Egri Dohánygyár, 1976 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1976-12-01 / 12. szám

Vállalati DHprosram 1977-re A vállalati DH-akcióbizott- ság elkészítette az 1977. évi DH-programot. A program a fajlagos dohánymegtakarítást és a fajlagos közvetlen gyár­tási és csomagolási anyag­megtakarítást 0,1 százalék­ban jelöli meg 1976-hoz ké­pest. a gyártási selejtképző- dés csökkentését 0,05 száza­lékban. A termelékenység fedezettségi hányadának 101 százaléknak kell lennie, az egy főre jutó vállalati ered­ményt 6466 forinttal kell nö­velni. Az egy gépórára eső termelést úgy kell növelni, hogy a norm »óra-megtakarí­tás 2 százalék legyen. Fo!yamatsiabáiyozás. újítás, üzemfenntartási rendszer Az 1977. évben el kell ké­szíteni a vállalati folyama­tok szabályozását és ennek alapján a korszerű működési szabályzatot. Létre kell hoz­ni az egységes üzemfenntar­tási rendszert és a korszerű minőségellenőrzési szerveze­tet. A program 1977-re tűzi ki a termelő területeken a költségfigyelés rendszeresí­tését, mind a felhasznált anyagokat, mind az alkatré­szeket illetőleg. Ennek kere­tében történik a raktári rend felülvizsgálata is. Az újítási tevékenység vállalati rend­szerré alakul, megfelelő nyilvánossággal, valamint a MÉTE, GTE és FMKT aktív részvételével az újítások ki­dolgozásában és tervszerű előkészítésében. Üzemrészi DH -akcióbizotíságok választása A program 1977-re tűzi ki az üzemrészi DH-akcióbi- zottságok választásának egy­séges rendjét. Az akcióbi­zottságoknak az egyes üzem­részek dolgozóit demokrati­kusan és szabályszerűen kép­viselniük kell és így kell le­hetővé tenni, hogy minden dolgozó részt vegyen a dön­tések előkészítésében. Ennek érdekében előírás, hogy az akcióbizottságok tagjainak 25 százalékát minden évben vá­lasztás útján ki kell cserél­ni, hogy bizonyos időszakon belül minden dolgozó részt vegyen a többiek képvisele­tének felelős munkájában. DH-jelvénypáíyázat, ötletpályázatok A program 1977-re tűzi ki az első lépéseket a vállalati szervezet korszerűsítésének bonyolult és hosszú útján, a konkrét és nagyobb kihatá­sú problémák és feladatok megoldására pedig rendsze­resíti a korszerű feladatcso­portokat (,,tim”-eket). 1977. november 30-ig a minőség- biztosítás és minőségtervezés feltételeit is meg kell terem­teni megfelelő minőségi elő­írásokkal, funkció-meghatá­rozásokkal. Az új munkaköri leírásokban szerepelnie kell kinek-kinek mi a konkrét feladata a minőség biztosítá­sában. A program 1977-re DH-jelvénypályázat és több .ötletpályázat kiírását tar­talmazza megfelelő anyagi és erkölcsi elismeréssel. 1977-ben ki kell dolgozni korszerűbb gyártmánylapo­kat és ezek alapján újra el- készíeni a műveletterveket, anyag- és időnormákat. A javaslatot a tröszthöz kell felterjeszteni. A program tervbe veszi a hibajelző la­pok alkalmazását minden területen. A TEK működésé­nek feltételeit meg kell te­remteni a cigarettacsomago­láson is. Félévenként sza­bályszerűen rendszeresíteni keli a hibajegyzékek karban­tartását. A program szüksé­gesnek tartja a kapacitástar- talék-feltáró és a munkaerő­gazdálkodási bizottság haté­konyságának javítását. * I A középvezetőképzés Miután 1976-ban a közép­vezetőképzés elsősorban az V. ötéves terv és a szabá­lyozók megismertetésével foglalkozott, 1977-ben ismét a vezetéstudományt állítja középpontba. A képzés anyagát az információs cso­port 5 „Nemzetközi Figye- lő”-beri válogatta össze, kü­lönös tekintettel az emberi problémákra és a vezetés szociális kérdéseire. Az 1. füzet témaköre ,A vezetés szociális problémái”, a 2. fü­zet vállalati rendszer kér­désekkel és a vezetéstudo­mány problémáival foglal­kozik, a 3. füzet tartalmaz­za azokat a tanulmányokat, melyek a vállalat társadal­mi (szociális) rendszer vol­tával és a személyi állo­mány közösséggé kovácsolá­sával foglalkoznak, a 4. fü­zet tartalmazza a személy­zeti munka kérdéseit és minden fajta munka embe­ribbé tételének, a munka örömének feltételeit, az 5. füzetet pedig a tanfolyam­vezetés, az újításnak és fej­lesztésnek szentelte. A jelenlegi tananyag na­gyobbik része most már a szocialista vezetéstudományi szakirodalomból való. Az öl „Nemzetközi Figyelő”-höz járul még. egész éves tan­anyagként egy szocialista vezetéstudományi mű: Mi­roslav Stritesky „A szocia­lista vezetés elmélete és gyakorlata” című könyve, mely 1977-ben a középveze­tők tankönyve lesz (a cseh­szlovák politikai könyvki­adó 1975-ös kiadása, Prága). A közép vezetőképzés be­vált rendszere 1977-ben is folytatódik: önképzés, két napos elvonulásos konzultá­ciókkal. A konzultációkon az anyagnak egy-eay részé­vel a tanfolyam résztvevői rövid előadásokban foglal­koznak. melyeket vita követ Az 1976. évben lejátszott képzeletbeli vezetői problé­mák helyett 1917-ben egy- egy valóságos vállalati prob­léma kerül döntési gyakor­latként a középvezetők elé, melyet a raciotim nevű csoportos problémamegoldó módszer rövidített változa­tának keretében fognak le­folytatni. Közművelődési program és akcióbizottsági vetélkedő Miután a vállalati DH-ak- cióbizottság elfogadta a táv­lati és átfogó Közművelődési Programot, 1977-ben működ­nie kell a Közművelődési Bizottságnak és meg kell va­lósítania a program 1977-re eső részét. 1977-bsn vetélke­dőt kell rendezni az üzem­részi DH-akcióbizottságok tagjai részére: ezt a vetélke­dőt 1977 november végéig meg kell rendezni. Az „Ahogy a csillag megy az égen” című vállalati DH- diafilmet az 1977 év eleji szocialista brigádértekezle­teken le kell vetíteni. A program előíria. hogy a „Ki­váló mérnök” és „Kiváló if­júmunkás” pályázatok ki­dolgozásához valóságos vál­lalati problémák megoldásá­ra szolgáló témákat kell ad­ni. A program számba veszi azt a tapasztalatot, hogy a Termelésellenőrző Központ értékes adatainak feldolgo­zása nem lehetséges megfe­lelő hatékonysággal, ha nem vezetjük be a számítógépes adatfeldolgozást. Ezzel a vállalat technikailag is a vállalati kibernetika és a rendszerszervezés területére lép. Egy üzemrész — egy DH-program Ennek a vállalatra kiterje­dő DH-programnak az alap­ján és ehhez kapcsolódva minden üzemrészi DH-ak- cióbizottságnak (ahol ilyen nincs, osztályvezetőnek és önálló előadónak) éves DH- programot, illetve munka­tervet kell összeállítania. A szocialista üzemrészek és szocialista brigádok a válla­lati és az üzemrészi DH- program (valamint a mun- kaverseny-irányelvek) figye­lembevételével és ezekhez kapcsolódva teszik meg éves vállalásukat az 1977. évre, 1977. február 28-ig. A DH- programok és munkatervek két példányát a vállalati DH- akcióbizottság titkáránál és mun ka verseny-felelőshöz kell letétbe helyezni. Az akcióbizottságok mérlege és holnapi» 1976. az üzemrészi DH- akcióbizottságok első olyan éve volt, amikor tevékeny­ségük egy kis közösség nö­vekvő színvonalú demokrá­ciájának szabályai szerint a vállalati tevékenység szer­ves része lett. Ebben az év­ben vált az akcióbizottság igazi munkásképviseletté üzemrészi szinten és vette fel az információ közleke­dés-csomópontjának a sze­repét. 9 DII-AKCIÓBIZOTT­SÁGBAN 15 7 a.vciob.zott- sági tag több, mmt 7ü0 hi­ba- és veszteségforrást tárt fel az év folyamán és ezek­ből 303-at saját kebelén be­iül valóságosan meg is ol­dott, további 100—120 prob­lémának a megoldása folya­matban van. A többit kö­zölte az illetékes vállalati szervekkel, melyeknek fel­adata, hogy ez okét a hiba- és veszteségforrásokat kikü­szöböljék. A HELYI HIBAFORRÁ­SOK feltárásán túl már az is előforult, hogy egy-egy akcióoizotlság vállalati horderejű kérdésekben sza­vazott. így például a mű­szaki osztály akcióbizottsaga és a tmk akcióbizottsága külün-külön megtárgyalta az egységes üzemfenntartás kérdését és szavazott ben­ne; ezeknek a szavazások­nak az eredményét a válla­latvezetés a tervek szem­pontjából figyelembe vette. A cigarettagyártás akcióbi­zottsága közvéleménykuta­tást rendezett az üzemrész­ben saját munkájáról, a ci­garettaelőkészítési akcióbi­zottság már a minőségi ju­talmak elosztását is elvé­gezte: a szivarágazati akció­bizottság munkaerő-tervezé­si és munka-humanizálási kérdéseket tárgyal. A pénz­ügy-számviteli akcióbizott­ság ügyrendi reformokat ve­zet be a maga területén. Mindez arra mutat, hogy a vállalati dolgozó közösség 15 százaléka 1976-ban aktí­van és valóságosan gyako­rolta a tulajdonod jogokat, részt vett a vállalat irányí­tásában. EVNEK JELENTŐSÉGÉT egyáltalán nem csökkenti, hogy ez a részvétel üzemré­szi szinten történt. Ellenke­zőleg: éppen ez volt a leg­hatékonyabb módja a dol­gozók részvétele biztosításá­nak. Mivel az akcióbizott­ságok küldöttei rendszere­sen részt vesznek egymás bizottsági ülésein, a D í-ak- cióbizottsági rendszer a vál­lalatban állandó termelési tanácskozást hozott létre, melynek a negyedéves ha­gyományos termelési tanács­kozások most már értelem- szerű összefcglalói. Nincs értelme olyan „munkáskül- dött-gyű! éspek”, me'yen a küldöttek a hallgató, hall­gatóság szerepét játsszák és tudomásul veszik egy-egy előadó fejtegetéseit tőlük távol eső dolgokról. Csak azok a választott 12—20 ta­gú csoportok képesek áz irányításban való gyakor­lati részvételre, melyekben mindenki szóhoz jut és me­lyek számukra jól ismert területre vonatkozó dönté­seket KíVsziUneic elő. Csakis így tudjuk „a dol­gozó nép okos gyülekezeté­ben hányni-vetni meg száz balunk” — ho^v ism6t Jó­zsef Attila megfogalmazá­sával éljünk. ENNEK AZ ÜZEMRÉSZT S3INTÜ tanácskozásnak vannak veszélyei és „hátul­ütői” is. Itt elsősorban a nem is üzemi, hanem „üzemrészi vaksái”-ről van szó. Ott veszünk részt a döntési folvamatban, ahol látjuk a hafárokat; de elté­vedünk, ha crak a falakat látjuk, az ajtókat pedig nem, melyek összekötnek a vá’la- lat többi részlegével. Az ak­cióbizottságok nem egyszer csuoán apró dolgokkal fog­lalkoznak. olyanokkal, me­lyek részleteiben egy-egy műszerész és egv-egv Imk- lakatos párbeszédének tár­gyai lehetnének. Nem álta­lános még a nagyobb távla­tú, az üzemrész általános és nagv problémáira vonat­kozó vita. Mintha volna va­lamilyen mesterséges önkor­látozás: eddig tartozik' ránk, ettől kezdve nem a mi „il­letékességünk”. Holott: az üzemrész» DH-akc'óbizott- rág mindenben illetékes, Megszervezni? Milyen „menetrenddel”? Azt már tudjuk, hogy mit. miért, hol és hogyan kell vagy lehet megszervez­ni, illetve átszervezni. Nem mindegy azonban, hogy a munkához hogyan kezdünk hozzá és milyen sorrendben végezzük. Minden munkának megvan a menete, minden munka egymást követő, egy­másba kapcsolódó tevékeny­ségek láncolata. A szervezési munka is ilyen tevékenysé­gekből (úgynevezett szaka­szok vagy fázisok) tevődik össze. I helyzetvizsgalat ' Ahhoz, hogy valamit át­szervezzünk előbb tudnunk kell, hogv mi a jelenlegi helyzet. Meg kell vizsgál­nunk, hogy milyen módsze­rekkel eszközökkel történik a munkavégzés és mik a mértékei (pl. 1 órai teljesít­mény stb.). Ha például az átszervezés célja a dohány- anyag-felhasználás- csökken­tése, akkor adatokat kell gyűjtenünk róla. Meg kell vizsgálni, hogy mennyi do­hányt használunk fel, abból mennyi cigarettát állítunk elő. Adatokat kell gyűjtenünk arra vonatkozóan i-s, hogy a felhasznált dohányból meny­nyi kerül ténylegesen a ciga­rettába, mennyi mellékter­mék (por kivert kocsány stb ) keletkezett, mennyi ke­rült a sele.jtcigarettába és abból mennyi „sózót” tud­nak visszarakni a vágathoz, mennyi a vágat aoródohány tartalma, nedvessége, a be­lőle előállított cigaretta sú­lya stb. A helyzetvizsgálat során tehát az a feladatunk, hogy az átszervezni kívánt folya­matról gyűjtsünk össze min­den olyan adatot, ami a fo­lyamatot, a felhasználást jel­lemzi, illetve befolyásolja. Meg kell vizsgálni a szemé­lyi, a tárgyi (munkahely, munkaeszköz) feltételeket és a munkamódszert. HELYZETELEMZÉS A helyzetvizsgálat során megállapítottuk azt, hogy hogyan, milyen paraméterek­kel (mértékekkel) történik a munkavégzés. Munkánk kö­vetkező szakasza az, hogy az egyes tevékenységeket és azok mértékét vegyük bonc­kés alá. A dohányanyag-fel- használás vizsgálatánál pél­dául elemezni kell, hogy a vágat apródohány tartalma a megengedett (szabványban, vagy technológiái utasítás­ban rögzített) mértéken be­lül van-e vagy nem. A je­lenlegi mértéket viszonyítani kell az általunk iónak, ked­vezőnek ítélt mértékhez és — ami a leglényegesebb — elemezni kell az eltérések okait. Azt kell tehát megál- lanítanunk, hogy hol képző­dik az apródohány és mik ennek az okai. vagyis hol, miért és mdyen mértékű veszteség keletkezik. A helyzetelemzés cé’ja te­hát a jelenlegi helyzet és kö­vetelmények közötti különb­ség. a veszteségek pontos keletkezési helyének, mérté­kének és okainak feltárása. A helyzetelemzés során ka­punk tehát pontos informá­ciókat arra vonatkozóan, hogy hol, miért és milyen mértékű veszteség keletke­zik. Ekkor és csakis ekkor van arra lehetőségünk hogy meghatározzuk a szervezés­sel elérni kívánt számszerű célt. pontos, ÁTSZERVEZÉSI TERV A helyzetelemzési szakaszt az átszervezési terv készítése követi. Ennek során az elő­zőekben feltárt veszteség­okok megszüntetésére, a veszteségek mértékének csökkentésére, megszünteté­sére kell javaslatokat kidol­gozni. Alapvető cél, hogy az előzőnél gazdaságosabb mun­kafolyamatot alakítsunk ki. Az , előző példánál maradva olyan javaslatot kell ten­nünk, ami csökkenti a vágat apródohány tartalmát. Az átszervezési tervnek tartal­maznia kell a megvalósítás feltételét is. Le kell írnunk azt, hogy a javaslat milyen tárgyi, személyi és egyéb fel­tételek esetén valósítható meg. össze kell hasonlíta­nunk a megvalósítás költsé­geit az elérhető megtakarí­tással. Csakis olyan átszer­vezést szabad végrehajta­nunk, amelynél az elérhető megtakarítás nagyobb mint a megvalósí'ás költsége. A javaslatok, az átszerve­zési terv elfogadását követő­en kerül sor az új módszer bevezetésére, gvakorlati al­kalmazására. A bevezetésre részletes programot, határ­időtervet kell készíteni. visszatekintő ELEMZÉS Az elfogadott javaslatok bevezetésével sem feleződik be a szervezési munka. A beFeiező szakasz a visszate­kintő elemzés. Ennek során meg kell azt vizsgálni, hogy a javaslatok beveze’ése tel­jes egészében megtörtént-e. Gondoskodni kell a beveze­tést, illetve a folyamatos al­kalmazást akadályozó ténye­zők kiküszöböléséről. A visszatekintő elemzés egyik célja tehát a „segitő utóke­zelés”, segítségnyújtás az új módszer zavartalan beveze­tése érdekében. A visszatekintő elemzés másik célja az elért eredmé­nyek számbavétele. Az „új helyzet” vizsgálatával, gaz­dasági számításokkal ellen­őrizni kell, hogy a kitűzött célt elértük-e, könnyebb, ke­vésbé láraszló, gazdaságo­sabb lett-e a munkavégzés. Egy szervezési feladat vég­rehajtásának „menetrendje” tehát: helyzetvizsgálat, hely­zetelemzés, átszervezési terv készítés, magvalósítás és visszatekintő elemzés. E „menetrend” soha nem for­dítható meg, az egyes sza­kaszokat sem elhagyni sem sorrendben felcserélni nem lehet Ez a sikeres szervező­munka egyik feltétele. A cikksorozattal minden bizonnyal sikerült rövid át­tekintést adni a szervezési munkáról. Szükségesnek tar­tottuk ezt azért, mert a DH- munkarendszerben az akció­bizottságok tagjai — és va­lamennyi dolgozó — tulaj­donképpen helyzetvizsgálat és helyzetelemzés alapjá i gyűjtik össze azokat a prob­lémákat (veszteségeket), ami­ket az akcióbizottsági ülése­ken megvitatnak, amik meg- szünte'ésére javaslatot tesz­nek Azt is mondhatjuk te­hát. hogy mindéi akcióhi zottsági tag szervezési mun­ka* Is végez. E munkához kívántunk e cikksorozattal segítséget nyújtani. Zagyva Béla ami a vállalatra vonatko­zik. Bár már ott tartanánk, hogy az igazgató a tröszt igazgatótanácsában az üzem­rész» DH-akcióbizottságok véleményét tolmácsolná egy- egy ipari kérdésben! A dön­téselőkészítés nemcsak egy- egy gépalkatrész problémá­jára terjed ki, hanem az alkatrészbeszerzés és bizto­sítás politikájúi-a általában. Nemcsak esetenként egy- egy jutalomösszeg elosztásá­ra, hanem a jövedelemel­osztás és a differenciálás módjára általában. A dön­téseket a vezetőknek kell hozniok; jó döntéseket azon­ban csak a dolgozók véle­ményének ismeretében hoz­hatnak. Éppen ezért a jövőben arra kell törekedni, hogy az akcióbizottsági ülések na­gyobb távlatú kérdéseket is tisztázzanak — elsősor­ban az üzemrészre vona't- kozólag, de nem tartózkod­va attól, hogy vállalati szin­ten is leadják egy-egy el­döntendő kérdésben szava­zatukat. Ehhez azonban szükség van az akcióbizottsági ta­gok állandó informálására és képzésére. 1977-ben kü­lönös gondot kell fordítani arra, milyen képzésben ré­szesülnek az akcióbizottsági tagok, milyen ismereteket kapnak és ezeket hogyan hasznosítják. Ezt célozza többek között az akcióbi­zottságok vetélkedője is, mely az 1977. évi DH-prog­ram része. AZ AKCIÖBIZOTISA­GOK demokratikus válasz­tását minden üzemrészben komolyan kell venni és rendben lefolytatni. Az irányelv az, hogy az akció­bizottság tagságának 25 szá­zaléka — egy negyede — évenként lehetőleg cserélőd­jék, azért, hogy egy bizo­nyos ideig tartó körforgás során az üzemrészek — op­timális esetben —■ minden dolgozója vállalati közéleti szelepet kapjon. A túlságo­san nagyarányú és gyakori, személycserék viszont a megalapozott, állandó, nyu­godt munka rovására men­nének. így tehát az állandó­ság és a változás összhang­jára kell törekedni. Ahol a demokratizmus egészsé­ges, ott ez is természetes folyamat. Előbb-utóbb sor kell, hogy kerüljön az akcióbizottsá­gok időnként, összehívandó konferenciájára is. Ennek jelentősége már túlnő az üzemi-ész falain. A feladatok már 1976-ban is feszítettek voltak, a kül­ső feltételek biztosítása a feszített feladatok teljesíté­séhez jórészt elmaradt. 19/7-ben a feladatok még feszítettebbek, a külső fel­tételek biztosításában nincs számottevő változás. Saját belső tartalékaink feltárá­sáról van szó és ezt nem kereshetjük a munkavédel­mi szabályokat felrúgó sie­tésben. a baleseteket okozó kapkodásban. Csak a rend­szerességben. a mindig jobb s tervezettségben, a logikus kövefkeztetésekben, az ön- fegve’emben. a gyakorlattá vá'ó gondo'atban. Nem a kéz dolga ez most már, hanem az értelemé. Konferencia Már az 1977. évi átmenet biztosításával, a feladatok teljesítésének előkészítésé­vel foglalkozott a december 13-án tartr tt műszaki kon­ferencia. A bevezető tájé­koztatás után. a főkönyvelő adott kiegészítést az I—III. negyedéves mérlegbeszámo­lóhoz. A vitában számos ér­tékes felszólalás hangzott el. Az igazgató összefoglalta az 1976. év tanulságait, az 1977. éves feladatokat, beszámolt a határozatok teljesítéséről és előterjesztette a határo­zati javaslatokat. DOHÁNYGYÁR T

Next

/
Oldalképek
Tartalom