Egri Dohánygyár, 1977 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám
Az év első két hónapja minden vállalatnál a mérlegkészítés időszaka. A számviteli dolgozók ilyenkor nem ritkán napi 10—12 órát dolgoznak. Az asztalaikon mindenfelé hatalmas, számokkal teli papírok. A kívülállók izgalommal figyelik a fejleményeket, s közben őszinte elismeréssel adóznak a számvitelieknek azért, a nem kis munkáért, amivel készítik a sokat sejtető, a laikusoknak kicsit titokzatos, de mindnyájunkban boldog bizakodást keltő mérleget. A vállalati gazdálkodást döntések előzik meg, amelyben — ma már egyre gyakrabban és egyre nagyobb súllyal — vesznek részt a vállalat dolgozói is. Ezért nagyon is érthető és természetes, hogy mindenki a legrövidebb időn belül szeretné tudni, hogy a vállalati kollektíva által megoldott feladatok milyen hatást gyakoroltak az eredményre. Ahhoz, hogy ez a jogos igény kielégíthető legyen — a jogszabályi előírásokról nem is szólva — pontos és világos feljegyzéseket kell vezetni a vállalati vagyont és eredményt érintő gazdasági műveletekről, majd ezeket a feljegyzéseket meghatározott időnként le kell zárni, összesíteni kell. Ezt a munkát végzi igen nagy szorgalommal és hozzáértéssel a számviteli osztály — ma már néhány főre fogyatkozott — kollektívája: Kovács Anna, SütőJó- zsefné, Szabó Lászlóné, Újhelyi Ibolya, Ürge László és Zagyva Béláné, valamint Fridrich István nyugdíjas. A kereskedők és üzletemberek már évszázadokkal ezelőtt felismerték a pontos és világos feljegyzések szükségességét, és már igen régen megkísérelték olyan feljegyzési módszerek kialakítását, amelyek rövid, egyszerű és áttekinthető formában képet adnak munkájukról, tájékoztatóul szolgáltak egész tevékenységükhöz. Az idők folyamán lépésről lépésre alakult ki az eszközök körforgásának rögzítésére szolgáló feljegyzési forma, a könyvvitel és a körforgás egy adott fázisában kialakult helyzetkép visszatükrözésére alkalmas kimutatás, a mérleg. A mérlegben a vállalat Mit mutat a mérleg? eszközeit — könyvviteli feljegyzések alapján — kétféle vetületben a mérleg két oldalán teszik közzé. Az egyik oldalán az eszközöket fajtájuk, tényleges ösz- szetételük szerint (alapanyag, félkész és készáru, egyéb anyagok, pl. szerszámok, ezenkívül állóeszközök és pénzeszközök stb.). A mérleg másik oldalán pedig ugyanezeket az eszközöket forrásuk, eredetük szerint veszik számba — ezek az alapok. Mivel pedig összesíteni ez matematikai alaptétel — csak egynemű dolgot lehet — a vállalat eszközeit és azok forrásait a mérleg pénzértéke tartalmazza. Miután a mérleg mindkét oldalán ugyanazt a vállalati vagyont mutatjuk ki, csak más-más szempontból, ezért természetes, hogy a mérleg két oldalának állandóan egyensúlyban kell lennie egymással. Ezt az egyensúlyt az „eredmény” hozza létre, ami kiegyensúlyozza a két oldal közötti eltérést. Az eltérés lehet negatív és pozitív, első esetben az eredmény veszteséget, a másodikban nyereséget jelent. Természetesen — bár nagyon ritkán — az is előfordulhat, hogy a mérleg két oldala eredmény nélkül is egyensúlyban van, ilyenkor az eredmény nulla. A mérlegbeszámoló rendszert — a mai, illetve ahhoz közeleső formájában — 25 éve vezették be hazánkban, az 1951-es gazdasági évről kellett először mérlegbeszámolót készíteni és alapjában — akkor is és ma is — három főbb célt kell szolgálnia ennek a munkának: — lehetővé tenni a nép- gazdasági szintű összesítéseket és elemzéseket; — kimutatni az elmúlt év tevékenységének tiszta hozamát; — számba kell venni a vállalati vagyont. A gazdaságirányítás új — 1968-ban bevezetett — rendszerében, a számvitel jelentősége is megnövekedett, hiszen a korábbinál sokkal nagyobb mértékben ki kell elégítenie a vállalat különböző szintjeinek információigényét. A jövőben a mainál is több igénynek, nagyobb elvárásnak kell a számvitelnek megfelelnie: az elemzéseknek ugyanis nemcsak utólagosnak kell lenni, hanem előzetesnek is, ki kell mutatni a vállalati tevékenység erős és gyenge pontjait, a piaci értékítélet és közgazdasági szabályozók várható változásainak tükrében. B. M. Vezetőségválasztás Március 17-én tartotta a Láng Sándor KlSZ-alapszer- vezet vezetőségválasztó taggyűlését. Az alapszervezet titkára Makai Györgyi lett. Vezetőségi tagok: Hajdú András, Lenhardt Józ6ef, Vass Tamás, Kovács Anna, Takács György, Papp Miklós. Eredményes munkát, és sikereket kívánunk az új vezetőségnek! A KISZ-alapszervezetek akcióprogramokat elfogadó taggyűlései a következő időpontokban lesznek: Nógrádi Sándor alapszervezet, márc. 31. Anki József alapszervezet, ápr. 14. Láng Sándor alapszervezet ápr. 15. A tűzvédelemről Túl az 1976. éven, megnyugvással mondhatjuk, hogy a megelőző tűzvédelem terén is eredményes évet zártunk. Vállalatunk tűzvédelmi szervezete biztosította a tűzesetek megelőzésének feltételeit, rendszeresen ellenőrizte a gyár területén a tűzvédelmi előírások betartását, a megelőzéshez szükséges berendezések, felszerelések meglétét és állapotát. Minden olyan esetben, amikor bármely hiányosságot tapasztalt, nyomban intézkedett annak megszüntetése iránt. Külön ki kell emelni vállalati tűzoltóink szorgalmát és helytállását. Napi munkájuk becsületes elvégzése mellett, rendszeresen részt vettek a kiképzéseken, becsületesen készültek a járási tűzoltóversenyre, s ott megfelelő eredményt értek el. Jelentős szerepük volt abban, hogy a dohányipari vállalatok tűzoltórajainak 1976. évi iparági tűzoltóversenyét eredményesen le tudtuk gyárunkban bonyolítani, férfi- és női tűzoltórajaink nemcsak készültek a versenyre és nemcsak versenyeztek, hanem a rendezésből is derekasan és önfeláldozóan kivették a részüket. Fegyelmezetten ellátták a több napos munkaszünetek alkalmával a rendkívüli ügyeleti szolgálatot is. Az 1974., illetve 1975. években napvilágot látott új tűzvédelmi jogszabályoknak megfelelően, elkészítettük a vállalat egészére és egyes területeire egyaránt érvényes tűzvédelmi utasítást, s 1976. évben már ennek előírásai szerint végeztük és szerveztük tűzvédelmi munkánkat. Vállalatunk azok között a dohányipari vállalatok között szerepel, melyeknél a megelőző tűzvédelem operatív irányítására önálló tűzvédelmi felügyelőt kellett beállítani. Ez 1977. február 1-ével történt meg, s ezt a munkakört Somlai Józseftől Lenhardt József vette át. Megtörtént a dohányipari vállalatok között a dunántúli és Duna—Tisza Közi Dohányfermentáló Vállalat által 1976. évre meghirdetett megelőző tűzvédelmi verseny kiértékelése és ünnepélyes eredményhirdetése is, március hóban. Annak ellenére, hogy tűzvédelmi feladatainkat 1976. évben is teljesítettük, mások nálunk jobban dolgoztak, s így vállalatunk ebben a versenyben az 5. helyezést érte el. A sorrend: I. Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat; II. Debreceni Dohánygyár; III. Dohányértékesítő és Készletező Vállalat; IV. Sátoraljaújhelyi Dohánygyár; V. Egri Dohánygyár. Ez a helyezés egyben tanulság és biztatás. Tanulság arra nézve, hogy ezen a fontos területen egy pillanatra sem szabad megállni, az eredményekben megnyugodni, és egyben biztatás arra, hogy a Dohánykutató Intézet által 1977. évre meghirdetett versenyre még jobban készüljünk fel, a versenykiírásban meghatározott feladatokat még fegyelmezettebben, még alaposabb munkával teljesítsük. Tudnunk kell, hogy ez a verseny nem öncélú: a versenyfeltételek semmi olyan feladat teljesítését nem írják elő, amit egyébként is ne kellene elvégeznünk, és a fegyelmezettebb, jobb munkával elsősorban saját vállalatunkat óvjuk az egyik legveszélyesebb és legalattomosabb ellenségünktől, a tűztől. Ehhez kérjük a vállalati tűzvédelmi szervezet és a vállalat minden dolgozójának öntudatos, odaadó segítségét, helytállását. Dr. Szalóczi György Tisztújító küldöttértekezletet tartott a MTESZ Heves megyei Szervezete 1977. február 25-én, az egri Technika Házában tartotta meg tisztújító küldöttértekezletét a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Heves megyei Szervezete. Megyénk műszaki és agrárértelmiségének küldötteit, valamint a meghívott, és a jelentés fölötti vitában is részt vevő vendégeket — közöttük dr. Kónya Albert akadémikust, a MTESZ társelnökét, Barta Alajost, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkárát, Fekete Győr Endrét, a Heves megyei tanács elnökét, Schmidt Rezsőt, az MSZMP Eger városi Bizottságának első titkárát, Kiss Sándort, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkárát — dr. Jenes Pál, az SZMT titkára, a küldöttértekezlet elnöke köszöntötte, majd a megyei szervezet 1973—77 közötti munkájáról készült, írásos jelentéshez dr. Domán László, a MTESZ megyei szervezetének titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Ebben egyebek mellett hangsúlyozta, hogy a MTESZ Heves megyei Szervezete, a központi és a megyei párthatározatok alapján végezte munkáját, összefogta, mozgósította a megyében élő műszaki és agrárértelmiséget, akik közül több mint négyezren vállalnak évről évre nagyobb feladatot a szervezet tevékenységéből. Ezt követően azt a munkát elemezte, amelyet a szervezet különböző bizottságai és tagegyesületei végeztek. Elismerően szólt a Magyar Agrártudományi Egyesület Heves megyei Szervezetének, valamint az Élelmezésipari Tudományos Egyesület megyei szervezetének igen tartalmas, sok irányú munkájáról. Felszólalása során részletesen elemezte az agrártudományi egyesület megyei szervezetének munkáját Fekete Győr Endre, a szervezet elnöke is. Többek között elmondotta, hogy ma már több mint 900 szakember tartozik tagjai közé. A szervezet részt vett Heves megye hosszú és középtávú fejlesztési tervének kidolgozásában, ötleteket, javaslatokat adott a zöldség-, a gyümölcstermesztés növeléséhez, a háztáji gazdálkodás fejlesztéséhez. A megye 22 mezőgazdasági üzemével, állami gazdaságával tart kölcsönösen hasznos kapcsolatot. A Kertészeti Egyetem gyöngyösi főiskoláján ifjúsági csoportja tevékenykedik. Huszti Ferenc, az Egri Dohánygyár főmérnöke, a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület elnöke, az ÉTÉ munkáját elemezte. Többek között elmondotta, hogy megyénk élelmiszeripara országos viszonylatban is előkelő helyet foglal el. Ennek bizonyítására — mondotta — elég, ha hivatkozom az Eger—Mátra vidéki Bor- gazdasági Kombinátra, melynek termékei világviszonylatban is elismerést és hírnevet szereztek hazánknak, megyénknek, városunknak. Ismertek és keresettek az Egri Dohánygyár cigarettái, a Hatvani Konzervgyár és a Mátravidéki Cukorgyárak termékei. Az ötödik ötéves terv során komoly feladat vár megyénk élelmiszeriparára, s e feladatok teljesítése érdekében, a MÉTE Heves megyei Szervezetének több mint 400 fős tagsága eredményes munkát kíván kifejteni. A beszámolási időszak alatt sikerült megyénk élelmiszeriparának tudomány iránt érdeklődő szakembereit összefogni, számukra megfelelő szintű programot kitűzni. Egyesületünk, amely 4—5 évvel ezelőtt még csak papíron létezett, alig-alig hallatott magáról. Ma már a beszámolási időszakban eredményeinkről tehetek említést. Egyesületünk nyolc szakosztály munkáját koordinálja. Mivel megyénk élelmiszeriparában is jellemző az intenzív fejlesztés, így célul tűztük ki, hogy a korszerű üzem- és munkaszervezés terén folytatunk tudományos kutatómunkát és az e téren elért eredményeket a gyakorlatban üzemi méretekben megvalósítjuk, és a tapasztalatokat publikáljuk. Ilyen volt a DH-munkarendszer bevezetése az Egri Dohánygyárban, vagy például a programozott tmk szervezése a Mátravidéki Cukorgyárak selypi gyárában. A veszteségek feltárásával, a korszerű szervezés alkalmazásával komoly mértékben lehet fokozni a hatékonyságot. Meggyőződésünk, hogy a megye élelmiszeriparát fejleszteni, hatékonyabbá tenni a belső tartalékok feltárásával, korszerű szervezési rendszerek alkalmazásával lehet. A megye párt- és állami vezetése nevében Barta Alajos, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte a tanácskozást és szólt elismerően a szervezet eredményes munkájáról. Ezt követően a vita lezárása és a jelentés elfogadása után került sor az új tisztségviselők megválasztására. A MTESZ Heves megyei Szervezetének elnöke ismét dr. Kovács Jenő lett, titkárának pedig újból dr. Domán Lászlót választották. :=== DOHÁNYGYÁR 3
