Egri Dohánygyár, 1974 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1974-02-01 / 2. szám

Felmérés, szervezés, információ, döntés Megkérdeztük a szervezési osztály új vezetőjét, Zagyva Bélát, milyen szervezési fel­adatokat kell 1974-ben meg­oldania nemcsak a szervezé­si osztálynak, hanem a vál­lalat egész kollektívájának. — Valóban, olyan felada­tokról van szó, melynek meg­oldása valamennyi dolgozó összefogását kívánja — fe­lelte Zagyva Béla. — A szer­vezésnek a vállalat haté­kony, eredményes gazdálko­dását kell elősegítenie. Az 1974-es szervezési terv szem előtt tartotta, hogy ez lesz a negyedik ötéves terv utolsó előtti éve, de azt is, hogy a vállalat 1976. január 1-től teljes körűen DH munka- rendszerben kíván dolgozni. Tanultunk 1973 tapasztala­taiból: most már úgy hatá­roztuk meg a programpon­tok. számát, és a végrehajtási határidőket, hogy reálisan teljesíthetők legyenek 1974- ben. A terv legfontosabb fel­adata a belső irányítási és információs rendszer felül­vizsgálata. Ha a szükség úgy kívánja, a jelenlegi rendszert módosítani kell. Azt akarjuk elérni, hogy a döntéseket azok hozzák meg, akik erre legilletékesebbek és akiknek a döntéshez a legmegfele­lőbb információ áll rendel­kezésükre. Más szavakkal: a döntésre illetékeseknek minden információ rendel­kezésükre álljon, amire szükségük van, annál sem kevesebb, sem több. A vesz­teségforrások feltárására vo­natkozó felméréseket ebben az évben már nemcsak a technológiai üzemrészekben, hanem olyan területeken is - végezzük, mint például az anyagellátás, a karbantartás és így tovább. Még a fel­mérések megkezdése előtt, a súlyponti feladatok helyes meghatározása érdekében vizsgálni fogjuk a költségek alakulását és egyes területe­ken a kapacitáskihasználást. Akárcsak az előző években, most is komplex „team”-ek fogják végezni a felmérő munkát, de a ténymegálla­pításon túlmenően megoldási javaslatokat is kell tenniük. A költséggazdálkodás ja­vítása érdekében átfogó ösz­tönzési rendszer kidolgozását tervezzük, amely a közvetlen költségek csökkentésén túl a közvetett költségek reális csökkentésére is ösztönöz majd. Lényeges feladatunk lesz még 1974-ben, a munkások továbbképzési rendszerének fejlesztése. Erre vonatkozó­lag jogszabályok jelentek meg és ezek megszabják a tevékenység kereteit. Csak a teljes vállalati kol­lektíva támogatásával lehet biztosítani ezeknek a felada­toknak pontos, határidőre való teljesítését, azon túl, hogy a szervezési tevékeny­séget folyótatóknak nagyon lelkiismeretes munkát kell végezniök. A szervezési cé­lok elérése egyelőre a válla­lat eredményének növelésé­vel, tehát a dolgozók jöve­delmének növelésével. Így hát a szervezési terv magas színvonalú végrehajtása, min­den egyébtől eltekintve, min­denkinek személyes anyagi érdeke is. Helytállnak a munkásőrök! „Kevés fontosabb párt- megbízatás van, mint a mun­kásőrszolgálat ellátása.” Ezt dr. Nagy Sándor, a városi pártbizottság osztály- vezetője mondta a városi törzs- és alegységparancsno­kok értekezletén. Nos, a hat dohánygyári munkásőr na­gyon is tudatában van en­nek. A hat közül öt a városi munkásőr zászlóaljban, egy pedig a megyei törzsnél tel­jesít szolgálatot. Hárman al- egységparancsnokok. A janu­árban megtartott ünnepélyes zászlóalj-egységgyűlésen, a Berva kultúrtermében, ahol Pelyhe Szilárd, a városi párt- bizottság első titkára értékel­te a zászlóalj munkáját, há­rom dohánygyári munkásőr kapott szolgálati jelvényt: Varga Miklós 10 éves, Köve- osi János és Ruby István pe­dig 5 éves szolgálatért. Ebben az évben újabb há­rom-négy munkásőrt kell ki­választani a dohánygyári dol­gozók közül, akik 1974-ben megkapják a kiképzést és 1975-ben munkásőr szolgá­latba lépnek. Akik jelentkez­nek, vállalni fogják azt a Többletet, azt az áldozatot, amelyet munkatársaikért hozniuk kell. Nem akármilyen ember­nek kell lennie, aki ezt a nagy igénybevételt önként, szíwel-lélekkel vállalja. A dohánygyári munkásőröknél ez az igénybevétel eléri az évi 160 órát is. Hidegben, melegben, hóban, sárban, fagyban évente 6—8 vasár­napot, ugyanannyi szabad szombatot kell feláldozniok. Kora hajnalban kelnek, gyakorlat idején egész nap talpon vannak. Am mindez nem befolyásolhatja vállala­ti, üzemi munkájukat. Sőt, a munkásőmek példaadó dol­gozónak kell lennie. Elég annyit mondani, hogy az ösz- szes dohányipari munkásőr többszörös kiváló dolgozó. A városi pártbizottság a do­hánygyári munkásőrök szol­gálatát igen pozitívan érté­kelte. Miért hozzák a munkás­őrök ezt az áldozatot, miért vállalják ezt a munka- és fáradságtöbbletet ? Tudják, hogy feladatuk a munkásosztály biztonságá­nak, rendjének biztosítása, a munkáshatalom védelme. Igaz, hogy a nemzetközi helyzet most meglehetősen kedvezően alakul, de a mun­kásosztály egy pillanatra sem veszítheti el éberségét. Ké­szen kell állnia minden es­hetőségre;. ha ellenséges erők­nek eszébe jutna diverZios tevékenységet folytatni ha­zánkban. Készen kell állni az épületek, berendezések vé­delmére, útvonal biztosításá­ra, terület feletti ellenőrzés­re. A fegyveres erőkkel a legszorosabb együttműködés­ben, ezeket a feladatokat a munkásőröknek mindig kifo­gástalan ütőerővel el kell tudni látniok. A dohánygyári munkásőrök továbbra is úgy látják el szolgálatukat, hogy dolgozó kollektívánk biztonságban érezze magát és hogy méltók legyenek a kivívott megbe­csüléshez. Ruby István Akt busz százaiéból kapod Halk kattogással működ­nek a filtergyártó gépek. Kék köpenyes asszonyok irá­nyítják az ügyes szerkezete­ket. Délután fél négy. Kinn eső esik, itt a nagyteremben vi­szont kellemes melegben dol­goznak a második műszak részvevői. A gépek között egy magas fiatalasszony jár, Ko- móczy Mihályné, a műszak vezetője. Ellenőrzi a gyártást, tanácsokkal látja el munka­társait. Technikus. Nyolc évvel ez­előtt végzett Debrecenben és az Alföldről Egerbe került. Férje ugyancsak a gyár dol­gozója, műszakvezető. Vala­mikor ő is dohányipari tech­nikumot végzett. Ott az is­kolapadban ismerkedtek meg és az ismeretség később há­zassággal folytatódott. Így együtt jöttek Egerbe, de csak most, közel egy évtizedes munka után „raknak fész­ket”. Eddig albérletben lak­tak. Egy szoba, konyha volt az otthonuk, ott kerestek ki- kapcsolódást és ott nevelték hatéves gyermeküket. Tavaly azonban megváltozott az éle­tük. A kormány határozatot hozott a munkáslakás-építé- sek szorgalmazására. Ekkor a Komóczy házaspár kérés­sel fordult a gyár vezetői­hez. Ezt a fiatalasszony így idézi: — Negyvenezer forint anyagi támogatást kértünk a gyártól, miután szerettünk volna OTP-lakáshoz jutni. Igaz, a városi tanácsnál már öt esztendeje bent volt a la­káskérelmünk, de semmi jó­val nem biztattak. A gyár jogi osztályán kértünk felvi­lágosítást, ott viszont azt mondták, hogy nem nagy re­mény van arra, hogy meg­kapjuk a lakásépítéshez szükséges húsz százalé­kos támogatást. Kérelmünket mindenesetre beadtuk és né­hány hét múlva azt az öröm­teli választ kaptuk a gyár vezetőitől, hogy mégis egye­dül mi kaptuk meg a 'maxi­mális anyagi támogatást. Nem véletlenül született ez a döntés, mert aki ismeri a Komóczy házaspárt az Egri Dohánygyárban, mindenki szereti őket. Gondos, lelkiis­meretes munkájukért, meg az élenjáró társadalmi mun­kavállalásaikért. — Amikor megkaptuk a 45 ezer forintot, nagyon örül­tünk. Az állami támogatás­sal és a szociálpolitikai ked­vezménnyel együtt 23 ezer forintot kellett befizet­nünk saját erőnkből a takarékpénztárnak. így a Csebokszári lakótelepen, a Vallon utcában, az egyik ki- lencemeletes épület második emeletén kaptunk lakást. Az összkomfortos lakásban van egy nagy szoba és két kis- szoba. Eredetileg úgy volt, hogy tavaly novemberben átadják, de aztán mégsem így történt. A hőközpont ugyanis még nem készültei, ezért csak most márciusban lehet majd költözni. Komóczyék már tervezik, hogyan rendezik be az új lakást. — Egy komplett garnitú­ránk már van. Ez kerül a nagy szobába. Az egyik ki­sebb szoba a gyerekeké lesz, a másodikat pedig nappali­nak rendezzük be. Végre olyan otthonunk lesz, amely­re régóta vágyunk. Hálásak vagyunk a gyárnak, hogy negyvenötezer forinttal tá­mogatott bennünket, ame­lyet húsz év alatt kell visz- szafizetnünk kamatmentesen. Igaz, majd havonta nyolc­száz forintot kell postára tennünk, de ez mégsem sok, mert a lakás, amelybe beköl­tözünk, a miénk lesz... (m. k.) Tűzrendészet Az 1973-as év egészét néz­ve elmondhatjuk: vállala­tunk tűzrendészeti hálózata megfelelően dolgozott, a tűz­rendészeti bizottság elvi és gyakorlati irányítása alatt. Megerősítettük az üzemré­szek tűzrendészeti felelősei­nek sorait, munkájuk elvég­zéséhez elméleti és gyakor­lati oktatásban részesültek, s a tanultakról beszámolók so­rán adtak számot. Szorgalmasan gyakoroltak társadalmi tűzoltóink is, és ha az év első felében meg­rendezett járási versenyen még nem is értek el helye­zést, az október 18-án, Eger­ben lebonyolított ipari szin­tű — tűzoltóversenyen a képzeletbeli dobogó II. foká­ra állhatták. ELKÉSZÜLT A TŰZRENDÉSZETI MAKETT Jelentős erőfeszítéseket tett a vállalat gazdasági ve­zetése is azért, hogy a min­dig fenyegető tűzveszélyt mi­nél nagyobb biztonsággal tudjuk elhárítani. Sok lenne itt felsorolni minden ilyes­féle intézkedést, ezért csak a legjelentősebbeket emelem ki: — 1973. év során 1030 ré­gi és mintegy 30 új dolgozó részesült tűzrendészeti okta­tásban, amihez már. felhasz­náltuk az év közben beszer­zett különféle szemléltető eszközöket is. Hatásos segít­séget fog jelenteni mind az új, mind a régi dolgozók ok­tatásában az a makett, amit brigádvállalásként az Egri Dohánygyárról készített el az Irinyi János szocialista bri­gád. Az 1500x2500 cm mé­retű terepasztal l:50-es mé­retű kicsinyítésben ábrázolja a vállalat egész területét a rajta levő épületekkel, terep­alakulatokkal stb. — A készáruraktár helyi­ségeit elválasztó ajtókat olajfékes záróberendezéssel láttuk el, hogy az esetleges tüzet elszigetelhessük. Az igen tűzveszélye« göngyszerraktárat a tűzren­dészeti követelményeknek megfelelően átépítettük, a szeszraktárat a faszerkeze­tű raktárépületből az új rak­tárépületbe telepítettük át és új nyílttéri üzemanyag-táro­lót építünk. Üj, nagy teljesítményű poroltó készüléket szereztünk be. A tűzrendészeti propagan­da céljára korszerű oktató­táblákat vásároltunk. Minderre — és az itt fel nem soroltakra — összessé­gében mintegy 45 000 forin­tot fordítottunk. TERVEINK Bármennyit valósítottunk is meg terveinkből 1973. év­ben, bőven maradt tenniva­ló 1974. évre és az ezt kö­vető évekre is. Az 1974-es feladatok kö­zül, mint legjelentősebbet és egyik legsürgetőbbet emelem ki a nyersanyagraktár két — faszerkezetű — lépcsőházá­nak vasbeton szerkezetűvé történő átépítését. Bár a nyersanyagraktár fa födém- szerkezete még mindig jelen­tős elővigyázatosságot és éberséget követel meg, a lép­csők átépítése is már jelen­tős előrelépés lesz. Tervezzük az 52 mm-es át­mérőjű tűzcsapoknak 75 mm- esre történő átszerelését azért, hogy szükség esetén azokra az állami tűzoltóság is rá tudjon csatlakozni. A dohányiparon belül egy­re több vállalatnál alakult már női tűzoltóraj, s ezek szép eredményeket érnek el a helyi és iparági országos versenyeken egyaránt. Ügy gondoljuk, hogy itt az ideje annak, hogy az Egri Dohány­gyárban is meginduljon egy ilyen női önkéntes tűzoltó - raj szervezése. Ebben a mun­kában nagymértékben szá­mítunk a KlSZ-szervezetek- re és a szocialista brigádja­inkra. Dr. Szalóczi György Szocialista Síri«ádértckezlciek tanulsága Az elmúlt héten véget ér­tek az Egri Dohánygyárban a szocialista brigádok éves kiértékelő gyűlései. Anélkül, hogy hosszadal­masak akarnánk lenni, bi­zonyos mérleg máris meg­vonható. a) Szocialista brigádjaink nagyot léptek előre a terme­„A minőség forradalma” a filtergyártáson A BESZÉLGETÉS az osz­tályirodán kezdődött. — Mik a DH-doboz ta­pasztalatai ? Kocsis József művezető az asztal túlsó oldalán. r— Érdekesek — mondja, majd hozzáteszi: — Semmi kétség, bevált. Sajátos lé­pés az önellenőrzés felé. Mert a DH-dobozt a cigaretta- gyártás tölti meg a mi hibás filtereinkkel és küldi vissza hozzánk hetenként. 5—600 filter minden héten. Mond­hatnám, egyelőre ellenőriz­tetjük magunkat. Azért ez sem utolsó: az ember eljut odáig, hogy azt mondja a szomszéd műhelynek: „tes­sék bennünket megkritizál­ni”. — Az önellenőrzéssel még nem mertek kísérletezni? — Egyelőre gátjai vannak. Gyerünk ki a műhelybe. . A gyártógépnél lapos pa­pírdoboz, tele frissen gyár­tott filterrúddal. — Árvái Sándomé vagyok — mutatkozik be a gépkeze­lőnő. — Látja ezt a dobozt? Most figyelmesen megnézem a filtereket, ellenőrzőm. A rosszat kidobom. De csak ezen a végén látom a hibát! A másik vége a doboz fe­neke felé esik. Meddig tar­tana, ha mindet kihuzigál­nám! A FILTEREK másik végé­nek hibáját már csak a ci­garettagyártás látja — veszi át újra a szót Kocsis mű­vezető. — A hibák nagy része „csipeszelési” hiba. S persze a műszerezettség hiá­nya ... 1973-iban még nem sikerült beszerezni a folya­matos átmérőellenőrző, meg a tekercs-minőségellenőrző berendezést. — A cigarettagyártás he­lyettesíti a műszert... — Nem helyettesíti, csak segít. Mi még 1972-ben lét­rehoztuk a DH-akcicbizott- ságot 14 taggal: műszakve­zetők, főműszerészek, szocia­lista brigádvezetők, mozgal­mi bizalmiak, néhány ki­emelt szakmunkás. Ügy vá­logattuk össze, hogy képvi­selje a teljes keresztmet­szetet, biztosítsa a lehető legjobb információáramlást, osztályon belül és a kapcso­lódó területekről. A DH-ak- cióbizottságnak állandó in­formációval kell rendelkez­nie a folyamatok minőségé­ről, az alap- és segédanya­gok szerepéről, végül a gaz­daságos munkával összefüg­gő mutatókról. De értesül­ve kell lennie a felhasznál- ló, vagyis a cigarettagyár­tás jelzéseiről, az egységre eső költségek alakulásáról és az úgynevezett „termelé­kenységi mutatóról”, a lét­számgazdálkodás alakulása szempontjából. Nos, 1973- ban az információk alapján levontuk a következtetése­ket: rendkívül sok a garat­hiba, ezeknek oka a sza­bálytalan keresztmetszet, a durva, érdes burkolópapír, a durva szövésű, vastag sze­gélyezőszalag. Az egyenle­tes külkeresztmetszet bizto­sítása érdekében sikerült tenni valamit. A viszkóz­műszál viselkedése, rugal­massága lényegesen eltér a dohánytörzsétől. A forma- kamra-felújítás, az úgyne­vezett ragasztóéi kiképzése valamit segített. A garathi­bák mégsem csökkentek. — A burkolópapír ... — Változatlanul hintőpo- rozni kellett a garatot. Nem volt más hátra: ki kellett cserélni a burkolópapírt, a 40 gramos flórpostát. A 29 grammos cseh papír jobb­nak bizonyult, 100 milliós tétel igazolta: hintőpor nél­kül jóval kevesebb garathi­ba, biztonságos filterfelra­kás. Végül sikerült besze­rezni a TA—44 import len­szalagot is. — CSUPA IMPORT.., Nem lesz ez drága mulat­ság? — Kétségtelen: a költség- elemzés kimutatta, hogy a 72 mm-es viszkózfilter egy- mülióra eső költségei 1973 III. negyedévében 670 fo­rinttal emelkedtek. Nos, elég baj, hogy nincs szám­szerű értékelés az új intéz­kedések nyomán keletkezett megtakarításokról! Igen, megtakarításokról a selejt csökkentésében, a cigaretták minőségének javulásában és az alkatrészek kopásának csökkentésében, hiszen el­hagytuk a hintőport. De ha csak annyit veszünk te­kintetbe, hogy a cigaretta- gyártás 1 százalékos selejt- csökkentéséhez (ami reális) nem többel, mint 0,1 száza­lékkal járultunk hozzá, már­is sokszorosan megtérült a ráfordított költség és a kol­lektíva energiája. — Mennél hamarabb számszerűen ki kell mutat­ni! — Addig sem pihenhet­tünk a babérainkon. Bizto­sítani kellett az információ- áramlást a cigarettagyártás­ról, mert az ő véleményük nagyon érdekel. Először kí­sérőjegyre gondoltunk dobo­zonként, melyen valame­lyik cigarettagyártógép-ke- zelő értékeli a filtereket. El­lenőrző kérdések: átmérő­méret alatt vagy méret fö­lött, hosszúsági eltérés, ra­gasztási hiba, nem nyílott-e, magas papír, behúzódott, csi- peszeletlen, deformálódott, és így tovább. Igen ám, de na­pi 700 doboz viszkóz- és 300 doboz papírfilter mellett ez 1000 kísérőjegyet jelentene. Nem érnének rá cigarettát gyártani, csak írnának. Így jutottunk el a DH-doboz öt­letéhez. A DH-dobozba be­dobált selejtet mi értékel­jük, mihelyt visszakaptuk. Így jöttünk rá arra, hogy jelenleg 50—60 százalék a csipeszelési hiba. — NEM VAGYOK meg­elégedve magammal — mondja Árvainé. — Még ez a hiba is túlságosan sok. •Majd ha meglesznek a mű­szerek ... Meglesznek. Hanem a lé­nyeg már megvan: aki nincs megelégedve önmagával, an­nak jövője van. Csak annak van jövője. 8. A. léssel való szorosabb kapcso­lat terén. b) A DH lépcsőzetes be­vezetésével, konkrét vállalá­sokat tettek és az új minő­ségi tudat, a hatékonyabb minőségi munka mindinkább a munkaverseny, a szocialis­ta brigádmozgalom tartal­mává válik. c) A brigádélet még tar­talmasabb volt, mint előző évben. d) Brigádjaink teljesítet­ték vállalásaikat, sőt sok bri­gád olyant is teljesített, ami vállalásában még nem szere­pelt. e) Nagyon jól bevált és sok problémát tisztázott, hogy a gyár gazdasági és mozgalmi vezetői a zárógyű­léseken nemcsak részt vet­tek, hanem fehér asztal mel­let közvetlenül szót értettek a brigádok tagjaival. f) Van még probléma a brigádmozgalom területén is. Ennek megoldása a követke­ző év feladata. (Pl.: többlet- vállalások TMK-nál, DH-jel- leg kialakítása stb.) összefoglalva azt mond­hatjuk a gyár 34 szocialista brigádja, 5 szocialista üzem­része ismét egy kissé előbb­re lépett és e mozgalomban résztvevő 587 fő elégedetten nézhet vissza az 1973. évben végzett munkára. Most az a fontos, hogy a fejlődés ne álljon meg. 1974- ben, az új minőségi tudat kialakítása, elterjedése, élet- téválása, a DH lépcsőzetes bevezetése feladatainak tel­jesítése középpontjában szo­cialista brigádjaink, üzem­részeink álljanak. A filterrúdgyártási üzem­rész, az akcióbizottság mű­ködése, az ottani brigádok bekapcsolódása jó példa. Csak követni kell. Azt hi­szem akaratban, igyekezetben nem lesz hiány. 1974. év vé­gén ismét előre haladásról számolhatunk be. Az 1973. év után pedig már az anyagi- erkölcsi ösztönzés pontosítá­sa folyik. Brigádjaink letették az asztalra eredményeiket, reméljük ezek honorálása, elismerése sem marad el. Iványl IÜés SzB kg. biz. vez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom