Egri Dohánygyár, 1976 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1976-08-01 / 8. szám

KISZ-HIREK ÜLÉSEZETT AZ IFJÚSÁGI BIZOTTSÁG Debrecenben 2 napos ülésen tárgyalta meg a DOVÁT ifjúsági bizottsága az elmúlt negyedév KISZ-eseményeit, a következő negyedév feladatait. — Első napirendi pont a KISZ-titkárok beszámoltatása volt, az 1976—77-es mozgalmi év akcióprogramjának idő­arányos teljesítéséről. Minden beszámolót rövid vita köve­tett, kicseréltük véleményünket, hasznos ötleteket vettünk át, javaslatainkkal segítettük megoldani a felmerült prob­lémákat. — A KISZ-titkári beszámolók után dr. Némethi László, a Dohánykutató Intézet igazgatója tartott tájékoztató elő­adást a „Kutatóintézet helye és szerepe a dohányiparban, valamint Az intézet feladatai az V. ötéves tervben” címmel. Az 1949-ben létesített intézet jelenleg 200 fővel dolgo­zik, jól felkészült szakemberekkel (20 százalék felsőfokú képzettségű, 20 százalék középfokú képzettségű) és magas színvonalon műszerezett laboratóriumokkal, kísérleti tele­pekkel. Fő feladataik a biológiai kutatásokból, a termesztés­technológia fejlesztéséből, fajtaválaszték bővítéséből, az el­sődleges feldolgozás (fermentálás) korszerűsítéséből, a mi­nősítési rendszer korszerűsítéséből állnak. E mellett foglal­koznak még ökonómiai kutatásokkal,, a műszerezés fejleszté­sével, szaktanácsadásokkal is (termesztők részére). Fentiekből adódnak az V. ötéves terv feladatai is szá­mukra. KISZ-TITKÁROK KÉPZÉSE — Következő napirendi pontunk, az 1976. évi, tröszti KISZ-titkári vezetőképzés. Szeptember 14—19-ig, a felsőtárkányi „Hámán Kató” KISZ-táborban kerül megrendezésre az idei vezetőképzés, az alábbi tematikával: 1. A dohányipar helyzete, általános gazdaságpolitikai célkitűzések az V. ötéves terv feladatai. (Dr. Móger János). 2. KISZ-tevékenységek a gazdasági építőmunkában. (Bá­lint Csaba, a KISZ-kb munkatársa). 3. Kongresszusi beszámoló, az Ifjúsági Törvény. (Csáki Csaba, a KISZ-kb munkatársa). 4. Szociológia-pszichológia a vezetésben. (Halmai Ba­lázs, Országos Vezetéstudományi Intézet munkatársa). 6. A DH és az üzemi demokrácia. (Dr. Domán László igazgató). 6. A mozgalmi munka és a gazdasági munka összeegyez­tetése. (Ambrus József, Heves megyei KISZ-bizottsag tit­kára). 7. Fórum. — Utolsó programpontunk, a tröszti „Alkotó Ifjúság” kiállítás megtekintése volt. BESZÁMOLÓ AZ ÜZEMI KISZ-BIZOTTSÁG ÜLÉSÉRŐL Július 19-én megtartottuk munkaterv szerinti ülésün­ket. Ismertettük a bizottság tagjaival az IB-ülésen elhang­zottakat, különös tekintettel a vezetőképzésre. Az alapszer­vezeti titkárok beszámoltak a KISZ-kongresszus anyagának feldolgozásáról. Mindhárom alapszervezetnél a feldolgozás taggyűlésen történt meg. A KISZ-en belüli információs rendszer jobbátétele ér­dekében szükségessé vált, hogy mindhárom alapszervezet titkára, valamint a KISZ-bizottság titkára minden hétfőn megbeszélést tartsanak az elmúlt hét problémáiról, a követ­kező hét feladatairól. Egy gazdag egri nyár A Várszínház művészeinek egy csoportja Egernek van színházépüle­te. Egernek nincs színháza. Csak „kölcsönbe” játsza­nak a miskolci színészek. Ad­dig is, amíg Eger állandó tár­sulatot nem vív ki magának, színházat szervezett a nyári hónapokra, a Dobó István Vármúzeum és a középkori gótikus palota elé. Az elmúlt év nyarán lép- ten-nyomon olvashattuk, hogy gazdag nyári kulturális program válik valóra. Olyan rendezvénysorozat indul, amelynek mérete, színvonala méltó a város hősi múltjá­hoz, formálódó jelenéhez, idegenforgalmi rangjához. Izgalommal hangzottak el ezek a szavak, hisz hiányzott a nagyszabású program pró­bája: a közönség fogadtatása, véleménye. Végül is megszületett a siker, a hagyomány. Bebizo­nyosodott, hogy Eger alkal­mas arra, hogy széles érdek­lődést keltő nyári programot nyújtson. Az elmúlt év tapasztalatait felhasználva, Eger város 1976-ban is egy olyan prog­rammal jelentkezett, mely­nek a hagyományokra tá­maszkodó, sokszínű, kultu­rális szempontból igényes rendezvényei méltán számít­hattak a város lakói és a városba látogató vendégek érdeklődésére. A rendezvénysorozat ge­rincét a Várszínház előadá­sai jelentették. Műsorra ke­rült Heltai Gáspár: Magyar dekameron (Hét bölcs mes­ter) című komédiája. A Várszínház ez évben is folytatta műsorpolitikájában az elfeledett magyar drámák felújítását, korszerű újra­értelmezését. Az idei nyár darab válasz­tásában alapmű: Heltai Gás­pár: Ponciánus históriája cí­mű, 1573-ban készült dialóg­gyűjteménye. Ez a mű világ- irodalmi ihletettségű szép­prózai kézikönyv, amely a szerencse, balsors, hűség, csalíaság, szegénység és gaz­dagság ellentéteinek fordula­tos történeteit tartalmazza. Az átdolgozás eredménye­ként a drámairodalom nagy témáinak magyar alapforrá­sa került színre. A hiteles reneszánsz életképek mel­lett megidézte a széphistóri­ák világát: pajzán és erotikus jelenetek váltakoztak. Pazar szellemesség, bővérű humor, fordulatos cselekmény, gaz­dag, tisztán csengő, régies ízű nyelv — ez a Magyar deka- merőn felbecsülhetetlen ér­téke. A korabeli metszetek alap­ján készült' jelmezekben a magyar színházművészet je­les képviselői: Agárdy Gábor, Bánffi György, Bessenyei Ferenc, Bodrogi Gyula, Ma­ros Gábor, Ruttkai Éva, Sza­bó Tünde, Voith Ági vállal­koztak arra, hogy a múltat idézve, jelenünket egy igazi élménnyel tegyék gazdag id- bá. Nem kisebb érdeklődésre tartott számot az előjáték „A nemes emberről és az ördög­ről” című ingyenes nézni való, mely a magyar iroda­lom egyik legnevezetesebb története. Kegyetlenül őszinte társa­dalombírálat, párbeszédes előadásmód, mozgalmasság, pergő cselekmény, ügyes rue- seszövés jellemezte. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy az 1500-as években va­laki nyíltan pokolba küldheti az egész léha, kizsákmányoló világot. Választani is nehéz volt abból a gazdag programból, amit az „egri nyár" nyújtott, hiszen szinte minden napra jutott egy-egy olyan műsor, amit kár lett volna elszalasz­tani. Zenei események: orgo­nahangversenyek a Baziliká­ban, neves magyar és külföl­di orgonaművészek közremű­ködésével, előadóestek, kiál­lítások, tárlatok, folklór-, táncegyüttesek, zenészek, énekesek a város utcáin és terein — kirakatverseny és még felsorolni is sok volna a sok látni és hallani valót. Az Agria ’76 programban a város minden oldaláról be­mutatkozott. Eger nemcsak műemlékeiről, hanem borai­ról is híres A vendéglátás hangulatos éttermekben, év­százados receptek alapján készült ételekkel, máshol nem kóstolható, tájjellegű népi különlegességekkel je­lentkezett. A gasztronómiai bemutató­kon művészi álkotásokkal mesterszakácsok jelentkez­tek, színek,’ illatok és ízek harmóniájával gazdagították élményeinket. Tény, hogy a nyár minden programját nagy érdeklődés kísérte, a színművészek telt házak előtt játszottak, a né­zők elégedetten, élményben gazdagodva hagyták el a né­zőteret. Vállalatunk dolgozóinak e gazdag programon kívül is jutott említésre méltó ese­mény. A dekameron főszereplői ellátogattak gyárunkba. Szinte valamennyien „szen­vedélyes dohányosok”, így nem csoda, ha érdeklődéssel hallgatták a dohányzásról, a gyárunk történetéről és a technológiai folyamatokról szóló tájékoztatót. Kérdés kérdést követett: mit szívjunk, mennyit szív­junk, mi a különbség a ma­gyar és külföldi cigaretták között, mi határozza mag a cigaretta ízét, pácolunk-e, illatosítunk-e stb. és a ho­gyan készül kérdés után üzemlátogatásra indultunk, melynek kettős célja volt: — megnézni, hogy milyen úton halad a dohány, amíg készáru lesz belőle és — találkozni a dolgozók­kal. akik az előző napokban az előadásokban gyönyörköd­tek. A művészek nagy figye­lemmel nézték az ügyes gé­peket, melyek gyártották, csomagolták a cigarettákat. A dolgozók nagy szeretettel fogadták a művészeket, be­széltek munkájukról, felada­taikról. Több szocialista brigád naplójába autogramot kért, hogy a látogatásuk emlékét megőrizzék. Ebből a találkozásból azt hiszem az is levonható, hogy mindenki a saját munkájá­nak művésze. Vendégeink legalább olyan gazdag élménnyel távoztak gyárunkból, mint a nézők egy jó előadásról. —é. Az FMKT titkára beszámolt az eddig teljesített felada­tokról, majd megbeszéltük a második félév FMKT ten­nivalóit: 1. Az „Alkotó Ifjúság” pályamunkáinak beadási határ­ideje: 1976. december 31. Nevezési határidő: 1976. augusz­tus 31. Felelős: Torba Imre. 2. A „Kiváló” mozgalmakat szeptember 1-ével indítjuk, 1977. április 15-én zárjuk. A benevezési feltételek, valamint a tematika kidolgozásáért felelős: Keresztessy Ferenc. MENTSÜK A TERMÉST! adta ki a jelszót, s egyben a feladatot az Ifjúsági Bizottság. Fiataljaink előtt nem ismeretlen dolog a dohánybetakarnási munkálatok segítése. Ebben az évben, népgazdasági szem­pontból igen fontos feladat hárul ránk, KISZ-esekre. A lábon levő dohány betakarítása. Ránk, az Egri Do­hánygyár fiataljaira, a verpeléti, kápolnai dohánytermelők várnak. Segítséget kérnek tőlünk dohányfűzéshez és pajta­berakáshoz. Nem maradunk magúnkra, hiszen gyakorlott dolgozók is jönnek velünk. A munkát augusztus hónapban kell el­végezni. KISZ-ESEK! — KISZ-EN KÍVÜLIEK! Mindannyiatok jelentkezését várjuk! Segítsetek, milliós értékeket mentünk meg a népgazda­ságnak! (Patófalvi Margit) Személyi ügyek Török—görög útijegyzetek (ISZTAMBUL — ATHÉN 1796. JŰLIUS) A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter helyet­tese Evetovics Mihályt -A a MÉM Pénzügyi Főosztálya főelőadóját — nevezte ki a Dohányipari Vállalatok Trösztje gazdasági igazgató­jává, a nyugállományba vo­nult Jermendi Károlyné he­lyett. ★ Jermendi Károlyné, aki 37 évi szolgálat után ment most nyugdíjba, 27 évet dolgozott az élelmiszeriparban vezető beosztásban, s ebből 15 éven át volt a dohányipar főköny­velője, illetve gazdasági igazgatója. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Jermendi Károlynénak, nyugállo­mányba vonulása alkalmá­ból, eredményes munkája el­ismeréséül a MUNKA ÉR­DEMREND arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetéshez e helyről is szívből gratulálunk és jó egészséget kívánunk! Csillog a napsugár az Aranyszarv-öböl és a Bosz­porusz vizében, a kék égte karcsú minaretek fúródnak, fehér házak a tengerszoros partján: Isztambul. Kelet Rómája mely Bizánc is, Kons­tantinápoly is, a Szent Böl­csesség templomának székhe­lye, de a Héttoronyé is, mely annyi magyar emberrel együtt Bornemissza Gergelyt is örökre elnyelte. Amikor belépsz a városba, a széles kapu alatt, melyen egykor Botond buzogánya ütött rést, olyan zűrzavarba kerülsz, mely szinte megbénít. Ebben a négymilliós város­ban nincs KRESZ; tengernyi gépkocsi — köztük elképesz­tően sok taxi — mind arra hajt, amerre vezetőjének tet­szik. A közlekedési lámpa mintha nem is lenne, egye­nesen, oldalazva, jobbra-bal- ra kanyarok közepette csinál helyet magának ki-ki az út­testen. Jól mondja török kí­sérőnk, Izmail Tuna: „Isz­tambulban az okos pórul jár, csak a bolond él meg’’. Nem szegnek meg semmi­féle szabályt, mert nincs sza­bály; ilyen az egész élet. Ki­ki abból él, amiből tud. Ne­héz az emberek foglalkozását meghatározni. Inkább csak megélnek. A gazdagok mint­ha az Ezeregyéjszakából lép­tek volna ki, a szegények tö­megének pedig egyetlen lehe­tősége a szemfülesség. Sze­mét és hulladék mindenütt, köztük macskák és kutyák serege, zsákmányoló verseny­ben a „guberálókkal”, akik csak akkor tűnnek el, ha imá­ra szólít elnyújtott dallammal s immár elektromos hangszó­rón a müezzin. ALLAH, ALLAH! Törökország az évszázados, sőt évezredes múlt és a mo­dern élet sajátos keveréke. Van miniszoknya és van ugyanannyi fátyol és bugyo- gó. A pompás dzsámik előtt hangosan kínálják a diapozi­tív okát rámenős árusok, de ha lefényképezel egy fátyol­ba burkolt nőt, sírva fakad. Lenyűgöző a híd a Boszpo­rusz felett, de tövében ron­gyokba öltözött alakok alusz­nak. Kemál, a nagy Atatürk szobra, képe mindenütt, de a falvakban mintha vissza­csöppentél volna a XVI. századba. A bazárok színes kavargása, arany-ezüst ék­szerek tömegének pazar csil­logása mögött az elmaradott­ság nehéz, füllasztó szaga, melybe egg avas militariz- mus gőze keveredik: egy egy­szerű őrségváltás bármely laktanya előtt világért sem történnék merev díszlépés nélkül és a földrengésjelző­nek álcázott olajkutató hajó, a „Sismik 1.” legénysége mennydörgő „Allah, Allah” kiáltásokkal ijesztgeti a gö­rög szomszédokat (miközben a Dardanellák és Égei-tenger partján egyaránt az Egyesült Államok sávos-csillagos lo­bogója leng). Ha itt állsz az Ajia Szófia és Kék Dzsámi között, vagy lent, a Galata-híd forgatagá­ban, megérted az egyetemi hallgatók, a fiatal török értelmiség ideges nyugtalan­ságát. Mikor dolgoznak itt az em­berek? Naponta ötször tízez­rek és tízezrek előírt torna- gyakorlatok közepette imád­koznak a tágas mecsetekben: ilyenkor szünetel a munka. Ez legalább 3 óra naponta. Órák hosszat szívják a nargi- lét, a vízipipát (a víz füstszű­rőként szerepel). Ha fizetsz az étteremben, a pincér elvi­szi a pénzt a tulajdonosnak és tőle hozza vissza a ponto­san kiszámolt visszajáró pénzt is: egyetlen tulajdonos sem mer egyetlen alkalma­zottjára egyetlen kurust rá­bízni. Itt érted meg igazán az arab népek tragédiáját is. Ennek a tragédiának a neve: Iszlám. Amíg az iszlám fogva tartja az emberek tudatát és lelkét, Törökország nem fog az ötről a hatra menni. S az arabok, az arabok gondolat­ban mindig visszatérnek, Li­banon véres árnya leng a ci­zellált Korán-idézetek felett. DRÁGÁBB A CIGARETTA Törökországban az elma­radottság következtében nincs urbanizációs probléma és így fedezve van a do­hánytermesztés munkaerő- szükséglete. Mindazonáltal a dohány ára emelkedett és 1974 óta a cigarettáké is. Va­lamikor 1 török lírába sem kerültek a legnépszerűbb márkák —, most mind 1 líra fölött van. A közkedvelt fil­teres Samsun is 5,50-ről 7,50- re emelkedett. A legnagyobb mennyiségben árusított két cigarettamárka, a „Bafru” és a „Brinci”. öt évvel ezelőtt ezek még 50 kurusba kerül­tek, ma 1,50 és 2,25 török lí­ra az áruk. Az áremelkedés nem érinti a Boszporusz-part kéjlakjainak lakóit: ők, mint eddig, amerikai és an­gol cigarettákat szívnak. EGY HAJDANI KULTÚRA SZÉTSZÓRT CSONTJAI Trója romjait török csend­őrök őrzik, de itt már visz- szavonhatatlanul Görögor­szágban érzed magad. Itt már nem Oszmán, hanem Akhilleusz, Odüsszeusz, Aga­memnon, Heléna és az olüm- poszi istenek emléke leng, de mindenekelőtt Homéroszé: o.z Iliász színhelyén állsz. Innen 15 perc alatt visz át a hajó a Dardanellákon a Gallipoli- félszigetre, ahonnan egy óra a görög határ —, azután ha­marosan Kavala, Filippi (ahol „találkozunk még” és ahol időszámításunk kezde­tein megint eldőlt egyszer Európa sorsa) és az ötujjú félsziget: Chalkidiki. Hellász, az európai kultúra bölcsője, melynek hallgatag kömarad- ványaiért zarándokolnak ide évente milliók s teszik a gö­rög nemzetgazdaság legjöve­delmezőbb ágává az idegen- forgalmat. (Az 5 drachmás szódavíz az athéni Akropoli- szon, vagy Mükénében 18 drachmába kerül). Ilyenkor, július—augusztusban embert, füvet aszaló forróság van, az Atreidák palotájának kövei, a Parthenon dór oszlopai be­szívják a nap tüzét és mind­járt visszalehelik a látoga­tóra. Be’ szép föld, be’ kel­lemes ég lehetett ez az ókor­ban, amikor még erdők borí­tották Attika és Thesszália hegyeit, „lónevelő” Argosz körül a peloponészoszi dom­bokat, amikor „erdős Sunion fokán” zöld lombok közül fe­hérlett ki a tengeristen, Po­seidon temploma! Most, az erózió birodalmában, a le­hangolóan kopár vonulatok közepette csak az, aki a Mú­zsákkal — a művészetek ját­szi tündér-gazdáival — jó viszonyban van, csak az tud­ja eredeti környezetében lát­ni a romjaikban is bámula­tos emberi alkotásokat, me­lyek az azóta megölt termé­szet sugallatára születtek egykoron. A mai Görögor­szág: elhamvadt, összetöpö­rödött egykori gyémánt. A görög kultúra az erdőkkel együtt szállt sírba, Sándor András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom