Egri Dohánygyár, 1972 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
AZ EGRI DOHÁNYGYÁR LAPJA I. évfolyam, 10. szám ARA: 1,— FORINT 1972. október hó Eli elmúlt hónapban a legjobb termelési eredményt érték élj Fodor Antalné, Árvái Sándorné és Molnár András — az egyes filterrúdgyártó gép személyzete. Az 5-ös Niepmann-gép keielői: Fodor István, Hartman lotvánné és Bata Miklósné. A szivarcsomagolási osztály legjobbjai: Csehovics Lász- lóné, Gotth Istvánná, Budavári Miklósné és Deák Sándorné. (Kép és szöveg: Szigeti Z.) Filtergyártáson az elmúlt hónapban az egyes filterrúdgyártó gép érte el a legjobb termelési eredményt. A gépen Árvái Sándorné, Fodor Antalné és Molnár András műszerész dolgozik. Árvái Sándorné hét éve dolgozik a gyárban. Nagyon szereti munkáját. Az elmúlt években több dolgozót tanított be a filtergyártó gép kezelésére. Tanítványai szintén jól megállják helyüket a munkában. Fodor Antalné nemrég dolgozik a gyárban, de már alaposan kitanulta a munkakörét. Molnár András az egyes gyártógép műszerésze szintén hét éve dolgozik gyárunkban. Lakatosként kezdett, majd a filtergyártás megindításával került a filtergyártási osztályra. Jelenleg az új kartológépek üzembe helyezésében vesz részt. A cigarettacsomagoláson az 5-ös Niepmann gép személyzete érte el a legjobb eredményt az elmúlt hónapban.< A gép személyzete Bodnárt Ferencné, Hartman István-? né, Bata Miklósné, Varga $ Miklósné és Fodor István,: akik a normájukat 120 szá-$ zalékra teljesítették. A szivargyártási osztályon? a dobozkészítők igen szép? eredményt értek el az elmúlta hónapban. Céljuk a minősé-? gi munka, hogy a fogyasztók? ízléses csomagolásban kap-$ ják gyártmányainkat kézhez; A dobozkészítők közül a legjobb eredményt Deák Sándorné, Csehovics Lászlóné,5 Gott Istvánná a „Telekig Blanka” szocialista brigád? tagjai, akik 20 éve dolgoznak? a gyárban. A vállalt 101,5? százalékos teljesítménnyel? szemben átlagosan 102,5 szá-S zalékos norma túlteljesítéssel > dolgoztak. Az osztály bár-> melyik munkakörét el tudják? látni, és minden szivarfajtá-? ban a legjobb minőségi munkát produkálják. Bemufatfyk a Táncsics Mihály szocialista brigádot Dobai Ferenc, a brigádvezető csendes, megfontolt, komoly ember. Lassanként „Feri bácsi”, mint néhányan a fiatalok közül már így nevezik. A csendes szerény külső egy sokoldalú embert és nagytudású szakembert takar. Hétszer kapott Kiváló dolgozó kitüntetést, de két alkalommal az újítási versenyben elért jó eredményéért is kitüntették, ezenkívül tulajdonosa még a Kiváló újító kitüntetés bronz fokozatának. Második családja, a brigád csupa férfi (tizenegyen vannak) a „nehéz emberek” szakmunkások sorából. Karbantartók, munkahelyük a TMK- műhely. Munkában nem ismernek tréfát. Büszkék arra, hogy a bizony újnak nem mondható szivargépek, amelyek karbantartását végzik, 103,4 százalék teljesítményre voltak képesek, munkájuk nyomán 1971-ben. A műszaki fejlesztés során a bábgépekhez burokadagoló berendezést, majd bábpréselő aggregátorokat készítettek. Az alkotó munka sem idegen tőlük, de a tanulás sem. Ketten elvégezték a Marxizmus —Leninizmus Esti Egyetemét, egyikük gépipari technikumba jár, a többiek a pártós KISZ-oktatásban vesznek részt. Több fiatal KISZ- es van a brigádban 1965- ben alakultak, azóta a brigád (összetétele változott. Több fiatal, új tagot fogadtak be, részben más vállalattól. Szó szerint befogadták őket, mert az idősebbek jó szívvel oktatták, tanították az újoncokat, munkára és közösségi szellemre. Ma már ők is ismerik a munkaterületet, a munka csinját-binját. A brigád rendszeresen vállal társadalmi munkát, közülük egy fő munkásőr, egy önkéntes gyári tűzoltó. Csak jót lehet elmondani róluk? Nem, természetesen még van mit javítani működésükön. De ez nem a bemutatáshoz való. Ök is tudják, érzik, hogy mi a gyengébb oldaluk, hol lehet, mit kell jobban csinálni. Fejlődnek is mint emberek, mint szakmunkások, mint szocialista brigádtagok egyaránt. Az eddigi munkájuk is elismerésre került. 1966-ban nyerték el a Szocialista brigád címet és az oklevelet, azóta minden évben kiérdemelték a címet. 1971-ben már elnyerték az ezüst brigádérmet. A brigádtagok is kiérdemelték vállalásaik telA Táncsics Mihály szocialista brigád. (Foto: Szigeti Zoltán) Ezek az emberek — biztosak vagyunk benne — hallatnak még magukról. Talán nem hangos szóval; a munkájuk beszél majd helyettük, s akkor készséggel szólunk, írunk újra róluk. Addig is sok sikert kívánunk nekik! jesítésével az időarányosan adható egyéni brigádtag-ki- tüntetést. Egyik brigádtag már az arany fokozatú brigádérem tulajdonosa. Külön jutalmat is kapott jó munkájáért a brigád 1971-ben, a szocialista brigádvezetők ankétja alkalmával, — háromezer forintot. A brigádon belül a szocialista együttélés,, együttérzés igen jó. Éppen az eddigiek összefoglalásaként bizakodással mondhatjuk el. nem utoljára írunk róluk. „Kapunyitás“ idején Szeptember a „kapunyitások” ideje. Nemcsak az iskolákban, az óvodában is szeptemberben kezdődik a foglalkozási év. A bölcsődét elhagyó kicsi óvodások előtt másodszor nyílik meg az ismeretlen világ. Tizennégy csöppség lépte át szorongó szívvel az óvoda küszöbét. Az óvónénik szélesre tárt ajtókkal, szeretettel becézgetve várták őket. Pici kezükben egy szál szegfűt szorongattak, melyet az ismeretlen óvónéninek hoztak. Másik kezükkel görcsösen kapaszkodtak a már jól ismert és megszeretett da- dusba. Az óvónénik bevezették őket a leendő kis otthonukba, ismerkedtek az új pajtásokkal és főleg az ismeretlen játékokkal. De kicsi szívüket nem lehetett tovább fájdítani, mert már többüknek a szájacskája lefelé görbült, így az első nap az óvodában egy óra hosszáig tartott. Visszatipegtek a megszokott helyükre a régi játékok közé, ahol hamar elfelejtették azt a nehéz egy órát. Kicsi eszükkel még nem foghatták fel, hogy ez az utolsó nap, amit a bölcsőde falai között töltenek, hogy az a szép kis csomag, amit hazafelé kaptak, búcsúcsomag volt. A szeretetnek, a kedvességnek az utolsó megnyilvánulása az, amit magukkal visznek. Az óvodai életből már egy hónap eltelt. Azóta már önfeledten. vidáman játszanak az óvónénikkel. Hiszen figyelmességgel, szeretettel, minden akadályt le lehet győzni. Bárcsak az élet folyamán minden közösségbe való beilleszkedésük ilyen gondtalan lenne. Kívánom annak a tizennégy kis óvódásnak és a hozzájuk hasonló több ezernek, hogy az élet sok-sok kapujánál, amik még ezután fognak előttük kitárulni, mindenütt ilyen szerető kezek várják és karolják fel őket. Bessenyei Sándorné Búcsú a bölcsődétől. (Foto: Pók Pál)
