Egri Dohánygyár, 1975 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1975-07-01 / 7. szám

Szocialista szerződés Felhívás Nincs évforduló, nincs kü­lönleges ünneplési alkalom. Harmadik éve telnek az együttműködés napjai közöt­tünk, az Egri Dohánygyár és az egri Vármúzeum között. 1972. októberében írta alá a két intézmény igazgatója azt a szocialista szerződést, ame­lyet ma második ízben erősí­tettünk és hosszabbítottunk meg, további 1 esztendőre. Külső szemlélő azt mond­hatná, hogy fölösleges bo­nyolítása a dolgoknak ez az évenkénti szerződés-megújí­tás. Egyszer megállapodtunk abban, hogy mivel segítünk egymásnak, minek erre éven­ként újra és újra visszatérni? Nos, az élet mindig fejlődik, a kapcsolatok is fejlődnek, gazdagodnak és az évenkénti újra értékelés, újra fogalma­zás éppen a gazdagabb tar­talmat biztosítja. Az első évben ez a szerző­déses kapcsolat biztosította a Vármúzeum részére a leg­szükségesebb szakipari kar­bantartási munkák elvégzé­sét, a vállalat dolgozói részé­re pedig a díjtalan vár és az ott levő kiállítási termek — szakszerű vezető kíséretében történő — látogatását és megismertetését. A következő évben eggyel előbbre léptünk. Megszületett az elhatározás az Egri Do­hánygyár történetét bemutató kiállítás megrendezésére. Ea. a döntés jóval túlment az egymás egyszerű anyagi jelle­gű megsegítésén, hiszen ez a kiállítás a Vármúzeum tudo­mányos munkáját, az Egri Dohánygyár történetének do­kumentálását és a kiál­lítás látogatóinak általá­nos művelődését egyaránt szolgálta és elősegítette. A hazai ipar fejlődésének be­mutatására alkalmas emlék­anyag gyűjtése a mi me­gyénkben is fontos múzeumi feladat. Ez az anyag elvá­laszthatatlan tartozéka a helytörténeti gyűjtemény anyagának, és különösen kí­vánatos a fellelhető emlékek begyűjtése olyan üzem eseté­ben, amelynek meghatározó és befolyásoló szerepe volt a város gazdasági és társadalmi életének alakulásában. Ilyen üzem a mienk, az Egri Do­hánygyár, amely Heves me­gye egyik legrégibb és legna­gyobb hagyományú létesít­ménye. Ma már elfogadott tény és valóságos gyakorlat, hogy a múzeumok feladatai között a művelődési feladat a többi­vel egyenértékű szerepet tölt be. A múzeum is csak akkor érezheti teljes értékűnek a tevékenységét, ha a tudomá­nyos munka eredményeinek a megfelelő közzétételére, az ismeretközlés újabb alkal­mainak és formáinak a fel­kutatására is törekszik. Ezek a gondolatok is hoz­zájárultak annak a közös el­határozásunknak a valóra- váltásához, hogy egy kiállítás keretében bemutatjuk az Eg­ri Dohánygyár történetének, fejlődésének a keresztmetsze­tét. A múzeum részéről azért döntöttek a dohánygyár mel­lett, mert vállalatunk egyike Eger legrégibb és legnagyobb iparvállalatainak, amely je­lentős hatással volt a viszony­lag későn iparosodott, dön­tően mezőgazdasági jellegű Heves megyére, de erősen ha­tott a sajátos társadalmi szer­kezetű Egerre is. A Vármú­zeum szempontjából az Egri Dohánygyár érdekességét nö­velte az a körülmény is, hogy az üzem alapításánál elsősor­ban a szabad női munkaerőre számított és hogy a dohány­gyárban még ma is számotte­vő a nődolgozók aránya. Az 1974. évi Múzeumi Hónap so­rán, október 19-én nyitottuk meg a Vármúzeum Kamara­termében az „Egri Dohány­gyár története” című kiállí­tásunkat, amelynek megren­dezésével a már említett ész­szerű kezdeményezés valósult meg. A kiállítás a jó együttmű­ködés eredménye volt. A do­hánygyár irattári anyagából rendelkezésre állt a gyár 75 éves jubileumi évfordulójára gyűjtött teljes anyag és ren­delkezésre bocsátottuk a do­hánygyár legújabbkori törté­netét reprezentáló színes fényképfelvételeket is. A szi­varágazat is átadta a kiállítás céljára az ott őrzött régi esz­közöket, ami azért is jelentős, mivel a kézi szivargyártás bemutatása a kiállítás köz­ponti témája volt. Amint bevezetőben mon­dottuk a mai napon erősítet­tük meg a szocialista kapcso­latainkat további 1 esztendő­re. A kapcsolataink termé­szetesen nem egy esztendőre szólnak, az egy év mindössze azt jelenti, hogy akkor újból értékelnünk kell az elmúlt idő eredményeit és meg kell határozni a jövendő felada­tait. A mai napon is ez tör­tént. Megőrzésre és a további gyártörténeti gyűjtés alapjául átadtuk a Vármúzeumnak a kiállításon bemutatott doku­mentumokat, eszközöket. Megegyeztünk abban, hogy a gyűjtést tovább folytatjuk, a Vármúzeum is a maga eszkö­zeivel és mi is a vállalat dol­gozóinak bevonásával. Az el­következő egyéves együttmű­ködés egyik fő főfeladataként határoztuk meg, hogy a Vármúzeum szakemberei brigádjaink és általában az érdeklődő dolgozóink részére helytörténeti előadásokat tar­tanak és a Vármúzeum vala­melyik — majd később meg­határozandó — anyagából vál­lalatunk dolgozói részére a kiskultúrteremben kiállítást rendeznek. Meggyőződésünk, hogy az együttműködésünk ilyen tar­talommal való megtöltése a maga területén elősegíti a Vármúzeum sajátos feladatai­nak a teljesítését, de elősegíti az Egri Dohánygyár dolgozói látókörének, műveltségének szélesítését is és végered­ményében hasznosan szolgál­ja a közművelődés országos ügyét “III Csifári Gergely történész Dr. Szalóczi György ig. és jogi ov. Ifjúkommunisták, fiatalok! Olvashattátok, rádióban hallhattátok a KISZ KB felhívását. Felszólít, cselekvésre ösztönöz a felhívás a nagy közösség — egész társadalmunk — érdekében. „Komoly munka vár ránk. A következő hónapok­ba minden magyar fiatalnak fontos feladata lesz, hogy megmentse a rozsdáscdástól és az enyészettől a ter­melésben már nem használható — de beolvasztással újra értékes nyersanyaggá tehető — gépeket, alkatré­szeket. .. Július elsejétől a szokottnál is figyelmesebben nézzetek körül munkahelyeteken. Járjatok mindenütt nyitott szemmeL Ne kerülgessétek tovább az értékes vashulladékot: valamennyiünk számára feleslegesen költséges séta ez. Ne sajnáljatok lehajolni a legapróbb vas és fémdarabokért sem, hiszen ez a kis fáradtság a társadalomért végzett hasznos munka! Szorgal­mazzátok a már nem használható, súlyos fémtárgyak mielőbbi elszállítását... A vas- és fémhulladék hasznosítására nagy szük­sége van a kohászatnak, egész népgazdaságunknak. Segítőtársaknak hívnak minket a kemencék forró tor­kánál dolgozó kohászok, akik azt vállalták, hogy a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny során öt­venezer tonnával több alapanyagot adnak az ország­nak. Tőlünk, fiataloktól várják, hogy hatalmas hangya­ként halomba hord junk legalább 40 000 tonna vas- és fémhulladékot. Most ezt kívánja valamennyiünk kö­zös érdeke!” Csatlakozzatok a felhíváshoz dohánygyári fiata­lok! Az akció 1975. július 1-től szeptember 15-ig tart. Javaslataitokkal járuljatok hozzá az akció sikeréhez. Taggyűléseken, csoportmegbeszéléseken döntsétek el mit tudtok összegyűjteni. Javaslataitokat juttassátok el a gyári KISZ csv-hez. A legjobb alapszervezetek és egyéni gyűjtők gyári, városi szinten jutalmazásban részesülnek. Szorosan kapcsolódik ez az akció a fokozottabb gazdaságos és hatékony munkavégzéshez. Fiataljaink aktívan részt vesznek ennek a törekvésnek a megvaló­sításában. Taggyűléseken, a napi munkában javasla­tokat adtak és adnak a legjobb munkamódszerek ki­alakításához. Különösen aktív volt a II. alapszervezet tagsága. Az év elején tartott taggyűlésen az alapszer­vezet fiataljai sok hasznos javaslatot, ötletet adtak a vállalat gazdasági vezetése számára. Járuljunk hozzá a továbbiakban is a hatékonyság javításához. Minden fiatal erkölcsi, politikai köteles­ségének érezze ezt. KISZ Csúcsvezetőség Az 1971. év tavaszán meg­jelent 101411971. (IV. 28.) 6zámú minisztertanácsi ha­tározat állami elhatározási szinten határozta meg a munkások továbbképzési rendszerének általános fej­lesztési elveit. Erre a minisztertanácsi határozatra az eltelt 4 év alatt egy sok ágú, egymással szükségszerűen összefonódó rendszer épült, amin belül 3 főirányt különböztethetünk jól meg: — a munkások továbbkép­zése, — a középfokú végzettségű szakemberek továbbképzése, — a vezetők képzése, to­vábbképzése. Munkások továbbképzése A szakmai továbbképzés rendszerébe tartozik a) A munkások szaktudá­sának munkakörük hatéko­nyabb ellátása érdekében szükséges ismeretek felújí­tása, korszerűsítése, tovább­fejlesztése, ami felöleli a szakmai, az általános és a politikai ismereteket egy­aránt. b) A rokonszakma, a ro­kontevékenységi kör ellátá­sára való felkészítés, máso­dik vagy további szakképe­sítés megszerzése. c) Az újonnan keletkező szakmákra képzés. d) A különleges munka­körök betöltéséhez szükséges képzés. e) A munkáscsoportok irá­nyítására felkészítő képzés. Ebben a körben képesítést adó képzés: — a rokonszakma, rokon­tevékenységi kör ellátására való felkészítés, második vagy további szakképesítés megszerzésére, — az újonnan keletkező szakmákra képzés, — a specializáló képzés. A vállalat igazgatója — a személyzeti előadó bevonásé­Továbbképzés — közművelődés val —, az üzemi pártszerve­zettel, szakszervezeti bizott­sággal és a KlSZ-szervezet- tel egyetértésben határozza meg a képzés ütemét, szak­irányát, a szakmai tovább­képzésben való eredményes részvételhez kötött munka­köröket és a továbbképzés elősegítését célzó ösztönzési rendszert. A betanító képzés célja: a) Betanított munkás ké­pesítés nyújtása azokra a munkakörökre, amelyek el­látásához országosan egysé­ges munkakövetelményrend­szer fűződik (képesítést adó betanító képzés); b) szakmai ismeretek nyúj­tása az egyéb betanítást igénylő munkakörökre (ké­pesítést nem adó betanító képzés). Vállalatunknál egyelőre csak a képesítést nem adó betanító képzés megszerve­zésére van lehetőség. Mind a szakmunkások szakmai továbbképzése, mind a betanító képzés szervezé­sekor nagy figyelmet kell fordítani a nődolgozók kép­zésére, továbbképzésére. Kü­lönös gondot kell fordítani azoknak a tárgyi és ösztön­zési feltételeknek a biztosí­tására, amelyek lehetővé te­szik, hogy a nők foglalkoz­tatottsági számarányuknak megfelelően vegyenek részt a képzésben. Ebből a szem­pontból külön kell foglal­kozni a gyermekük gondozá­sa miatt fizetés nélküli sza­badságon levő és gyermek- gondozási segélyben része­sülő nők képzésével és to­vábbképzésével. A munkásoknak a tovább­képzésben való részvételére ösztönző intézkedéseket a kollektív szerződésbe fel kell venni. Az ösztözés történhet er­kölcsi elismerés és anyagi honorálás formájában, egyéb ösztönzéssel, az előb­biek együttes vagy kombi­nált alkalmazásával. Az erkölcsi elismerés kö­rébe sorolható az írásbeli dicséret, az emelkedő szak­mai tudást elismerő címek alkalmazása, jutalomszabad­ság vagy jutalomüdülés adá­sa, valamilyen tárgyjutalom adása stb. Az anyagi elismerésnél alapelvnek kell tekinteni, hogy a továbbképzés önma­gában ne adjon magasabb bérre, nagyobb jövedelemre biztosítékot, hanem csak a lehetőségeket teremtse meg. A dolgozó keresete akkor növekedjen, ha munkáját a továbbképzésben megszerzett újabb ismeretek alapján, a korábbinál jobb minőség­ben, vagy változatlan minő­ségben ugyan, de termeléke­nyebben végzi. Az egyéb ösztönzés köré­be tartozik többek között a továbbképzésben vagy vizs­gán való részvételre mun­kaidőkedvezmény adása és a kieső munkaidőre átlagke­reset biztosítása, a dolgozó­ra háruló továbbképzési költségek, vagy azok egy ré­szének a vállalat által tör­ténő átvállalása. A magasabb képzettséget nyújtó továbbképzésben részt vett munkások vállalatnál maradását szerződésileg is biztosítani lehet. Vállalatunknál a kollek­tív szerződés a következő ösztönzési formákat szabá­lyozza: 1. Három nap jutalomsza­badság jár a vállalatnál szervezett dohányfeldolgo­zó szakmunkásképző tanfo­lyamon eredményes vizsgát tett dolgozóknak, a vizsga letételének évében. 2. A szakvizsga letételét követő hónap első napjától kezdődően 200 Ft pótlék jár az eredményes szakmunkás- vizsgát tett dolgozóknak. 3. A munkakörre előírt képesítés megszerzését köve­tő hónap első napjától kez­dődően végzettségének meg­felelően kell besorolni és megfelelő bérfejlesztésben kell részesíteni azokat, akik ilyen feltételek mellett ta­nulmányaikat befejezték. 4. A dohányfeldolgozó technikus minősítő vizsga letételét követő hónap első napjától kezdődően 200 Ft/hó összegű pótlék jár annak a dolgozónak, aki eredményes vizsgát tett. Nem írja elő ugyan a kol­lektív szerződés, de a fentie­ken túlmenően a képzésben, illetve továbbképzésben részt vevőknek a tanfolya­mok elvégzéséhez munkaidő­kedvezményt biztosítunk, biztosítjuk a tanuláshoz szükséges eszközöket és tan­könyveket, biztosítjuk a fel­készüléshez szükséges időt és vizsga esetén ugyancsak munka alóli mentesítést adunk. 1975. év őszétől a gyer­mekgondozási segély miatt fizetés nélküli szabadságon levő nődolgozóinknak, akik a gyermekgondozási segély tartama alatt beiratkoznak a dohányfeldolgozó szakmun­kásképző tanfolyamunkra, az előadások hallgatása alatti benttartózkodásuk idejére a vállalat bölcsődéjében kis­gyermekeik részére elhelye­zést és felügyeletet biztosí­tunk. A szakmunkások tovább­képzésének fejlesztésére és ösztönzésére a Miniszterta­nács múlt év decemberében újabb határozatot hozott, amely a fontosabb szak­mákban a mester-szakmun­kásképzés, valamint a műve­zetőképzés bevezetéséről ren­delkezik. A mester-szakmunkás to­vábbképzésben elsősorban a vállalatok által kijelölt leg­tehetségesebb, mintegy 5 éves szakmai gyakorlattal és legalább általános iskolai végzettséggel rendelkező, a IV. szakképzettségi fokozat felett besorolt, összetett szakmunkát, különlegesen bonyolult szakmunkát vég­ző és a kiemelt szakmun­kások vehetnek részt. A művezetőképzés célja, hogy a munkakör betöltésé­nél számításba vett több­nyire szakmai középiskolai végzettségű vagy technikusi képesítésű (esetleg felsőfokú képesítésű) szakemberekből, továbbá a tervszerűen kivá­lasztott legrátermettebb mester-szakmunkásokból bi­zonyos műszaki, gazdasági is­meretekkel, megfelelő álta­lános műveltséggel és ideo­lógiai, politikai felkészült­séggel, valamint vezetési is­meretekkel, készséggel ren­delkező szakembereket, ve­zetőket neveljen, akik mun­kahelyi vezetői, esetleg más vezetői munkakörök ellátá­sára alkalmasak. Fokozatosan törekedni kell arra, hogy a magasabb kate­góriába sorolt, valamint a csoportvezetői, művezetői stb. munkakörök kádertar­talékként számításba vett munkások a mester-szak­munkás minősítést megsze­rezzék. A mester-szakmunkás to­vábbképzés és a művezető­képzés előreláthatólag 1976. évben kezdődik meg. Ugyancsak a szakmunká­sok továbbtanulását teszi le­hetővé a művelődésügyi mi­niszter múlt évben megjelent utasítása, amely a szakmun­kások szakközépiskolai to­vábbtanulását rendezi. A képzésben azok a dolgozók vehetnek részt, akik: a) az általános iskola 8. osztályát sikeresen elvégez­ték, vagy azzal egyenértékű iskolai végzettségük van, b) szakmunkás bizonyít­vánnyal rendelkeznek és c) munkaviszonyban áll­nak, vagy szövetkezeti tagok. Annak a szakmunkásnak, aki méltánylást érdemlő sze­mélyi körülményei miatt (gyermekgondozás, betegség) folytán a c) pontban előírt feltételeknek nem tud meg­felelni, a művelődésügyi osz­tály vezetője engedheti a to­vábbtanulást. A továbbtanu­lás — esti tagozaton, — levelező tagozatán, — egyéni felkészülés alap­ján folyhat. A teljesség kedvéért emlí­tem meg, hogy lehetőség van érettségivel nem rendel­kező, szakmunkás képesítésű fizikai dolgozók részére is felsőfokú tanulmányok el­végzésére. A Szakszervezetek Országos Tanácsa — az ér­dekelt miniszterekkel egyet­értésben, a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetséggel együttműködve — jelöli ki évenként azokat az üzeme­ket, amelyek a feltételeknek megfelelő fizikai dolgozókat a felsőfokú iskolára előké­szítő tanfolyamra küldhetik. Ugyancsak a SZOT állapítja meg az egy-egy üzemből az ilyen előkészítő tanfolyamra küldhető szakmunkások szá­mát is. A következő számunkban a középfokú végzettségű szak­emberek továbbképzési le­hetőségeiről adunk számot. ( Dr. Szalóczi György)

Next

/
Oldalképek
Tartalom