Angolkisasszonyok leánylíceuma és felsőkereskedelmi iskolája, Eger, 1929

kereket ért el, mindenképpen rászolgált erre a díszes állásra. Mi, akik fölé emelődött a Főnöknő őnagysága, majd­nem mind tanúi voltunk ennek a kitartó, eredményes munkának a háború borzalmai alatt, a kommunizmus- okozta keservek idején s az újraépítés napjaiban. T)e ta­núi vagyunk, örömmel vagyunk tanúi annak, hogy a vasakarattal véghezvitt sikeres munka testben és lélek­ben nem törte meg, hanem megedzette, s hogy acélozott munkakedvvel jutott e díszes, de nehéz munkával össze­kötött főnöknői székbe. Éppen ezért örömmel kívánunk dolgozni az új Fő­nöknő őnagyságával az erkölcsi és szellemi újjáépítés munkájában s kérjük a jó Istent, hogy nagy munkabírá­sát és értékes tudását a leghasznosabban gyümölcsöz- tesse az Angolkisasszonyok egri házának s egyúttal azoknak a közösségeknek állandó javára, amelyekben a női léleknek egyént, hazát és nemzetet mentő nemes fel­adat vár. Ünneplő lélekkel köszöntjük egyúttal a Főnöknő őnagysását, mint a leánygimnázium és női felsőkereske­delmi iskola fentartóját. v. V. D. 7 f M. BELEZNAY ETELKA. Hazament a fejedelemasszony. Haza. Őhozzá, akit „kiválasztott magának ezrek közül“ hasadó ifjúságának korai tavaszán, akinek odaszentelte lelkének fakadó virágait, életének legelső zsengéjét, 16 éves szűzi szeretetét. „Csodájára lett a világnak“. Kifelé csodálják férfias szervezőképességét, monográfiában magasztalják alkotá­sait. Eger művelődéstörténetébe hatalmas lapokat írt: de bent ugyanakkor ő elrejtve szíve műhelyében csendben dolgozik nagy művén, legnagyobb alkotásán, a lélek- szobrászat remekművén. Itt hozza ő teljes kifejlődésre a Krisztus-jegyes liliomát és úgy, azzal várja-várja fél­század hűségével az órát, azt az órát, amely utoljára ütött számára. Ez volt az ő igazi főgondja, fényes cselekedeteinek is rúgója: Istent szeretni s neki való áldozat-életét minél szebb kivirágozásban illatoztatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom