A termelési tanácskozáson az előadó szájából csak úgy röpködtek a szakkifejezések. Nagy-nagy nyugalommal és körültekintően vázolta először a világgazdaságban lejátszódó folyamatokat, elemezte azok port * ív és negatív hatásait, felvázolta azokat a tényezőket, amelyekkel k'küszöbölhetők a káros tendenciák. kife;le+f.° i világgazdaságban létrejött Integrációk egymásra gyakorolt kölcsönhatását, a stratégiai és taktikai eVmek alkalmazásának lehetőségeit, m-’id ezután rátért az országos problémák elemzésére. Vázolta a népgazdaság előtt álló feladatokat, majd te mésze+esen ezen belül az ő termelő egységük feladatait. Beszélt az export, az import alakulásáról, a munkaidő jobb kihaszná’ásának .mutatóiról, a selejtcsökke- nés százalékairól, felvázolta Történetek Targovistei pillanatok „Filipov kapitány üdvözli a kedves utasokat abból az alkalomból, hogy néhány percen belül leszállunk Tar- govistében. Reméljük, kellemes volt útjuk, s hogy hamarosan ismét találkozhatunk önökkel a „Balkan” légitársaság TU'134. A repülőgépen, kérjük, hogy az öveket becsatolni ... A találkozás reménye megalapozottnak bizonyult. Háromszori sikertelen próbálkozás után gépünk újra „felhúzott”, s egy óra múlva ismét ott voltunk — Szófiában. Ahonnan indultunk, s ahol lasan-lassan ugyanolyan köd lett, mint Targovisté* ben. Két órai csendes — tájékoztatás nélküli —, de annál idegesebb várakozás u'án újra beszállás, újra emelkedünk és újra felhangzik: „Filipov kapitány és a gép- személyzet köszönti a kedves utasokat a „Balkan” menet- rendszerű ...” Egyetlen magyar megjegyzés: „Filipov kapitánynak biztosan pré- 'mi.umoit ígértek, ha törik, ha szakad, most aztán tegye le okvetlenül a gépet!” Megtette. Szépen, zökkenőmentesen. Végre. így érkezett meg a Heves megyei MTESZ kéttagú küldöttsége a bolgár testvérmegye székhelyére, Targovistébe. Fogadás, virágcsokor, puszi, a viszontlátás feletti öröm, majd irány a város. Köd, eső, hotel, ebéd. Reggeli helyett. ★ Látogatásunk célja: konkretizálni az 1975. év végén a két testvérszervezet ál’al kötött együttműködési megállapodást, meghatározni az együttműködésre alkalmas szakterületeket és az arra hailandó műszaki-tudományos egyesületeket, vállalatokat. Ezeket felkeresni, megbeszéléseket folytatni, találkozni a menyei poll 4- kai. állami, társadalmi, műszaki-tudományos vezetőka munkaerő- és bérgazdálkodás jellemzőit, ismertette a hatékonysági mutatókat illetve azok alternatíváit, é= még nagyon sok mindent. Nem beszélt a levegőbe, mindent számokkal és számokkal támasztott alá. Az előadás valójában kerek egész volt, taglalta a nemzetközi, a hazai és az üzemi helyzetet, rámutatott a kulcsponti kérdésekre. Az előadó mindezek tudatába”1 magabiztosan és nyugodtan ül+ le a helyére az előadás után. Amikor azonban a tanácskozás e'nöke feltette a kérdést, hogy kinek van javaslata az üzem munkájának jobbá tételéhez — n^m jelentkezett senki. A többszöri felszólításra sem. Az egyik munkás odaszólt a szomszédjának: — Mit szóljunk hozzá? Annyi számot, mondott, hogy a tizedét sem értem. Nem is előadás volt ez, hanem doktori disszertáció. Az elnökség egyik tagia pedig megcsóválta a fejét, majd kissé neheztelve mondta az előadónak: — Látod, hiába biztosi juk mi a demokratikus fórumokat, ha pont az érdekeltek nem szólnak hozzá. (kaposi) kel. Mint a tv-ben látott igazi delegációk ... ★ Egy nap története dióhéjban: Reggeli reggel fél kilenckor, kiadós, fél tízkor indulás a Bútorgyárba. Találkozás a vállalat vezetőivel, kölcsönös bemuta- ,tás, bemutatkozás. Bolgár— német tolmácsunk dolgozik, minden mondáit háromszor hangzik el. A válaszok ugyancsak. Rövid gyártörténeti és gyárismertetes, főbb termelési-technológiai adaíök. A gyár és termékeinek megtekintése. A Látottak alapján megbeszélések, „az együttműködés célszerű, mindkét fél számára hasznos lesz, stb.” Fél tizenegykor indulás tovább, persze kis csúszással az időben. Látogatás az Erdőgazdálkodási és Fafeldolgozó Vállalatnál. Találkozás az ottani veze- jtőkkel, kölcsönös 'bemu at- hozás, a tolmács már csak félbe-harmadába fordít. Kezdjük bolgárul is érteni a bemutatást. Utána minden: mint a bútorgyárban. Tizenkettőkor újra tovább: látogatás a Húsfeldolgozó Kombinátban. Az első programpontok, mint az előző két helyem. A tolmács már nem fordít: tudunk bolgárul. Meg látunk. Ebéd szintén a kombinátban : degusztáció. Megkóstoljuk a „gyár” termékeit. A nyersanyag: sertés, borjú, szarvasmarha, bárány. A termékek: ami jót ezekből csak el lehet készíteni. Az időtartam: baráti beszélgetéssel együtt mintegy két óra. Igazi baráti, testvéri vendéglátás, hangulat. Csak a mennyiséggel nem bírunk. Búcsú, reméljük hamarosan találkozunk újra Egerben. Különösen Ruszerv vezérigazgató elv- társ várja ezt. aki tanácselnökként néhány éve már járt itt. Megtaláltuk a közös nyelvet is: a bolgárral ékesített, magyarral tűzdelt oroszt. (Megfelelő ebédidő biztosítva a tolmácsnak, „rápihenés” a délutáni feladatok előtt.”) ★ Nem, a programnak még nincs vége. Háromkor a szállodában vagyunk. Egy óra pihenés, mozdulni iáiig tudunk. Négykor találkozás az ottani tagegyesüleitek vezetőivel. Kölcsönös szakmii tájékozódás, a kapcsolatok terveinek, területeinek egyeztetése, igazi baráti ismerkedés egymás munkájával, a jövő együttműködésének elvi megalapozása. Hat óra. Ismerkedés a Technika Háza, az ottani megyei MTESZ (NTSZ) — apparátus munkájával. Kötetlen, baráti, jó hangulatú beszélge.és. A bolgárok értik a humort. Így teljes a kölcsönös megértés. A nyelvi gátlások — úgy látszik — estére teljesen feloldódnak. 'Már nincs sok hátra a napból. A programból sem. Találkozunk még a megyei tanács képviselőjével. Beszélgetés, amely hamarosan fél beszakad. „Fél kilenc, meggyünk vaesoránzi”. Együtt természetesen, ott folytatjuk. A vacsorát nem részletezem, éjfélkor ágyban voltunk. Másnap fél kilenckor újra jönnek értünk ... Eszembe jut a Tv-híradó; „Lázár György miniszterelnök a mai napot. Fejér megyében töltötte.” Hány gyár meg ilyesmi van ott! Kiszalad a számon; „Szegény!” ★ Még három ilyen napunk volt. Meglátogattuk a bor feldolgozó kombinátot, látogatást tettünk Su men-ben. Kossuthra emlékezve, fogadtak bennünket a dohánygyárban, amely „kombinát”, együtt van a fermentáló és maga a cigarettagyár. A gér pékét nem irigyeltem, a dohányt már jobban, azt meg különösen, hogy hónapokon kresztül csak Sfcewar- dessrt gyártanak. ★ Megkoszorúztuk a szabad ságharcos emlékművet. Száz éve tört ki a felkelés a török elnyomás ellen,, melyet akkor még vérbefojtottak. A szobor fiatal alvezért ábrázol, s a szabadság reményét mondják a szavak. Nem hiába. ★ Utolsó délután Targovisté ben. A legnehezebb feladat: a tárgyalások jegyrzőkönyvének összeállítása, a kapcsolatok tervezetének rögzítése. Szerencsénk van, a Készséges szervezőtitkár már ősz- szeállítja, mire megyünk Természetesen bolgárul, merthogy Ö úgy tud, meg az Írógép is cirill-betűs. Kezdjük olvasni: ez még megy. Érteni? Kevésbé. Ami nem világos, Kirill Danailov titkár oroszul megmagyarázza. Megy minden, mint a karikacsapás, teljes az egyetértés. Az utolsó bekezdésig. Akkor befut a tolmács, megpróbálja „átvenni a hatalmat”. Negyedóra alatt lebe- széljük, utána már nincs sok gond. (A jegyzőkönyvet itthon lefordíthattuk, s ekkor lettünk különösen büszkék tudományunkra. Minden, stimmelt.) ★ Búcsúvacsora, majd vonattal vissza Szófiába. Az idő még rossz, köd, hó a repülőjárat bizonytalan, nehogy lekéssük a budapesti gépet. Hét órás út, a hálókocsi kényelmes, csak az ágy keskeny, a vonat gyors és sok a kaival-... így is alszunk valamit. Az aggodalomért viszont kár volt. Három órai „karantén” a repülőtéren, a MALÉV gép nem jön. Senki nem mondja, hogy miért. Az idő meg egyre rosszabb, Az idegeskedést sörrel tompítjuk, nem sok sikerrel. A végül is megérkezett, majd hazaindult gépen a „hársle- va'ű” va1 amivel hatásosabb. Ferihegyen már vártak bennünket. Az érkezési időpontra pontosan megérkezett gépkocsi vezetője még látta* mikor gépünk nekivágott — a szófiai útnak... EGRI DOHÁNYGYÁR az Egri Dohánygyár lapja. Feleli’'"! szerkesztő: / KAPOSI LEVENTE. Képek: SZTGE n ZOLTÁN. Telefon: 24-44. Felelős kiadó: NOSZTICZTUS FERENC. Megielenik havonta egyszer. Előfizetési díj egy évre 12 forint. S ze-kezztőség: 3301. Egri Dohánygyár Telefon: 11-40. Kiadja: a Heves megvel Lapkiadó Vállalat. 3300 Eger. Baloiannisz u. 3. Késztítette: Révai Nyomda eg-l gváregysége Eger. Vincellériskola út 3. Igazgató: Povárny Jenő. DOHÁNYGYÁR I ! s
