Angolkisasszonyok leánylíceuma és felsőkereskedelmi iskolája, Eger, 1929

10

lenne oly rettenetesen nehéz az a elhelyezkedésük és nem fenyegetné őket a családalapítás lehetetlenségének réme. Pedig az a fiatal leány, aki szakiskolát, középiskolát, vagy felsőiskolát végzett, még ekkor is szívesen fölcseréli a dolgozó nő igáját a családi élettel, ha elfogadható föltételek biztatják és várják. De hánynak nem kínálkoznak ezek a föltételek! És élni kell! És becsületesen kell élni!

Ez a felelet arra a gáncsoskodásra, hogy miért tanulnak a leányok? Miért a képzőt, kereskedelmit és gimnáziumot, vagy talán a felsőbb iskolákat is?! Mert fel akar készülni az a leány, vagy a szülői szeretet akarja őt olyan örökséggel ellátni, amelynek segítségével tisztességesen megélhet, ha férjhezmenni nem tud, megélhet függetlenül a rossztól és olyan munkakörben, amely áldás rá és másokra is.

Amíg megismétlődnek azok a valóban mesébe illő igaz történetek — amilyeneket mi ugyancsak sokat ismerünk —, hogy 10, 15, 20 év után lett egy-egy család morális és anyagi megmentőjévé az a kis papírdarab, amelyet úgy hívnak, hogy kvalifikáció, vagy oklevél, vagy index, vagy érettségi bizonyítvány, melynek évek előtt jutott birtokába a fiatal leány, addig nem szabad és nem lehet egy öntudatos emberbarátnak és szociális érzésű léleknek sem a nők pályákra készülő tanulása fölött pálcát törni.

Sokszor elhangzik ez a kijelentés is: Ám tanuljanak, de gyakorlati dolgokat; háztartási iskolákban, kalapüzletekben, divatszalonokban stb. De hol és hogy tudnak ezekkel a dolgokkal elhelyezkedni, kenyeret keresni?

Igaz, hogy sck okleveles leány is állás nélkül van, de nem megbecsülhetetlen maradandó erkölcsi és szellemi tőkéje-e neki — az anyagi boldogulás lehetőségén kívül — az a komoly munka, valláserkölcsös nevelés, amely éppen akkor foglalja el, amikor a legrosszabb korban van, amikor jelleme fejlődik, akarata irányt vesz, meggyőződése és élet-, illetve világnézete kialakul?! Ezeknek az éveknek szellemi, vagy még inkább erkölcsi kincsei olyan javai maradnak annak a nőnek, akit megtámadhat, devalválhat az élet sokféle viharja, de amelyektől őt teljesen megfosztani nem fogja soha, akkor sem, ha nagy hullámzások és kilengések a megsemmisüléssel fenyegetik. Mert elmúlik a vihar, lecsendesednek a hullámok, öntudatát visszanyeri a megtépázott, elszédített, levert lélek és újra kiemelkedik a hullámok-