75 éves az Egri Dohánygyár (1971)
Az Egri Dohánygyár rövid története
A gyár szinte valamennyi dolgozója azon fáradozott, hogy az áj profilt, a filteres cigaretta gyártását átvegye és eleget tegyen a meghatározott feladatoknak. Az újítómozgalom és a dolgozók kezdeményezése igen jelentős volt a feladatok teljesítésében. Megindult az új anyagi ösztönző rendszer bevezetése is: 1966-ban a termelékenység növelésére mintegy 265 m/Ft prémium összeget fizettek ki. 1967. júliusában megjelent a gyárban a világviszonylatban is legmodernebb HAUNI gyártmányú Garant—MAX—Cascade filteres cigarettagyártó gépsor, amelyet továbbiak követtek. Jelenleg 9 db HAUNI gépsor működik a gyárban. A cigarettagyártó gépeket nagy teljesítményű modern csomagoló- és cigaretta-előkészítő gépek kísérték. A kis gyárból a régi területen és a régi épületekben nagy termelésű dohánygyár lett, és az Egri Dohánygyár a Magyar Dohányipar legfontosabb gyárává lépett elő. A fejlesztés összetett feladatként jelentkezett. A Lágymányosi Dohánygyár termelését emelt volumenben és bővülő gyártmányösszetételben kellett átvenni. A technológiát úgy alkalmazták a helyszínre, hogy új épületet nem építettek, mindössze a technológiai teret megszakító belső lépcsőházat telepítették ki. Bevezettek egy teljesen új gyártási ágazatot, a műszálfilterrúd-gyártást. A volumen emelkedése mellett lényegesen változott a gyártmányszerkezet is, összetettebb lett a technológia. A nagyobb géppark mellett gépesített vonalak alakultak ki. A belső anyagmozgatást felsőpályás keretszállító berendezéssel biztosították. Megnőtt a munkával szembeni igény, nőtt a vezetés minőségi összetétele és növekedett a műszaki szakember gárdával szembeni szakmai igény is. A műszaki fejlesztés, valamint a termelési, és export feladatok teljesítése természetszerűleg megkövetelte a létszám növelését és a bizonyos fokú szerkezeti változást. 1965-től 1971-ig négy főről tizenhét főre emelkedett a gyár mérnökeinek száma. Műszerész továbbképző tanfolyamok indultak, az üzemen belül bevezették az ipari tanulók képzését, ez évtől pedig megkezdődött a betanított munkásnők szakmunkásképzése. A munkáslétszám jelentős növekedése enyhítette a városnak — különösen a női munkaerő vonalán — fennálló foglalkoztatási problémáit. A nyári szünidőkben már hagyományossá vált, hogy az érdeklődő, a gyárat szerető ifjúság részére négyórás foglalkoztatást biztosítottak. EGY FŐRE JUTÓ TERMELÉS! ÉRTÉK LÉTSZÁMALAKULÁS
