Angolkisasszonyok leánylíceuma és felsőkereskedelmi iskolája, Eger, 1932
9 szerkesztőtársnak is felkérték. De ismert szerénysége ezt a ki. tüntetést magától elhárította. Ezzel a szerénységgel szerette volna magától elhárítani a nagy felelősséggel járó főnöknői állást is, amelyet azonban a rendi főelőljáró óhaja szerint vállalnia kellett. Eger városának és vidékének társadalma, amelynek évenkint mintegy ezer leánygyermekét nevelik és oktatják az Angolkisasz- szonyok leánynevelő intézetében az Egyház és a hazafiasság szellemében, mindenesetre nagy reménységgel, bizalommal és tisztelettel tekint nemes egyéniségére. M. Velty Főnöknő Őnagyságát nemcsak kiváló tanárnak ismertük, hanem jó szerzefesnőnek is, aki szerzetes egész leikével, lelke minden megfeszült törekvésével, élete egész áldozatával, szive minden lüktetésével. S mint a Rend minden tagja számára új kegyelmi forrás fog megnyílni az új lelki anyaság kapcsolataiban, épúgy az iskola is : az áldozatlelkek e külső életproduktuma, külső működési tere tapasztalni fogja az ő Istentől vezetett kezét. VITÉZ VESZPRÉMy DEZSŐ. | LEOMLOTT AZ „ÉLŐ KATEDRÁLIS". |----------------------------- -------É lő katedrálisnak nevezte gr. Apponyi Albertet egy francia iró. És valóban, a nagy hitvalló gyönyörű élete nem volt eldugott templomocska: messzire tündöklőit, klasszikus építésű katedrális volt. Az „Élő katedrális" leomlott. Romjainál egy nemzet sír. A legszomorúbb, a legsorsvertebb nemzet tette le féltveőrzött kincsét a kriptába. A magyar történelem legnagyobb Kálváriáján görcsösen kapaszkodott belé gyöngülő reményünk. Nem akartuk elengedni őt a halálba, fusakodni szerettünk volna a csontkezű kaszással, hogy hagyja meg nekünk. És amikor a fájdalom a földre tepert, jött a hit és vigaszát súgta fülünkbe. Kigyult az Isten fáklyája s a gyász éjjelének megszakadt kárpitján fény szüremkedetí szemünkbe, először vékonyan, majd egyre vakítóbban s mi felemeltük fejünket az égi sugár felé ... Most, hogy az ő nagylelke „fényességből fényességbe“ megy át — most megszázszorosodott zsenialitása az értelem legnagyobb fokú élvezetével láthatja és tapinthatja az örök Bölcsesség : a nagy Isten rejtett titkait. Az ő földön is csupajó szive valami csodálatosra nőtt fogékonysággal fogadja be a feléje irányuló Szeretet
