Egri Dohánygyár, 1976 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1976-06-01 / 6. szám
„Erős a közösség, amelyben minden!» egyet akar” „A MINŐSÉG ÖNKÉNTESEI” VETÍTÉSE MEGHÍVOTT KÖZÖNSÉG ELŐTT Június 4-én, a Technika Házában meghívott közönség 6tt vetítették le „A minőség önkéntesei — DH” című szí- ;s filmet, mely az Egri Dohánygyár jelenéről szól. A vetésen megjelentek a vállalat vezetői, önálló előadói, tár- tdalmi aktívái és szocialista brigádvezetői, valamint megivott vendégek, köztük Schmidt Rezső, a városi pártbi- >ttság első titkára, Búzás Lajos, a megyei pártbizottság ;ztályvezető-helyettese, Kanyó István, a SZOT osztályve- ;tője, Márkus Béla, a Debreceni Dohánygyár, Rövid La- >s, a Dunántúli és Duna—Tiszaközi Fermentáló Vállalat 'azgatója, dr. Antal László és dr. Gábor Gyula, a Nagy- őrösi Konzervgyár igazgatóhelyettese, illetve főmérnöke, lyéres Pál, a KGM Műszaki- Tudományos Tájékoztató In- ízetének vezetője, Betyár Lajos abroncsgyári igazgató és láczer Gyula műszaki-gazdasági tanácsadó vezetésével a 'aurus Gumiipari Vállalat küldöttsége és még sokan má- ok. Részt vett a vetítésen Magyar József SZOT-díjas film- endező, a film rendezője, valamint a MAFILM Filmstúdió :épviseletében Görgényi István. A vetítés előtt dr. Domán László, vállalatunk igazga- >atója üdvözölte a közönséget, majd Bóna Gyula, a válla- ati DH-akcióbizottság titkára tartott bevezető előadást, illőadását így fejezte be: „Ami jó a filmben, az a rendező Is a MAFILM-stáb érdeme, ami gyengeséget látnak benne, az a mi hibánk.” A film osztatlan sikert és tetszést aratott. A vetítés után Magyar József rendező néhány szóban összefoglalta a forgatás tapasztalatait és ennek során meleg szavakkal cáfolta Bóna Gyula kijelentését. „Csak a legteljesebb elismeréssel szólhatok az Egri Dohánygyár kollektívájáról, mellyel a forgatás során úgy működtünk együtt, mintha egy család lettünk volna. Még sehol sem éreztem magam eny- nyire otthon, mint ebben a gyárban. Sok ilyen forgatást kívánok magunknak.” A vetítést követő kis állófogadáson, a MTESZ klubtermében kötetlenül folyt a meghívottak között a film megbeszélése. — A film híven mutatta meg a dohánygyári kollektíva összeforrottságát — mondotta Schmidt Rezső, a városi pártbizottság első titkára. — Ha bárhol a városban dohánygyáriakat hall beszélni az ember, újra meg újra megüti a mi gyárunk”, „a mi vállalatunk”, „nálunk”, sőt, „otthon”. Csupán annyi megjegyzésem volna egy DH-plakáthoz, hogy nem elég „észrevenni és szóvátenni”. Még egy felszólítás hiányzik: „mondj jobbat!” Dr. Gábor Gyula, az ugyancsak DH-munkarendszer- ben dolgozó Nagykőrösi Konzervgyár főmérnöke ezeket mondta: — Ez nem tudományos oktatófilm a DH-ról, hanem megkapó bemutatása az emberi kapcsolatoknak. Végül is azt sugározza, hogy erős a közösség, amelyben mindenki egyet akar, egyszerre lép- Ez nagyon fontos, mert a műszaki és gazdasági intézkedések közepette erről szoktak megfeledkezni. Gyéres Pál, a KGM MTTI részéről, ugyanezt fogalmazta meg: — Ebben a filmben éppen az a jó, hogy kitört a sémákból. Nem egy bizonyos folyamatban mutatja meg a DH- rendszer lépéseit, hanem hosszú távon tárja fel a DH egyik legfontosabb alapfeltételét, a szoros emberi kapcsolatokat és a kollektíva erejét. Éppen ezért ezt nagyon is felhasználhatjuk a mi tárcánkon belül is, bemutatásra a mi eddigi filmjeinkkel együtt. Ez a film szinte kiegészíti az eddigi DH-filmeket. Rövid Lajosnak, a DDT igazgatójának véleménye szerint a film egyik legrokonszenvesebb vonása, hogy a vezetők és a munkások egyenrangú emberekként, igazi munkatársakként szerepelnek benne. Az ünnepélyes nyilvános vetítés után a filmet vállalatunknál a termelési tanácskozásokon valamennyi üzemrész dolgozói számára levetítették. AZ UZEMRÉSZI DH-AKCIÓBIZOTTSÁG SEGÍTSÉGÉVEL Megszilárdul és felnő a feladatokhoz az üzemfenntartás Részletek az Üzemfenntartás (Műhelyek) DH-akcióbi- zottságának 1975. november 20-i jegyzőkönyvéből: „Sóki Mihály (elnök) válaszolt az elmúlt akcióbizottsági ülésen felvetett kérdésekre ... Felhívta a figyelmet arra, hogy az 1975. március 1-től bevezetett utalványozott idők iránt tapasztalt nagy lelkesedés nagy mértékben visszaesett. Amennyiben nem lesz változás, a csoport- vezetőknél jelentősen csökkenteni fogja a IV. negyedévi prémiumot... A több szakipari munkát igénylő feladatok megoldásánál okvetlenül szükséges a kooperáció, valamint mindenkinek tudnia és ismernie kell a feladat elvégzésének célját és határidejét. A csoportvezetők ezeket kötelesek ismertetni a dolgozókkal. A dolgozók észrevételeit a csoportvezetők döntés előtt kötelesek továbbítani a részlegvezetőkhöz. Döntés után reklamációnak helye és lehetősége nincs! „Kerekes István az utalványozott idő meghatározásával kapcsolatban kérte. hogy mindenki annyi időt írjon a munkalapra, amennyit a munka elvégzésére a valóságban fordított, függetlenül attól, mennyi az utalványozott idő. Szilvás Imre: Azok az emberek. akik nem végeznek megfelelő munkát, nem tekintik a vállalati érdeket elsődleges érdeknek, munkájukkal és magatartásukkal csak hátráltatják az adott üzemrész többi dolgozóit is. Miért nem küldik el ezeket a vállalattól? Kánya Nándor: A kőműves segédmunkásokkal sok baj van. javasolja átadni őket más osztályoknak, ahol nehezebb a munka, majd néhány hónap múlva kérnék vissza magukat és akkor becsülnék meg igazán a kőművesműhelyt. Sóki Mihály szerint ez nem megoldás, nem biztos, hogy visszajönnének, a vezető kötelessége tartani és nevelni az embereket. Tábori Sándor közölte, hogy a targoncákon bekövetkezett károk megfékezésére célszerűnek látja a kártérítési kötelezettség bevezetését a károkozókkal szemben. Kiss Pál megkérdezte, hogy a raktári segédmunkások teljesítménybérben dolgoznak-e vagy órabérben, ugyanis gyakran látja az öltözőben hosszú ideig ülni és cigarettázni őket. Torba Imre a munkaidő jobb kihasználása végett a dolgozók ösztönzése céljából javasolja, hogy a bérfejlesztési alapot ne osszák órabéremelés formájában, hanem tartsák vissza és mozgóbérként használják fel... Bóta Sándor célszerűnek látja az utalványozott munkalapok kiadását és szeretné, ha egy-egy munkán kisebb — két-három fős — csoportok dolgoznának és akkor az egyéni teljesítményt jobban lehetne mérni. Hónap végén pedig a műhelyben a dolgozók előtt a csoportvezetők a teljesített munkalapok alapján értékeljék ki a végzett munkákat és akkor a csoport előtt' határozzák meg, ki mennyivel részesül a mozgóbérből. Az önállóbb munkavégzés nagyobb teljesítményre serkentené a dolgozókat. Kérte, hogy a csoportvezető többet tartózkodjék a műhelyben, többet foglalkozzék a hozzá beosztott emberekkel. példaadóbban viselkedjék és a szervezésjellegű tevékenységet ő végezze el. ne hagyja rá a legjobban dolgozó szakmunkásokra. Sóki Mihály: A bérfejlesztés egy részét mozgóbérként vissza tudjuk tartani, de a jelenlegi helyzetben a havonkénti felosztásnál félő, hogy jelentős szubjektív tényezők akadályoznák az igazságos szétosztást... A későbbiekben majd visszatérünk erre a módszerre és élni fogunk vele .. HÉT MŰHELY ÉS A MŰSZAKI OSZTÁLY Sok minden kiderül ennek az egyetlen — találomra kihúzott — jegyzőkönyvnek csak ebből a néhány részletéből. Kiderül, hogy a DH-akció- bizottságban vállalatukért felelős tulajdonosok vitatkoznak. Kirajzolódik egy mindeddig meglehetősen tisztázatlan vállalati alrendszer belső rendeződési folyamata. Kiderül, hogy a hibafeltárás a DH-munkarendszerben üldözendő cselekményből követelménnyé vált. Kiderül, hogy a bírálat a DH-munkarendszerben természetes szükségesség, lefe- lé-felfelé egyaránt. Az üzemfenntartás sokban különbözik a „technológiai osztályoktól”. Ezek magukat a termékeket állítják elő, meghatározott feladattal, egyetlen műhelyben, a rendeltetésből fakadó szervezetben. Az üzemfenntartás ezzel szemben hét műhelyből és a műszaki osztályból áll, különböző szakipari elemek együttese. feladatuk csak részben szabályozott, részben esetleges, egészében véve azonban létfontosságú, ök biztosítják a termelés folyamatosságát. Ezt ők is tudják: ez volt a DH-akcióbizottságuk megalapításának alapja. MIT JELENTETT AZ AKCIÖBIZOTTSÄG? A DH-munkarendszer felismerés-láncreakciója 1974. szeptember 5-én érte el őket, amikor leszögezvén, hogy a termelő üzemrészek nem képesek minőségi munkát végezni, ha az üzemfenntartás ennek feltételeit nem biztosítja nekik, megalakították 23 tagú DH-akcióbizottságu- kat, mind a hét műhely és a műszaki osztály képviselőiből. Az elnök a műszaki osztály vezetője: Sóki Mihály lett. Tagok: Bukta Benjámin vízvezeték-szerelő, Dubniczki József asztalos, Pusztai Mihály lakatos, Fáczán István hegesztő. Varga Miklós kőműves, Szilvást Imre elektroműszerész. Újlaki Sándor ép. gép. üzemfenntartási csoportvezető. Tábori Sándor villanyszerelő. Kelemen Mihály villanyszerelő csoport- vezető. Hajdú András villanyszerelő. Bakó István tekercselő, Bíró László fűtő, Zalai Kálmán csoportvezető, Légrádi László energetikus. László József vízvezeték-szerelő csoportvezető, Bóta Sándor lakatos, Torba Imre fejlesztő technikus. Kiss Pál elektroműszerész csoportvezető, Tarnóczi Tibor energ, aut. csoportvezető. Kánya Nándor építésztechnikus. Kerekes István villanyszerelő, Lájer László kőműves csoportvezető, Birincsik Sándor asztalos. 111 dolgozót képviselnek; létszámuk azért ilyen magas, mert a szerteágazó és különböző műszakokban végzett munka miatt a megjelenés az üléseken általában 60—80 százalékos. Mindenesetre van egy aktív magva a bizottságnak, 12—15 ember, ők alkotják az egész üzem- fenntartás motorját. Amióta az akcióbizottság fennáll, szinte kitapintható a fejlődés. Sok minden megvalósult amit azelőtt csak úgy „rebesgettek”, de érvényre juttatni nem tudtak. 850 személyes öltöző-fürdő, frissleyegő-pótlás a műhelyekben^?) KÉRDÉS, SIKERÜL-E KIHARCOLNI A TRÖSZTTŐL A HOZZÁJÁRULÁST A vállalat ötéves (1976—1980) fejlesztési tervének a kidolgozását széles körű előmunkálatok előzték meg. Az Üzemrészi DH-Akcióbizottságok megtárgyalták a DH-Ak- cióprogramot és megtették a javaslatokat, a dolgozók képviselőinek és szakembereknek a bevonásával elkészült a munkavédelmi és higiéniai terv, majd május 25-re a teljes fejlesztési terv. A terv szerint fejlesztésre 1976-tól 1980-ig 48,5 millió forint volna szükséges. Ezt az összeget, természetesen, saját munkánkból, saját eredményünkből fedeznénk. A Tröszt azonban eredetileg nem engedélyezett többet — öt évre — mint 10 millió forint „dinamikus szinttartást”. További 19,5 millió forintot — kizárólag termelőberendezésekre — eddig már sikerült engedélyeztetni. A KÖZPONTI ELOSZTÁS NEHÉZ HELYZETE Az ipari vezetés ellenállásának alapja a Hl. ötéves tervidőszak alatt végrehajtót rekonstrukció és korszerűsítés, bár köztudomású, hógy ez a rekonstrukció akkor az emberi szempontok elhanyagolásával történt és csak a közvetlen termelőberendezések beszerzését valósította meg. Teljes egészében elmaradtak az úgynevezett „infrastrukturális” és szociális beruházások, sőt. még az akkori korszerű technológia is sok kívánnivalót hagyott maga után. Éppen ezért ezeket az elmaradt beruházásokat az V. és VI. ötéves terv időszakára terveztük megvalósítani. A tröszti szintű elosztás azonban ezt az igényt még nem tudja kielégíteni és így rendkívüli erőfeszítésekkel kell ellensúlyoznunk a szükséges anyagi eszközök hiányát. Gondolnunk kell más dohánygyárakban dolgozó munkatársainknak a mienknél rosszabb körülményeire. A VÁLLALAT IS CSAK A MINIMUMRA SZORÍTKOZOTT Az elképzelésekben már mi magunk is csak a legszükségesebbekre korlátoztuk fejlesztési igényeinket. Ezek közé tartoznak a szociális és kulturális létesítmények fejlesztésére. a dolgozók jólétére irányuló tervek, az öltöző-fürdő. a frisslevegő-kerin- getés, a lehetőségek megteremtése a három műszaknak két műszakra való csökkentésére, az élet- és munkakörülmények javítása, a nehéz fizikai munkát igénylő munkahelyek gépesítése, az anyagmozgatás és csomagolás további korszerűsítése. El akarjuk érni a meglevő cigarettaelőkészítési kapacitás teljes kihasználását, tehát a termelés jelentős megemelését. Tervbe vettük a termelőberendezések fizikai és erkölcsi elhasználódásának csökkentését, a minőség javításához további automatizálást, a választékbővítéshez új gépek és berendezések üzembe helyezését. Szükséges a Csongor szivar gépesítésének fejlesztése, a folyamatos törzsképzésű gyártás bevezetése és a teljesen gépesített szivarcsomagolás. MIHEZ JÁRULTAK HOZZA EDDIG? 1. A cigarettaelőkészítő gázüzemű szárítóhenger üzembe helyezéséhez, melyet automatikus szalagmérleg szabályoz, valamint automatikus szabályozású pácfelvételhez. 2. Egy percenként 4000 darab teljesítményű Garant- Max-Cascade gépsor üzembe helyezéséhez (a központi fejlesztési alap terhére.). 3. A cigarettacsomagoláson 2 darab Skoda B 18 A típusú csomagoló- és celofánozógép üzembe helyezéséhez. 4. Átmérőellenőrző műszer üzembe helyezéséhez minden filterrúdgyártó-gépen. Ehhez kapcsolódik a filterselejt kiválogatásához és újrafeldolgozásához szükséges gépi berendezések megvásárlása és üzembe helyezése. 5. Emelővillás és egyéb targoncák számának növelése, teherfelvonó beépítése. MIT KELL MÉG KIHARCOLNUNK? A vállalat vezetése és a szakszervezeti bizottság nem mond le arról a szilárd elhatározásáról. hogy új . 850 személyes öltöző-fürdőt kíván építeni, továbbá frisslevegőt pótló rendszert üzembe helyezni a technológiai üzemrészekben. Ugyanígy szükséges még az üzemi konyha gépészeti rekonstrukciója és átállás földgáztüzelésre. A vállalat a minőség és a hatékonyság növelése, a nép- gazdasági célok szolgálata és a XI. pártkongresszus határozatainak teljesítése érdekében nem akar lemondani a termelésellenőrző központ hatáskörének kiterjesztéséről a cigarettacsomagolási üzemrészre. Továbbra is meg kívánjuk oldani a nagy volumenű Csongor szivar gépi csomagolását. Mindezt a saját két kezünk munkájából. Sándor András Megvalósult a lakatosműhelynek több ízben elutasított bővítése, az étkezőkialakítás, az elektroműszerész műhely bővítése, az anyagtárolás megoldása. Pusztai Mihály akcióbizottsági tag kezdeményezésére a lakatosműhely fiataljai szabad szombatonként és hétfő reggelenként — KlSZ-vállalás- ban — vállalták a ventillátorok karbantartását. VÍZFELSZEDÖGÉP — ANYAGBESZERZÉS — MINŐSÉGI BÉREZÉS Szabályszerűen készülnek és valósulnak meg az intézkedési tervek. S ami nem szerepel bennük? Sóki Mihály. az elnök mindig ott van a technológiai üzemrészek akcióbizottsági ülésein. Amikor a filtergyártási akcióbizottság kifejezte azt a kérését, hogy a műhely dolgozóit kíméljék meg a bőséges padlófelmosóvíz felszedésének nehéz munkájától, az üzemfenntartás beszerzett egy vízfelszedő gépet, mely ma a filtergyártásiak legnagyobb megelégedésre dolgozik. Az akcióbizottság oldotta meg az anyagbeszerzés meggyorsítását is: a műhelyek maguk szerzik be a szükséges anyagokat, olymódon, hogy megrendelést bemutatják az anyag- és áruforgalmi osztálynak, anyag- beszerzői megbízatást kapnak és'a csoportvezető kimegy vásárolni. 1974 szeptemberében dolgozták ki a minőségi bérezés első formáját, de ennek a munkának még korántsem értek a végére. Az, amit Torba Imre és Bóta Sándor javasolt 1975. november 20- án. még ma sem valósult meg, de annyi már igen, hogy a villanyszerelő műhelyben — például — nem előre tűzték ki névre szólóan a prémiumot, hanem egy bizonyos munkára keretösszeget állapított meg az akcióbizottság és ennek kiosztását a munka értékelése alapján rábízták a csoportvezetőre. Az utólag kiosztott prémium nem adott vitára okot. „EZ NAGYON JŐ” Az akcióbizottság — valamint az egész üzemfenntartás még a forrás, a belső tisztázódás állapotában van. de már igen nagy lépéseket tett előre. A bizottság megvitatja az éves beruházási és műszaki fejlesztési tervet, — ez utóbbinak végleges formája az akcióbizottság döntése alapján készült el. A kőművesek, festők és asztalosok új csoportvezetőt kaptak — Bóta Istvánt —, akit egyelőre, mint „kültagot” bevonnak az akcióbizottság munkájába. Az akcióbizottság titkári teendőit Újlaki Sándor látja el. Amikor az üzemfenntartási DH-akcióbizottságnak dokumentumai között lapozunk, rábukkanunk egy tintával írt lapra. Bukta Benjámin akcióbizottsági tag írta: „Észrevételek. — A garanciális munkákkal kapcsolatos javaslatom. — Szabad szombaton különböző berendezéseken és gépeken végzünk' munkálatokat és a munkálatokat rendszerint más-más emberek vagy embercsoportok végzik. És így tapasztalatom szerint az emberek nem olyan odaadással végzik a munkálatokat, a hibákat általában egymásra hárítják. Ezzel kapcsolatban a javaslatom lenne az, hogy egy-egy gépen vagy berendezésen mindig kijelölt ember vagy emberek végezzenek munkálatokat és így garanciát vállalhatnának egy-egy berendezésért. Az ismétlődő hibákat meg lehet figyelni és azokat szakszerűen elvégezni.” A kék sorok alatt egy piros tintás feljegyzés: ÉZ NAGYON JÓ!! Igen. Ez valóban nagyon jó.
