Egri Dohánygyár, 1972 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
Az állóeszköz-gazdálkodás problémái A z állóeszközökkel való helyes gazdálkodás igen fontos szerepet töltött és »ölt be a gazdasági munkában. A vállalati eredményre, az egyéni és a kollektív érdekeltségre nagy hatással van, mert az állóeszköz-állomány naigysága, korszerűsége éskí- használtsági foka meghatározó a vállalat termelési volumene, összetétele a munkaerő-kihasználás és tawne- lékenysóg szempont] áflML Jelen cikk keretében csupán néhány — az állóeszköz-gazdálkodással kapcsolatos — probléma felvetésével és megvilágításával kívánok foglalkozni. Az utóbbi, kib. 10 esztendőben, az állóeszközök nyilvántartásában a bruttó és nettó érték, értékcsökkenés (amortizáció), a felújítás, fenntartás elszámolása kérdéseiben több változás történt. . Cél mindig az volt, hogy az állóeszközöknek nyilvántartási értékei mind tökéletesebben mutassák a műszaki értéket, az elhasználódást, végezetül ezzel is ösztönözve a vállalatok vezetőit a korszerűbb és hatékonyabb állóeszk őz-gazdálkodásra. Az 1968. évtől bevezetett, új gazdaságirányítási rendszer szabályozta, nagyobb hatáskört adott a vállalatoknak a feleslege^, vagyontárgyak hasznosításában. A hasznosítás pénzügyi szabályaiban jelentős változások történtek a rugalmasabb és az élethez való jobban alkalmazkodás jellemzik ezeket a rendelkezéseket. Az 1971. január 1-től a térítésmentes átadást, a költségvetési szervek és a vállalatok közötti forgalomra is kiterjesztette a rendelkezés. M egszűnt az a tiltó szabály is, mély 'szerint a felesleges állóeszközöket szövetkezetek részére állami vállalat vagy szerv térítés nélkül nem adhat át. A selejtezések elszámolásánál az a jelentős változás történt, hogy a vállalat az 1961. január 1. előtt beszerzett — nem ingatlan jellegű — állóeszközének selejtezésénél dönthet — saját hatáskörében —, hogy a nettó értéket eredménye, vagy az állóeszközök alapja terhére számolja-e el. Ez a módosítás először azt a célt szolgálta, hogy_ a vállalat a használaton (kívüli állóeszközeit hasznosítsa, másodszor meggyorsítani a _— technikai, műszaki fejlődéssel összhangban — a már elhasználódott (erkölcsileg), de még nem teljesen amortizálódott gépek selejtezését. Megállapíthatjuk, hogy mindkét cél teljesen összhangban van a IV. ötéves terv célkitűzéseivel. A nagyszabású rekonstrukciós beruházásokkal felszabaduló egyes gépek az ipar egyes területein még megfelelő hatékonysággal üzemeltethetők az alacsonyabb technikai színvonalon levő és sok kézi munkaerőt foglalkoztató, kisebb üzemékben (pl. textilipari kórtodógépek átvétele vállalatunk részére). A hasznosításnál ügyelni kell azonban arra, hogy a nagyon alacsony műszaki színvonalú és ócskavas jellegű gépet átadni nem szabad, azt selejtezni kell! Megszűnt az az 1968. előtti számviteli és nyilvántartási rendelkezés is, mely előírta, hogy a már teljesen leírt állóeszközöket újra kell értékelni, és amíg részt vesznék a termelésben, az értéíkcsök- kenést el kell utánuk számolni és be kell fizetni. Amikor az új gazdaságirányítási rendszert bevezettük, az állóeszközök bruttó és nettó értékét újra meghatároztuk. E meghatározások eltérőek voltaik. A bruttó értéket különböző indexek alkalmazásával, a nettó értéket pedig két módon az 1961. év előtt beszerzett állóeszközöket becsléssel , az 1961. utáni beszerzéseket az új amortizációs normák segítségével határoztuk meg. Az így elvégzett számításoknál előfordulhatták hibák, de megállapíthatjuk, hogy az újraértékelés ezért megközelítette az állóeszközök reális értekét. Az új rendelkezés kimondta, hogy 1968 után 0-ra leírt állóeszközöket újraértékelni nem kell, a számviteli nyilvántartásokból ki kell vezetni és ún. 100 forintos, eszmei értékben kell nyilvántartani. A O-ra leírt állóeszközök után amortizációt és eszközlekötési járulékot elszámolni és fizetni nem kell. A nyereség megosztásánál (fejlesztési és részesedési alap) az átlagos állóeszközállomány kiszámításánál fi" gyedembe venni nem szabad. Az állóeszköz-hasznosítás alakulását vállalatunknál az alábbiakban szemléltetem: 1971. év 1972. 1-III. né. ezer Ft Átadás 172 Selejtezés 2779 234 2340 Ossz. 2951 2574 A fentiekből (kitűnik, hogy a vállalatunknál az 1971. évben átadás és selejtezés útján hasznosított állóeszközök volumene a vállalat bruttó állóeszközeinek '1,6 százaléka volt, míg 1972. I—III. negyedéviben ez 1,3 százalékot tesz ki. Ha a hasznosítás forint összegét nézzük, annak volumene nem sokkal maradit él az 1971. évtől. A százalékos mutató csökkenését az állóeszközök átlagos állományának 1972. évi növekedésében kell keresnünk. A vállalat törekvése nem lehet más, mint megszabadulni a felesleges eszközeitől. Az 1971. évtől életbe lépett, térítésmentes átadási lehetőséget a hasznosítás területén feltétlen ki kell használni, mert ez a lehetőség is tovább növelte a vállalati 'önállóságot és a vállalat vezetésére bízta, hogy az állam által rájuk bízott, de feleslegessé váló eszközeit — a jó gazda gondosságával — térítés ellenében, vagy anélkül, hasznosíthassa. A korszerűsítési követélmények, a technikai színvonal állandó növekedése egyben megkövetelik a már elavult, amortizálódott állóeszközök selejtezését. AZ elavulás nem feltétlen tesik egybe az amortizálódással. Az amortizációs normák alapján meg tudjuk közelíteni az elvárható selejtezés mértékét is. Vállalatunknál a selejtezés mértéke nem mondható alacsonynak, bár állandóan szem előtt tartjuk a selejtezésre érett eszközök felszámolási lehetőségét — hiszen áz új irányítási rendszer bevezetése óta ezektől anyagi következmények nélkül megszabadulhatunk. A selejtezési tevékenységet 1971-ig nagymértékben befolyásolta az a pénzügyi rendelkezés, mely szerint az állóeszköz-selejtezés maradvány értékét az eredmény terhére kellett elszámolni. Fejlesztési alapot a hasznosítás bevétele és a vissznye- remányek arányában képezhettünk. Nyilvánvaló volt, hogy a vállalat vezetése egy gyengébb gazdasági év eredményeinek tudatában nem szívesen határozta el magát állóeszköz-selejtezési döntésre. Az eredményt negatívan befolyásoló selejtezés hatását a képezhető fejlesztési alap nem tudta ellensúlyozná, mert a dolgozók előtti beszámoláskor a részesedési alap nem megfelelő szintje sokkal nagyobb súllyal hatott. Az 1971. évtől életbe 'lépett intézkedés ezt a helyzetet megváltoztatta. A személyi érdekeltségen alapuló nyereség és R-alap centrikus szemlélet az előbbi rendelkezés hatása feltétlen a selejtezéseik, a fejlesztési alap képzés növekedésével számolni kell. A selejtezések, elemzését nem lehet teljesnek tekinteni, ha a O-ra leírt állóeszközök: állományát figyelembe' nem vesszük. Az állóeszköz-nyilvántartás előírásai 1969. évtől lehetővé teszik, hogy teljesen leírt állóeszközöket a vállalatok tovább üzemeltessék. Ez a rendelkezés azért született meg, mert az amortizációs norma csak nagyság- rendi elhasználódást fejez ki és a beruházásók korlátozott volta szükségszerűvé tette a termelést biztosító, ilyen berendezések további üzemeltetését is. V állalatunknál a 0-ra leírt állóeszközök állománya 1839 ezer forint, mely az összes állóesZköz-állomány 1 százaléka. Tekintettel arra, hogy ezt a teljesen leírt állományt egészében gépekés berendezések teszik, 1,8 százalékra emelkedik. Ez az arány vállalatunknál nem jelent különösebb veszélyt, a. gyors ütemű technikai fejlődésre. Mégis felvetődik a kérdés, milyen okok késztetik egyes vállalatokat arra, hogy korszerűtlen, alacsony technikai színvonalat ’képviselő állóeszközöket üzemeltessenek? Az előbbiek során ismertettem, hogy a teljesen leírt és 100 Ft eszmei értéken nyilvántartott állóeszközök után a vállalatok nem fizetnek eszközlekötési járulékot és amortizációt. Valóságban ez a pénzügyi szabályozás nem azt a célt kívánta szolgálni, hogy a vállalatok használt állóeszközöket üzemeltessenek, mert ez a műszaki fejlődéssel ellentétes, korszerűtlen, elavult technika megtartását eredményezi. Sokszor hallani olyan vállalati nézetekről is, hogy a teljesen leírt állóeszközök üzemeltetése „költségmegtakarítást”, így nyereségnövekedést eredményez. Ez a nézet csak részben igaz és hoz többleteredményt,. Az elavult gépek és berendezések fenntartási költsége és üzemeltetési szükséglete feltétlen meghaladja a normális igényeket és ez a többletköltség a vállalati nyeresér get csökkenti. A gyakorlat azt is igazolja, hogy a 0-ra leírt állóeszközök további üzemeltetése érdekében felmerülő fenntartási (költségek egész rövid idő alatt meghaladják, de legalább elérik egy új állóeszköz beszerzési értékét. Az elhasználódott gépek további üzemeltetésének magyarázatára azt lehet mondani, hogy a beruházási források korlátozottak, vagy egyáltalán nincsenek. Vállalatunknál a gépek és berendezések fenntartására fordított összegek alakulását az alábbiakban szemléltetem : 1971. év 1972.1-III. né. ezer forint Cig. előáll. 6062 7209 Filterrúd eá. 478 471 Szivar eá. 509 469 Ossz. 7049 8149 1971. év 1972. l—Ul. né. ezer forint Gépek és bér. átl. állománya: Cig. előáll. 96 314 9S219 Filterrúd e. 4 072 4 570 Szivar eá. 6 842 6 930 Ossz. 107 228 109 719 1000 Ft gép- és berendezésre jutó fenntartási költség: 1971. év 1972. l—Ul. né. forint Cig. előáll. 62,94 7 3,40 Fiterrúd e. 117,39 103,06 Szivar eá. 74.39 67,68 Ossz.: 65,74 74,27 Az előbbi számításokkal nem azt (kívánom bizonyítani, hogy vállalatunk gépparkja elhasználódott, elavult és a fenntartás költsége azért mutatja a fenti képet — de figyelmet érdemel a gépek és berendezésék állagának a dinamikus szinttartás betartása, fontosságának hangsúlyozása. Láthatjuk, hogy 1972. évben súlyponti üzemünk a ci- garettaelőál'lítás gépeinek fenntartási költsége, emelkedő tendenciát mutat, mely előbbi jelzésünk a dinamikus szinttartás betartásának jelentőségét igazolja. A z állóeszköz-gazdálkodás egyes problémáit összegezve meg kell állapítani, hogy az érvényben levő pénzügyi rendelkezések és az e vonatkozásban megnyilvánuló egyes vállalati magatartások nem szolgálják a termelés, a műszaki fejlődés céljait, végezetül a gazdaságosság javításának szükségleteit. Még átmenetileg se legyen előnyösebb egy korszerűtlen berendezést üzemeltetni, a technikai fejlesztés elhagyásával. A pénzügyi és közgazdasági szabályokat ebből a szemszögből kell felülvizsgálni, módosítani, hogy azok a műszaki és gazdaságossági követelményeknek egyformán megfeleljenek. Jászi Gusztáv főkönyvelő Dohánytermelők és felhasználók tanácskozása gyárunkban 1969-ben 35 ezer, 1971-ben viszont már csak 25 ezer ka- tasztrális holdon termeltek dohányt Magyarországon. Ráadásul a holdankénti termésátlag is évről évre csökken, szemben a cigaretta fogyasztók számának jelentős növekedésével. Ezért a Magyar Dohányipar csak jelentős importtal tudja a gyártási, a fogyasztási igényekhez szükséges dohánymennyiséget biztosítani. A cigaretta- gyártás gazdaságosságát azonban csak úgy lehet fokozni, ha elsősorban a hazai dohánytermesztés biztosítja — a dohány világpiaci ára egyre emelkedik — a szükséges mennyiséget a gyáraknak, így mindenképpen fokozni kell a dohánytermesztést Magyarországon. Mégpedig gépesítéssel, korszerűbb szerkezetek kialakításával, a termelőterületek növelésével. A múlt évben hozott kormányhatározat óta van némi fejlődés, 1972-ben már több területen termeltek dohányt Magyarországon, mint 71-ben. De ez még mindig nagyon kevés, további mennyiségi, illetve minőségi változásokra van szükség. Ennek érdekében hívta meg december 14- én az Egri Dohánygyár vezetősége a dohánytermesztéssel foglalkozó országos vállalatok, intézmények, szövetkezetek képviselőit, hogy közösen keressék a dohány- termesztés fellendítésének módját, eszközeit. A szakmai találkozón „A dohánytermesztés fejlesztésének koncepciói és a sikeres fejlesztés előfeltételei” címmel dr. Móger János, a Dohányipari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója. „A cigarettatermelés helyzete, a gyártmányfejlesztés és a dohánytermesztés összefüggései” címmel pedig Do- mán László az Egri Dohánygyár igazgatója tartott előadást. Ezután a dohánytermesztők tettek fel kérdéseket, illetve mondták el véleményüket a közös feladatokkal kapcsolatban. A vendégek ezt követően megtekintették a gyár termelését, majd a közös ebéd Után baráti beszélgetéssel ért véget az országos találkozó. A tanácskozásra januári lapszámunkban részletesebben is visszatérünk. r-=—rn—T—T ÜZEMI PILLANATKÉPEK Sok ezer cigarettát csomagolnak a modern automtagépek. Munkában a filtergyártó gép. Ügyes kezű asszonyok készítik a különféle szivart. Popescu Sevastian, román újságíró gyárunkba is ellátogatott, hogy lapjának beszámoljon a tapasztaltakról. (Foto: Kiss Béla.)
