Egri Dohánygyár, 1977 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1977-08-01 / 8. szám
Termelési GTE szakosztályi munkánkból gyakorlaton Befejeződött az iskolában a tanítás, a tanulók nagy része megkezdheti nyári szabadságát. A dohányfeldolgozó szakmunkás tanulóknak viszont még egy nagy próbatétel hátra volt, a hathetes nyári termelési gyakorlat. Lehetőség adódott arra, hogy ki-ki megmutassa, mennyit sikerült elsajátítani a szakmából, a tanultakat ki lehetett bővíteni és bizonyos mértékben felkészülni a következő tanév szakmai gyakorlati anyagából. A tanulók naponta jártak be és a gyár különböző technológiai osztályain dolgoztak: a cigarettagyártáson, a cigarettácsomagoláson, filtergyártáson, szivarágazaton. A gyakorlati idő letelte után megkérdeztem a munkahelyi vezetőket, a szakoktatót és a tanulókat, hogy eredményesnek tartották-e a nyári gyakorlatot? Magatartás, szorgalom, munkafegyelem területén még van javítani való. Ehhez két év még rendelkezésre áll. A TANULOK: Kellemes hat hetet töltöttek el a gyárban. Jobban megismerték a technológiai berendezéseket, közelebbi kapcsolat alakult ki a dolgozókkal. Jól esett nekik, ha a dolgozók egy-két dicsérő szóval méltatták munkájukat, ez további lendületet adott a munkavégzéshez. Elismerték azt is, hogy bizony van még hiányosság is, de tetszik nekik a választott szakma, Jól érzik magukat közöttünk, biztosnak látják jövőjüket. Ezért igyekezni fognak, hogy a hátralévő két évben a szakmunkásbizonyítvány megszerzéséig elméletben és gyakorlatban mindent alaposan elsajátítsanak. Félidejéhez érkezett a dohányipari gépszakosztály 77. évi munkája. Nézzük meg, hogyan alakult gyárunk mérnökeit, gépipari technikusait, néhány közgazdászat tömörítő Gépipari Tudományos Egyesület egri szervezete keretében működő szakosztályunk tevékenysége. Eves programunkban magasra tettük a mércét. A teljesítésről korai lenne még szólni, a hátralévő időszak az evboi tagsagunK szamára még jelentős alkotó mun- kara nyújt lehetőseget. SZÍNVONALEMELÉS Célkitűzésünk kozott szerepei a karoantartas színvonalának emelése, korszerűbb, nagyobb termelékenységű gépek beállításának elősegítése, részben saját fejlesztésben, részben vásárlással. Eves tervünk időarányos teljesítése magában foglalja, hogy javult a karbantartási munka színvonala, javult az alkatrész- gazdálkodási munka. E téren dolgozó szakosztályi tagjaink a velük együttműködő szakemberek jó kapcsolatokat építettek ki más üzemek GTE szakosztályaiban dolgozó karbantartó szakemberekkel. Tudunk például arról, milyen ékszíj- és csapágyfajtákat használnak az egri üzemek, segítség ez a gyors üzemzavarelháritás- ban. Jó példa volt az egri GTE szakosztályok együttműködésére az automatikus vágatadagoló elkészítése tavaly, majd ebben az évben az üzembehelyezés utáni hiányosságok, zavaró körülmények kiküszöbölésében a VILATI dolgozóitól kapott segítség. Tovább folytatjuk a kocsányvonal korszerűsítését, az ide kerülő fluidizá- ciós szárítóberendezés kifejlesztését. Ezzel a munkával hasonlóan a karbantartási munkához külön munkabizottság foglalkozik szakosztályunkban. Feladatunknak tekintjük dolgozóink munkakörülményeinek javítását, beleértve a por, zaj, egyéb szennyeződések mértékének csökkentését. Sok a tennivaló meg e térén, de lassúnk néhány, ebben az évDen megvalósult intézkedést. A vágatot az előkészítőből a félgyártmány- terembe továbbító pneumatikus szállítórendszerbe uj szűröszekrenyt, elszívó ventillátort, hangtompítót építettünk be. n, központi porelszívónál új venonatort neiyeztunn uzemoe. nzzej. főleg az eio- Keszitesnei növeltük a porelszívás mértékét. A nagy eiszivovenuiiatorok kiruvo vezetékeit hangtompító bobokkal láttuk ei. Ezt a munkát tavaly kezdtük, de ez ev első fel evere is atnuzodoct 2 aob beépítése. Kezdeményeztük zaj nyelő üvegek beszerzését, illetve beépítését. Ez a porkamra es a kazánház alatti kompresszortelep zajanak csökkentésében lenne jelentős, javasoltuk alacsony zajszintü kompresszor beszerzését, ismerve a számításba vehető típusokat. ÚJÍTÁS Részt vettek szakosztályunk tagjai az éves újítási feladatterv kidolgozásában. Szakvéleményezik az újításokat, segítenek a beadott újítások kidolgozásában, megvalósításában, de gyakran találkozunk az újítók között tagjainkkal is. Támogatjuk a gyárban folyó szakmunkásképzést, valamint a szakmai továbbképző tanfolyamok munkáját előadások, foglalkozások tartásával. A vállalati és üzemi DH akcióbizottságban sok tagtársunk vesz részt, ad javaslatokat, illetve véleményt mond a felmerült kérdésekről. Munkánknál jelentős segítséget ad az akcióbizottságok hibafeltáró, elemző tevékenysége. Figyelemmel kísértük hazai és külföldi dohánygyárak, dohányipari gépgyártók fejlesztési eredményeit üzemlátogatások, gyártmányismertetők révén. Két alkalommal összesen 6 szakosztálytagunk volt külföldi üzemlátogatáson az NDK-ban, CsehszlovákiáMUNKAHELYI VEZETŐK: Olyan szemmel figyelték a tanulók munkáját, hogy tanulmányaik befejezése után melyik munkaterületen tudnák leghasznosabban foglalkoztatni. A cigarettacsomagolási osztályon dolgozó tanulókról el lehet mondani, hogy valamennyien igen sokat elsajátítottak már az ottani munkafolyamatokból, nemcsak kisegítőként, hanem önállóan is el tudják végezni a munkát. A cigarettagyártáson dolgozó tanulók nem mindegyikéről mondható el ugyanilyen vélemény. Két-három kislány nagyon ügyesen és szorgalmasan dolgozott, a dolgozók és munkahelyi vezetők dicséretét kiérdemelték, de voltak hiányosságok is, elsősorban a munkafegyelem területén. (Hosszabb időre /elhagyták munkahelyüket, késve érkeztek visz- sza az ebéd után.) A filtergyártáson dolgozókról is hasonló vélemény alakult ki. A szivarágazaton elégedettek voltak a dolgozók és munkahelyi vezetők egyaránt a tanulók munkájával. SZAKOKTATÓ: Általánosan elégedett volt a tanulók munkájával. Sokat ismernek a vállalatnál végzett munkafolyamatokból, de nem alakult jri bennük még a munkavégzéshez szükséges kötelességtudat. A kőművesek élén Kőműves dinasztiában született. A család férfitagjai közül, akiket csak ismert, mind ezt a szakmát folytatták. Apáról fiúra szállt a malteros kanál, a kalapács, a függőón, meg a kaparódeszka. Családjának tagjai az első iparosok között számítottak Egerben. Nem csoda tehát, hogy Lájer László is ezt a szakmát választotta. Szinte sihe- dernyi gyerekként, alig tizenötévesen vette kezébe először a vakoló kanalakat és tanulónak szerződött a Heves megyei Tatarozó és Építő Vállalathoz, a mai tanácsi építők elődjéhez. Olyan nagyszerű emberejt voltak a mesterei, mint a már nyugdíjas Tóth Gábor, vagy az azóta már elhunyt Mácsai Gyula. Izig-vérig a szakma megszállottjai voltak ezek az emberek, nem csoda, hogy a fiatalemberre is sok „ragadt” ebből. Két év után lett szakmunkás és édesapja brigádjába került. 1953-ban a dohánygyárban végeztek munkát. Ott volt a brigád együtt, hogy a mai cigaretta- és szivargyártási épületre emeletet húzzanak. Ám a fiatalember sokszor megfordult a géptermekben is, és figyelte, hogyan készül a cigaretta, miként a szivar. Aztán elkészült az épület és akkor jött a meglepetés. Édesapját kőművesnek hívták a gyárba, ő azonban nem vállalta. Lájer László azonban egyik este megtudta ezt, és mert nagyon megtetszett neki a dohánygyár, apja elé állt a kéréssel: — Szeretnék a gyárba menni dolgozni — mondja emlékezve a kezdetre. — Apám kicsit meghökkent és először ellenezte, aztán mégiscsak segített. Így kerültem az Egri Dohánygyárba és azóta is itt vagyok. Szeptemberben lesz már annak 23 esztendeje. Karbantartónak vettek fel. Emlékszem, az első munkám az udvaron volt, a targoncaút kialakításán dolgoztam, mert akkoriban érkeztek a gyárba az első targoncák és attól kezdve a dohánybálákat már géppel mozgatták. Milyen öröm volt ez és nagy dolog, mert azután már nem kellett kézzel emelgetni, cipelni a mázsás csomagokat. Ismeri a gyár szinte minden zegét-zugát. Sokféle feladattal bízták meg az utóbbi két évtizedben. Ö építette társaival például a feisőtár- kányi gyermeküdülőt, amely azóta már többször megújult, kibővült. Ott volt a gyári üzemi konyha és étterem létrehozásában is, aztán a hatvanas évek közepén pedig az új gépek helyének kialakításánál, amikor meghonosították a korszerű filteres cigarettagyártási technológiát. — Tizenkét esztendeig négyen dolgoztunk együtt kőművesek — teszi hozzá az emlékképekhez. — Nagyon jól meg is értettük egymást, de sajnos, azóta még is kicserélődtünk. A régiek közül csak én maradtam, a többiek mind később jöttek. Nyolc éve vagyok kőműves csoportvezető. Tizennégyen vagyunk most együtt, közös a dolgunk, a problémáink és örömeink. Amellett, hogy többszörös újító, kétszer kapta meg a kiváló dolgozó címet. Szinte második otthona a gyár, szívesen jön ide nap mint nap, élvezi, szereti munkáját. — Persze, sokat jelent nekem a szabad idő is — beszéli mosolyogva. — A legszívesebben galambokat tenyésztek. Ez a passzióm, a kedvenc időtöltésem. A zajos műszakok után jólesik a csönd, az otthoni virágos kert, a rózsáim, a galambjaim. Sokan különös hobbinak tartják, de nekem mégis ez a kedves. (mentusz) ban. Belföldi üzemlátogatásokon, BNV-én 24-en vettek részt. Szakosztályunkat felkérte a gyári vezetés a vezetőképzés segítésére a METE szakosztállyal közösen, előadások, konzultációk tartására, vezetésére. Lehetőség ez a technikai, technológiai fejlesztések szélesebb körű ismertetésére, külföldi és hazai tapasztalatok megvitatására. Részt vettünk a már hagyományos egri gépipari majálison, melyet májusban a Platán étteremben rendezett meg a VILATI szakosztálya. BESZÁMOLÁS Szakosztályunk ez évben beszámolt a gyári pártvezetőség előtt végzett munkájáról, s javuló egyesületi tevékenységről adhatott számot. Munkánkat figyelemmel kíséri az egri GTE szervezet elnöksége is, s az ősz folyamán az éves munkáról beszámoltatják szakosztályunkat. Ezen a pár soron keresztül az olvasó bepillanthatott munkánkba. Kérjük, hogy a 28 fős szakosztályunk tevékenységét továbbiakban is támogassa, segítse, mert ez egyik kulcsa egyesületi életünk fejlődésének. Balogh József Szscialisfa brigádok figyelem! Lapunk e számában indul a jubileumi vetélkedő. A vetélkedő feltételeit és az I. forduló kérdéseit lapunk 5. oldalán olvashatják. Az i. forduló helyes megfejtését 1977. SZEPTEMBER 16-IG lehet leadni. Várjuk a brigádok helyes megfejtéseit! Műszakpótlék és ami mögötte van A felszabadulás után még több iparágban, így a dohányiparban is egy műszakban üzemeltették a gépparkot. Alacsony volt a termelékenység, de még egyműszakos üzemeléssel is teljesíteni lehetett a terv termelési előírásait. A fogyasztói igények azonban állandóan, sőt éppen a cigarettafogyasztást illetően egy ideig ugrásszerűen, növekedtek. Adott, sőt fejlődő műszaki lehetőségek, nagyobb teljesítményű, modernebb gépek beállítása mellett sem lehetett már egyműszakos üzemeléssel e növekvő fogyasztói igényeknek eleget tenni. Szükséges volt a népgazdasági helyzet és célok függvényében lehetővé vált beruházási helyzetben, a műszaki fejlesztésekkel párhuzamosan áttérni a géppark jobb kihasználásával, a három műszakos üzemelésre. Kétségtelen, hogy jelentősen megnövekedett a termelékenység. Igaz, megnőtt dolgozóink igénybevétele is. Már a két műszakos leterhelés is gondokat okoz, még inkább a három műszakos, különösen a gyermekes, több- gyermekes családanyák esetében. El kell ismernünk, hogy a három műszakos termelésben végzett munka terheli le, veszi igénybe legnagyobb mértékben dolgozóinkat. Éjszakai műszakot vállalni és folyamatosan helyt állni, a család, a gyermekek ellátásában, tiszteletet és elismerést érdemel. A munkaerő-gazdálkodásban is jelentkezett az ezzel kapcsolatos gond. Nagy volt, sőt még mindig nagy a fluktuáció ezen a területen és nehéz új jelentkezőket találni. Az eredeti távlati fejlesztésünkben, az akkori információk szerinti beruházási lehetőségek figyelembevételével már az V. ötéves tervidőszakban nagy teljesítményű gépsorok beállítását terveztük, és ezzel együtt a kettős műszakra történő lépcsőzetes áttérés megindítását. A népgazdasági mérleg helyzete azonban erősen csökkentette a dohányipar beruházási lehetőségeit, ezen belül az Egri Dohánygyár mindössze egy új gyártó gépkomp- lexumot állíthat üzembe 1979. évben. Számbavéve a fo- £ gyasztói igényeket így a három műszakos munkarend csökkentése e tervidőszakban nem lehetséges. Vállalatunk színes feltételrendszerrel igyekezett ellensúlyozni a nagyobb igénybevételt. így a harmadik műszakosok pótlékát fokozatosan, legutóbb 30 %-ra növelte. Még nagyobb örömmel fogadták dolgozóink és vezetőink egyaránt a Minisztertanács 15/1977. (V. 22.) számú rende- > letét, mely a kötelező műszakpótlék bevezetését írja elő < 1977. július 1-től. E rendelet értelmében a II. műszakban dolgozóknak alapbérük 20 %-át, a III. műszakban dolgozóknak pedig alapbérük 40 %-át kell rendszeresen műszakpótlékként folyósítani. Ez azt jelenti, hogy példának véve 2000 Ft-os alapbért, a két műszakos pótlék, mintegy 200 Ft havonta, a három műszakban dolgozók pedig ilyen alapbér mellett, mintegy 400 Ft pótlékra tehetnek szert. Mivel gyárunkban a III. műszak pótléka eddig is 30 % volt, a rendelettel, mind a két műszakban dolgozók átlagbére egyformán és átlagosan, mintegy 10 %-kal emelkedik július 1-től. Számbavéve az év eleji és kisebb évközi bérrendezést egyes dolgozóink béremelkedése elérheti a 15—18 %-ot. Régóta húzódó igényünk teljesült e rendelettel. Remélhetőleg igen jó hatása lesz az üzemi közérzetre, hangulatra, a munkateljesítményekre. Várhatóan csökkenti a fluktuációval és a felvételi nehézségekkel kapcsolatos gondjainkat is. (Bár meg nem oldja!) Hogy az összegszerűségről is némi képet adjunk, a rendelet alapján kifizetésre kerülő többletbér a II. fél évben mintegy 800 eFt-ra tehető, melyhez államunk 412 eFt állami támogatást nyújt. Éves szinten 1600 eFt-tal több kerül dolgozóink zsebébe, amelyből az állami támogatás 824 eFt. A dohányipar és vállalatunk vezetősége jólesően vette tudomásul a rendelet előírásait. Mindemellett tovább keresi a lehetőséget dolgozóink bérszínvonalának emelésére. Remélhetőleg e törekvések sikeresek lesznek, sőt már ez évben is a tervezettnél magasabb bérszínvonal kialakítását teszik lehetővé. Iványi Illés kg.-i oszt-vez. 2 DOHÁNYGYÁR T r 7 TT T
