Egri Dohánygyár, 1972 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
I. évfolyam, 7. szám AZ EGRI DOHÁNYGYÁR LAPJA ARA: 1,— FORINT 1972. július hó 0 mérleg szerepe a vállalati irányításban A vállalati mérleg; számviteli információk alapján készül, annak jelentős részét képezik. Ha a szakirodalomban keressük a mérleg megfogalmazását, akkor azt találjuk, hogy „a könyvelési mérleg olyan kétoldalú kimutatás, amely egy adott időpontra vonatkoztatva főbb csoportokban és csak pénzértékben tünteti fel a vállalat eszközeit és forrásait.”. A mérlegek jelentősége független nemcsak a gazdaságok irányítási rendszerétől, hanem magától a társadalmi rendszertől is. Döntő célja kell, hogy legyen mindig a valóság megismerése, az, hogy pl. milyen vagyonnal rendelkezik a vállalat és ezzel egyidőben milyen eredményt ért el? Ezekre a kérdésekre adott válaszok megismerése a tulajdonosnak a legnagyobb érdeke — függetlenül attól, hogy népi tulajdonról van-e szó vagy sem. A tőkés társadalomban a könyvviteli mérleg mellett éppen ezért „készítették” az ún. adómérleget, mert a kapitalista tulajdonos érdeke alapvetően nem volt azonos a társadaloméval. A mérleg korábban csak az ún. „beavatottak” számára adott megfelelő információt. Megállapítható, — kis túlzással —, hogy egyes vállalati vezetők bizonyos fokig ellenszenvvel viseltettek a számvitel iránt, amelyet valami „titokzatos” tanoknak tekintettek. \ oltak olyanok is, akik meglehetősen lebecsülték ezt az állítólagos „tudományt”, melynek adatai számunkra mindig túlzottan egyszerűnek és homályosnak is tűntek. Az igazság kedvéért — célszerű ezt is megjegyezni — némi szerepük volt a partnerek ilyen magatartása miatt befelé forduló számviteli dolgozóknak is. K orunk egyik jellegzetessége, hogy megjavult az emberek közötti információs lehetőség, de gyakran találkozunk közlési problémákkal, amikor- megpróbáljuk gondolatainkat egymással kicserélni. Egyszerű felvenni a telefont és a távolabb levő személlyel beszélni, de sokszor nehéz informálni még azt is, aki velünk egy szobában van. Meg kell azonban jegyezni, hogy nem mindig az „informáló” hibája, ha valami összeállítást, kimutatást nem értenek meg. Ez a megállapítás vonatkozik és átvitt értelemben jellemző volt a számvitel területére is. Világosan kell mindenkinek látni, hogy a számvitel egy komplex közösség — a társadalom — elemévé válik, nem maradhat meg korábbi elszigeteltségében. Ennek feloldása az elmúlt években megindult, de további erőteljes lépések szükségesek. Egyaránt vonatkozik ez a megállapítás a számviteli információt készítő és az azt felhasználó szakemberekre. A könyvviteli mérleg, a számvitel egyik szerves része nem öncél, hanem a célhoz vezető eszköz. A vállalatvezetésnek a korszerű gazdálkodás kezdetén legfontosabb irányító eszköze az éves mérleg volt. Ez időközben megváltozott és helyébe kifinomított számítási módszerek léptek, amelyek a döntés meghozatalához kellő időben adtak információt. A hagyományos mérleg jelentősége csökkent, mert a jövőbeli fejlődésnek igen-kevés információját tartalmazta. Az elméleti és gyakorlati elképzeléseik alapján az ún. „jövőre mutató” mérlegről beszélünk. A vezetői döntésekhez a mérlegnek nemcsak a múlt időszak analizá- lási célját kell szolgálnia, hanem a „jövő szemlélete” gyakorlati alkalmazásához is segítséget kell nyújtania. Lényeges kérdés, hogy a vállalati számviteli információs rendszerben optimális legyen az arány a belső és külső célokat szolgáló adatok között. Fontos ez annál is inkább, mert éppen a szabályozó rendszer egységessége miatt, a vállalatoknál mások lehetnek a súlypontok. Nem szabad megelégedni a felülről jövő, elrendelt számviteli adatszolgáltatásokkal, hanem keresni kell azokat a tényezőket, módszereket, amelyek elemzése segíti a vállalatok vezetőségét a külső körülményekhez való rugalmas alkalmazkodáshoz. De nemcsak ez a kívánatos feltétel, mert nemcsak arányok betartásáról van szó, hanem arról, hogy az információkból a következtetések társadalmi és vállalati vonatkozásban levonhatók legyenek. A mérlegek egy meghatározott időpontra vonatkozólag rögzítik a vállalat helyzetét. Az évközi mérleg jobbára információs célzatú, az év végi mérleg az adóhatósággal való elszámolás külső és belső következtetések levonásainak alapja. A mérlegeknek olyan adatösszeállításnak kell lenni, mely a vezetés részére a gazdálkodás komplex folyamatának megértéséhez szükséges adatokat összehangolja. Feleletet kell adnia három kérdésre, amelyeket a számviteli előképzettség nélküli szakemberek is fel kell, hogy tegyenek maguknak : 1. A beszámolási időszakban milyen összegű volt a befektetés, vagyis milyen hatása volt a beinvesztálásnak? 2. Az időszak gazdálkodása során mekkora lett az eredmény, és mi történt a nyereséggel? 3. Milyenek legyenek azok az alapvető adatok, amelyből — a vállalat fejlődése könnyen megállapítható és figyelemmel kísérhető legyen; — a gyenge pontok gyorsan észlelhetők és kijavítására az intézkedések idejében kiadhatók legyenek; — ,a vállalat a kitűzött cél elérése felé haladjon. Az előbb elmondottak azokra a problémákra keresnek választ, hogy a vállalatnak csak addig szabad visszafelé tekinteni, ameny- nyiben az lehetőséget nyújt a jövőbeni magatartás kialakítására. Általában nem az előző napi időjárásjelentés alapján szoktunk másnap kirándulni menni! A mérleg- és eredménykimutatás üres nyomtatvány marad, ha nem vetjük részletes elemzés alá. A gazdaságirányítás új rendszerében kiemelkedő szerepe van a vállalatok nyereségének. A nyereségalakulás csak akkor alkalmas a vállalati munka megítélésére — minden kritika nélkül —, ha az ténylegesen tükrözi a vállalati erőfeszítéseket és a társadalom értékítéletét is bírja. Amíg nem felel meg ezeknek a követelményeknek, addig kell elemezni, analizálni, amíg a befékte- tések, a vállalati eredményre ható belső és külső tényezők a minősítéshez objektív alapot nem szolgáltatnak. A mérleget tehát csak a hozzáfűzött kommentár teszi és teheti a vezetés korszerű eszközévé. A vállalatok vezetése részére szükséges, hogy az ösz- szes külső és belső fejleményekről folyamatosain informálva legyen azért, hogy időben és megfelelően alkalmazkodni tudjon a környezet diktálta változásokhoz. Ezért ésszerű az olyan rendszer megteremtése, amely a vállalati irányítás számára a legfontosabb nagyságrendeket összefoglalja és ezeket a vállalatvezetés vagy a részterületek irányítása részére továbbadja. E z a módszer a mutatószámítás. Ez alatt azoic a mennyiségi és érték- nagyságrendek értendők, amelyek jelentős tényekről adnak koncentrált információt. A vállalatvezetés részére legfontosabb mutatók többnyire viszonyszámok. Régi szabály azonban, hogy a megbízható program kiindulási alapja a helyesen felállított diagnózis. Ennek legfontosabb vállalati eszköze a számvitel, többek között _a könyvelés, a költségszámítások, a mérleg és a kialakított’ mutatószám-rendszer. Tudjuk, hogy azt tartják jó orvosnak, aki jó diagnoszta, mert a felismerés teszi lehetővé a hatásos gyógymód alkalmazását. Hasonló a helyzet a számvitel terén is. Á mutatószámok igen jó segédeszközök a vállalat egészének és egyes területeinek megítélésére. Ezek a mutatószámok a rentabilitástól az egyes üzemrészek teljesítményének és költségeinek mutatószámáig terjednek. A mérlegelemzésnek tükröznie kell, hogy a vállalat milyen terhekkel kezdi meg a következő időszakot, évet Vannak azonban olyan események, amelyeket a mérleg nem tartalmaz. A könyvvitel ugyanis a gazdasági és jogi esemenyek meghatározott hányadét rögzíti. így pl.: a készletek növekedését, forgalmát általában csak akkor könyvelik, ha az áru a vállalathoz beérkezett, vagy a vállalatot elhagyja. A beérkezéseket, szállításokat szerződések előzik meg, amelyek jogilag érvényesek, mivel az egyik felet szállításra, a másikat fizetésre kötelezik. A szerződéseknek gazdasági érvényük is van, miután az eladók és a vevők utasításokat adnak a termelésre, illetve gondoskodnak arról, hogy a szükséges fizetési eszközök rendelkezésre álljanak. Ezek a tények azonban sem a könyvelésben, sem a mérlegben nem jutnak kifejezésre. Mivel a mérleg egy hosz- szabb időszakot ölel fel, szükségessé válik az operatív irányítást segítő, differenciált adatgyűjtés is. A vállalati helyzet megítélése és a konzekvenciák levonásánál legmegfelelőbb példa a vagyoni helyzettel kapcsolatos tényezők elemzése. G azdálkodásunk egyik fő problémája a befektetések, a lekötött eszközök nem kielégítő hatékonysága. A vállalati vagyonváltozás kérdése ezért a gazdasági irányítási munka egyik kiemelt tényezője. A szocialista vállalatokat alapításkor az állam látja el a működéshez szükséges eszközökkel, forrásokkal. A vezetés alapvető feladata ezért ezek megőrzése, folyamatos gyarapítása. A gazdaságirányítási rendszer reformja kapcsán az állam az elszámoltatás lehetőségének megteremtése céljából rögzítette a vállalatok ún. induló vagyonát. Ez tartalmilag a következőkből áll: — állóeszközök alapja, — forgóalap, —• fejlesztési alap (beruházások alapja), — jóléti állóeszközök és készletek alapja. A reform indulásakor megállapított értékek a gazdasági események következtében természetesen módosulhatnak. A változások egyrészt a vállalat elhatározásának, másrészt az állami intézkedések következménye. Az induló vagyonban belkövetkezett változásokat a gazdálkodás minősítésének lehetősége érdekében célszerű elemezni, figyelemmel kísérni. Az ezekből levonható következtetések igen hasznosak a jövőt befolyásoló elhatározások kereteinek megállapításánál. Jászt Gusztáv főkönyvelő Munkában... Csáki István a kocsányvágó gépet javítja (Foto: Szigeti Z.) Felhívás Fiatal Szakmunkások! Fiatal Betanított Munkások! Az Egri Dohánygyár KISZ- szervezete meghirdeti a „Szakma Ifjú Mestere” mozgalmat. Minden 28 éven aluli ifjúmunkás részt vehet a versenyben. A verseny három részre tagozódik: KIVÁLÓ ifjúmunkás címért folyó versenyben a szakképesítéssel nem rendelkező, betanított segédmunkás fiatalok indulhatnak. KIVÁLÓ IFJÚ SZAKMUNKÁS címért folyó versenyben a szakképesítéssel rendelkező fiatalok versenyezhetnek. SZAKMA IFJÚ MESTERE cím elnyeréséért a több éves gyakorlattal rendelkező fiatal szakmunkások nevezhetnek be. Az elnyert cím alapul szolgál a nagyobb anyagi, erkölcsi elismeréshez. Az indulóknak teljesíteniük kell az alábbi követelményeket : A) Legyen általános tájékozottsága a dohányfeldolgozás technológiai menetéről. Szakmai szempontból ismerje közvetlen munkahelyi környezetét, az ott megtalálható gépekre vonatkozó munkavédelmi előírásokat. — Szakmával rendelkező fiataloknak szakismereti kérdésekből, az előbb említett általános tudnivalókkal együtt értékelő bizottság előtt kell tájékozottságukat bizonyítani. — Szakmával nem rendelkező fiataloknak szintén is- meraiük keli az általános tudnivalókat, s erről az értékelő bizottság előtt kell beszámolniuk. Az értékelési időszak alatt minden, a szakképzettség növelését vagy megszerzését elősegítő tanulmányok folytatása értékelésre kerül. B) A politikai ismerétek gyarapításának érdekében a versenyzők képzettségüknek megfelelő szinten vegyenek részt a politikai oktatási formák (párt-, szakszervezet, KISZ) valamelyikén, s ott eredményesen szerepeljenek. Akik valamilyen okból nem tudnak szervezett politikai képzésben részt venni, azok az értékelő bizottság előtt kell, hogy az aktuális politikai kérdésekkel összefüggő ismereteikről számot adjanak. Törekedjenek a termelő munkában a pontos, legcélravezetőbb megoldások alkalmazására, munkaidejüknek ésszerű beosztására, teljes kihasználására, a lehető legjobb minőségű munka végzésére. Mindhárom követelmény együttes teljesítése esetén a „kiváló”, illetve „ifjú mester” címet csak az nyerheti el, akinek a versenyidőszakban kifogástalan volt a munkafegyelme, példamutató az emberi magatartása és a közösségi tevékenysége. A versenyidőszak 1972. szeptember 1-től, 1973. március 1-ig tart. Ezen idősziak alatt kéthavonta az üzemegység vezetője, a KISZ- és az FMKT-meg- bízott értékeli, ki hogyan tesz eleget a követélmények-- nek. A versenyre különösen a gépmunkás, műszerész, lakatos, villanyszerelő fiatalok jelentkezését várjuk. Jelentkezni az üzemrész KISZ-titkáránál lehet. A versenyről- részletes felvilágosítást nyújt *z FMKT vezetősége. Szanyi Nagy Mihály KISZ-titkár Jászt Gusztáv MSZMP csúcs szerv, titkára Bárdos Józsefná szb-titkár Huszti Ferenc főmérnök
