Angolkisasszonyok leánylíceuma és felsőkereskedelmi iskolája, Eger, 1928
11 újra kezdte, valahányszor belé akadt a szó, s nem hagyott addig békét, míg elejétöl-végig el nem mondta. Ó, ti csütörtöki és vasárnapi kis diákvendégeim, ti voltatok fiam első barátai, játszótársai, ti voltatok családi boldog otthonom kiegészítői, s az emlék reátok, ha mélabús is most, kimondhatatlanul jóleső. Eszembe jutnak szüléitek, mert ők is eljártak hozzánk ügyes-bajos dolgaikban, eljöttek ügyefogyott szóval hálálkodni, ők is úgy érezték, hogy hozzánk tartoznak, mert szerették gyermekeiket és szerették az iskolát, amely soha sem éreztette velük, hogy felettük áll, nagyon felettük áll. * * ❖ Szombaton volt az önképzőköri ülés. Miért maradt meg az emléke oly élénken a lelkemben? Miért gondolok most is ezekre a népes összejövetelekre? A nagy iskola összes felsőbb diákjaival találkoztam kéthetenkint. Kellett őket ismernem, mert sűrűn felkerestek a lakásomon is. Valamit írni akartak, könyvekre volt szükségük, sza- való-versenyre készültek, útbaigazítást kértek. A főtitkár beszámolt a következő gyűlésre jelentkezőkről. Sokan voltak, selejtezni kellett, ő, ezek mind fontos dolgok voltak s az önképzőkör vezetőinek szörnyen komolyan kellett tisztségeiket betölteni. Az ifjúsági elnök nagyon fontos személy volt, nem a vezetőtanár, hanem ő elnökölt, nemcsak a vezetőtanár, de rendesen két-három tanár, sőt maga az intézet igazgatója eljön a gyűlésre. Néhány év múlva ritkán volt olyan gyűlés, amelyen a volt tagok, az egyetemi vagy jogakadémiai hallgatók, az elmúlt évek kiérdemesült tisztviselői nem lettek volna ott. Mi hozta őket oly gyakran vissza a szombati ülésekre? Bizonyosan kedves órák emléke. Ez lassankint hagyománnyá leit. Az önképzőkör pezsgő, eleven, lüktető élete, a komoly, lelkes és ambiciózus munka, irodalmi és művészeti törekvés rá- vallott a pozsonyi diákok lelki emelkedettségére. Az önképzőkör nyilvános ünnepén — mert minden iskolai ünnepet neki kellett rendeznie, — a pozsonyi szülők legkedvesebb találkozója volt. Itt látták gyermekeik fejlődését, itt gyönyörködtek fellépésük ügyességében, szavalataik belső hevében és ízlésükben. A vitaesték megkezdődtek 5 órakor, s néha még 8 órakor is küzdöttek a szellem, a didaktika ügyes fegyvereivel. Tél idején a gáz felmondta néha a szolgálatot, s néhány szál gyertya gyér világa mellett folyt a munka. Hány kiváló eszű, tartalmas ifjú lélek szállott itt ma
