Egri Dohánygyár, 1975 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1975-08-01 / 8. szám
Újítások Az 1974. évi újítási verseny I. helyezettje Szántó György főműszerész (balról). Míg országos szinten az újítómozgalom tevékenységében visszaesések mutatkoztak, az Egri Dohánygyár jó eredményeket tud felmutatni. Mindez köszönhető vállalatunk gazdasági vezetőinek, akik fokozott figyelmet tanúsítanak az újítómozgalom tevékenysége iránt. Az újítási kedv fokozására, versenyfelhívásokat, pályzatokat hirdet meg vállalatunk. A problémákat feladatterv formájában ismertetjük, melyre sok hasznos javaslatot nyújtanak be újítóink. Az eredmények értékelésére, a problémák megbeszélésére vállalatunk minden évben megrendezi az újítási ankétot. Ilyenkor kerül sor a legaktívabb újítók, szakvéleményezők, kalkulátorok jutalmazására is. Az ezévi újítási ankét ösz- szehívásával és megrendezésével, a korábbi évekhez viszonyítva, néhány hónapot késtünk. Ennek a késésnek érthető és elfogadható magyarázata, hogy az 1975. január 1-től hatályba lépett új Újítási Jogszabály, áttanulmányozása és a Vállalati Újítási Szabályzat április végéig történő elkészítésének meg kellett előznie az újítási ankétot. Így lehetőség nyílt arra, hogy az új rendeletet és a Vállalati Újítási Szabályzatot az újítók kézhez kapják, melynek ismerete mindenki számára szükséges. Az ankét folyamán Kaszás Imre a MÉTE helyi szervezetének elnöke elmondta, hogy az újítói tevékenység hatékonyságának növelése érdekében a jövőben sokkal szorosabb kapcsolatot kíván létesíteni a gyár keretén belül működő tudományos egyesületek csoportjai, valamint az újítómozgalom között. Ilyen együttműködés biztosítéka lehet az újítómozgalom további fejlődésének. Domán László igazgató beszámolójában ismertette az 1974. évi eredményeket, örömmel számolt be arról, hogy a Dohányipari Vállalatok Trösztje által hirdetett újítási versenyt ismét az Egri Dohánygyár nyerte, melyért köszönetét mondott az újítóknak. Ezt követte az új rendelet ismertetése, melyet Dr. Sza- lóczi György igazgatási és jogi osztályvezető mondott el. A hozzászólásokban felvetett problémák megvitatása után az 1974. évi verseny helyezettjeinek jutalmazása következett. I. helyezett Szántó György főműszerész 2 500,— Ft, II. helyezett Prokaj Kálmán technikus 1 500,— Ft, III. helyezett Kánya Nándor ép. technikus 1 300,— Ft, IV. helyezett Kiss Béla esztergályos 1 000,— Ft, V. helyezett Kiss Pál elektroműszerész 800,—Ft Ezen kívül könyvutalvány jutalomban részesült még hat újító és 4 000,— Ft összegű jutalmat kapott négy szakvéleményező. Prős Jánosné Minőség - bér — brigád A DH-munkarendszer bevezetését olyan időszakban határoztuk el, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy vállalatunk fejlesztési — beruházási lehetőségei a minimumra csökkennek és a termelés mennyiségi felfutásával sem számolhattunk. A munkarendszer bevezetésének előkészítése során létrejöttek a DH-akcióbizottsá- gok, az egyes osztályok elkészítették hibajegyzékeiket, megalakult a Vállalati Minőségi Kör és olyan feladatok kerültek döntően szervezési tervünkbe is, amelyek elsősorban e cél elérését szolgálják. A feladatok és a tennivalók a fenti fórumok közvetítésével és az üzemi demokrácia szélesedésével lassan már teljesen köztudottá váltak, szót kell ejtenünk azonban egy olyan munkáról, amely a termelés növekedése mellett alapvetően a minőségi színvonal emelését, ezzel párhuzamosan a selejt csökkentését és így a hatékonyság növelését célozza. Ez a munka a minőségbérezés alapjainak kidolgozása, kísérleti, majd végleges bevezetése volt. Már a DH-munkarendszer kezdeti lépései során felmerült annak igénye, hogy a dolgozók egyrészt saját maguk is ellenőrizzék az általuk előállított termékek minőségét, másrészt pedig érdekelve legyen abban is, hogy azonos termelt mennyiség esetén fokozzák a minőség színvonalát. Ez utóbbit célozta a cigarettagyártáson már 1974. III. negyedévében bevezetett minőségbérezési módszer, s 9 hónap eredményei, tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy a kezdeményezés sikeres volt. A minőségbérezés alapjait képező adatokat több éven keresztül rögzített felmérőlapokról vettük és az érvényes késztermékszabvány előírásai és számértékei alapján rögzítettük azokat a határokat, melyek a minőségi színA középfokú végzettségű szakemberek továbbképzése Ebben a továbbképzésben a vállalatnál középfokú szakmai végzettséget igénylő munkakörben (a továbbiakban : középfokú munkakörben) szakmai középiskolai végzettséggel vagy anélkül foglalkoztatott dolgozók vehetnek részt, de a részvételt az ebben a munkakörben utánpótlásként figyelembe vett szakmai középiskolai végzettségű dolgozók számára is lehetővé kell tenni. (Arra szeretném itt felhívni a figyelmet, hogy a középfokú végzettségű szakember nem azonos a középvezetővel, bár egyes esetekben természetesen — a dolgozó, illetve vezető személyén keresztül — azonos lehet!) IGÉNYEK A középfokú munkaköröket a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendeleté határozza meg (6/1974. II. 9.) MÉM sz. r. az alábbiak szerint: főművezető, művezető, műszakvezető, raktárvezető, csoportvezető (beosztott), előadó (műszaki, termelési, termelésfejlesztési stb.), technikus, programozó, művelettervező, minőségi ellenőr, gyártáselőkészítő, diszpécser, szállításszervező, beosztott közgazdasági munkakörben dolgozók (terv, munkaügy, üzem- és munka- szervezés, értékesítés, kereskedelem, munkavédelem, pénzügy és számvitel) dolgozók. A továbbképzés rendszerébe tartozik: a) a szakmai ismeretekkel összefüggő általános alapismeretek, b) főbb munkakörcsoportok (funkcionális tevékenységi körök) szerinti szakosított és c) a munkahelyi, munkaköri igények szerinti speciális szakmai ismeretek felújítása, bővítése, korszerűsítése, d) az ideológiai-politikai ismeretek megszerzése, felújítása, továbbfejlesztése. A továbbképzési tanfolyam, irányított egyéni tanulás, vagy a két forma kombinációja útján valósítható meg. A továbbképzés befejezésekor a részt vevők beszámolnak az ismeretanyag elsajátításáról, ennek alapján az eredményesen végzők igazolást kapnak, amelynek adatait a munkakönyvbe be kell jegyezni. Előírja a rendelet, hogy a vállalat — ha ezt munkaerőhelyzete és a dolgozó egyéni képességei indokolják — adjon lehetőséget arra, hogy a dolgozó más munkakör ellátására felkészítő továbbképzésben is részt vehessen, és hogy a továbbképzésben való részvételt a gyermekgondozás céljából szabadságon levő nők részére is tegye lehetővé. ELŐÍRÁS A szervezett formában történő, rendszeres vezetőtovábbképzést kötelezően az 1023/1971. (VI. 22.) Mt. sz. minisztertanácsi határozat írja elő. Ez a határozat ösz- szetett módon foglalkozik a vezetőképzés kérdéseivel, s meghatározza: — a vezető-továbbképzés fő célját, — a vezető-továbbképzésbe bevonhatók köréi, — a vezető-továbbképzés alapvető képzési formáit. A minisztertanácsi határozat — megjelenése időpontjában — elsősorban a magasabb vezető állásúakra és a felső szintű vezetőkre vonatkozott, de már akkor utalt a vezetőképzésbe bevonhatók körének lehetséges bővítésére. A minisztertanácsi határozat megjelenése után több olyan tájékoztató és irányelv jelent meg, melyek a határozat szellemében adtak iránymutatást és bizonyos szabályozást a vezetőképzés fejlesztéséhez, de jogszabályi szinten — legalábbis a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz tartozó vállalatokra nézve — csak a közelmúltban megjelent 9/1975. (VI. 27.) MÉM sz. r. rendelkezik. E rendelete két irányba, tagoltan szabályozza a vezetőképzést. Előírja egyrészt, hogy a továbbképzést szakosítani kell a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz tartozó ágazatok szerint, tehát külön-külön kell kialakítani a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a fagazdaság, a mezőgazdasági és élelmi- szeripari gépgyártás, a földügy és térképészet területén, — ugyanakkor elkülönítetten kell megszervezni a magasabb vezetői munkakörökben dolgozó, a felsőbb szintű és középszintű vezetők, illetve a felsőfokú végzettségű szakemberek részére. Ezzel egyidejűleg meghatározza, hogy kik tartoznak az egyes vezetői szintekhez. Eszerint: — magasabb vezető állású dolgozók a vállalat vezetői és ezek helyettesei, — felső szintű vezetők a személyzeti vezető, az önálló osztályok vezetői, az üzem- és munkaszervező, a munkavédelmi vezető, a munkaügyi veztő és ezek helyettesei, — középszintű vezetők a nem önálló osztályok vezetői, telepvezető, üzemvezető 6tb. A vezetők komplex továbbképző — a felsőfokú végzettségű szakemberek pedig munkakörre szakosított, vagy céltanfolyamokon vesznek részt. A CÉL A továbbképzés célja ugyancsak több irányú lehet, így: — vezetői munkakörre előkészítő, — vezetői munkakör betöltését elősegítő, — korszerű szakmai ismeretek megalapozását szolgáló ismeretbővítő, — korszerű szakmai ismereteket megalapozó, készségfejlesztő, — szakosított jellegű ismeretbővítő, — szakosított jellegű készségfejlesztő, végül — speciális továbbképzés. A vezetőknek, és a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembereknek legalább ötévenként továbbképzésben kell résztvenniük, és a továbbképzés tanfolyamok útján, vagy egyéb módon (posztgraduális képzés, irányított önképzés stb.) történik. A közvetlen munkahelyi vezetők továbbképzéséről a vállalaton belül kell gondoskodni, lényegében a középfokú végzettséget igénylő munkakörökben dolgozók továbbképzésére irányadó, és a 2. fejezetben ismertetett rendelkezések szerint. A továbbképzés eredményes elvégzéséről itt is igazolást kell kiadni, amit a résztvevő személyi anyagában fel kell jegyezni. Dr. Szalóczi György vonalat kategorizálva jelzik. Az volt az alapvető törekvés, hogy a „megfelelő” kategóriájú cigaretták hibája ne haladja meg a szabványban rögzített ossz hiba 50 százalékát, az ennél rosz- szabbak vannak „nem meg- felelő”-nek minősítve, míg az alapérték szigorítása adja a „jó”, illetve a „kiváló” kategóriát. Természetesen figyelembe kellett vennünk az egyes gyártógépek állapotát és így 4 gépcsoportot kellett létrehoznunk, melyeken belül a technikai színvonal közel azonos. Az ilyen felosztás, valamint a cigaretták típusba sorolása további korrekciókat tett szükségessé, végeredményben azonban elmondhatjuk, hogy 1—2 módosítással a kísérlet során lerakott alapok ma is érvényesek, s a minőségbérezés elérte célját. A minőségi kategóriák ösztönző hatása tulajdonképpen úgy jelentkezik közvetlenül, hogy a darabbér minőségi prémiummal van kiegészítve, melynek nagysága „kiváló” eredmény esetén 10 százalék, „jó” kategória elérése esetén 5 százalék, „megfelelő” esetben a darabbér változatlan és 5 százalékkal csökken, ha az adott . gépcsoport havi szinten „nem megfelelő” eredményt ér el. Azt vártuk, hogy az új bérezési rendszer bevezetésének eredményeképpen a vállalat által gyártott késztermékek számszerűen is kimutatható minőségi színvonala emelkedni fog, s az azóta végzett kiértékelések alapján ez tényleg be is következett. A gépcsoportonként, havonta és negyedévenként végzett kiérétkelé- sek eredményeit az alábbiak szerint foglalhatjuk röviden össze: Időszak Kiért. sz. „Kiváló” „Jó” „Megf.” „Nem megi 1 974. III. negyedév 91 55 20 3 16 1974. IV. negyedév 96 60 17 16 3 1975. I. negyedév 96 67 27 — 2 1975. II. negyedév 96 53 38 1 4 Az adatokból látható, hogy ez év I. negyedévéig a minőségi színvonal fokozatosan emelkedett és az is látszik, hogy a II. negyedévben valóban indokolt volt a nyári karbantartás végrehajtása, mivel ha nem nagymértékben is, de nőtt a nem megfelelő kategóriát elért gépcsoportok száma. A gyártógépek értékelése során kapott eredményeket egyértelműen alátámasztják a Fecske cigarettára, mint kiemelt termékre vonatkozó minőségi mutatók is. Ezek az értékek a táblázat sorrendjében 3,43; 3,62; 3,69; 3,59. Látható, hogy 1975. II. negyedévében van 0,1 pontos visszaesés, addig a mutatók folyamatosan nőttek. A fentiek, de az általunk vizsgált egyéb adatok is egyértelműen bizonyítják, hogy a minőségbérezés valóban ösztönzően hatott és az eredmények a végső kiértékelés során is bizonyítottak. Kiegészítésképpen hozzáfűzhetjük, hogy a külső ellenőrző szervek és hatóságok hasonló minőségjavulást tapasztaltak. A cigarettagyártás eredményei arra ösztönöznek, hogy a többi technológiai területen is kíséreljük meg minőségbérezési rendszer kidolgozását és bevezetését. Ezek a munkák most vannak folyamatban, az alapok készek és az eddigi eredmények alapján a cigarettacsomagoláson feltehetően már jövő hónapban, a filtergyártáson pedig legkésőbb szeptember 1-én be lehet az új rendszert vezetni. Ha csak megközelítően olyan hasznosak lesznek ezek, mint a cigarettagyártás esetében, további eredményeket várhatunk úgy a minőség javítása, mint a gazdaságosság növelése területén. A minőségellenőrzési osztály adatfeldolgozó, elemző és egyéb elméleti jellegű tevékenysége természetszerűleg kevés lenne ahhoz, hogy ez a rendszer minden területen hatékonyan működjön. Nem vitás, hogy rendkívül sok és esetenként megerőltető feladatot kellett elvégezni ahhoz, hogy a gyártásközi ellenőrzések során egzakt, mérhető és feldolgozható eredményeket kapjunk, melyek alapján nyugodt lelkiismerettel számfejthessék a béreket is. Ezen túlmenően azonban azt is biztosítanunk kellett és kell, hogy valóban a dolgozók munkájának színvonalát tükrözzék a kapott eredmények. Folyamatosan biztosítani kell a beérkező anyagok korábbinál alaposabb minőségellenőrzését, a hibákra való gyors információszolgáltatást, a vállalaton belül készített anyagok, mint pl. raganyag, kifogástalan minőségét, a mintavételek és a kiértékelési módszerek egyértelműségét stb. Ezen szerteágazó feladatok legkedvezőbb megoldási lehetőségeit keresve alakult ki a minőségellenőrzés területén olyan légkör, mely megteremtette egy újra szocialista címért küzdő kollektíva kialakulását. Vállalatunknál 40.-ként alakult meg egy olyan „minőségellenőrzési komplex brigád”, melynek idős és fiatal dolgozók egyaránt tagjai, s amely brigádban megtalálhatók a beérkező anyagok és a késztermékek ellenőrzésével foglalkozók, a gyártásközi ellenőrzés és a pácelőkészítés, valamint a laboratórium és a meo egyéb területén tevékenykedő dolgozói. A feladatok legjobb megoldására való törekvés összhangot teremtett a 20 és a 2 éve itt dolgozók, a felsőfokú végzettségű alkalmazottak és a betanított munkások között, s valamennyien ezen á rendkívül fontos területen kívánják megmutatni, hogy egységes kollektívát alkotnak és képesek lesznek a „szocialista brigád” cím elnyerésére. A brigád névsora ma még talán közömbös. A lényeg az, hogy tudják: biztonságossá kell tenni valamennyi területen a minőségellenőrző tevékenységet, mivel jó termék csak megfelelő minőségű alap- és segédanyagokból állítható elő, úgy kell végezni az ellenőrzést, hogy az adatok alapján az egyes osztályok lássák a szükséges teendőket, mint pl. a tmk-ra kerülő gépek sorrendjének meghatározása, a félkésztermékek meghibásodási fázisainak egyértelmű megállapítása, az egyes gépcsoportok munkájának szemléletes összehasonlítása stb., tehát azt, hogy munkájukkal érdemben hatnak a termelés minden egyes részterületére. Ezt kívánja a leírtakon túlmenően a DH-munkarendszer bevezetésének előkészítésében és a vállalati szervezési tervben foglalt feladatok végrehajtásában elvégzendő munka is. Hogy e célok elérése ma már menynyire nem utópia, azt fényesen bizonyítja a minőségbérezés bevezetése területén végzett úttörő jellegű munka mellett az is, hogy országos jelentőségű szabvány kidolgozását is képesek voltak elvégezni és olyan vizsgálati módszereket dolgoztak ki, melyeket a Központi Minőségellenőrző Laboratórium az egész iparágban való elterjesztésre is alkalmasnak talált. így kapcsolódnak össze a minőségellenőrzés közvetítésével olyan fogalmak, mint „minőség”, „bér”, „brigádmozgalom”, illetve ami ezekkel egyet jelent: „vállalati presztízs”, jó munkahelyi közérzet és megelégedettség, valamint üzemi demokrácia. B. Gy.
