Egri Dohánygyár, 1972 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
Molnár János Kiss Ferenc Becsüljük a vállalathoz hű dolgozókat A NOSZF 55. évfordulójára rendezett ünnepség keretében került sor a jubiláló törzsgárda tagok kitüntetésére és megünneplésére. Jubiláló dolgozóink közül néhányat felkerestem, hogy röviden bemutassam. őket lapunk olvasóinak. KELEMEN ANTALNÉ minőségi ellenőr. Pannika néni 30 éves dolgozója az Egri Dohánygyárnak. Az ünnepségen .miután átvette kitüntetését — aranygyűrűvel mellékelve —, boldog mosollyal jött visszafelé és ekkor a hátam mögött megjegyezték, hogy: — ,.harminc éves? — nem is látszik rajta”. Valóban. Lehet, hogy ezt a fiatalos külsőt az örökös vígke- délyűségével tudta megtartaná Pedig ha visszagondol az eltelt 30 évre, különösen a kezdeti időszakra 1942-re, amikor bekerült a gyáriba, nem is volt mindig örömteli az élete. Se munka, se cipó, sokszor még ennivaló sem és még jött a háború is... egy nagy sóhajtás után már vidáman folytatja, hogy erről már ne is beszéljünk. Azt azért még hozzáteszi, hogy azokban az ínséges időkben neon hagyták egyedül. Nagy volt az összetartás a 'gyári munkások között, azóta is tisztelettel, szeretettél gondol vissza azoikra az idős dolgozóikra, akiik őt, mint fiatal dolgozót segítették. Az eltelt negyedszázad alatt Pannika néni háromgyermekes családanya és többszörös boldog nagymama lett. Jó munkájáért sztahanovista és többszörös kiváló dolgozó-kitüntetést kapott. 1971-től a Munka Érdemrend arany fokozata jelvényt is magának mondhatja. Alapító tagja a Marija Curie szocialista brigádnak. HUSZTI FERENC főmérnök. A másik babérjelvényes dolgozónk. Huszti élvtárs 30 évvel ezelőtt, a középiskola elvégzése után a Debreceni Dohánygyárba, mint irodai alkalmazott kezdte el a munkát. Ahogy a beosztása növekedett, közben úgy végezte levelező úton a Dohányipari Technikumot, majd az Agrártudományi Egyetemet. 1970. februártól az Egri Dohánygyár főmérnöke. Arra a kérdésemre, hogy nem sajnálta-e otthagyni 28 év után Debrecent? azt válaszolta: „Nekem az országban két dohánygyár tetszett a legjobban, a pécsi és az egri. így szívesen jöttem, mert ez a gyár modernebb, fejlettebb technológiával dolgozik, mint a debreceni. Azonkívül Eger városa is nagyon tetszett és mint alföldi gyereket a hegyek is vonzottak” — mondja mosolyogva. Huszti elvtársiknál családi hagyomány a szakma szerété te. Két fia, apja nyomdokait követve a Debreceni Dohánygyárban. dolgozik. Nemcsak munkássága, mozgalmi él'tete is a múltra néz vissza. 1945-től a Szakszervezetnek, 1951-től a pártnak tagja. Mindkettőben vezetőségi tisztséget töltött be. Munkájáért többször részesült vállalati és élelmiszeripari kitüntetésiben. Azok a műszaki dolgozóik, akik munkájuk során összeköttetésben állnak vele, elmondották, hogy Eeiri bácsihoz bármilyen problémával lehet menni, mindig tud tanácsot adná. Nagy gyakorlattal és élet- tapasztalattal rendelkezik. Egyszerűen, közvetlenül lehet véle tárgyalni.” Ezt bizonyítja az is, hogy két év után munkatársai Feri bácsinak szólítják. IVANYI ILLÉS közg. osztályvezető. A számok embere. Beosztottjaitól tudom, hogy Iványi elv társ már papír nélkül is maga előtt látja a vállalat ö&szes tervadatait és azok összefüggésért. Ezt a több mint húszéves gyakorlat és a szakma szeretete teszi. Megkérem, hogy beszéljen röviden a 25 éves munkásságáról. A Kiskunfélegyházi Dohánybeváltótól saját kérelmemre helyezték át 1947-ben az Egri Dohánygyárhoz. Családommal együtt megszerettük Egert, a gyár második családommá vált. Voltam anyag- és áruforgalmi osztályvezető, 1951-től máig pedig tervgazdász. Szkárosi Gyula bácsitól vettem át a rrmmkaversenyt, amikor nyugdíjba ment. Láttam és részt vettem a gyár lenyűgöző műszaki-szociális fejlesztésében, a szocialista brigádmozgaloim megalapozásában és kivirágozta- .tásáiban.. Megismerhettem az alkotás örömét. Boldog lennék, ha egészségem és a kollektíva bizalma lehetővé tenné, hogy az 1976—80. évre megálmodott gyárfejlesztésben is részt vegyek. UJJ JÓZSEFNÉ anyagkiadó. Erzsiké néni már 20 éve rójja a raktár kövezetét. Azt, hogy az eltelt idő alatt hány fcrn-t tett meg az anyagkiadások során, .nehéz lenne összeszámolni, ö valóban elmondhatja, hogy a munkahely a második otthona, mert az egész Ujj család itt dolgozik. Elsőiként férje, Jóska bácsi jött a gyárba dolgozni, 27 évvel ezelőtt. Erzsiké néni a Komarov f~ szocialista brigád megalakulása óta tagja a brigádnak. Ebben az éviben kiválódolgo- zó-kitüntetésiben részesült. Muri-táját szereti. „Csak . aiz a baj, hogy a raktárban hideg van” — mondja mosolyogva, ment tudja, hogy fűteni nem lehet a tárolt anyagok miatt. KISS FERENC az ötszörös szocialista üzemrész vezetője. Húsz élvvel ezelőtt az érettségi megszerzése után nem úgy indult el a Dohánygyár felé, hogy itt fogja az álmait megvalósítani, de az idő és a kedves tanítómesterek úgy megszerettették vele a szakmát, hogy csak fájó szívvel tudna megválni a neki mindent jelentő szivarrészlegtől. Az irodája barátságosan otthonos és a falakat díszítő hazai és külföldi szivarcímikék is szakmaszeretetét tükrözik. Többszörösen a vállalat, 69-ben az élelmiszeripar kiváló dolgozója. Vállalatszer- te igazságos, jó vezetőnek tartják. Osztályának dolgozói tanúsítják, hogy mindig segítőkész, a hozzátartozó három szocialista brigádot patronálja és sokat tett azért, hogy az üzemrész öt éven keresztül elnyerte a szocialista címet. FIKLÖCZKI JÓZSEFNÉ adagoló: Beszélgetésünkkor kértem, emlékezzen vissza az eltelt húsz évre. Nem volt nehéz a visszaemlékezés, mert ahogyan ő mondja: az egész élete a gyárhoz kötődik. Ide hordta négy gyermekét óvodába. Férje gyárunk 25 éves dolgozója és jelenleg két gyermeke is itt dolgozik. El sem tudja mondani, hogy mennyit köszönhet a dohánygyárnak. Sokszor betegeskedett és a négy gyermek is bizony anyagi gondot jelentett. Betegségi és szociális segéllyel igyekezett a gyár segíteni gondjaikon. Ahogyan hallgatom élete történetét, próbáltam elképzelni elbeszélése alapján azt a 36 kg-os vézna asszonykát, aki maga után húzza pici gyermekeit, de helyette egy fürgén mozgó életerős asz- szonyt láttam, amint a kocsit tolja a félgyártmányon. Várja-e már a nyugdíjazását? — kérdem tőle. „Oh! Arról még ne is 'beszéljünk. Nem is tudom, hogy tudnám túlélni, ha most azt mondanák, hogy elmehetek Kazla. Nincs rám szükség”. VARHEGYI LASZLÓNÉ szivarkészítő: A vállalat kiváló brigádjának egyik alapító tagja. 14 éves volt, amikor édesanyja példáját követve, ő is a dohánygyárba jött dolgozná. Kérdéseimre szerényen, csendesen válaszol. Keze annál gyorsabban, magabiztosan mozog. Teljesítménye állandóan ICO százalék fölött van. A Miniszteri dicsérő oklevél, amit 1970-ben kapottá jó munka jutalma Ha végiggondol az elmúlt 15 éven, úgy érzi, hogy a vállalattól akkor kapott a legtöbbet, amikor lehetővé tette számára, hogy szakmát szerezhessen. Teremvezetője mondta el, hogy Várhegyiné a szakmunkásképző tanfolyam legjobb tanulója. Tudását megosztja társaival, mindenkinek szívesen segít. MOLNÁR JÄNOS: Vállalatunk rangidős fűtője. 15 éve szolgáltatja a kellemes meleget és a termelés során nélkülözhetetlen gőzt. Jancsi, 15 év távlatából mi - re emlékszik vissza szívesen? „Arra a 11 évvel ezelőtti napra, amikor a koszos, füstös régi 'kazánháziból —amelyik a pincében volt —, feljöttök ide az újba, amelyik tágas, világos és egészséges. Ennék a teljesítménye is 50-szer nagyobb a réginél Szakmámat is itt szereztem, a gyár költségén tanultam. Kősaönetemet munkámmal Igyekszem kifejezni.” Szerencsiére sokfkai több a bemutatásira érdemes dolgozók száma, semhogy őket lapunk korlátozott terjedelmében bemutathatnánk. Az eltöltött idő azonban — 19— 20—30 év — a gyár jó hírnevét öregbíti és a munkásévek nem múlnak el nyomtalanul, mert ha munkájuk beleolvad is a nagy kollektíva munkájába, mégis mindig példaképül áll a helyükbe lépő muntoásnemzedék előtt A vállalat vezetősége és összes dolgozója nevében valamennyi jubiláló dolgozónak ezúton is kívánunk munkájukban további sikereket, jó erőt és egészséget! Bessenyei Sándorné Iványi Illés Ujj Józsefné Fikloczki Istvánná
